Ez akkor élmény, ha működik a közös Pearl Jam-szeretet | Stumpf András (Pear Jam) interjú

Share Button

“Amitől ezt a lemezt kifejezetten nehéz eljátszani, az a dalok szerkezete. Semmi sem tipikus. Amikor mondjuk az Low Lightban az átvezetőből hol négy, hol három van, majd visszajön az egész vagy tizenhatszor, de hogy mikor melyik… Szerintem ezeket direkt azért írták így, hogy kibabráljanak a majdani a tribute bandákkal. Nos, üzenem Seattle-be: nem jött be a számítás, el lesz játszva a lemez pontosan” – mondja nevetve Stumpf András, a Pear Jam gitárosa. Az ötödik Pearl Jam album huszadik évfordulóját ünnepli a teljes Yield-lemez színpadra állításával a magyar tribute banda február 17-én, a budapesti a TRIP Hajón. A jubileumos kiadványról, a koncertre való készülődés kulisszatitkairól, valamint a zene és a politika kapcsolatáról beszélgettünk, tabuk nélkül. Nagyinterjúnk.

BOB_3175 Stumpf András (Fotó: Bobál Kati – bobal photography)

“Így egyben soha többé nem fogjuk színpadra vinni a Yieldet!”

Amikor legutóbb ott jártam egy próbátokon, szinte mindannyiótoknál előkerült a Yield, amikor a kedvenc Pearl Jam lemezeitekről kérdeztelek benneteket. Mitől más számodra ez a lemez, mint a többi?

Amikor 1996 környékén csatlakoztam a Full Circle-hez – aminek a jelenlegi, Pear James társaim közül Siklósi Richárd basszusgitáros és Töller Gábor gitáros is a tagja volt -, a No Code volt az aktuális Pearl Jam album. A Yield volt tehát az első Pearl Jam-lemez, amelyet már vártam, hónapokkal korábban elkezdtem visszaszámolni a napokat a megjelenéséig. Az első real time élményem tehát a Yieldhez kapcsolódik.

Ahhoz a Yieldhez, aminek az első négy dalából hármat Mike McCready írt. Tudom, hogy az ő korai, hendrixes stílusát te is nagyon szereted, bár ezen az albumon pont nem azt a fajta gitározást hallhatjuk tőle. Zenei szempontból mégis mi a különbség a Yield és az addig kiadott, többi lemez között?

Érdekes módon valóban nem pont a gitártémák miatt olyan erős ez a lemez, és ahogy mondod, tényleg nem is Hendrixet idézik McCready témái. Magasra is tettem a lécet ezzel a Yield-vállalással. Amikor az előző koncert végén a közönséget megszondáztattam, hogy mit szólnának, ha eljátszanánk a teljes lemezt a huszadik évfordulón, még csak az volt a fejemben, hogy hozzunk össze egy egyszeri, megismételhetetlen eseményt. És ez valóban az lesz, mert így egyben soha többé nem fogjuk színpadra vinni a Yieldet. Egyébként, ha jól tudom, a Pearl Jam is csak egyszer adta elő teljes egészében.

Igen, méghozzá 2014. október 20-án, a wisconsini Milwaukee-ban, a piros pötty kivételével.

Tudtam, hogy te tudni fogod! (nevet) Mi viszont még a piros pöttyöt is elnyomjuk.

Úgy érted, hogy CD-ről bejátsszátok?

Nem. Írtunk belőle egy koncerten is előadható dalt. Megtartottunk a részeket az eredetiből, de enyhén RHCP-hatású Pearl Jam hangulat lett belőle. Jobb mint az eredeti! Szerintem. Kíváncsi vagyok, mit szól a közönség. Azt a dalt egyébként én sem szerettem, de nincs is ember, aki amiatt kattant rá a Pearl Jamre. A ’90-es években viszont, amikor még nem a tucatgagyi uralt mindent, megtehette a zenekar, hogy megjelentet ilyet is, holott az ég világon semmi értelme sincsen. Akkoriban megcsinálta ezt egy csomó banda, többek között a Red Hot Chili Peppers is a One Hot Minute-en. Ez a szabadság imponáló.

