SEATTLE | 23/09/2019 | 05:15

Seattle-Budapest Grunge Magazin

A pusztítók – Stone Temple Pilots, Walking Papers koncert (Berlin, Astra Kulturhaus)

Szerző:

A Stone Temple Pilots Európába látogatott, hogy annak szerencsésebb, nyugati felét az utolsó pillanatban vendégként felkért Walking Papers-szel végigjárja. A berlini helyszín tűnt a legkönnyebben elérhetőnek, így ott néztük meg az idén a Purple-lemez 25. születésnapját ünneplő San Diegó-i zenekart. Helyszíni beszámolónk.

Astra Kulturhaus

A Spree folyó partján, Berlin keleti részének egy lepukkant gyártelepén található az Astra Kulturhaus. Az ember úgy érzi magát, mintha egy hippitanyán lenne, a területen áthaladva vissza-visszapattan a fűszag a graffitiktől borított, omladozó téglakerítésekről. A “kultúrház” megnevezés erősen túlzó és minimum szokatlan egy ilyen környezetben. Bankkártyás fizetés ugyan nem lehetséges, de egy olyan gyönyörű indiai (?) lány áll a pultban, hogy az ember a jéghideg folyót is átúszná egy ATM-ért, csak hogy vehessen tőle  egy sört.  A multikulturális és ultraliberális környezet talán csak nekünk, közép-európaiaknak meglepő: a város másik oldaláról átautózva török és arab boltfeliratok sokasága meg a töménytelen mennyiségű falfirka tűnik fel; érzelmesen búcsúzkodó lányok hosszan csókolóznak a buszmegállóban, néhol még egy-két szőke, kék szemű helyi fiatal is feltűnik. És hogy kik jöttek el a Stone Temple Pilots-ot megnézni hétfőn este? Pont ugyanazok, akik 20-25 éve is eljöttek volna. Alice in Chains és Tool-pólós negyvenesek, rövidnadrágos, pocakos tetováltak. Szóval igazán „családi körben” érezhettük magunkat.

Walking Papers

A Walking Papers kezdésére még csak az első négy-öt sor telt meg nézőkkel, aztán ahogyan az lenni szokott a seattle-i banda előzenekaros fellépéseinél, a harmadik számra már laza teltház tombolt a dalaikra. Még azok is bejöttek a koncertterem előtti kerthelyiségből, akik valószínűleg nem is tervezték, hogy végignézik az előzenekart: a standard kezdődallá érett, lánccsörgős This Is How It Ends kezdés, majd a Missionary Position önfeldolgozás How It Feels mágnesként húzta be az embereket és a színpad előtt is tartotta őket. Jeff a nyolcdalos koncert vége felé lejött a tömegbe, hogy az elejétől a végéig, keresztül-kasul bejárja a nézőteret. Amíg a korábbi években csak énekelt, addig most őrült módon pörgette is a mikrofonját az emberek között, szinte egyenként „vett meg” magának minden egyes nézőt. Elképesztő volt! A közönség persze imádta őt meg úgy az egész koncertet, a felkészültebbek is csak az utolsónak várt, de most kimaradó Leave Me In The Darkot sajnálhatták. A Walking Papers különleges színfolt a sajátosan sötét, blues-os, grunge-os, de teljesen egyedi zenéjével a mai uniformizált palettán.

Walking Papers (Fotó: Pintér Miklós)

Stone Temple Pilots

A seattle-i srácok annyira jók voltak, hogy az első gondolatom az volt, hogy jó nagy hülyeséget csinált a Stone Temple Pilots, hogy a Walking Papers-t hívta előzenekarnak, mert ezek után nagyon nehéz lesz szintet lépniük. És hogy sikerült-e? Bizonyos szempontból igen, bizonyos szempontból nem. Egyetlen szó jut eszembe a fellépésükről: „pusztító”. Az utóbbi évek legpusztítóbbja, de amíg a Walking Papers a jelenből élt, addig a San Diegó-iak szinte kizárólag a múltból. Az új lemezzel kapcsolatban azóta sem változott a véleményem: szerintem annál csak jobb kiadványai vannak a bandának. Nekem is azok a dalok (Meadow és a zseni Roll Me Under) jöttek be igazán, amit a srácok elővettek a “Butterfly LP”-nek nevezett utolsó albumról. Az énekesválasztás nagy kérdőjel volt számomra (nem technikai szempontból), így igazán kíváncsi voltam, hogy az élő tapasztalatok után változni fog-e a véleményem.

