Post-grunge és szuperhősök: TOP 5 (+1)

Share Button

Napjainkban vitathatatlanul a szuperhős mozik az igazi blockbasterek a mozivásznon, de ilyen típusú filmek azért már jóval korábban is készültek. Ha csak a Marvelt vesszük alapul, ide kattintva találhattok is egy válogatást a korábban készült, nem túl sikeres filmadaptációkról. A szuperhős filmeket és a grunge-ot, mint zenei stílust alapból senki nem venné egy kalap alá, mégis találhatunk kapcsolatot közöttük. Kiss Ákos írása.

hulksoundtrack

A ’90-es éveket zeneileg egyértelműen a grunge uralta, és bár a ’90-es a Seattle-ből indult mozgalom a rocktörténelem legrövidebb divathulláma volt, mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott a rockzenében. Egy Black Stone Cherry, Nickelback vagy Puddle of Mudd számot hallgatva nem kérdés, hogy a mai kor rockzenészei korábban milyen zenéket hallgattak. A blues, a metal, a glam jegyek mellett egyértelműen ott vannak a mai muzsikákban a grunge egyértlemű stílusjegyei is. (Aki erről szeretne egy kicsit bővebben is olvasni, klikkeljen ide!) A mozgalom kifulladása után nem sokkal a rocksajtó egyes zenekarokra rá is sütötte a post-grunge – vagy más verzióban a nu-grunge – kifejezést.

De hogy jön ide a filmkészítés?

A kései ’90-es évektől a ezredforduló környékéig volt egy jellemzője a hollywoodi álomgyárnak: irtózatosan jó soundtrackeket hoztak össze a filmekhez, még azokban az esetekben is, mikor maga a mozi nem volt kimagasló (én például OST-k hallgatása közben fedeztem fel magamnak olyan előadókat, mint a Lit, Rob Zombie, vagy a Tool). Ennek köszönhetően sok grunge vagy post-grunge muzsika csendült fel már különböző szuperhős filmekben.

Íme egy válogatás ezekből, a teljesség igénye nélkül.


#1: The Smashing Pumpkins: The End is the Beginning is the End (Batman és Robin)

A kritikusok és a rajongók sem szívesen emlékeznek vissza arra a 1997 júniusi napra, amikor a Batman és Robin debütált a filmszínházakban. Grunge szempontból viszont mérföldkő ez a pillanat, hiszen ez az első, amikor az éra egyik előadója felkerült egy soundtrackre.

A Chicagóból származó, a seattle-i időszak alternatív előadói mellett még alternatívabbnak tűnő Smashing Pumpkins nótája egyébként olyannyira kompatibilis a képregények világával, hogy jóval később, 2009-ben egy másik filmadaptáció, a Watchman szintén használta ugyanezt a számot aláfestő zenének.

A filmről nekem inkább R. Kelly Gotham City című, kicsit sem grunge nótája ugrik be, hiszen a magyar zenecsatornák annak idején ezzel „reklámozták” a mozit.

Ha pedig már szóba került a Watchman, ejtsünk arról is pár szót. A filmben szereplő egykori szuperhősök a cselekmény idején már inkább antihősök, ezért tekinthetjük úgy, hogy ez a hidegháborús paranoia korában játszódó, rendhagyóan komor hangulatú alkotás a „leggrungeosabb” szuperhősmozi. És bár nem aratott egyértelmű sikert, nekem mégis az egyik nagy kedvencem. A soundtracken a Smashing Pumpkinson kívül olyan kiváló előadókkal találkozhatunk, mint Jimi Hendrix, Bob Dylan, vagy Simon and Garfunkel. Szóval egy igazi Best of 60’s, egy kis 90’s-zel vegyítve…


#2: Silverchair feat. Vitro: Spawn (Spawn)

Valamilyen jég megtörhetett azzal, hogy a Batman és Robin zenéért felelős szerkesztői csatasorba állítottak egy grunge előadót. Alig két hónappal később, 1997 augusztusában egy máik képregényfilm, a Spawn került vetítésre, aminek az egyik betétdalát az ausztrál post-grunge reménység, a Silverchair szállította (kiegészülve a Vitro nevű industrial producerrel).

