SEATTLE | 13/08/2020 | 19:15

Seattle-Budapest Grunge Magazin | Alapítva: 2015-ben | Alapító: Pintér Miklós

Haza, Seattle-be – Wayward Pines (filmsorozat, 2015-2016)

Kategória: Film/Kult Szerző:

„Azt hiszi az igazság segít, de téved. Olyan szörnyű, hogy azt elképzelni sem tudja” – hangzik el a hátborzongató mondat a Wayward Pines című filmsorozat harmadik részének lezárásában. A Blake Crouch amerikai író könyvtrilógiájából készült misztikus és sci-fi elemekkel tűzdelt thriller az utóbbi évek egyik legérdekesebb filmsorozata volt. M. Night Shyalaman a Twin Peaks nyomában. Kritikánk.

– Jól érzi magát?
– Hol vagyok?
– Ez itt Wayward Pines, Idahóban.
– Idahóban?
– Hívjak egy mentőt?

__

Blake Crouch, az új Stephen King?

Dunát lehet rekeszteni az olyan sorozatokkal (filmekkel, regényekkel), amelyek egy-egy zseniális felütést, majd hosszas, izgalmas történetépítést követően kifejezetten gyenge befejezéssel zárulnak. A séma rém egyszerű. A jól kitalált alaphelyzetet megzavarja egy szokatlan, gyakran nem odaillő dolog, a találgatások hosszú részeken vagy oldalakon át folynak, de a vég a legtöbbször jóval kevésbé nagyívű, mint amire a néző vagy az olvasó a mű többi része alapján számítana. A Flashforward, az Event vagy az Outsider jut hirtelen eszembe, meg a Fringe utolsó évada. Briliáns alapötletek, de a lezárások bicegnek, a magyarázatok pedig meglehetősen haloványak. Csalódás. Aki habzsolja a könyveket vagy darálja a sorozatokat pontosan tudja, hogy mire gondolok.

A Wayward Pines egyáltalán nem ilyen. A történet válaszai szinte kivétel nélkül váratlanok, sokkolóak és nagyon-nagyon kreatívak. A sorozatot jelenleg az HBO GO videótárának kínálatában lehet megtalálni, de aki figyelmesebb volt, már a Foxon is elkaphatta évekkel ezelőtt. A Wayward Pines ugyanis nem egy friss alkotás: a két darab, tíz-tíz részes évad eredetileg 2015-ben és 2016-ban volt látható a csatornán.

A történet alapjául Blake Crouch, amerikai író háromrészes, lebilincselő könyvsorozata szolgál. A trilógia kötetei – Pines (2012), Wayward (2013), The Last Town (2014) – magyarul is megjelentek az Agave Kiadó gondozásában Wayward Pines, A pokol kapujában és Az utolsó város címekkel. A jelenleg Coloradóban élő Crouch 1976-ban született Észak-Karolinában, angol-kreatív írás szakon diplomázott a helyi, Chapel Hill-i egyetemen, és pontosan tudta, hogy mire van szüksége a kilencvenes években felnőtt generációnak. Crouch művei annyira sikeresek lettek az Egyesült Államokban, hogy egyesek már az új Stephen Kinget látták benne. Ráadásul az eredeti Wayward Pines-sztori önálló életre kelt, amikor más írók alternatív történetszálakkal egészítették ki azt.

Hogy mégis mi dolga a sorozatnak a Grungery-n?

Nos, a cselekmény egy része Seattle-ben játszódik, főszereplői helyi lakosok, az egyikük ráadásul Cliff Poncier, akarom mondani Matt Dillon. Vajon az ő személye, a folyamatos seattle-i utalások, illetve az egyik szereplőn kétszer is felvillanó Nirvana-póló elegendő lehet-e ahhoz, hogy beszorítsuk a sorozatot az oldal koncepciójába? Igen, kivételesen elég, de ennél sokkal fontosabb, hogy a Wayward Pines tényleg nagyon izgalmas és szórakoztató lett. Itt a helye.

