Amikor a Jediben jöttek a macik, attól rosszul lettem | Beszélgetés Varga Attilával/Sixx-szel (Index.hu) – 2. rész

Share Button

Az interjú első részében televíziózásról, a Comment:Comról és a blogolásról beszélgettünk Varga Attilával, azaz Sixx-szel, az Index.hu újságírójával. Volt azonban még két nagyon fontos téma, ami kihagyhatatlannak tűnt. Az egyik Sixx rockzenével, a másik a sorozatokkal kapcsolatos rajongása. Nem maradhatott ki a Twin Peaks, a Homeland, a Lost, a Fringe és a True Detective sem. Ha pedig már a mozi is szóba került, a Star Wars 7-et is érintenünk kellett. Nagyinterjú, dőljetek hátra!

atlantaLittle G Weevil és Sixx, Atlantában


SPOILER ALERT, avagy FONTOS FIGYELMEZTETÉS! Az interjúban szóba kerül többek között a Twin Peaks, a Lost, a Fringe, a Homeland, a True Detective, a FlashForward, az Event, és a Whispers című sorozat is. Ha még nem láttad valamelyiket, viszont szeretnéd a jövőben még valamikor megnézni, akkor tudd, hogy a továbbiakban esetleg olyan részletek is olvashatóak lesznek ezekből, ami a későbbiekben jelentősen csökkentheti az egyes részek meglepetéstartamát. A későbbiekben nem láttuk el külön SPOILER jelzéssel ezeket!


Sorozat:Függőség

Honnan jött nálad a sorozatmánia?

„Annak idején a Dallast meg a Vészhelyzetet nagyon szerettem. Aztán egyszer az édesanyám mondta, hogy nézzek bele a 24-be, mert nagyon jó. A tizenkettedik óránál tartott a sorozat éppen, és persze semmit nem értettem belőle, fogalmam sem volt, hogy mi történik. Úgyhogy találnom kellett valamilyen megoldást. 2002-2003 környéke lehetett szerintem, mert 9/11 miatt egy évvel elhalasztották a premiert 2002 szeptemberére, viszont a köztévé példás gyorsasággal bemutatta itthon is. Aztán találtam egy oldalt, ahonnan le lehetett tölteni az első évadot, de hiába vártam a következőt a magyar tévében, csak nem jött. Viszont a neten akkor még nem volt fent minden rész, így az Amazonon megrendeltem a második évadot DVD-n. Közben az egyik tanítványom – aki Stargate-függő volt – megmutatta, hogy honnan lehet leszedni a Csillagkapu epizódokat. Azok viszont ilyen kis bélyeg méretűek voltak, borzasztó minőségű wmv-k. Úgyhogy később meg kellett vennem az egész díszdobozos sort belőle.”

Gyűjtöd őket?

„Azokat a sorozatokat, amiket szeretek, meg is veszem DVD-n, mert úgy gondolom, hogy ennyivel tartozom az alkotóknak. De ugyanúgy a zenei CD-ket is megveszem, hogyha olyanok. A legutolsó Slash albumot, a World On Fire-t például abban a kiadásban szereztem be, amihez adtak egy pólót, egy jelvényt, meg egy posztert, mert tudom, hogy támogatom őt ezzel.”

Mi a helyzet a letöltésekkel?

„Aki azt mondja, hogy nem tölt le, az hazudik. Ennek ellenére tele van a lakás DVD-vel, meg CD-vel. De például könyvet sem lopok a netről. Pedig azt is le lehetne tölteni. Hogyha valamit el akarok olvasni, akkor megveszem az Amazonról.”


TOP:Sorozat

Hogy néz ki minden idők TOP5 sorozatlistád?

„A Drót az abszolút kedvencem. Annak a szinkronjába egyébként egy rakás pénzt meg energiát tettek. Például a Gesztesi volt a Bunk magyar hangja, ami nagyon jó húzásnak bizonyult. A többi négy pedig a Breaking Bad, a Vikings, a Lost, és a Shield.”

