A Grunge-set Strip | 1. rész: a Whiskey A Go Go és a Viper Room

Share Button

A Sunset Strip. Los Angeles mulatónegyede. A rocktörténelem meghatározó pillanatainak egyik legfontosabb helyszíne. A glam rock fellegvára. Megtestesítője mindannak, amivel szemben a ’80-as évek közepének-végének seattle-i zenekarai görbe tükröt mutattak. Akkor mégis mit keresünk LA-ben? Helyszíni beszámolónk és pár történet a Sunset Strip legendás klubjairól, illetve azok grunge-hoz köthető kapcsolatáról. A három részes sorozat első darabja.

IMG_6729 A Whiskey A Go Go (Fotó: Pintér Miklós)

A Sunset Strip klubjai

A Sunset Strip a 35 kilométer hosszan futó Sunset Boulevard egy bizonyos, 2,4 kilométer hosszú része West Hollywoodban, Los Angelesben.

Már a ’30-as és a ’40-es években is népszerű mulatónegyedként funkcionált. Kedvelt szórakozóhelye filmsztároknak, zenészeknek, művészeknek. A ’60-as és a ’70-es években olyan zenekarok és előadók fordultak meg a helyi klubokban, mint a Doors, a Led Zeppelin, vagy éppen Frank Zappa, hogy aztán a ’80-as évek glam rockja, élén a Van Halennel, a Mötley Crüe-vel, Quiet Riottal, a Rattel, a Poisonnal, az L.A. Guns-szal, és természetesen a Guns N’ Roses-szal mindent elsöprő, de rövid ideig tartó világuralomra tegyen szert a zenerajongók körében.

A Sunset Strip legfontosabb koncerthelyszínei a mai napig is a klasszikusok: a Whiskey A Go Go, a Troubadour, a Rainbow Bar, a Roxy Theatre valamint a legfiatalabb, az 1993-ban alapított Viper Room.

Amikor az ősszel a Temple of the Dog turnét meghirdették hét, majd egy nappal később még két időponttal, a hihetetlen roham következtében a Ticketmaster oldala hosszú ideig elérhetetlenné vált, az árusítás megkezdésétől számított pár óra múlva pedig már csupán a Los Angeles-i bulira maradtak elérhetőek a jegyek (Ten Club tagság ide vagy oda).

Ha pedig már ilyen messzire kellett utazni azért, hogy a kultikus, mindössze egylemezes seattle-i bandát megnézzem, természetesen a legendás klubokat is végigjártam, és utánajártam annak, hogy milyen grunge zenekarokhoz kötődő jegyeztek fel a krónikások az adott helyekkel kapcsolatban.

És bár már napjainkban Chris Cornell és Jerry Cantrell is itt él, Los Angeles azért nem volt mindig a seattle-i zenekarok kedvenc városa.

Történetek következnek a ’90-es évek Sunset Stripjéről.


A Whiskey a Go Go és a grunge


 

A Whiskey A Go Go története

 

A Whiskey A Go Go 1964-ben nyitotta meg a kapuit a Sunset Stripen.

 

Nem ez volt azonban az első ilyen néven futó szórakozóhely az Egyesült Államokban: a párizsi Whisky à Go-Go mintájára Chicagóban nyílt az első azonos nevű klub, 1958-ban.

 

Talán az sem lehet a véletlen műve, hogy a Los Angeles-i mulató egyik alapítója, egy chicagói születésű fickó, Elmer Valentine (1923-2008) volt. Valentine megjárta a második világháborút Európában, majd amikor a szeles városba visszatért, rendőrnek állt. 1960-ban költözött Los Angelesbe, ahol a Whiskey után a Rainbow Bart (1972) és a Roxy Theatre-t (1973) is ő alapította meg társaival a Sunset Stripen.

 

A klub alapból diszkóként volt pozicionálva, ahol a zene csupán felvételről szól, de valójában csak az élő fellépések közötti szünetet áthidalva, a színpad jobb oldalánál felfüggesztett ketreceben pörgette a lemezeket egy női DJ. A klub az egyike volt azoknak a helyeknek, amelyek népszerűvé tették a go go dance-et.