Matt Dillon, azaz Ethan Burke szövetségi ügynök (Forrás: Fox)

A Twin Peaks nyomában

– Hogy szereti a burgert?
– Véresen. Hagyma nélkül.
– Meglesz.
– Kösz. Maga az első normális emberi lény ebben a városban. Amint meglesz a tárcám, visszajövök.
– És gigantikus jattot kapok?
– Naná.
– Egyébiránt mi szél hozta Wayward Pinesba?
– Munka.
– Miben utazik?
– A titkosszolgálatban.
– Titkosszolgálat? Idelátogatott az elnök? Tudomásom szerint maguk látják el a védelmét.
– Vannak egyéb feladataink is.

__

Blake Crouch hatalmas Twin Peaks rajongó. A könyvtrilógia első kötetének végén ő maga értekezik a legendás sorozat iránti fanatizmusáról és köszöni meg szüleinek, hogy annak idején, tizenkét éves korában hagyták neki, hogy csütörtök esténként fennmaradjon és megnézze az egyes részeket. Bejárta David Lynch és Mark Frost sorozatának forgatási helyszíneit, így már-már szinte magától értetődő, hogy ezek a hatások megjelennek a Wayward Pines-sztoriban is.

A 20th Century Fox televíziós részlege nagyon jól látta meg a könyvekben rejlő megfilmesítés lehetőségét. Talán még azt is gondolhatták, hogy bezsebelhetnek maguknak egy saját Twin Peakset” (nem zsebeltek be), és húztak egy hatalmasat: a Wayward Pines executive producerének M. Night Shyalamant (Hatodik érzék, Sebezhetetlen, Jelek, stb.) kérték fel. Miután a rendező elolvasta a forgatókönyvet, azonnal beleszeretett a sztoriba és azt mondta, amíg legalább egyetlen egy szereplő is életben van, benne vagyok a projektben”.  Nem meglepő tehát, hogy a stáb munkáját tanácsadóként segítő Crouch Lynch-rajongása és Shyalaman közvetlen közreműködése miatt az első széria nagy vonalakban pont olyan lett, mintha a Twin Peaks-et és a Falut összekeverték volna (és adtak volna hozzá egy kis Westworldöt – bár az későbbi tévés sztori, mindegy).

Persze ez csak a látszat, hiszen tudjuk, hogy a Lynch-Frost duó klasszikusa jóval több egy kisvárosi diáktragédiánál, meg pár hibbant, de imádnivaló falusi fószer történeténél, és ebben az összehasonlításban, mint minden más, a Wayward Pines is csak maximum a felszínt kapargatja. A különbség a nagy többséghez képest az, hogy Crouch története önmagában is működőképes, könnyedén megáll a saját lábán is.

Éppen ezért érdekes megfigyelni, hogy a filmsorozat mennyivel jobban rájátszik a Twin Peaks hangulati elemeire, mint a könyv. Chad Hodge, a sorozat agytrösztje nagyon jól felismerte, hogy szükség van némi változtatásra a történetvezetésben és ezek kivétel nélkül a televíziós változat javára váltak. Hodge nagyszerű munkát végzett! Bár a véleményemet könnyen befolyásolhatja, hogy a könyveket csak utólag, a sorozat kétszeri megnézése után olvastam, de a történetvezetés és az eredetihez képest gyakran jelentősen módosított kulcsmomentumok sokkal jobban működnek a képernyős verzióban. Az első könyv végének nagy leleplezése például már az első évad ötödik részében megtörténik, a következő öt epizód pedig a második és harmadik könyv történéseit dolgozza fel. A munkának különleges ízt adhatott, hogy már forgatták az első részeket, amikor Crouch még nagyban írta az utolsó kötetet, így emiatt sok helyen eltér a történet az írott verzióhoz képest. Érdekesség, hogy a pilotot M. Night Shyamalan, az első évad kilencedik, vagyis utolsó előtti részét pedig Antal Nimród rendezte.