Mi a helyzet a lemez másik kísérletezősebb számával, a Push Me Pull Me-val?

A Push Me Pull Me-t úgy fogjuk megszólaltatni, ahogyan a koncerteken játssza a Pearl Jam. Igazi húzós, tökös dolog úgy, teljesen beleillik majd a koncertbe. Nem kizárólag a Yieldet fog megszólalni egyébként: lesznek dalok a Tenről, a Vs-ről, a Vitalogyról és a No Code-ról is. Összesen huszonnyolc számot fogunk megidézni a nagyjából kétórás buli alatt, abba illeszkedik a Yield, egészben, sorrendben.

BOB_5924 Pear Jam (Fotó: Bobál Kati – bobal photography)

Csak az évforduló miatt játsszátok most a Yieldet?

Alapvetően igen, azért dobtam be, mert annak ünnepeljük idén a huszadik évfordulóját, de én a Binauralig minden Pearl Jam lemezt nagyon-nagyon kedvelek. Csakhogy tényleg azokat a koncerteket szeretem, amelyek valódi események, van apropójuk. Akkor még nem tudtam, milyen csúnyán elbánok magammal, pont Mike McCready miatt. A Yield első négy száma ugyanis négy különböző hangolásban van, úgyhogy valami egészen elképesztő logisztikai trükköket kell majd végrehajtanom a dalok közötti másodpercekben. Gitárcserés, gyors áthangolásos, meg mindenféle, utolsó pillanatban odaéréses rohanás vár majd rám.

Gyakran használsz ennyire sokféle hangolást?

Saját dalokat nyílt C-ben és nyílt G-ben is szoktam írni, de a Given To Fly például D-A-D-G-A-D hangolásban van, ami a Led Zeppelin Kashmirjából lehet ismerős, de finoman szólva sem jellemző hangolás azért. Én eddig nem használtam. A Yield gitárilag egyébként nem úgy kihívás, ahogy a Ten vagy a Vs. Utóbbiakon igazi tökös, gyors, pörgő kezű témák vannak. A Yielden alig van egy-két, szösszenetnyi gitárszóló.

Talán a Do The Evolutionban van egy kis tekerés.

Igen, de az meg ráadásul nem is Mike McCready szólója, azt Stone Gossard játssza. Azaz nálunk: Töce. Amitől ezt a lemezt kifejezetten nehéz eljátszani, az a dalok szerkezete. Semmi sem tipikus. Amikor mondjuk a Low Lightban az átvezetőből hol négy, hol három van, majd visszajön az egész vagy tizenhatszor, de hogy mikor melyik… Szerintem ezeket direkt azért írták így, hogy kibabráljanak a majdani a tribute bandákkal. Nos, üzenem Seattle-be: nem jött be a számítás, el lesz játszva a lemez pontosan! (nevet)

Melyik a kedvenc dalod róla?

Nagyon szeretem a Pilate-et, a látszólagos egyszerűségével. Ez egyébként is a látszólag egyszerű dalok lemeze. Imádom a húzós refrénjét. Aztán az In Hiding, ami igazi stadionrock. Még a Low Lightot is megszerettem, amiről tudom, hogy nem tartozik a kedvenceid közé.

Abban, hogy hosszú idő után újra együtt zenéljetek és immár Pear Jamként folytassátok, mennyire játszott közre a legutóbbi, Kassa Hajós (ma már Trip) koncertetek sikere?

Nagyon. Ha nincsenek azok a pozitív visszajelzések, akkor csupán arra az egyszeri alkalomra szólt volna a dolog. Annak is volt apropója, a Let’s Play Two mozifilm-vetítés. Ez a tribute-dolog akkor működik, ha valódi közösségi élmény tud lenni, ha be tudjuk indítani egymás fantáziáját és zsigereit, és ha működik a közös Pearl Jam-szeretet.

BOB_5769 Pear Jam (Fotó: Bobál Kati – bobal photography)

“Nagyjából azért született meg az ember a Földre, hogy kitalálja a zenét.”