 

A Whiskey házi zenekarának egyébként a Doors számított. A mai napig is ők játszottak a legtöbbet a bárban: rövid pályafutásuk során összesen 94-szer (!) léptek fel a Whiskey színpadán.

 

1982-ben egy Trauma nevű San Francisco-i metal zenekar látogatott el a helyre. A banda basszusgitárosa egy bizonyos Cliff Burton volt. A koncerten látottak és hallottak alapján döntötte el James Hetfield és Lars Ulrich, hogy az egy évvel korábban alapított Metallica nevű bandájukba elcsábítják a fantasztikus zenészt. Az a bizonyos “csodálatos shredding” (Anesthesia) – Pulling Teeth címmel került rögzítésre a Kill ’em Allra.

 

És hogy magyar vonatkozás is legyen a Whiskeyvel kapcsolatban: 2015. november 15-én a Tankcsapda is fellépett a klubban.

 

Lukácsék előzenekara a Szakácsi Greg vezette, seattle-i Sledgeback volt. Hogy milyen nagy dolog lehetett a rocktörténelem egyik legfontosabb koncerttermében játszania a debreceni triónak, hogy milyen fantasztikus grunge-koncertek voltak itt a hőskorszakban, arról az alábbi történetek adhatnak némi elképzelést a számunkra.

 

IMG_6593 A saroképület nem csak az elhelyezkedése miatt kiváló reklámfelület (Fotó: Pintér Miklós)

 

A Whiskey A Go Go és a Soundgarden: Louder Than Live

A Soundgarden második albuma, a Louder Than Love 1989. szeptember 5-én jelent meg, a zenekar pedig azonnal a nyakába vette az Egyesült Államokat. Bár az év első felében Kim Thayilék a Voivod és a Faith No More előtt nyitottak, ezen a körúton viszont már önállóan, főzenekarként vettek részt az időszak legnagyobb seattle-i ígéretének aposztrofált zenészek.

A lemezbemutató turné azonban nem indult jól: a banda félig üres helyszíneken játszott.

A körút utolsó két állomása kiemelten fontos volt számukra: a Whiskey A Go Góban lekötött dupla buli (december 7 és 10.) nem csak az A&M központjának közelsége és kultikus klub okán érzett megfelelési kényszer, hanem az előre betervezett filmfelvételek kapcsán is komoly elvárásokat támasztott a tagok számára.

Mire azonban Chris Cornellék december 7-én megérkeztek Los Angelesbe, a Whiskey a Go Góban már totális teltház fogadta őket!

Fontos megjegyezni, hogy akkoriban még se híre, se hamva nem volt a grunge-áttörésnek, a Soundgardent pedig egyértelműen metal zenekarként pozicionálták az újságírók – tegyük gyorsan hozzá: teljesen jogosan.

A seattle-i banda tehát a későbbi években megismert médiafelhajtás nélkül is elindult a komolyabb sikerek felé vezető úton.

Némi zavart csupán az okozhatott, hogy a zenekar egyik alapítója, fő ideológusa, és az egyik legfontosabb dalszerzője, a basszusgitáros Hiro Yamamoto a turné előtt kilépett a zenekarból.

Helyére az a Jason Everman került, aki alapból gitáros, és akinek a neve a Nirvana Bleach című albumának első kiadásáról lehet ismerős. Bár a lemezen Everman nem játszott, a zenekari fotón mégis látható a zenész. Kurt Cobain szerint viszont csak azért került fel rá, mert 606,17 dollárral beszállt az album felvételeinek költségeibe. A másodgitáros részt vett a Bleach turnéján, de csupán egy bootleg videó (érdekes, hogy az is Los Angelesben készült, a Rhino Records fellépésen), és két session felvétel (egy Kiss feldolgozás, a Do You Love Me?, valamint a With The Lights Outon hallható Dive) maradt hátra Jason Nirvanához köthető munkásságából).

A koncert kép- és hanganyagát rögzítették, amit Louder Than Live címmel 1990. május 22-én piacra is dobott VHS-en a zenekar kiadója, az A&M.

