Azt hittem, hogy egy Dave Grohl hasonmás szórakozik velem | Interjú Fabio Zaffagninivel, a Rockin1000 ötletgazdájával

Share Button

Fabio Zaffagnini gondolt egy merészet, és valóra váltott egy olyan őrült ötletet, amire nem volt még példa a rocktörténelemben. Mindezt azért, mert szerette volna, ha az egyik kedvenc zenekara, a Foo Fighters, nem csak a környező nagyvárosokban lép fel, hanem elmegy az alig százezer lakosú Cesenába is. Fantasztikus eltökéltsége már akkor is hatalmas szimpátiát váltott ki belőlem, amikor viszont idén nyáron az ezer zenésszel egy stadionkoncertet is megszervezett, nem bírtam tovább, és megkerestem őt. Fabio pedig örömmel válaszolt a kérdéseimre. Kátai Artúr interjúja.

fabio1 Fabio Zaffagnini, a Rockin1000 ötletgazdája

 

Learn To Fly, Fly To Cesena

 

Fabiót tehát közel sem az a probléma nyomasztotta, mint minket, hogy nem jártak országában a kedvencei, hanem az, hogy nem mentek hozzá elég közel. Cesena abban a „szerencsétlen” helyzetben van ugyanis, hogy Milánótól és Rómától is három órányi autóútra fekszik. Ezen mi csak nevetünk, és szeretnénk ilyen problémákat, ő viszont komolyan gondolta, hogy a túraútvonalakat tervező, közösségi applikációja, a Trail Me Up mellett időt szakít nagy álmára, elhozza Cesenába Dave Grohlt és csapatát. Sokan láttátok már, hogy ez hogyan történt, hiszen a Learn To Fly ezer olasz zenész által előadott verzióját több, mint 33 millióan nézték végig a YouTube-on.

 

 

Kezdjük a legelején. Milyen körülmények között határoztad el, hogy megpróbálod elhívni a Foo Fighterst a városodba, Cesenába?

Hirtelen jött ötlet volt. Épp vezettem, szólt a Foo Fighters, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen állat dolog lenne, ha a zenekar itt játszana a városunkban. Persze tudtam, hogy ezt szinte lehetetlen elérni, mivel amikor a nagy zenekarok erre járnak, és Olaszországban koncerteznek, akkor általában a nagyvárosokat veszik célba, például Rómát, vagy Milánót, az ilyen kisvárosokba, mint Cesena nyilvánvalóan soha nem jönnek el.  Arra gondoltam, hogy valami nagy durranás kell, valami akkorát kell gurítani, olyan őrületes dolgot kell csinálni, amire esetleg felfigyelnek majd. Valami vírusként terjedő dolgot akartam elindítani az interneten, ami elég erős ahhoz, hogy felkeltse a zenekar figyelmét. Ekkor ugrott be az ötlet, hogy mekkorát szólna, ha 1000 ember játszana egy Foo Fighters dalt. Az ezer fő a Rocksuli DVD extra mellékletéből jött, amiben Jack Black azt mondja: “Ha valamit akarsz, akkor térdelj le, könyörögj érte, de sokkal jobban működik a dolog, ha ezer ember sikítozik mögötted.” Nyilván semmilyen tapasztalatom nem volt egy ilyen projekt felépítésében, így az ismerőseim között kerestem olyanokat, akik értenek egy rendezvény lebonyolításához, a hangtechnikához, a videókészítéshez, a közösségi médiához, a PR-hez, meg mindenhez, ami ehhez a projekthez kell. Összehoztuk a kezdő csapatot, és nagyjából öt hónapig ment a tervezés. Ezek után kezdtük el a pénzgyűjtést, mert ugye nem kevésbe kerül egy ilyen produkció.

Meglepődtél a videó sikerén?

Nem is a sikerén, hanem inkább az eredményén. Amikor először láttam a videót, tudtam, hogy ez hatalmas dobás lesz, tudtam, hogy sokan fogják megnézni, mert igen erősre sikeredett. Persze az eddigi 33 millió megtekintésre nem gondoltam, ez egy elképesztő szám, de mégis inkább az eredmény volt fontos.

Az eredmény, tehát az, hogy eljusson a Foo Fightershez. Mit éreztél, amikor Dave Grohl már másnap válaszolt?