 Terrence Howard és Matt Dillon: újra együtt az Ütközések után (Forrás: Fox)

A történet

– Ez gyors volt.
– Hiszen véresen kérte. Elárulná, mi járatban, titkosügynök úr? Talán segíthetek.
– Eltűnt személyek után nyomozunk.
– Kinek veszett nyoma?
– Két emberünknek.
– Itt, nálunk?
– Látott mostanában új arcokat a környéken?
– Nem. Tényleg. Maga az egyetlen.

__

A történet kisebb részt Seattle-ben, nagyobb részt egy idahói kisvárosban, Wayward Pinesban játszódik. Idaho, Idaho, de hol is van Idaho? Idaho Washington állam szomszédja, tőle keletre/dél-keletre található. Északról déli irányban egy vékony sávban ékelődik be Washington és Montana közé. Északi része a kanadai British Columbiával határos, dél-nyugatról Oregon, dél-keletről Wyoming fogja közre. Az állam fővárosa a filmben is gyakran emlegetett, az oregoni-idahói államhatáron fekvő Boise, de a forgatások nem itt vagy a környéken, hanem Kanadában folytak. A belső jelenetek egy részét Vancouver egyik külvárosában, Burnaby-ben, míg a külsőket a kilencven kilométerre keletre fekvő Agassiz-ban forgatták.

Wayward Pines egy hatalmas fenyves közepén, egy meredek sziklákkal körülvett völgykatlanban fekszik. A történet szerint a településhez tartozó erdei patak partján kisebb-nagyobb sérülésekkel borítva, rettenetes fejfájással tér magához az amerikai szövetségi ügynök, Ethan Burke. A seattle-i iroda alkalmazottja nem tudja hol van, csak az rémlik neki, hogy miért utazott Idahóba: két eltűnt társát keresi kollégájával, akit az ébredés után szintén nem talál. Az ügynökök, akiknek a vezetékneve (Hewson és Evans) hallatán a U2-rajongók biztosan felszisszennek, gyanús pénzmozgások miatt indultak nyomozni Idahóba. A meglehetősen rossz bőrben lévő Burke gyalog indul el a legközelebbi településre, hogy megtudja hol van és mi történt vele. Wayward Pinesba érve aztán egészen furcsa dolgokat tapasztal. Az ügynök mindenáron haza akar jutni Seattle-be, de nem olyan könnyű elhagyni az idilli kisvárost, mint ahogyan az eleinte látszik. A hatalmas sziklák között szép lassan elszabadul a pokol.

A környezet lélegzetelállítóan szép, a hatalmas hegyek és erdők, a viktoriánus házak homlokzatára fura szögben érkező napsugarak sajátos hangulatot kölcsönöznek Wayward Pinesnak. A sztori eleje első benyomásra tényleg sokakat a Twin Peaksre emlékeztethet, ez pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember figyelmét teljesen abba az irányba vigye el. Emiatt minden fordulat hatalmas meglepetést okoz majd, már ha az ember nem akarja mindegyiket kanapé-Sherlock Holmesként megfejteni, hanem hagyja, hogy egyszerűen csak sodorja magával a történet.

Juliette Lewis, azaz Beverly Brown (Forrás: Fox)

Seattle vagy mégsem?

– Nahát, milyen frissen vagyunk!
– Hol marad az orvos? Régóta várom.
– Szegény dr. Carol órák óta műt. Sürgős, nyolcórás rémálom beavatkozás. De látta a kartonját, és azt üzente, istenien van.
– Egyébként miféle kórház ez? Hol vannak a többiek?