Utóbbi ment is itthon Kemény zsaruk címmel.

„Igen, és ott nagyon jók voltak a színészek, illetve kiválóan sikerültek a forgatókönyvek is. Kurt Sutter volt az egyik írója, akinek a nevét a Sons Of Anarchy miatt lehet még ismerni. A Shieldnél nagyon sok kézi kamerás, külső felvétel volt. Los Angelesben forgatták, és annyira jól megteremtették a hangulatot hozzá, hogy úgy érezted, mintha tényleg ott lennél. Voltak olyan felvételek, amikor kinn voltak az utcán, és a statisztéria a környék lakosaiból állt. Igazi emberek, akik néha el is vesztették a fejüket, és akkor ott menekülni kellett a színészeknek is. Van az egyik epizódban egy olyan jelenet, amiben nagyon rohannak, és arról később kiderült, hogy az valós futás volt. Úgy lett felvéve, hogy sprintelnie kellett az operatőrnek is, merthogy az emberek azt hitték, hogy ők valóban rendőrök, és abból ott majdnem botrány lett.”

Úgy tudom, hogy vannak még hasonló, legendás történetek más sorozatok forgatásairól is.

„Persze, egy hasonló eset történt példál a Southland (Terepen) felvételeinél is. Michael Cudlitz játszott benne, aki most a Walking Dead-ben Abraham-et, a vörös hajú, nagydarab fickót alakítja. Vele volt is lehetőségem interjút készíteni. Ő azt mesélte, hogy forgott a kamera, ült az autóban, szeretett volna kiszállni, de nem tudott, mert az utca emberei körbeállták a kocsit, és elkezdték lökdösni. Ő meg nem tudta, hogy akkor most maradjon a karakterben, vagy szarja össze magát, mert baj van. Végül az előbbi mellett döntött. Úgy tett, mintha rendőr lenne, de attól még rosszabb lett a helyzet. És hiába üvöltött valaki, hogy ’Cut! Cut!’, akkor már késő volt. Ki kellett hívni a rendőröket, hogy a forgatás egyben maradjon, és hogy ne lincseljék meg őket.”

Az, hogy a Lostot említetted nem lep meg, viszont a másik, általam biztosnak vélt befutót, a Sons Of Anarchy-t nem említetted a Top 5-ben.

„Jó volt a Sons Of Anarchy első két-három évada, meg talán a negyedik is, az utána következők viszont már nem. A Lostot tényleg nagyon szerettem, attól függetlenül, hogy a vége olyan volt amilyen, de hát… azóta persze kiderült, hogy hogy írták a sorozatot, még az a csoda, hogy így sikerült.”

Arra gondolsz, hogy nekik sem volt fogalmuk arról, hogy mi fog történni a következő részben?

„Igen, és mondok is egy példát. Javier Grillo-Marxuach, a Lost egyik írója mesélte, hogy amikor a Black Rock című epizódnak le kellett adni a költségvetését, akkor Damon Lindelof és Carlton Cuse, a két showrunner, valamint az írók sem tudták még azt, hogy mi lesz az a Black Rock. Erre kellett a költségvetést leadni, mert hogy mindjárt forgatnak. Úgyhogy Lindelof bement az írói szobába, és kérdezte az íróktól, hogy mi a franc az a Black Rock. És akkor hirtelen az egyikőjük bemondta, hogy egy kalózhajó, amelyik zátonyra futott. ’Megvettem!’ Így lett a Black Rock egy kalózhajó. És ez még csak az első évad volt. Mert azért a későbbi évadokba már mindenki sejtette, hogy semmi nincs előre megtervezve.”

Így viszont simán el lehet szállni a költségekkel, nem?