A Pear Jamre talán egy kicsit már rá is van szorulva a magyar Pearl Jam rajongó, olyan régóta elkerülik hazánkat Eddie Vedderék. Ha élőben akartuk a dalokat hallgatni, akkor 1996 novembere óta minden egyes esetben külföldre kellett utaznunk. A Pear Jam hazai életképességét ez mennyire befolyásolhatja?

Nekem is eszembe jutott először, hogy jól van drága Eddie, ha nem jöttök, akkor majd megcsináljuk itthon mi. Bár nyilván nem vetné vissza a mi lehetőségeinket, ha végre már eljönnének Budapestre.

Talán még segítene nektek is egy hazai Pearl Jam koncert.

Pear Jamként, egy „l” betű mínusszal nem lennének rosszak az esélyeink, hogy rácsatlakozzunk a nagy marketingkampányukra. (nevet)

Októberben 25 éves lesz a Vs. Gondolkodtatok már a hasonló formában történő megünneplésén?

Most elsősorban a Yieldre koncentrálunk. Ha jó a fogadtatás és van rá igény, akkor én benne vagyok, hogy eljátsszuk a Vs-t is valamikor ősszel, de erről még nem beszéltünk. Ha hosszabb távon van a Pear Jamre igény, akkor mondjuk előbb-utóbb úgy is meg kell tanulnunk az összes Pearl Jam dalt. Jó, nem az összeset, vannak a Binaural utániakon hanyagolhatóbb tételek. Tudom, hogy egy die hard fannak szomorú ezt hallani.

Láttad az arcomon az apró rángásokat?

Persze. Bocs. (nevet) Mondjuk a Vs-t úgyis A-tól Z-ig tudni kell, a múltkor is elővettünk róla dalokat, például az Animalt és a Daughtert, ahogyan a Yieldről meg a Brain Of J-t, a Do The Evolutiont és a Wishlistet.

Nagy munka egy teljes lemezt leszedni, eljátszani?

Sok energia van benne, de nem munka. Azonnal megtérül. A zenélésnél nincs jobb. Nagyjából azért született meg az ember a Földre, hogy kitalálja a zenét.

A nevetek valahol a bődületesen nagy pofátlanság és az igazán szellemes kreativitás határvonalán mozog. Milyen visszajelzéseket kaptatok róla?

Száz százalékban a bődületesen nagy kreativitást emelte ki a zsűri, teljes joggal. (nevet) Főleg a dobosunk, Dombó Szabi által megvalósított logóval. Végül is több értelme van annak, hogy körtelekvár, mint hogy gyöngylekvár, nem? A Pearl Jam művészi, egy kicsit elvont, a körte meg a rögvalóság. Jelzi például, hogy a helyünkön kezeljük magunkat és nagyon szerények vagyunk. Szeretem ezt a nevet. Mindennek örülök, amiben kreativitás és szellem van, legyen az zene, szöveg, sajtó vagy éppen valamilyen marketingkampány. Fiziológiailag is jó hatással van rám, például nem kell annyi kávét innom, ha valami ötletes dologgal találom magamat szembe. (nevet)

BOB_5823 Stumpf András és Kövi Lóránt a Let’s Play Two filmvetítés utáni koncerten (Fotó: Bobál Kati – bobal photography)

“Politikailag lehet, hogy nem értünk egyet, de nem érdekel, mert tök jó zenét csinálsz.”

Újságíróként nem gondoltál arra, hogy ne csak eljátszd a Yieldet, hanem írjál is róla valahol?

Mindennek meg kell találni a helyét, ennek a helye pedig szerintem a Grungeryn van. Pont így, ahogyan most beszélgetünk, ebben az interjúban. A Válasz profilja teljesen más, attól függetlenül, hogy nagyon erős a kultúra rovata. Alapvetően ott nem várják tőlem sem a print-, sem az online olvasók, hogy egy itthon a nagy tömegek által kevéssé ismert lemezről írjak. Teljesen mindegy, hogy milyen mélyen szántó gondolatokat osztanék meg a Yieldről, mivel a Válasz.hu-ra nem az kattint, aki ezt keresi, ezért csalódottan távozna, hiába jó a szöveg. Az ember pedig nem azért él, hogy másoknak csalódást okozzon.