Nos, amit Jeff Gutt az élő fellépésen odatett, arról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A hangja mellett a mozgása és az outfitje is Scott Weilandot idézte (baj/nem baj?), de olyan alázatosan, olyan energiával és lelkesedéssel állt hozzá a bulihoz, hogy a vele kapcsolatos fenntartásaim pillanatok alatt tovatűntek. Amellett, hogy fantasztikusan énekelt, mindent megtett azért, hogy a közönség jó érezze magát: kb. két dalonként a zenekari árokban, a kordonon állva kontaktált az első sorokkal, mindenki „közeledését” (értsd: pacsi, stb.) elfogadta és mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem ripacskodott többet, mint amennyit Weiland a hőskorban.

Stone Temple Pilots (Fotó: Pintér Miklós)

Mindeközben úgy szólt a zenekar, mintha a Core hangzását átküldték volna egy Bob Rock-féle Metallica lemezen. A „letépi a fejedet” közhely érvényesebb ide, mint bármikor valaha: még soha életemben nem hallottam zenekart úgy megszólalni, mint a Stone Temple Pilots-ot aznap este. A műsor ráadásul valódi best of volt, és hát mit is lehetne mondani egy Wicked Garden, Crackerman, Vasoline kezdésre? Minimum azt, amit az egész fellépésről: (megint csak) pusztító! Talán a Glide és a Pruno helyett lehetett volna egy-két Shangri-La Dee Da szám (mondjuk a Hollywood Bitch és a Dumb Love), de nem akarok kötekedni a setlist miatt, mert valójában nincs miért. Jó volt együtt énekelni Jeffel a régi nagy kedvenceket, a Downt, a Big Bang Baby-t és az Interstate Love Songot, de még jobb a Trippin’ On A Hole In A Paper Heartot és a Dead & Bloatedet. A Scott Weiland hiánya miatt érzett keserűség, a dalokhoz köthető évtizedes emlékek és a minden túlzás nélkül elsöprő koncert elegyéből egy mellbevágó, érzelmes este kerekedett. Még az is belefért, hogy a Plush csak egy swinges-blues-os, egy szál gitáros, együtt éneklős verzióban került be a programba.

Dean DeLeo a hippitelepen sétálgatva Facetime-on beszélgetett kislányaival a koncert előtt: az apák napi bejelentkezés során azt mutatta meg nekik, hogy hol játszanak aznap este. Az utóbbi években rengeteg koncerten jártam, nagyon kevés alkalommal sajnáltam ennyire, hogy nem láthatta az adott bulit a magyar közönség. Simán el tudom képzelni, hogy ha a Stone Temple Pilots jövőre újra ellátogat Európába, Dean a Lánchídról is üdvözli majd a gyermekeit. Rajtunk nem fog múlni, hogy így legyen!

___

Stone Temple Pilots, Walking Papers

Időpont: 2019. június 17. hétfő
Helyszín: Astra Kulturhaus, Berlin

Stone Temple Pilots setlist:

  1. Wicked Garden
  2. Crackerman
  3. Vasoline
  4. Silvergun Superman
  5. Lounge Fly
  6. Big Bang Baby
  7. Glide
  8. Big Empty
  9. Creep
  10. Plush
  11. Pruno
  12. Down
  13. Meadow
  14. Interstate Love Song
  15. Sex & Violence
  16. Roll Me Under
  17. Trippin’ on a Hole in a Paper Heart
  18. Dead & Bloated
  19. Sex Type Thing

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

*

Legutolsó Koncert

A LAP TETEJÉRE