„A Walking Deadnél ezért kellett Glen Mazzarát és Frank Darabontot is elküldeni, mert az első és második évadnál is voltak csúszások. Az HBO-n például ment a Deadwood című sorozat, amit David Milch készített, és akivel szintén volt lehetőségem interjúzni. Most, hogy rágondolok, totál libabőr, az volt életem egyik legjobb interjúja. Hebegtem-habogtam, mert az ember tényleg egy zseni. Ő mesélte, hogy nagyon sokszor volt az, hogy egyszerűen nem voltak készen a forgatókönyvvel a forgatásra. Mentek a jelenetbe, oké ekkor ezt most fel kell venni, neki meg eszébe jutott, hogy hűha, ez így nem lesz jó, ezért átírta az egészet. Kivette a papírt a színész kezéből, és átadta neki a másikat, de már csak két perc volt hátra a felvételig. Hát persze, hogy nem volt két perc múlva felvétel, persze hogy csúszott. Nem is finanszírozták tovább.”


Hogy volt:FlashForward, The Event, Fringe

Az epizodikus sorozatoknak mindig ugyanaz a felépítése. Hogyan tudnak mégis érdekesek maradni a nézők számára?

„Az egyes részek egy nagyon egyszerű formulát követnek. Az összes nyomozós sorozat ilyen, tejesen mindegy, hogy House, CSI, vagy NCIS. 42 perced van a sztorira. A 42. percben meg kell lennie a gyilkosnak, a tettesnek, vagy a betegségnek. És meg is lesz. Az írók, akik ezen dolgoznak iszonyatosan profik, pontosan tudják, hogy hogyan kell ezt csinálni. Általában van valaki, akinek semmi keresnivalója nincs ott. Mondjuk Dr. House, aki egy embergyűlölő gyökér. Miért megy orvosnak? Vagy Castle, aki egy író. Miért áll be a rendőrséghez? Ha ezen a formulán egy kicsit csavarsz, akkor kész, van egy új sorozatod.”

És hát az sem könnyíti meg a dolgukat, hogy ott vannak a kötelező reklámszünetek is. Szerintem ez egy külön művészet.

„Network tévére forgatókönyvet írni nagyon furcsa dolog, mert nem úgy vezeted a történetet, ahogyan az alapból logikus lenne, hanem szünetekben kell gondolkodnod. Az egyes sorozatrészeken velül minden egyes felvonás egy-egy mini történet, aminek eleje, közepe és vége van. Plusz az egyes szakaszok vége mindig egy cliffhanger, mert azt akarod, hogy a néző visszaérjen a reklám után. A sorozatrész legvége pedig legyen egy lezárás, ami megnyugtató, hogy le tudjon feküdni mindenki aludni, mert elkapták a bajszos gyilkost. Közben volt két alak, akiről azt hitted, hogy ők azok, de nem ők voltak. Tehát ez a formula, és ezeket a sorozatokat futószalagon gyártják. A network tévében, ahol a reklámpercek diktálnak, ott nem tudsz másként dolgozni. Ameddig a reklám számít, addig ez van.”

Van pár sorozat, amivel kapcsolatban nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre. Mindegyikben ott van a sci-fi vonal, személy szerint én nagyon szerettem őket, de sajnos nem mindegyik lett sikeres, sőt. Mit gondolsz, a FlashForward például miért nem működött?

„A FlashForward egy jó példa arra, hogy miből nem szabad sorozatot csinálni. Robert J. Sawyer kisregénye is csak kb. 200 oldal. A sztori talán egy filmre elegendő, vagy még arra sem. A pilot nagyon jó volt, de abban benne volt nagyjából az egész könyv. Aztán amikor ki kellett volna derülnie annak, hogy mi történt, és emellett tovább is kellett volna görgetni a történetet, akkor nem tudták fenntartani az emberek érdeklődését. Nem voltak elég érdekesek a karakterek. Leszartad, hogy melyikkel mi történik. Ezért egyszerűen meghalt a dolog.”