Néha azért mégis kevered a kettőt, azaz az újságírást és a zenei vonatkozású cikkek publikálását, nem?

Szoktam, most például írtam a Lámpásról, hogy ne zárják be a bulinegyedet, de annak is volt közéleti aktualitása.

Készítettél a napokban egy nagyinterjút Bródy Jánossal és Szörényi Leventével. Ezek szerint ott a két ember különböző politikai nézőpontja volt érdekes a számodra?

Az apropót a közelgő Fonográf koncert adta. Tíz éve csináltam már egyszer velük egy ilyet. Az nagyon politikus, véresen egymásnak esős volt. Most nem, nem is terveztem annak. Ettől függetlenül nyilván nem kerülünk ki egy közéleti lapban, közéleti kérdéseket. Egyébként pedig eltelt tíz év, mások lettek ők is, és más lettem én is. A Yieldnek viszont nincsen semmilyen közéleti vonatkozása Magyarországon. Az csak színtisztán nagyon jó a maga részterületén. Néhány ezer embert érdekel országosan, tehát önmagában országos médiumban nincs hírértéke. Ezért örülök annak nagyon, hogy megcsináltad a Grungeryt, mert amíg te azt mondod, hogy egy jó Pearl Jam tribute-re szüksége volt már Budapestnek, én úgy gondolom, hogy egy grunge zenékkel foglalkozó felület ugyanúgy kellett már. Egy hely, ahol mondjuk ezekről a dolgokról tudunk beszélni, ami az életemnek egyébként nagyon fontos része, de máshol tiszteletbe tartva az elvárási horizontokat, nem traktálok vele embereket. Viszont tudom, hogy aki ide kattint a Grungeryre, az pont azért jön ide, mert ez a részterület érdekli, akárcsak téged vagy engem.

Elsősorban belpolitikai újságíró vagy. Sokan azt gondolják, hogy nem csak gazdasági kérdés az, hogy a Pearl Jam eljön-e Magyarországra, hanem emellett van még egy félházas 1996-os buli, egy 2000-ben elmaradt koncert, de még inkább van egy politikai állásfoglalásuk, ami nem feltétlenül passzol a mai, magyarországi viszonyokhoz. Mit gondolsz erről?

Hogy Magyarországon éppen milyen politikai párt van hatalmon, az legfeljebb egy-két kósza hír formájában juthatott el valamelyik Pearl Jam taghoz, de szerintem pont nem érdekli őket. Ha esetleg fura módon, éjjel-nappal a magyarországi híreket bújnák és nagyon fel lennének háborodva a sorosos plakátokon, akkor is jönnének – ha lenne itthon egy masszív, húszezres Pearl Jam-rajongóbázis, amelynek tagjai bármikor kiadnak 30 000 forintot azért, hogy megnézzék őket élőben. A politika gyorsan változik, választásról választásra. Egész országokat bekategorizálni azért, mert valami éppen neked nem tetszik, nem túl okos dolog. Szerintem a Pearl Jam azért annál bölcsebb zenekar, hogy ezt tegye.

Pár hónappal ezelőtt rengeteg cikk jelent meg különböző online és offline felületeken a zenészek politikai aktivitásaival, kampány rendezvényeken, kampányokban való szerepléseivel, egyéb megnyilvánulásaival kapcsolatban. Kell szerinted a zenésznek foglalkoznia politikai dolgokkal azon túl, hogy mondjuk a szövegekbe beleírja a gondolatait vagy sem? Dolga ez neki?

Azt semmiképpen sem állítanám, hogy dolga, mert azzal azt mondanám, hogy aki nem teszi, az valamilyen hibát követ el. Ez viszont nem lenne igaz. Mindenkinek a személyes döntése. Ha úgy érzik, hogy nekik ez fontos, oké. Legfeljebb, ha nekem annyira ellenszenves, amit politikailag képviselnek, hogy rontja az élményemet, nem megyek el koncertre. Én mondjuk elmegyek. Noha kifejezetten rühellem a kommunizmust, Tom Morellót azért nagyon szívesen meghallgatom.

