Grungery 100!

Share Button

2015. március 2-án, azaz pont 100 nappal ezelőtt indult el a Grungery. Még ennyi idő sem kellett ahhoz, hogy a Facebookon egy olyan erős közösség kezdjen el formálódni, amire talán egyikünk sem számított akkor, amikor elkezdtünk posztolni, kommentelni és a tetszésünket vagy a nem tetszésünket kifejezni. Talán ez a legklasszabb dolog, ami az oldallal történhetett. És most elérkeztünk a nagyon izgalmas, következő lépéshez.

seattle

Az ötlet

Amikor úgy döntöttem, hogy belevágok a Grungery-be, annak egy nagyon egyszerű oka volt. Szerettem volna egy olyan helyet találni a számomra leginkább kedvelt Seattle-i, vagy máshonnan érkező, de grunge hatású zenekaroknak, ami kizárólag róluk szól. Már az első pillanattól kezdve fontosnak tartottam a lehető legtöbb fórumon kommunikálni azt, hogy itt bizony nem valamiféle szakmázósan kimért vagy éppen röhögve cinkelős tartalom lesz. Azt ígértem, hogy egyszerűen csak elfogultan fogok/fogunk írni a grunge-ról. Azt hiszem, hogy ezt az ígéretet sikerült is betartani. Merthogy itt az elfogultság kötelező.

Kiváló írásokkal rengeteg oldalon találkozhattatok eddig is, és ezután sem lesz ez másként. Nem csak mi szeretjük a műfajt, hanem szerencsére még nagyon sokan mások is, akik a maguk felületein jobbnál jobb cikkekkel és beszámolókkal fognak még megörvendeztetni minket. Ők sokkal jobb, tényszerűbb lemezkritikákat vagy koncertbeszámolókat fognak írni, mint én. Ebben nem is lehet és nem is akarok versenyezni velük, inkább én is nagy élvezettel olvasom az írásaikat. A Grungery-n ezzel szemben a történetmesélésen van a hangsúly. Nem is nagyon lehetne máson, hiszen a műfaj legnagyobbjainak egy része már sajnos régen nincsenek közöttünk. Mivel ez itt egy blog, emiatt talán kevesebb a korlát, kevesebb szabálynak kell megfelelni, és ezt igyekszem is a lehető legnagyobb mértékben kihasználni.

A Grungery az írás szabadságáról, a korlátok nélküli rajongásról szól. Nem a pénzkeresés miatt jött létre, nem véletlenül nincsenek hirdetési felületek az oldalon. A tartalomra semmi nem lehet befolyással. Persze a grunge iránti kötődésen kívül. Úgyhogy igazából nagyon könnyű dolgom van.

1366├Ś768_wallpaperMiattuk van minden

Hihetetlen

Hihetetlen dolgok történtek az elmúlt száz napban. Olyanok, amikre nagypapa koromban is szívesen fogok visszagondolni. Hatalmas megtiszteltetés számomra az, hogy gyerekkorom kedvenceinek és zenei véleményformálóinak egy része már nyilatkozott az oldalnak, és emellett meg is osztotta azt a saját felületein. A helyzet az, hogy ők az én szememben még most is véleményformálók, és még most is kedvencek.

Döbbenet volt a Grungery indulásának az első hétvégéjén azt hallani a Roham Bárban (RIP) egy Ozone Mama koncerten, hogy az énekes Székely Marci az Off The Rail című – egyébként legnagyobb kedvenc OM dalomat – úgy vezeti fel, hogy „olvassátok a Grungery-t, mert k…va jó”! Mindezt úgy, hogy Marcival addig mindössze csak egyszer, a koncert előtt pár perccel, egy gyors kézfogásnyi időre találkoztam.

Vagy amikor az indulást követő első, áprilisi Metal Hammer Havi Metal rovatában – ami egy főszerkesztői/szerkesztői jegyzet – a Lénárd Lászlóval készített interjúmban elhangzottakra reflektálva osztotta meg a gondolatai a rock sztárokkal való személyes találkozókról Cselőtei László. Hogy aztán májusban Lénárd Laci elkérje, és lehozza a bécsi Monster Magnet beszámolómat a Fanzine rovatban, sőt a vele készült interjú hivatkozási alap lett a Wikipédiában a Metal Hammer címszónál. Ezeket nem azért írom le, mert kérkedni akarok, vagy mert el vagyok ájulva saját magamtól. Csak azt szeretném, ha látnátok, hogy engem is mennyire váratlanul ért az a sok jó visszacsatolás, amit tőletek, valamint a zenei és újságírói színtértől kaptam. A semmiből jöttünk, és még éppen csak elindultunk.

