A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokról szóló három részes sorozat utolsó posztjában egy ötös listát mutatunk be nektek. Olyan grunge dalokat, amelyek megírását – legyen szó szövegről és zenéről – egyaránt a tragikus események ihlették meg. A poszt végén pedig felsoroljuk az általunk ismert összes rock vagy metal vonatkozású megemlékezést.
‘Even now the world is bleeding’ (Ed Kowalczyk – Live)
#5: Sleater-Kinney: Far Away (One Beat, 2002)
A Washington Állambeli Olympiából származó punk/indie/grunge hölgy trió 1994-ben alakult, azonban az első körben csupán a tagok főzenekarai melletti side projektként. Nevükkel az 5-ös autópálya egyik kijáratára (a Sleater Kinney Roadra) utalnak. Amikor az anyabandák (khmm) – a Heavens to Betsy és az Excuse 17 feloszlottak, a zenészek végre minden energiájukat a Sleater-Kinneyre fordíthatták. A zenekar a kultikus seattle-i grunge kiadó, a Sub Pop Records egyik ékköve.
A 2002-ben megjelent One Beat albumhoz a terrortámadások utáni politikai helyzet rengeteg inspirációt adott a tagoknak. Ezek közül is a legdirektebb kritikát a Far Away szövegében fogalmaznak meg. A dal egyfajta kontrasztot állít George W. Bush szeptember 11-i cselekedete és a New Yorki események között: míg egyes emberek az életüket kockáztatva a World Trade Center körüli mentésnél tevékenykedtek, addig az elnök egy biztonságos helyre repült a kíséretével.
„And the president hides
While working men rush in
To give their lives
I look to the sky
And ask it not to rain
On my family tonight”
Az erősen baloldali politikai beállítottságú tagok – Corin Tucker, Carrie Brownstein és Janet Weiss – jó barátságban vannak a Pearl Jam zenészeivel. 2013. november 29-én például az R.E.M. Peter Buckjával kiegészülve közösen adták elő a Rockin’ in the Free Worldöt a PJ portlandi koncertjén. Sőt, Corin Tucker hangját hallhatjuk Eddie Vedder Into the Wild című filmhez írt albumának egyik dalában, a zseniális Indio feldolgozás Hard Sunban is.
A Sleater-Kinneyre – a poszt témájától függetlenül is – jó szívvel hívom fel a figyelmeteket. Ez egy nagyon tartalmas dalokkal rendelkező, és kiváló zenészekből álló banda, érdemes egy kicsit elmerülni az eddig megjelent nyolc lemezükben!
#4: Neil Young: Let’s Roll (Are You Passionate?, 2002)
A United Airlines 93-as járata a New Jerseyben található Newark Airportról San Franciscóba tartott, amikor a terroristák eltérítették. Céljuk a Fehér Ház vagy a Capitolium lerombolása lehetett. Az utasok azonban ellenük szegültek, és meghiúsították a merényletet. A gép a pennsylvaniai Shanksville mellett, Washingtontól nagyjából 150 mérföldre a földbe csapódott. A zuhanást senki nem élte túl.
Az „Are you ready? Let’s Roll!” kiáltás akkor hangzott el, amikor a terroristák lerohanását a repülőgép utasai megkezdték. Az utasítást Todd Beamer, egy 38 éves utas adta ki. Nyolc perccel korábban még a feleségével beszélt telefonon, tőle értesült arról, hogy támadás érte a World Trade Centert. A terroristák ugyanis a telefonhasználatot valamiért nem tiltották meg a gép utasainak.
Neil Young olvasta a Todd feleségével, Lisa Beamerrel készített interjút az egyik magazinban. A grunge keresztapát megrendítették a telefonbeszélgetés részletei, az így szerzett szomorú insipráció pedig arra sarkallta őt, hogy dalt írjon a United Airlines 93-as járatáról. Neilt meglepte, hogy az utasok heroikus tettéről sokáig senki nem szerzett dalt, pedig biztos volt benne, hogy a country zenészek előbb-utóbb megteszik majd ezt. Aztán ahogyan később mesélte, egyszer csak leült, és már nem tudott megálljt parancsolni a kezének.