Először azt hittem, hogy ez valami vicc, hogy valami Dave Grohl hasonmás szórakozik. Elképesztően durva érzés volt rájönni, hogy nem vicc, ő valóban Dave. Ültem a munkahelyemen, és csak bámultam, és nagyon durva érzelmi hullámvasúton utaztam órákon át. Hihetetlen nap volt.

Elképesztő volt látni a megvalósult koncertet. Milyen volt ott lenni, és tudni, hogy ez neked köszönhető?

Ez volt az európai turnéjuk első állomása. Novemberben volt, ami nem ideális egy nagy aréna koncertnek, így zárt helyen léptek fel, egy 3000-es csarnokban. Ott volt mindenki, aki részt vett a projektben. Természetesen a Rockin1000 munkatársai, a szponzorok, a zenészek, mindenki. Valójában mindenki ismert mindenkit, vagy legalábbis mindenki találkozott már mindenkivel korábban a projekt munkálatai alatt. Olyan volt, mint egy bazi nagy házibuli, azzal a különlegességgel, hogy a Foo Fighters játszott. Soha nem felejtem el azt a napot, nincsenek szavak rá, hogy milyen nagyszerű volt. Felmentem a színpadra, sőt az egyik srácot is felhívták, aki a videóban dobolt, és játszhatott velük egy dalt, egy Queen feldolgozást. Mindenki boldogan táncolt, énekelt, sikítozott, borzongató volt.

A Rockin1000 egy zeneszerető haverokból álló társaság, vagy egy komoly cég?

Először egy rakás megszállott haver volt a Rockin1000, de ahogy komolyodott a dolog, elkezdtük megszervezni a cégszerű működést. Ez egy ekkora projektnél máshogyan nem megy. Pláne úgy, hogy voltak további terveink.

A világ legnagyobb rockbandája, ugye?

Igen. Azt találtuk ki, hogy ezeket a srácokat egyben tartjuk, tovább visszük az első videónk feelingjét, és koncertet szervezünk, ahová közönség jöhet, lemezt veszünk fel, videókat készítünk, dokumentumfilmet forgatunk. Pont úgy, ahogyan egy 4-5 fős zenekar is szokta, csak ebben az esetben több, mint ezer taggal dolgozunk. Erre a projektre kellett egy cég, amely menedzseli az egész folyamatot. Úgy, ahogyan minden valamire való zenekarnak is van menedzsmentje. Idén nyárra terveztük a koncertet, egy nagy stadionban. Az volt az álmunk, hogy a zenekar a küzdőtéren zenél, mind az ezer, illetve valamivel több taggal, és a közönség a lelátóról nézi őket. De ugye ehhez meg kellett tölteni a stadiont közönséggel. Érdekes kihívás. Névtelen zenészekkel csinálni egy stadionkoncertet. Persze mindenki emlékezett a tavalyi videóra, így csak félig volt komoly a paránk, hogy mi lesz a közönséggel. Telt ház lett, óriási buli volt. 15 000-en jöttek el. Ott tombolt 15 000 ember egy rakás olyan zenésznek, akiket valószínűleg soha az életben nem nézett volna meg, ha nem a Rockin1000-ben zenélnek. Ezt hatalmas sikernek éltem meg, és persze a zenészeknek is óriási álmuk vált valóra, hogy ekkora tömeg előtt zenélhettek. Igazi rocksztárok voltak aznap este.

Csak olasz zenészek vannak a bandában, vagy érkeztek külföldről is?

Az első évben csak olaszok voltak, az ország minden részéből, de idén már jöttek mindenfelől. Volt kanadai, dél-afrikai, mexikói zenészünk is, meg persze rengeteg európai országból is érkeztek. És ez tök jó, mert a célunk az a jövőben, hogy hasonló dolgokat szervezzünk szerte a világon.

Hogyan tud 1000 zenész együtt próbálni? Elég lehetetlen vállalkozásnak tűnik.

