SEATTLE | 06/04/2020 | 01:59

Seattle-Budapest Grunge Magazin | Alapítva: 2015-ben | Alapító: Pintér Miklós

Fantombomba – Mark Lanegan Band: Phantom Radio (2014)

Kategória: Lemez Szerző:

Mark Lanegan a saját útját járja. Mindig is azt tette. Mivel nagyon szeretem a Screaming Trees-t, ezért nem volt ezt olyan könnyű elfogadnom. Szerettem volna még több grunge-os, rockos, élőhangszeres dalt hallgatni a jellegzetes hangú zsenitől. Mark rengeteg új rajongót szerzett a szólóalbumaival, olyanokat, akik alapból sohasem hallgatnák a Treest vagy a Mad Seasont. Úgy érzem, hogy a Phantom Radio is nekik készült elsősorban.

Mark Lanegan Band Phantom Radio Mark Lanegan Band – Phantom Radio (2014)

Előzmények

Komoly hírértéke volt annak, amikor a Monkeywrench gondozásában megjelent a Mad Season Above-jának újrakiadása pár, eddig sosem hallott felvétellel. A dalok szövegeit és énekdallamait Mike McCready Mark Laneganre bízta (RIP Layne) és az eredmény abszolút méltó lett a klasszikus album eredeti felvételeihez. Talán ezért is lehetett, hogy titkon azt reméltem, hogy a Blues Funeral után talán egy kicsit kevesebb dobgép, kevesebb elektronikus kütyü, ellenben több élő hangszer szerepel majd a Mark Lanegan Band következő kiadványán. Sajnos azonban teljesen feleslegen szurkoltam, a Phantom Radio nem tért a vissza a gyökerekhez, inkább olyan lett, mintha a Blues Funeral második részét dobták volna piacra Laneganék. Az album nagyon lassan adta meg magát. Keményen dolgoztam azon, hogy megtaláljuk a közös pontokat. Már megint ez a rengeteg disco/new wave/dark cucc. Vagy valami ilyesmi, ezekről egyáltalán nem vagyok képben. Sehol egy grunge-os preferencia, például egy jó kis wah pedálos szóló vagy egy riff. Vagy valami. Nem tudom megfogalmazni pontosan, hogy mire vártam, de kapaszkodót kerestem az élő zene varázsához hasonlatos hangulatokhoz. De az is lehet, hogy csak túl sokat hallgattam mostanában a Sweet Obliviont meg a Dustot.

A lemez

A Harvest Home mondjuk pont azonnal elkapott, bár egy plusz gitárt azért itt is megünnepeltem volna. Örömmel olvastam a bookletben, hogy nem más dobolta fel a dalt, mint Jack Irons, a Pearl Jam (és a Red Hot Chili Peppers) korábbi dobosa. A dal egy akkora, jó értelembe vett sláger, amekkorát maga a mester is csak keveset írt. Ezzel együtt abban is biztos vagyok, hogy élőben sokkal erőteljesebben fog majd megszólalni!

“I’ve survived on another’s kill” – énekli Mark és bár ez a szövegrészlet az I am The Wolf első versszakából való, azért van egy-két dal, amit a konzervatív grungerek és a rockerek biztosan nem fognak egy könnyen befogadni. Nekem teljesen sötét erdő az amúgy megapopsláger Floor Of The Ocean (nem akarok lovagolni megint az áthangszerelősdis, “mi lett volna, ha” típusú feltételezéseken). De a Seventh Day, Torn Red Heart, The Wild People trióval sem tudok valamiért barátságot kötni. Uzseka Norbert a kiváló Hammer World-ös kritikájában a Seventh Day-nél a Cult Witch című klasszikusának hangulatát hallja a dalban, és értem is, hogy miért, de Ian Astbury-ék szerzeményétől szerintem azért fényévekre van a hetedik nap – mindenféle tekintetben. Érdekes viszont, hogy a szintén totál pop The Killing Season valamiért működik, sőt, az album egyik legjobb dala. Szerintem biztos koncertrésztvevő lesz.