Játszottad is a témáit a Chris Cornell-esten, az A38-on.

Na látod! Nem bonyolult különválasztani, ami nem tartozik össze. Morello ideológiája távol áll tőlem, a gitárjátéka meg közel áll hozzám. Ilyen egyszerű. Még csak azt sem akarom, hogy titkolja el, miben hisz. Miért tenné? Vitatkozzunk egymással, próbáljuk megérteni, mi a helyes, mi a jó, próbáljunk meggyőzni róla másokat, ha úgy érezzük, megvan. Ez Amerikában nagyon régóta nem ciki. Elvis Jimmy Carterrel parolázik a fotókon, Michael Jackson Ronald Reagennel, Eddie-ék pedig Bill Clintonnal és Barack Obamával. Az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy egy akkora piacon ezt meg is lehet tenni. Azért egy háromszázmilliós országban tudsz úgy működni, hogy akkor sem halsz éhen, ha mondjuk a felét elveszíted az országnak. Egyébként pedig úgy sem veszíted el, mert sokan úgy vannak vele – ahogyan én is -, hogy oké, politikailag nem értünk egyet, de nem érdekel, mert tök jó zenét csinálsz. És egyébként bírlak emberként, mert a zenédből sugárzik, hogy ki vagy.

Ez a Pearl Jam esetén is így van a számodra?

Persze. Lehet, hogy sok szempontból másképpen látom a világot, mint Eddie Vedder, de például nem biztos, hogy nagyon eltér a véleményem Mike McCreadyétől. A bandán belül is láthatják másképp a dolgokat, attól az még kiválóan működik, ez nem egynemű dolog.

BOB_3378 A Chris Cornell-emlékest egyik próbáján (Fotó: Bobál Kati – bobal photography)

“Amikor már egy Lynyrd Skynyrd is bedől egy ilyen politikailag korrekt baromságnak, az szomorú.”

Magyarországon azért mások a keretek, nem?

Itthon kicsi a piac, és ezért komolyan félhetnek emberek attól, hogyha határozottan állást foglalnak, akkor elveszítik a közönségük felét. Ha ez így történik, akkor pedig annyira kevés marad, hogy már zsíros kenyérre sem lesz elég. Beszélgettem híres és kemény, dalszövegekben odamondogatós rockerrel, aki viszont rögtön megijedt, amikor interjúban kellett volna elmondania, mi is a gondja. Ettől függetlenül itthon is nyugodtan lehet beszélni nyíltan. A Quimby Kiss Tibije például dalszövegben, színpadon, interjúban is kinyilvánította már az álláspontját. Lovasi András is. Ezzel semmi gond nincs.

Kovács Ákos?

Ő is, interjúban is, meg a dalszövegeiben is viszi azt a jellegzetesen térítős világnézeti vonalát, de hát miért ne tenné, ha belőle ez jön? Mert tényleg ez jön – nem producerek találták ki, hogy akkor most ez lenne a menő, Ákoskám, ezt kellene csinálni. Ő ilyen. Az őszinteség elvitathatatlan és érdekes, még ha a produkció egyébként nem tetszik, akkor is. A Pearl Jam ilyen, de ilyen a Lynyrd Skynyrd is, akik meg egy ilyen igazi, déli, jobbos világot képviselnek. Azt akkor ne hallgassák a balosok? Miért ne, ha egyszer a dalok jók? Mi rég nem leszünk már, de azok a dalok, vagy Eddie Vedder dalai valamilyen formában – hanghordozón, tribute-zenekarok által, vagy bármilyen más formában – fennmaradnak.

A Lynyrd Skynyrdnél nagyon sokáig az image része volt a déli zászló. Egy ilyen banda, amely identitásának ez az egyik alapja, a rettenetes charlestoni mészárlás másnapján, a Walmart kommunikéje után, szinte azonnal bejelentette, hogy soha többé nem használják a jelképet. Sokakban felmerült szerintem a kérdés, hogy mi van akkor most az elmúlt ötvenöt évvel. Neked mi a véleményed a történtekről?