A fekete-fehér, a kornak megfelelő, művészi lassításokkal és beállításokkal teli anyagon a teljes, tízdalos setlistből – ami három feldolgozást is tartalmazott: a nyitó Come Together (Beatles) és a záró Big Botton (Spinal Tap)/Earache My Eye (Cheech & Chong) -, mellett csupán öt dal került a kazettára: a Get on the Snake, a Gun, az I Awake, a Big Dumb Sex (mind a Louder Than Love-ról), a záró Big Botton/Earache My Eye páros, valamint a két addigi legfontosabb Soundgarden dalra készült klip, a Hands All Over és a Loud Love videója.

A klasszikus kiadvány DVD-n és/vagy CD-n való újrakiadása azóta is várat magára!

IMG_6601 A művészbejáró a Sunset Boulevardon (Fotó: Pintér Miklós)

További grunge koncertek a Whiskey A Go Góban

A Pearl Jam 1993. november 4-én koncertezett a Whiskeyben, miután az intenzív turnézást egy majd’ két hónapos szünettel szakították meg szeptember eleje és október vége között, hogy aztán elképesztő tempóba vessék magukat bele újra a fellépésekbe: november 2-9-ig például minden nap felléptek valahol Eddie Vedderék. A setlist nem fellelhető, egyes források szerint pedig csupán négy dalt játszott el a zenekar aznap este.

Jerry Cantrell 2001. február 26-án lépett fel a Whiskey színpadán, Alice in Chains dalokkal jócskán teletűzdelt műsorával. A szőke gitáros olyan dalokat is eljátszott az este folyamán, mint a What The Hell Have I, a Brother, a No Excuses, a Got Me Wrong, a Heaven Beside You, az It Ain’t Like That vagy a műsorzáró Them Bones. Ne felejtsük el: bár a Chains ekkor már inaktív volt, Cantrell pedig már túl volt az első szólólemeze kiadásán, ekkor még szegény Layne Staley is élt. Mivel az időközben rögzített Degadation Trip című második Cantrell-album felvételeinél közreműködő Robert Trujillo és Mike Bordin az élő fellépésekhez már nem volt elérhető, ezért a szólóturné állomásain a Comes With The Fall nevű, atlantai banda tagjai kísérték Jerryt. A CWTF volt a gitáros előzenekara is… egy bizonyos William DuVallal a mikrofonnál.


A Viper Room és a grunge


 

A Viper Room rövid története

 

Míg a legendás klubok közül Whiskey a Go Go, a Roxy és a Rainbow Bar a Sunset Boulevard hegyfelőli (Beverly Hills-i) oldalán, addig a az öt legendás klub legfiatalabbika, a Viper Room az út másik felén, Larry Flint Hustler-tulaj gigantikus méretű pornóboltjának szomszédságában helyezkedik el.

 

A Viper Roomot, ezt az aprócska klubot 1993-ban, a grunge térnyerésének csúcspontján alapította pár haverjával a zenefanatikus színészóriás, Johnny Depp. Az aprócska jelző nem túlzás: a hely kapacitása csupán 168 (!) fő.

 

A többi, legendás bárhoz képest viszonylag késői alapítású klub azonban hiába vált gyorsan a fiatal hollywoodi sztárok kedvelt szórakozóhelyévé, hiába jártak ide az első vonalas színészek Jennifer Anistontól Angelina Jolie-n át Leonardo Di Caprióig, egy szörnyű tragédia nagyban meghatározta a klub történetének alakulását.

 

Grunge szempontból ugyan nem alapvetés a Viper, de van egy olyan esemény, ami kiemelt figyelmet érdemel vele kapcsolatban.

 

IMG_6739

A Viper Room bejárata (Fotó: Pintér Miklós)

 

A Viper Room és a Pearl Jam: Afterparty Johnny Deppnél

Bármennyire is tiltakoztak legbelül a zenészek, 1993. szeptember 2-án az MTV Music Video Awardsra volt hivatalos a Pearl Jam.

Az öt jelölésből négyet elvitt a banda: a Jeremyvel taroltak a legjobb rock/metal videóhoz köthető kategóriákban. A várakozásokkal ellentétben azonban nem a díjnyertes dalt vezették elő Gossardék. A Neil Younggal közösen előadott, meglepetés Rockin’ in the Free World mellett az új lemezes, a nagyközönség előtt akkor debütáló Animallal jelezték a világ számára, hogy a Ten nem a véletlen műve volt.