A cd utolsó, tizedik dala a legnagyobb kedvencem. És nem csak a Phantom Radióról, hanem a teljes Lanegan életművet tekintve. Mikor erről a számról beszélek a barátaimnak, akkor meghallgatják, és azt mondják, hogy jó-jó, tényleg nem rossz, na de hogy lenne már ez a legjobb ever? Vannak ilyenek, és nem is tudom pontosan megmagyarázni, hogy mitől annyira nagy favorit a Tulsa. Talán azért, mert olyan, mintha a Constantine, a démonvadász című film betétdalát, a Perfect Circle Passive-jét odaadták volna Marknak, hogy tessék, itt van, azt csinálsz vele, amit akarsz, csak formáld a képedre, mert fel kell tenni a következő albumodra. Az énekes pedig erre belassította volna a tempót, átírta volna az énekdallamot, de a húzós-utazós feelinget még jobban megerősítette volna az dal üzenetének kedvéért. Mark Lanegan önvallomása és a zene együtt olyan mélységekben jár, amit a ma működő zenekarok kilencvenkilenc százaléka soha nem fog elérni.

A Phantom Radio hangmérnöke és producere Alain Johannes volt. A multihangszeres zenész és dalszerző rengeteg albumon dolgozott, többek között a Live: V, Chris Cornell: Euphoria Morning, a Puscifer: V Is For Vagina, valamint több Queens Of The Stone Age és pár Mark Lanegan (Bubblegum, Blues Funeral) album elkészítésében is részt vett. Zenészként a What Is This? zenekarban játszott, Hillel Slovakkal, Flea-vel és Jack Irons-szal, azaz a Red Hot Chili Peppers háromnegyedével. Általában akkor szokták hívni, ha valaki az eredeti stílusától eltérő zenét akar külső szerzői segítséggel megvalósítani. Mark Lanegan viszont minden bizonnyal nem ezért kereste meg őt. Olyan dalokat csak nagyon kevesen tudnak írni és abban a brutális mélységben előadni, mint Lanegan a már említett I am The Wolfban, illetve Judgement Time-ban teszi. Ez a két dal valami olyan végtelen szomorúságot hordoz magában, amit csak egy olyan ember írhatott meg, aki meg is élte azt, amiről énekel. A drogos/angyalos részek egészen felkavaróak: “She said, is it time of judgement? / I’m a rolling holy, down the dirty river / In a dream, I heard Gabriel’s trumpet / Lord and I was blistered / Just a strong out angel”.

Összefoglaló

Amilyen nehezen indult a barátságunk, olyan nagyon a szívemhez nőtt a Phantom Radio. Valahogy szinte minden nap bekerül a lejátszóba. Olyan, mint egy szellem. Valahogy ott van mindig körülötted, minél többet hallgatod, annál jobban akarod másnap, hogy újra szóljon. Aztán meg hatalmasat robban: mivel Mark hangszíne, tökéletes kifejező készsége miatt kivétel nélkül mindent elhiszel neki, amit énekel, valahogy része lesz a mindennapjaidnak, ha akarod, ha nem. Meggyőződésem, hogy kizárólag azért tudnak működni azok a projektek, amikor elektronikus alapokra gyártanak énekdallamokat és szövegeket felsőligás rock énekesek – lásd még például Maynard James Keenant a Pusciferrel –, mert olyan karakteres és érzelem gazdag hangjuk van, ami önmagában is Elvis elvisz bármilyen típusú zenét. Teljesen mindegy, hogy gitárok, dobok vagy éppen billentyűs hangszerek, meg mindenféle kütyük vannak a dallamok alá tolva. Mark Lanegan hatalmas kincse az egyetemes rock és meg még kitudja, hogy milyen zenei szcénának.

A Phantom Radio kiváló album, minden gyűjteményben ott a helye!

___

Mark Lanegan Band – Phantom Radio (2014)

Megjelent: 2014. október 21.
Kiadja: Vagrant Records

Producer: Alain Johannes
Zene és szöveg: Mark Lanegan

Tracklist:

  1. Harvest Home
  2. Judgement Time
  3. Floor Of The Ocean
  4. The Killing Season
  5. Seventh Day
  6. I am the Wolf
  7. Torn Red Heart
  8. Waltzing In Blue
  9. The Wild People
  10. Death Trip To Tulsa

Vélemény, hozzászólás?

Legutolsó Lemez

A LAP TETEJÉRE