Ja, ez így van. 1000 embert csak simán összehozni sem egyszerű, nem hogy egy zenekari próbát csinálni velük, pláne, hogy földrajzilag ennyire különböző az összetétel. Az egész folyamat a következő módon zajlott. A weboldalunkon keresztül lehetett jelentkezni, mindenki feltölthetett egy videót magától, amiben megmutathatta, hogy mennyire tud játszani az adott hangszeren. Van egy csapatunk, akiket guruknak hívunk, van gitár gurunk, basszus gurunk, stb, ők döntik el a videók alapján, hogy a jelentkező képes lesz-e eljátszani az általunk kiválasztott dalokat. A kiválasztott zenészek gyakorló videókat kapnak a guruktól, amiben elmagyarázzuk nekik, hogy az adott dalban/dalokban mit, hogyan kell játszani. A jobbak a nehezebb témákat játsszák majd, a kevésbé ügyesek pedig egyszerűsített riffeket, de ezek úgy vannak kitalálva, hogy együtt nagyon jól, nagyon állatul szólnak. Ez a mi projektünkben az igazi érdekesség, hogy nem egy exkluzív dolog ez, hanem nyitott mindenki számára, mert van hely a gyengébbeknek is. Direkt így lett kitalálva. Szóval a videók kiküldése után van pár hónapjuk a zenészeknek, hogy megtanulják a dalokat, és ők ilyenkor valóban gyakorolnak is rendesen. Lehet közben persze konzultálni a gurukkal. Aztán persze kell élő próba is. Most a nyári, 18 dalos setlisttel tervezett koncerten 5 nap volt a közös, élő próba. És azt kell mondjam, hogy mindenki nagyszerű volt, egész egyszerűen kiválóan játszották a dalokat.

Hogyan választottátok ki, hogy milyen dalok legyenek a koncerten?

Van egy művészeti vezetőnk, aki a gurukkal együtt választja ki azokat a dalokat, amiket színpadra lehet vinni, ebben a felállásban, és persze van valami üzenetük is. Általánosságban azt mondanám, hogy olyan dalokat kerestünk, miket nem nehéz előadni, nincs bennük szóló, vagy virtuóz riff, ezek ugye eléggé kaotikusan hangzanának, amikor párszáz gitáros együtt próbálná őket játszani. Fontos, hogy ne kelljen hozzá nagy hangterjedelem, mert az is káoszba tud fulladni. A szövegeken amúgy is sokat kell dolgozni, hogy ennyi énekessel is jól érthetőek legyenek, hiszen kifejezett szempont, amint említettem, hogy legyen üzenete a daloknak, a Rockin1000 fontosnak tartja, hogy a produkció értékeket is továbbítson a szórakoztatás mellett. [A dalok teljes listája ide kattintva hallgatható meg.]

Melyik volt a kedvenc dalod?

Én egy hatalmas Led Zeppelin rajongó vagyok, így nekem nagy öröm volt a Jimi Hendrix – Led Zeppelin medley, amit a guruk álmodtak meg. Benne voltak a legjobb Zepp riffek, imádtam.

Te is játszol esetleg hangszeren?

Igen, próbálok gitározni, de nem vagyok jó.

Mi egy grunge központú magazin vagyunk, így mint mindenkinek, neked is adódik a kérdés. Hogy állsz a grunge zenével?

Imádom. Én is azon nőttem fel, mint minden rockzene kedvelő korombeli. Imádom a Nirvanát, a Pearl Jamet, a Soundgardent, mindent szeretek, ami grunge.

Hogyan találkoztál a grunge zenével?

Amikor a grunge megjelent, első körben a zene hatalmas energiája ragadott el, a szövegekre akkor még nem nagyon figyeltem. Főleg azért, mert akkoriban még nem beszéltem túl jól angolul. A lázadás, a düh, ezek voltak, amik először elértek a grunge-ból, és ezek fertőzték meg azonnal az egész világot is. A popzene hatalmas rajongóbázissal bírt akkor is, és hatalmas gazdasági háttere volt, de a grunge képes volt ezeken felülkerekedni. Jött ez a brutális erő, és az „ártatlan” popzene mellett megjelent egy ilyen brutális, energiával teli, „veszélyes” zene és mindenki fogta a leesett állát. Még úgy is átjött, hogy forradalom zajlik, hogy akkor még alig értettem a szöveget. Nálunk Olaszországban hagyományosan hatalmas rajongótábora van ezeknek a zenéknek. Valahogy rengeteg embert talált telibe a grunge. Később, amikor már sokkal jobban ment az angol, elkezdtem olvasgatni a szövegeket, elkezdtem megérteni őket, és akkor ismét megtiport a grunge, egyszerűen újra átéltem mindent. A srácok dühét, a lázadást, a kilátástalanságot. Minden olyan valódi volt, hiteles. Nekem ezt jelenti a grunge, és ezért szeretem nagyon.

Kátai Artúr