Seattle véglegesen új fejezetet nyitott a rockzene történetében.

Az este a Viper Roomban folytatódott, ahol egy nagyon rövid, mindössze 8 dalos műsort adtak az akkorra már döbbenetes lemezeladásokat produkáló zenészek. Jeff Amenték teljesen lelazultak, főképpen Mike McCready volt elemében. Állítólag lazán kiszólt a közönségnek, amikor fogpiszkálóra volt szüksége, és az Even Flow szólóját úgy játszotta végig tökéletesen, hogy közben kedélyesen sörözgetett (!) valakivel.

Az este a következő dalok hangzottak el: Animal/Once/Even Flow/Rockin’ in the Free World/Animal újra/Rearviewmirror/State of Love and Trust/Sonic Reducer. A koncert egyes pillanataiban a színpadon csatlakozott a Pearl Jamhez Michael Stipe és Bill Berry az R.E.M-ből. Mivel a technikusok nem tartottak velük, ezért Stone Gossard maga hangolgatta a gitárjait.

Semmi különös nem történt. Az MTV díjak kivételével az egész olyan volt, mint a kezdetek kezdetén.

A fellépés funkcionálisan a gála utáni levezetés volt. Üzenetértékét tekintve pedig sokkal inkább a Johnny Depp iránti tiszteletnek, mint a glam-fellegvár Sunset Stripnek szólt (a Deppel való jó kapcsolat a továbbiakban is megmaradt, Eddie Vedder az utóbbi években többször is fellépett a népszerű színésszel).

De vissza a Viper Roomhoz!

Valamivel több, mint egy hónap telt el csak a Pearl Jam fellépése óta, amikor szörnyű tragédia rázta meg a Sunset Stripet, és a filmvilágot.

River Phoenix tragikus halála

1993. október 30-án a Viper Roomban Halloween-bulit tartottak Johnny Deppék.

Aznap este a P nevű alternatív banda lépett fel a helyen, amelyben Depp mellett rutinos arcok zenéltek,  mint például a Butthole Surfers frontember Gibby Haynes. A bulin csatlakozott a csapathoz Flea, a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosa, valamint River Phoenix, a színész pályatársa, és jó barátja is.

River egynesen egy utah-i forgatásról érkezett, és mivel már nagyon régen találkoztak, ezért szintén a bár vendége volt aznap este a sztár húga, Rain, az azóta fantasztikus karriert maga mögött tudó öccs, Joaquin Phoenix, valamint River barátnője, Samantha Mathis is.

A színpadon a P éppen az R.E.M. énekeséről mesélő “Michael Stipe” című dalát játszotta (hátborzongató, de a szöveg egyik sora úgy szól, hogy “I’m glad I met old Michael Stipe, I didn’t get to see his car. Him and River Phoenix were leaving on the road tomorrow”), amikor jött a hír, hogy River rosszul lett. A tehetséges szőke srác a Viper Room előtt feküdt a járdán. Rettenetes rohamai voltak. A bőre elkékült. Fuldoklott.

Flea azonnal letette a hangszerét, kirohant az utcára, Joaquin pedig tárcsázta a 911-et, de hiába.

River Phoenix szívműködése teljesen leállt. A kiérkező mentősök azonnal nekiláttak az újraélesztésnek, azonban minden igyekezetük ellenére sem jártak sikerrel. Hajnali 1:51-kor az orvosok hallottnak nyilvánították Phoenixet. A halál oka drogtúladagolás (heroin és kokain) volt.

River Phoenix mindössze 23 éves volt.

A klub már soha többé nem lehetett ugyanaz attól a pillanattól kezdve.

És hogy mi lett a Viper Room sorsa?

A klub működése az elmúlt évtizedekben nem volt folyamatos, többször bezárt, majd újra kinyitott, Johnny Deppnek pedig 2004-ben lett végleg elege. Kiszállt, és már nem tagja a tulajdonosi körnek.

Viper Room név Európában is megvette a lábát.

Amszterdamban és Bécsben is működik egy-egy koncerthelyszín, amelyek vállaltan is az eredeti, Los Angeles-i klub tiszteletére nevezték el magukat így.

IMG_6734 A Viper Room a Sunset Boulevardon (Fotó: Pintér Miklós)


(folyt. köv.)