A Spawn (Ivadék) egyébként nem tartozik a legnépszerűbb képregényhősök közé, hiszen egy kis kiadó, az Image Comics terméke, ráadásul maga a film sem volt egyértelműen sikeres. A soundtrack viszont igazi csemege, az említett nótán kívül olyan előadók találhatóak még rajta, mint Henry Rollins, a Slayer, a Metallica vagy épp Tom Morello. És mindegyikük elektronikus zenei előadókkal kollaborált itt egy-egy szám erejéig, rendhagyó végeredménnyel…

A film megtekintésekor persze nem jöttem még rá ezekre az összefüggésekre, csupán annyi jött le, hogy a kép-és a hang nagyon rímel egymásra, a depresszíven agresszív mozi megfelelő zenei aláfestést kapott. Néhány évvel később aztán egy haveromtól átmásoltam a külföldről kapott, kincsként őrzött CD-t, és hosszan ízlelgettem a nem mindennapi csemegét. Ha valaki esetleg kihagyta volna ezt az aktust, annak még így, több mint 15 év távlatából is azt ajánlom, hogy nyugodtan kövesse a példámat.


#3: Chad Kroeger feat. Josey Scott: Hero (Spiderman)

Igen, tudom, hogy Chad Kroeger és a Nickelback napjainkban már szitokszó minden jó érzésű rock/grunge rajongó számára. A Nickelback volt az első zenekar, amelyre a rocksajtó azt írta, hogy feltámasztja majd a grunge-ot a mainstreamben is.

Az első Pókember mozihoz a kanadai poszt-grunge énekes azonban nem a zenekarával, hanem a Saliva frontemberével, Josey Scottal szállította a Hero című balladát, amely egy kiszámítottan a rádiók számára írt darab. A maga műfajában jól is sikerült, és a film mögött tevékenykedő iszonyatos marketing gépezetnek köszönhetően orrvérzésig játszották a rádiók és a televízió csatornák, így annak is belemászott a fülébe, aki nem akarta.

A magam részéről viszont van még egy érdekes vonatkozása a dolognak: a nóta előtt fogalmam sem volt arról, hogy mi az a Saliva, és ki az a Josey Scott. Pedig amúgy az egyik legjobb amerikai banda, akik a southerntől a rapig, a grunge-tól a nu-metálig minden létező hatást beépítenek a zenéjükbe. Azóta is szívesen hallgatom őket.


#4: Fuel: Won’t Back Down … (Daredevil)

A vak ügyvédből lett szuperhős Daredevil, a Fenegyerek 2003-ban tette tiszteletét a mozivásznon először.

Az egyébként erős kísérőzenék közt pedig ott volt a pennsylvaniai post-grunge csapat, a Fuel is, a Won’t Back Down című nótával. A borongós-döngölős nóta kiválóan illeszkedik a hasonló hangulatú filmhez.


#5: Velvet Revolver: Come On, Come In (A Fantasztikus Négyes)

Az ex-Guns n’ Roses tagokból verbuválódott Velvet Revolver ugyan nem tekinthető grunge zenekarnak, de Scott Weiland miatt – egy kis jóindulattal – mégis idevehetjük őket. A Fantasztikus Négyes 2005-ös filmváltozatához szállították a Come On, Come In című dalt, amely egyébként semmilyen zenekari kiadványon nem jelent meg, csak itt.


+1: Velvet Revolver: Set Me Free (Hulk)

A VR valami miatt nagyon kompatibilisnek bizonyult a filmgyártókkal. Első lemezük, a Contraband csak a következő évben jelent meg (perszonálhisztorikus érdekesség: ez volt az utolsó CD, amit fizikai formában megvásároltam). Scotték új bandája 2003-ban a Hulk soundtrackjén debütált a nagyközönség előtt, a Set Me Free című ótával, éppen ezért én a magam részéről jobban vártam a soundtrack megjelenését, mint magát a filmet.

Bár nem szuperhősös, de filmes érdekesség: a lemez megjelenése előtt – mindig 2003-ban járunk – még egy filmzenét szállítottak a srácok: a Pink Floyd Money című számának Velvet Revolveres átirata az Olasz Meló egyik jelenetében csendül fel.


Kiss ’fehersolyom’ Ákos
blogger

3mmm.blog.hu
herohub.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.