Később már több, bár számunkra talán kevésbé ismert előadó követte a példáját. A legismertebb név az L.A. Guns lehet, akik a Waking the Dead című album, OK, Let’s Roll című dalában tisztelegtek Todd Beamer és utastársai előtt.
#3: Velvet Revolver: Messages (Libertad/iTunes Release, 2007)
A Velvet Revolver második albuma, a Libertad 2007. július 3-án került a lemezboltok polcaira. A fizikai hanghordozóhoz képest az iTunes verzió azonban tartalmazott még két tracket: egy Talking Head feldolgozást (Psycho Killer) valamint a szeptember 11. emlékére írt Messagest.
A Velvet Revolver ekkor már a szétesés határán volt. A tagok közötti kohézió hiánya rá is nyomta a bélyegét a Libertad alkotási folyamatára. Ennek ellenére szerintem a Libertad messze nem olyan rossz, mint amilyennek a Scott ellenes, még mindig a Guns n’ Roses reunionról álmodozó rajongók és újságírók beállították. Meggyőződésem, hogy a fiúk nagyon sokat köszönhetnek Brendan O’Briennek, aki producerként a maximumot hozta ki a csapatként már egyáltalán nem működő sztárokból. A Libertad valóban nem olyan erős, mint az első VR album Contraband, de ha valaki szereti a Beatlest, esetleg a későbbi Stone Temple Pilots-ot, akkor azért talál pár kapaszkodót a dalokban.
Az azonban furcsa, hogy a Messages még az alap tracklistre sem tudott felkerülni. Pedig a szöveg nagyon mély, nagyon költői, Scott hihetetlen emóciókat talált, hogy a szeretett személyek elvesztését érzékeltesse.
„Tell my son I wish I never yelled at him yesterday cause everything’s changed
And you, you gave me all you had, hey
I hope someday you will be happy, without me”
Slash csodálatosan gitározik benne (ó, az a visszatérő dallam!), Weiland verzéi sem rosszak, szóval egyáltalán nem lóg ki a Libertad nyertesei közül. Persze, a kérdés jogos, hogy hol grunge ez, mert egyébként sehol sem az. Csupán Scott múltja, és Duff jelene miatt tudott bekerülni a kategóriába.
Előkelő helyezését pedig elsősorban a szöveg/gitárdallam briliáns kettőse miatt kaphatta meg.
#2: Chris Cornell: Ground Zero (Scream, 2009)
A Ground Zero eredetileg a Scream címmel ellátott, a mai napig érthetetlen, és felfoghatatlan Chris Cornell szólókisikláson volt hallható. Mivel a Soundgarden nálam TOP 3-as zenekar, ezért annál is többet megtettem a megkedveléséért, mint ami egészséges lenne. Gondoltam jóra hallgatom, de ez esetben az ősi, majd csak megszeretős trükk sem működött.
Pedig nagyon akartam, hogy én legyek a hatodik.
Tőrös Balázs, a Sport TV Trash Talk című műsorának briliáns NBA szakértője egy korábbi grungerys interjúban ugyanis azt mondta, hogy valószínűleg ő az egyike annak az öt embernek, aki szerint a Scream egy őrülten jó album. Szerintem viszont ez egészen egyszerűen nem lehetséges. A Scream esetében az öt egy hatalmas szám. Kizárt, hogy találnánk öt, Bazskához hasonlóan vélekedő embert a bolygón. Lassan kezdem azt gondolni, hogy egyedül – az egyébként nagyon kifinomult zenei ízléssel megáldott – újságíró barátom emeli a magasba Chris harmadik szólóalbumának zászlaját. És persze ezért én nagyon tisztelem őt.
A Ground Zero később aztán megjelent Chris Cornell akusztikus kiadványán, a 2011-es Songbookon, ahol meglepő módon a jobb dalok között szerepel. Pedig olyanokkal kell felvennie a versenyt, mint a Call Me a Dog, az All Night Thing, a Fell on Black Days, a Wide Awake vagy az I am the Highway.
