Facelift #2 | Ilyen, amikor Willie Nelson Pearl Jam-et játszik | Just Breathe

Share Button

Legutóbbi Facelift posztunkban Johnny Cash gondolta úgy, hogy jó lenne egy kis Soundgarden-t játszani, most pedig egy másik country legenda, Willie Nelson feldolgozását mutatjuk be, ezúttal a Just Breathe formájában. Talán a Rusty Cage-hez képest valamivel logikusabb választásnak tűnik a Pearl Jam dal, ami sokkal inkább folk rock, mint grunge. Cash után egy másik legendás énekes-gitáros döntött amellett, hogy érdemes albumra rögzítenie egy Seattle-i zenakar dalát. Kíváncsi vagy rá, hogy milyen lett?

willienelson-heroes

Tuolumne Recycling

A Just Breath a Pearl Jam 2009-es Backspacer albumán jelent meg. A dalt Eddie Vedder írta, egy korábbi, saját ötletéből: az Into the Wild filmzenealbumra (2007) írt Tuolumne cím dal egyik akkordmenetét használta fel. Az akkor még instrumentális dal igazi aláfestő zene, a filmhez is nagyon illett, de nem gondoltuk volna, hogy ebből a dalkezdeményből később egy ilyen mély, és egyben sikeres dal lesz.

Just Breathe by Pearl Jam

A dal 2014. január 22-én elérte a platina státuszt a digitális eladások piacterén, ezzel a Pearl Jam első ilyen sikerét könyvelte el. A sorozatgyártők is lecsaptak a dalra, szerpelt többek között a Castle, a Brothers & Sisters, a One Tree Hill, és a Life As We Know It egyes epizódjaiban is. A szöveg az elmúlásról szól, a végén azzal az elbúcsúzós sorral, amitől az embernek minden egyes hallgatáskor a hideg futkos a hátán.

Hold me till I die…
Meet you on the other side.

Just Breath by Willie Nelson

Willie Nelson 1933-ban született, azaz bőven túl van már a nyolcvanadik szülinapi meglepetés buliján is. 2012-ben jött ki a Heroes című albuma, amin saját dalai mellett három feldolgozás is helyet kapott: a Coldplay The Scientist című dala, Tom Waits Come On Up To The House-a, és a Pearl Jam Just Breathe-je. A cd-n helyet kapó tizennégy dalból tízben szerepet kapott Willie bácsi fia, Lukas Nelson is, aki nem csak édesapja hangját örökölte meg, hanem a videóklip-forgatásos playback-hez való totális érzéketlenségét is. Mindenesetre eléggé vicces, hogy ha becsukod a szemed, nem tudod, hogy ki énekel, ha meg kinyitod, azon szurkolsz, hogy az előadók szájmozgása valahol kapja el a dal ritmusát.

Feldolgozásnak talán nem is lehet a dalt nevezni, mert nagyjából ugyanazt tolják Nelsonék, mint a Pearl Jam. Némileg meglepő, de annál örömtelibb, hogy a dal végén azért Lukas azért megenged egy nagyon rövid gitárszólót, és a dalhoz hozzá is tud ezzel valamit tenni.

Szerintem amikor a Pearl Jam tagjai zenélni kezdtek, nem gondolták volna, hogy egy Willie Nelson fogja az egyik dalukat feldolgozni, és nem fordítva. De szerintem még 2012-ben is meglepődtek ezen. Azt gondolom, hogy pontosan tudják, hogy ez micsoda elismerés, és megtiszteltetés nekik!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.