Azt nem mondom, hogy nagyon csalódott voltam, mert akkor úgy tűnne, hogy Lynyrd Skynyrddel kelek és fekszem, de amikor olvastam ezt a hírt, tényleg úgy voltam vele, hogy becsicskultatok, srácok? Hogy mi van? Ha holnap a magyar zászlót megtalálják valami elmebeteg tömeggyilkos szobájában, onnantól kezdve nem rakjuk majd ki? Semminek nincs önmagában való jelentése. Jelentéssel mindig mi, emberek ruházunk fel a dolgokat. Mi vagyunk a jelentésadó lények, ez különböztet minket meg az állattól. Én pedig egy csomó máig ható és pozitív jelentést tulajdonítok a déli zászlónak a kultúrától a mezőgazdaságig, és szerintem ők is így tettek eddig. Amikor már egy Lynyrd Skynyrd is bedől egy ilyen politikailag korrekt baromságnak, az szomorú.

Például milyen pozitívumot tulajdonítasz a „déliségnek”?

Például a zenét. Elég, ha a Pearl Jamnél maradunk. Nagyon erős a country hatása náluk is, talán a No Code-on a legerősebb. Ez a zene az amerikaiak népzenéje. Egész Amerikáé.

Nekem az jutott az eszembe, hogy ha baj van a déli zászlóval azért, mert konföderációs zászló, akkor azt lehet, hogy akkor kellett volna összecsomagolni, amikor befejeződött a polgárháború. Most viszont csak egy mondvacsinált indoknak tűnik, hogy egy őrült miatt betiltják.

Persze, ami történt, csak apropó volt erre. Azért tényleg elég fura, hogy a szólásszabadság hazájában egyszer csak nem szabad a saját jelképeidet használni, mert leköpködnek érte, bizonyos egyetemeken nem szabad elmondani, amit gondolsz, mert safe space-ekbe menekülnek a szerencsétlen kis hallgatók. Ettől még nem hiszem, hogy végromlásban lenne a nyugati kultúra és hanyatlana menthetetlenül, remélem, hogy pillanatnyi elmezavar ez csak.

Fontos az nekünk, mi történik amerikai egyetemeken?

Persze. Legalábbis érdekes és átgondolásra érdemes. Tíz éves csúszással ugyanis általában itthon is megjelenik mindaz, ami ott ütötte fel a fejét. Rengeteg jó dolog is. Például a Pearl Jam zenéje. Ha banda maga nem is. Mi viszont igen: február 17-én este tízre mindenkit sok szeretettel várunk a Trip hajón!


 

Pear Jam – 20 éves a Yield!

Koncert a Tripen (korábbi nevén Kassa Hajón)

 

A koncerten a klasszikus Pearl Jam dalok mellett elhangzik a Yield album teljes anyaga is!

 

Helyszín: TRIP Hajó, Budapest, 2. kikötő, Szilágyi Dezső tér (a Batthyányi térnél)

Időpont: 2018. február 17. szombat, 22:00

 

A Pear Jam Facebook oldala ide kattintva érhető el.

A koncert Facebook eventje ide kattintva érhető el.

 

Jegyárak:
Elővételben január 15-től február 16-ig: 1 300 Ft
A helyszínen: 1 500 Ft

____

 

FONTOS INFORMÁCIÓ!

 

A Pear Jam Yield20 koncertjének estéjén az Ozone Mama lemezbemutató koncertet ad az A38 Hajón.

 

A Pear Jam és az Ozone Mama példás együttműködésének köszönhetően, azonban senki nem marad le semmiről: a Pear Jam nem csupán megvárja az Ozone Mama koncertről érkezőket a kezdéssel, de az A38-as Ozone Mama jegyek felmutatói, féláron mehetnek be a Yield-bulira!

 

Így kell ezt, csillagos ötös, köszönjük mindkét bandának és a menedzsmenteknek!

 

Február 17-én tehát kezdés az A38-on, az Ozone Mamával, folytatás a TRIPEN, a Pear Jammel.

 

Két hajó, két koncert!