Amikor a dallal kapcsolatban Christ kérdezték, ő egy kicsit tágabb nézőpontból válaszolt az újságíróknak: „Számomra van egy lappangó aspektusa is szeptember 11-nek. Számos olyan dolgot tudtak bevezetni a történtekre hivatkozva, ami nem biztos, hogy a legjobb az országnak, és az amerikai állampolgároknak. Azt gondolom, hogy amikor a Bush-kormány válságban volt, akkor kijátszotta a terrorizmus veszély kártyát. (…) A konzervatív jobb oldal az mondta a kampányban, hogy ’félj a terrorizmustól, félj a terroristáktól. Nézzétek csak meg 9/11-et! Szükségünk van egy elnökre, aki majd seggbe rúgja őket, aki tudja, hogy mit kell tennünk.’ Azt gondolom, hogy 9/11 az egyik kulcstényezője annak, hogy Bush megnyerte a választásokat”- mondta el Chris egy interjúban. Chris szerint a Ground Zero arról szól, hogy „amellett, hogy milyen szörnyű volt 9/11, hagyni kellene békésen továbbhaladni a dolgokat.”
Bár a dal a Life on Mars című (eredetileg brit) sci-fi dráma amerikai pilotjának nyitójelenetében is elhangzott (klikk ide, ha meg akarod nézni az eredeti videót), én most mégis a Songbookon hallott akusztikus verziót osztom meg veletek, mint a top lista második helyezettjét.
#1: Live: Overcome
Az Overcome-ot volt szerencsém élőben is hallani Ed Kowalczyk szólóturnéján, és az ott, akkor, elementáris erejű volt. Az egész Melkweg egy emberként énekelte, és nekem igazán akkor esett le a dal. Több, mint tíz év telt el. Az embereknek még ennyi idő után is könny szökött a szemébe.
Pedig a dalt eredetileg nem szeptember 11. emlékére írta Ed Kowalczyk.
2001. szeptember 18-án jelent meg, a stílszerűen csak „V” címmel ellátott, egészen zseniális, de a modernebb zenei és hangszerelési felfogás miatt a mai napig heves vitákat kiváltó ötödik Live sorlemez. Valahol az album vége felé, csupán tizenharmadik tételeként találkozhattunk először az Overcome-mal.
A dalt tartalmazó kislemezt december 11-én adták ki a világ számos országában (nálunk is lehetett kapni, az azóta már megboldolgult MCD-ben). A kiadvány nem kavarta fel mindenhol az akkor már évek óta stagnáló zeneipari állóvizet, viszont Belgiumban és Hollandiában dobogós helyezést ért el a különböző eladási listákon. Ami persze nem is csoda, hiszen ebben a két országban található a Live és Ed Kowalczyk legnagyobb európai rajongóbázisa, komolyan menedzselt fan clubokkal, rendszeres és gyakran egészen exkluzív koncertekkel. A zenekar egyetlen hivatalos koncert DVD-jét is Tulipánföldön, egészen pontosan az amszterdami Paradisoban rögzítették.
Az EP-k bevételeinek egy részével a szeptember 11-i terrortámadásban elhunytak családtagjait támogatták a pennsylvaniai srácok. Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban nem jelent meg az Overcome kislemezen, a Kowalczyk-szerzemény mégis a Billboard lista harmincadik helyéig kúszott fel.
Live: V
Az viszont elég ritka, hogy egy dalhoz három különböző videoklip is készüljön, az Overcome esetében pedig ez történt.
Steven Rosembaum televíziós producer a rádióban hallotta először. (Rosembaum neve az MTV News UNfiltered című, négy évadot megélt sorozatának készítése miatt lehet ismerős.) Steve a támadás napján, hét kamerával forgatott a Ground Zeronál, és az ott rögzített felvételekből egy képanyagot vágott össze az Overcome-hoz, amit aztán gyorsan meg is mutatott az egyik VH1-os ismerősének. A csatorna azonnal lecsapott a felvételekre, és óránkénti rotációban kezdte sugározni a videót.