Az Event is csak egy évadot élt meg, pedig az is állati jól indult.

„Az Event jó lett volna, csak az meg elkezdte nagyon komolyan venni magát. Ott volt az az összeesküvéses szál, de akkor még egy réteg került rá, meg még egy réteg, és végül annyira bonyolult lett a sztori, hogy belebukott. Egyszerűen túlgondolták.”

Viszont a Fringe nem csak jól indult, de viszonylag sokáig jó is tudott maradni.

„A Fringe első két évada tényleg példátlanul jó volt, pedig monster of the week volt, azaz hetente volt egy megoldandó ügy, viszont volt egy átívelő szál, amihez mindig hozzá tudtak valamit tenni. És voltak benne azok a JJ Abrams-re jellemző apróságok. Például az a tehén. Az a tehén minek volt ott? Nem mindegy, baszd meg? Kurva jó volt, és kellett. A Fringe-ben jók voltak a karakterek, a színészek pedig zseniálisak. John Noble óriásit játszott, a vége felé szinte már csak Walter miatt néztem a sorozatot. De például Anna Torvot alternatív Oliviaként sokkal jobban kedveltem, mint az eredeti szerepében. Az utolsó évre már nem maradt senki az eredeti írók közül, és JJ Abrams sem foglalkozott már igazán vele. Fejezzük be minél hamarabb, és kész.”

Várható egyébként új sci-fi sorozat ősztől?

„Megy a Whispers az ABC-n, nagy, idegenlényes összeesküvés, Föld elfoglalás, ilyenek. Januártól pedig jön a Colony, amit nagyon várok már, mert az a Josh Holloway lesz az egyik főszereplő, aki a Sawyert játszotta a Lostban. Ugyanebben szerepel még a Rick Grimes feleségét alakító Sarah Wayne Callies, akit a Walking Dead-en mindenki egyöntetűen utált, pedig nem rossz színésznő. A Prison Breakben jó volt például. A Colony arról fog szólni, hogy elfoglalták már a Földet, de a lakosság megoszlik, vannak kollaboránsok, és vannak ellenállók is. Hogy legyen benne még egy csavar, egy családon belül is másként gondolkodnak a karakterek, de persze nem tudnak egymásról. Dráma, feszültség, ilyenek.”


Hogy lesz:Twin Peaks, Star Wars, Homeland

Mit vársz a Twin Peaks-től?

„David Lynch-ék 1991-ben úgy írták meg a forgatókönyveket, hogy végig be voltak szívva. Nyilatkozták is, hogy elég sok minden íródott LSD hatása alatt. De azok a forgatókönyvek a mai napig megállják a helyüket. A történetvezetés is, és a szereplőgárda kiválasztása is tökéletesen sikerült. Ráadásul nem egy 3 szereplős sorozatról van szó, hanem 18 különböző arcot hoztak be a sztoriba. Addig ilyen nem nagyon volt a tévében. A minap újra elkezdtem nézni az elejétől kezdve, és egy pár rész után azt vettem észre, hogy a Twin Peaks ma is működik. Olyat húztak annak idején, amilyet azóta sem senki. Ezért nagyon magasan van a léc. Ha tényleg igaz az, hogy Lynch azért akart kiszállni, mert nem volt elég pénz arra, hogy rendesen meg tudják csinálni a folytatást, és emiatt sírta ki a Showtime-tól a több pénzt, akkor az egy zseniális sorozat lesz.”

Azóta viszont eltelt 25 év. Elő lehet hozni szerinted a generációnkból azokat az érzéseket?

„A baj tényleg az, hogy hatalmasak az elvárások. Az embereknek van egy nosztalgikus képe a Twin Peaksről, ami minden idők legjobb sorozata milliók számára, és ha azt a színvonalat nem tudja az új évad hozni, akkor borzalmasan nagy csalódás lesz.”

Volt már ilyen tapasztalatod valamelyik sorozattal?