WyndorfozósWyndorfozós

Szintén döbbenetes volt, amikor Draveczky-Uri Ádámtól, a Shock Magazin főszerkesztőjétől kaptam egy üzenetet. Ádám azért írt, hogy olvassam el a Jakab Zolival (ex-Bridge To Solace, most Ghostchant) készült interjúját, mert Zoli mond pár jó szót a Grungery-ről is. És persze mondanom sem kell, Ádámot és Zolit sem ismerem még személyesen. De mivel lenne miről beszélgetnünk, ezért reményeim szerint az ők grunge-hoz való kapcsolatáról is olvashattok hamarosan a Grungery-n.

Köszönöm

Néha egyes szám első személyben írok, néha többünk nevében, és ez nem véletlen. Nagy segítség volt számomra, hogy kiváló írásaikkal megtisztelték az oldalt nagyszerű külső szerzők is. Köszönöm nektek srácok: Borbás Bence, Kiss Ákos, Timár Attila.

Számomra is megdöbbentő, hogy milyen erős közösség veszi körül a Grungery-t. Érdemes lenne egyszer megnézni, hogy mennyien vesztek részt és alakítjátok az oldal irányvonalait a hozzászólásaitokkal, az ötletitekkel vagy egyszerűen csak a posztok lájkolásával (ez milyen béna szó). Látom, hogy az a – most éppen – 1600 ember, akik között zenészek, rajongók, újságírók vagy éppen ’csak’ távoli grunge szimpatizánsok vannak, valamiféle előre meg nem beszélt közös erővel tolják előre a Grungery és természetesen a grunge szekerét.

Nagyon hálás vagyok nektek ezért, és nagyon köszönöm nektek!

Eljött azonban a pillanat, amikor meg kell tennünk a következő lépést. Egyszerűen meg kell tudnunk, hogy mi történt pontosan a ’90-es évek elején az USA észak-nyugati csücskében. Olyan emberektől kell megtudnunk, akik saját maguk is részesei voltak a grunge virágzásának. Bele kell szippantanunk valahogy abba az eső áztatta levegőbe.

Egy nagy utazásra készülünk.

Igen, oda.

Kitaláltátok.

Június 20-án felülünk a szintén grunge rajongó testvéremmel a repülőgépre, és egy röpke New York-i városnézés – meg ha már ott járunk egy Brooklyn-i Meat Puppets/Soul Asylum koncert – után hat napot fogunk eltölteni Seattle-ben.

Sokat álmodoztunk róla, de úgy döntöttünk, hogy most bele is vágunk. Igazi grunge turisták leszünk. Elmegyünk az összes fontos helyszínre, fotózunk, beszélgetünk a helyiekkel és interjúzunk. Voltak, akik válaszoltak a megkeresésemre, és voltak, akik még nem. Érdekes embereket találtunk. Aztán pár nappal ezelőtt – teljesen váratlanul, talán a csoda szót lehetne idebiggyeszteni – egy telefonbeszélgetés során ’összefutottam’ valakivel, aki olyan kapcsolatokat villantott meg, hogy ha csak az egy tizede igaz lesz annak, amit elterveztünk, akkor… de nem lövöm le még a poént.

Naponta fogunk poszttal jelentkezni Seattle-ből, amikor csak lehet, bejelentkezünk majd a Facebook-on, és abban bízunk, hogy olyan, minden grunge rajongó számára érdekes tartalmakat tudunk megosztani veletek, amivel talán közelebb kerülünk mindannyian Seattle legendájához.

És akkor elkezdődhet végre a teljes grunge történet feldolgozása. Lesz miből meríteni!

Addig azonban van még egy hét, lesz még pár nagyon klassz poszt, hamarosan jön Takács Vilkó interjújának a második része az Alice in Chains albumokkal, egy döbbenetesen érdekes beszélgetés egy kiváló zenésszel, aki pontosan ismeri azokat a háttérfolyamatokat, ami miatt mondjuk nem értjük, hogy miért nem volt az utóbbi majd’ 20 éveben Pearl Jam koncert hazánkban.

Történetek, történetek, történetek.

A grunge összeköt bennünket. Remélem, hogy ezt a kötődést a Grungery erősíteni fogja a jövőben is.

Tartsatok továbbra is velünk!

Ezt pedig azért, mert a Top 3 kedvencemből ez az egyik

3 hozzászólás

  1. Roland

    Hááááát ezt nem hiszem el! New York azután Seattle! Mindig is nagy álmom volt ezt a két várost meglátogatni. Remélem rajtatok keresztül is nagy élmény lesz felfedezni persze grunge szemmel! Gratula a 100 naphoz, ugyanennyi évet kívánok! Egy hónapja találtam a Grungery-re, nem is gondoltam, hogy ennyi grungelélek van Magyarországon! Ez nagy öröm…

    • Pintér Miklós
      Szerző

      🙂 Köszi a jókívánságokat. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat Seattle miatt, de New York is gyerekkori álom. Sokan hallgatjuk a grunge zenekarokat a mai napig, a legjobb az egész Grungery-ben, hogy megtaláltuk egymást, és együtt – zenészek, rajongók, újságírók – tartjuk életben ezt a zseniális zenét. Jó, hogy itt vagy!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.