Miután a Live tagjai látták a klipet a televízióban úgy döntöttek, hogy elkészítik a saját verziójukat is, így szeptember 18-án egy Los Angelesi stúdióban leforgatták az Overcome hivatalos klipjét. A nem kicsit steril, és enyhén túlpolírozott filmben olyan híres, sokak által ismert idézeteket helyeztek el, mint „Imagine World Peace” vagy „The Only Thing We Have to Fear Is Fear Itself”. Rosembaum eközben tudomást szerzett a kaliforniai fejleményekről, és a forgatás másnapján rácsörgött Ed Kowalczykra. Egy rövid telefonbeszélgetés során meggyőzte az énekest arról, hogy egy ilyen stúdiós verzió soha nem lesz elég mély és őszinte a méltó megemlékezéséhez.
És Ed Kowalczyk igazat adott neki.
Még aznap New Yorkba repült, ahol az érkezés után rögtön a terrortámadások helyszínére sietett. Steven Rosenbaum és felesége kamerát ragadott, és az Edről még aznap este forgatott felvételeiből, valamint a korábbi, első videójuk anyagából összevágta a szeptember 11-i tragédia legszívszorítóbb zenei videóját.
A Live korábbi énekesét (milyen furcsa ezt leírni, amikor ő maga volt a Live) a mai napig sokan vádolják azzal, hogy néha mesterkélt, meg modoros. De amikor az ember megnézi a pár nappal a New Yorki terrortámadás után készült videót, akkor ott azért valódi könnycseppeket lát Ed szemében.
Minden tiszteletem az övé!
Dalok, amelyeket a 2001. szeptember 11-i terrortámadás valamint az áldozatok emlékére írtak alternatív, rock vagy metal zenekarok:
Black Label Society: Doomsday Jesus
Bon Jovi: Undivided
Jon Bon Jovi & Richie Sambora: America The Beautiful
Disturbed: Prayer
Dream Theater: Sacrificed Sons
Epica: Facade Of Reality
Evanescence: My Last Breath
Iced Earth: When The Eagle Cries
Jackyl: Open Invitation (I Hate You Bin Laden)
James LaBrie: Smashed
Killswitch Engage: Life to Lifeless
Living Colour: Flying
Lynyrd Skynyrd: Red White and Blue (Love it or Leave)
Ministry: Lieslieslies
My Chemical Romance: Skylines and Turnstiles
R.E.M.: Leaving New York
Rush: Peaceable Kingdom
Slayer: Jihad
Sweet & Lynch: September
Tesla: Heaven Nine Eleven
Testament: The Evil Has Landed
U2: City Of Blinding Lights
Within Temptation: Stand My Ground
The Cranberries: New New York
Tori Amos: I Can’t See New York
W.A.S.P.: Hallowed Ground
Epilógus
Ezzel a poszttal a 2001. szeptember 11-i eseményeket, és a grunge kapcsolatát felidéző három részes sorozatunk végére értünk. A terrortámadásról, annak okozóiról, valamint a mögöttes motivációról számos összeesküvés elmélet, vagy megbízhatatlan forrásból származó pletyka látott napvilágot. Mindenki döntse el, hogy mit gondol, minek vagy kinek hisz. Abban azonban minden józan gondolkodású ember egyetért, hogy a gonoszság ilyen mértékű vagy bármilyen más módon történő megnyilvánulása teljességgel elfogadhatatlan, és semmilyen formában sem magyarázható meg.
Amikor a nyáron a Ground Zeronál jártam, lehetőségem adódott arra, hogy a magam szerény eszközeivel segítsek a túlélőknek, és az elhunytak családjainak. Nagyon örülök, hogy egy pillanatig sem hezitáltam. Gyakran felveszem azt a karkötőt, amit akkor kaptam cserébe. Arra emlékeztet, hogy soha ne felejtsek el jobb ember lenni, és tenni valamit másokért is.
Teljes szívemből remélem, hogy a hozzátartozók – apák, anyák, férjek, feleségek, gyerekek, barátok és barátnők – az idő múlásával megtalálták a legbelső békéjüket!
A repülőgépek személyzetének, utasainak, a World Trade Centerben valamint a Pentagonban dolgozó emberek, valamint a mentősök, tűzoltók, rendőrök, és minden más, segítő szándékú áldozat emlékére.