„Igen, a True Detective második évada, ahol engem is felidegesített az, hogy megpróbálták ugyanazt megcsinálni, mint az első évadban, csak ez a szegény ember True Detective-je lett. De most, hogy a második évadot nézem, újra ledaráltam az első évadból két-három részt, és tulajdonképpen, ha Matthew McConaughey és Woody Harrelson nem olyan jók, akkor az első évad akkorát bukott volna, mint az ólajtó. Olyan marhaságokat beszélnek benne, hogy döbbenet. Azok a párbeszédek azért jók, mert ez a két ember úgy adja elő, ahogy, és mert az a rendező, és az az operatőr csinálta. Ez olyan, mint amikor Slash mondta, hogy amikor felvették az Appetite For Destructiont, hozták neki a Marshall fejeket, és az egyiknél bedugta a gitárt, belepengetett, azt mondta, hogy baszd meg ez az, és feljátszotta. Az hallható a lemezen is. Azt mondta, hogy ennél nem lesz jobb sohasem. Ilyen volt a True Detective első évada is. Egyszerűen minden összejött. És nem fog még egyszer összejönni.”

A Twin Peaksnél is ezt érzed?

„Nem, de félek tőle, hogy megpróbálják az első két évadot megismételni, de nem fogják tudni. Vannak ilyen varázslatos pillanatok. Például a Lost pilotja az egyik legjobb pilot, amit valaha csináltak. Ha annak a végén valaki nem azt mondta, hogy ezt most azonnal tovább akarom nézni… szóval nem volt olyan ember. Azt megismételni nagyon-nagyon nehéz.”

A Homeland előzmény-könyvét, a Carrie futását te fordítottad. Talán ezért is kézenfekvő a kérdés, hogy mit gondolsz a sorozatról, és mi lesz az októberi folytatással?

„Szeretem a Homeland-et, az első két évad nagyon rendben volt. Ott voltak benne ezek a nagy revelációk, például amikor Brody előveszi a szőnyeget, és elkezd imádkozni. És akkor ülsz a képernyő előtt, hogy aszta baszd meg. Ott még a családi szál, meg a gyerekek sem idegesítettek. A harmadik évad a venezuelai szállal viszont teljesen elcsúszott. Brodynak meg kellett volna halnia a második évad végén a robbanásban. Csak annyira sikeres lett a sorozat, hogy nem merték őt kinyírni. Aztán jött a negyedik évad, amikor tulajdonképpen rebootolták az egészet.”

Viszont az ötödikben nem lesz már Közel-Kelet. Hogyan fog ez így működni?

„Valóban, itt már Berlin és a terrorizmus a fő irány. Megint egy új történet, aminek az összekötő eleme Carrie és Saul lesz. És remélem Quinn is, hacsak nem az van, hogy már az első részben kinyírják őt, de attól nagyon ideges lennék, mert az egy nagyon jó karakter.”

Nem sorozat, de az utóbbi idők egyik, ha nem a legjobban várt filmje a Star Wars 7-ik része. Mi a véleményed arról, amit eddig láttunk belőle?

„Nekem nagyon tetszett. Az, amikor elkezdődött a trailer a zenével, Luke hangjával, az valami állati jó.”

Az pedig szó szerint ugyanaz a szöveg (‘The Force is strong in my family. My father has it. I have it. My sister has it. You have that power too.’), mint amit a Jedi visszatérben mondott Luke Leiának, miután az ewok party közben, azon a függőhídon bevallotta neki, hogy Darth Vader az apja. Csak most a végére hagyta, hogy ’You have that power too’.

„A Jedi visszatért nem nagyon szerettem, talán összesen kétszer láttam. Viszont a Birodalom visszavág nálam a mai napig benne van a Top 5 filmben. ’Luke, I am your father.’ Ültem gyerekként, mondom ilyen nincs, nem lehet, ilyen nincs, nem, nem! Együtt kiáltottam Luke-kal, hogy ’Nooo!’ Az új trailer végén a ’Chewie, we are home’ hasonlóan nagyon odaütött. A filmtől ugyanezt a libabőrt várom. Úgysem lehet úgy elrontani, ahogyan azt George Lucas tette a másik hárommal. Annál csak jobb lehet.”

Szerinted JJ Abrams mit fog tudni hozzátenni az eredeti feelinghez?

„Mindenhonnan csillogni fog, és visszaverődni mindenféle fény. Mint ahogy a Star Trek-ben is. Az a lényeg, hogy tényleg legyen egy olyan történet, amiben az ember el tud merülni, mint ahogyan el tudtál a Csillagok háborújába vagy a Birodalom visszavágban. De a Jediben én már nem. Amikor a Jediben jöttek a macik, attól rosszul lettem.”


A grunge:És én

Rengeteget beszélgettünk már televíziózásról, sorozatokról, a C:C-ról, de azért ez alapvetően csak egy grunge blog. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy rock rajongóként, te hogyan élted meg a ’90-es években a seattle-i zenekarok térnyerését?

„Úgy, hogy tönkretették a zenémet. Merthogy én a Los Angeles-i glam metal szerettem. A Mötley Crüe-t, a Poisont, a Rattet. Aztán jött a thrash, ami nem tudta elsöpörni a glam metalt, hanem a kettő együtt létezett. A grunge pedig letörölt mindent a színről. Ez a köldöknézegetős, nekem nagyon rossz kedvem van zene nekem nem jött be. A Nirvanát sem kedveltem különösebben. Viszont elismerem azt, hogy voltak olyan zenekarok, amik nagyon jók voltak. A Queensryche mellett a Soundgardent, a Mother Love Bone-t, a Temple Of The Dogot a mai napig nagyon szeretem. Vagy az eredeti Alice in Chainst. Viszont az utóbbit megnéztem 2009-ben a Pecsában, már az új énekessel, és nekem valami hiányzott belőle.”

A Pearl Jamet nem említetted.

„Ha össze kellene állítanom egy Top 20-as dallistámat, akkor azon az Alive rajta lenne szerintem, de például a Jeremy nekem már borzasztóan depressziós nóta. Én nem akarom szarul érezni magam, miközben zenét hallgatok. Ezért nem hallgatok például doom metalt.”

Voltál mostanában olyan koncerten, ami kimagaslóan jó volt?

„Áprilisban jártunk Los Angelesben az MTV Movie Awardson, és megnéztem, hogy nincs-e valami koncert a városban. Persze hogy volt. Sixx A.M. A Nokia Theatre-ben egy kis, 2500 fős teremben. Úgyhogy gondolhatod. Életem egyik legjobb koncertje volt. Annyira lejött a színpadról, hogy ők ezt szeretik csinálni. És nem azért, mert kell a pénz, mert otthon éhes a gyerek. Örömzenélés folyt, mindenki mosolygott. És nekem ez jó. Nekem ez a bajom Pearl Jammel is. Túl depis. De azt elismerem, hogy nagyon jó zenészek, hallatszik, hogy mindegyikőjük zseni. De kicsit mosolyoghatnának. A Pearl Jam koncertekből tudod mit szeretek nagyon? Amikor eljátsszák a Rockin’ in the Free World-öt, mert imádom azt a nótát.”

Volt mostanában valami olyan zene, amire felkaptad fejed?

„Hát a Slash alapból ilyen. Nekem ő volt a Guns n’ Roses. Sosem szerettem Axl Rose-t. Jó volt a Snakepit is, de a Velvet Revolver már nem. Az nekem egy megcsinált zenekar volt, amivel mindenki pénzt akart keresni, de végül senki nem keresett eleget. Viszont kurva sokba kerüt. A Velvet Revolver utáni szólólemeze – amiben minden számot más énekelt – megint állati jó volt. Az Apocalyptic Love pedig szerintem az első számtól az utolsóig tökéletes.”

Az elmúlt években számos interjút készítettél világsztárokkal. Kikkel volt a legnagyobb élmény beszélgetni?

„A Slash nagyon jó volt. Pedig csupán 8 perces volt ez a második. Az első interjú még rövidebb volt. De emlékezett arra, hogy két évvel ezelőtt miről beszéltünk. És azt mondja, hogy folytassuk azt a beszélgetést. Az nekem óriási élmény volt. Aztán Mikkey Dee a Motörheadből. Vele háromszor vagy négyszer csináltam interjút. A negyedik alkalommal mondta, hogy már megint te, baszd meg? De tényleg így. Kérdezte, hogy még miről beszélgessünk. Mondom nekem mindegy, beszélgessünk a fociról akár. Hatalmas futballrajongó. Iszonyúan közvetlen.”

Úgy tudom, hogy te kísérted régebben a Debrecenbe érkező világsztárokat.

„Ez így van, és ráadásul a legnagyobb élményem éppen ezért nem is egy interjú volt, hanem az, hogy együtt dolgozhattam két teljes napon keresztül Lemmyvel. Azt, hogy ezek az emberek már elértek valamit, és letettek valamit az asztalra meg nem mondanád. Teljesen normálisak voltak, pont így elbeszélgetsz velük, mint mi most egymással, semmilyen sztárallűr. A ’köszönöm’ és a ’légy szíves’ hangzott el a legtöbbször a két nap alatt, a ’want’ szót nem is hallottam. Dolgoztam az Iron Maidennel is. Tökéletes úriemberek, de ott inkább az abszolút profizmus volt a jellemző. Plusz a debreceni a turnényitó koncert volt, és emiatt nagyon ideges volt mindenki, de ott sem volt semmi sztárallűr. Vagy amikor a Deep Purple járt itt, és Ian Paice – akinek a dobjátékát 10 évesen hallottam először, és azóta is csodálom – szól, hogy üljek oda az asztalához, és egyek vele… én meg mondom, hogy nem, én majd a másik asztalnál, ő meg, hogy ne hülyéskedjek már. Ott ültem mellette, és remegett a kezem.”

Szerinted merre tart ma rockzene, mi lesz a jövője?

„Régebben az, hogy valaki lemezszerződéshez jutott, óriási dolog volt. Mindenki ünnepelt, és két napig be volt kokózva, mert annyira örült neki. Ma meg? Hazamegy, bekapcsolja a számítógépet, és felveszi. Feltolja a Spotifyra, az Amazonra, a YouTube-ra, hátha meghallgatják. Jó, kell push ahhoz, hogy sok helyre eljusson, és az emberek felfigyeljenek rá, de tulajdonképpen ennyi szerepe van ma már egy kiadónak. A hangszerek is elérhetőbbé váltak, ma nincs olyan gitár vagy dob, amit ne tudnál megvenni itthon is. Amikor kb. tíz éve itt volt a Slayer a Szigeten, a Tankcsapda játszott előtte. A technikusokkal megnéztük a racket, hogy mi szól majd benne. Aztán arra jutottak, hogy nincs nagy megfejtés, amit ott láttak, az megvan a magyar zenekaroknál is. Érted? Jó, hát csak mondjuk Kerry King jobban gitározik, mint a magyar pályatársak, de mindegy. Innentől kezdve kizárólag a tehetségen és a szerencsén múlik. Hogyha tehetséges vagy, tudsz valami pluszt nyújtani, és valamiért rád kattannak, akkor te lehetsz az újabb Majka. Hát ez van.”


Az interjú első részét ide kattintva olvashatjátok. Beszélgettünk televíziózásról, Comment:Comról, blogolásról, kommentelési szokásokról, valamint a megkerülhetetlen TV vs. RTL Klub versenyfutásról. Ha még nem olvastad mindenképpen kattints, érdemes!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.