___

Seattle ábrázolása sajnos sokkal kevésbé sikerült jól, mint a fura idahói kisvárosé. A könyvek sem mennek bele Seattle részletes bemutatásába – azon kívül, hogy Crouch leírja, a főszereplők a Queen Anne-i városrészben laknak -, de a sorozatban legalább jelzés szinten megjelenhetett volna egy-egy jellegzetes épület vagy városrész. A mindössze egyetlen alkalommal, madártávlatból feltűnő Space Needle-ön kívül semmi konkrétum nem utal arra, hogy Seattle-ben vagyunk. A külső helyszínek idegennek hatnak és kifejezetten zavaróak azok számára, akik jól ismerik a várost. A filmesek ráadásul megelégedtek egy-két megmosolyogtató, felszínes dologgal: a szereplőkön szinte mindig kockás flanel ing van, legtöbbször esik az eső, és ahogy feljebb írtam, az egyik tinédzser Nirvana-pólót hord (bár Seattle-ben az emberek egy rövid időszaktól eltekintve soha nem viseltek Nirvana pólókat).

A szereplők kiválasztása ezzel szemben parádésan sikerült. Dillon mellett kisebb-nagyobb szerepekben feltűnik Juliette Lewis (ahogyan megszólal Für Anikó szinkronhangján, az zseni, mint mindig, de a saját hangjával persze még jobb), Carla Gugino (a Sin City Lucille-je, vagy lásd még a Jett című sorozatot szintén az HBO-n), a kölyök Charlie Tahan (Wyatt Langmore az Ozarkból), a gyönyörű Nimrat Kaur (Homeland) és a nagyszerű Terrence Howard is (Ütközések).

A legjobb karakter, az egyértelmű kedvenc azonban az örökké lojális, folyton pasziánszozó Arlene Moran (a könyvben Belinda Moran, a szerepet Siobhan Fallon Hogan játssza), aki egyenesen olyan, mintha a Black Hole Sun világvége klipjéből toppant volna be a filmbe. Ő a sheriff recepciósa és legalább annyira elvont, mint amennyire Lucy volt Twin Peaksben. A forgatókönyv szerint korábban iskolai buszsofőrként tevékenykedett, és ez nem az első ilyen eset Siobhan karrierjében: annak idején a Forrest Gumpban is ez volt a melója (micsoda összefüggések). Ha nem ugrik be elsőre a Forrest Gumpból, a Man in Blackből biztosan be fog: ő volt a felesége annak a farmernek, akinek a bőrét magára húzza az űrbogár (vagy mi) a film első jelenetében.

Siobhan Fallon Hogan, azaz Arlene Moran, a sheriff titkárnője (Forrás: Fox)

A filmzene

– Mostanában tapasztalt hallucinációkat?
– Nem. Persze néha rémálmok kínoznak, de semmi komoly, a korábbiakhoz hasonló.
– Valóban?
– Mit ért hallucináción?
– Személyek vagy tárgyak, amik nincsenek jelen.

___

A Wayward Pines zenei aláfestése sajnos teljesen tipikus televíziós sorozat-sztenderd, vagyis meglepően jelentéktelen lett. A készítők igazán meríthettek volna ihletet a nagy példakép Twin Peaks sikeréből. Ott a siker egyik kulcsa, egyértelműen a sorozat zseniális filmzenéje volt. A Wayward Pines esetében a Nine Inch Nails korábbi billentyűse, Charlie Clouser írta és komponálta a zenét, ő pedig tényleg első vonalas a műfajban: dolgozott a Perfect Circle-lel, a Pusciferrel, David Bowie-val, John Frusciante-val, de elsősorban Marilyn Mansonnal és Rob Zombie-val (az övé például a nagyszerű Dragula mix a Matrix első részében). Ha pedig film és televízió akkor leginkább horror-dolgokhoz (pl. Fűrész 2-6.) készített zenéket. Mégis, kevésnek érzem, nem tesz hozzá tulajdonképpen semmit a nagy egészhez. Egy mesterember korrekt munkája, semmi több. Sajnálom, mert az egész történetmesélés szintet léphetett volna egy Badalamenti-féle szemléletmóddal.

 Matt Dillon, Reed Diamond és Carla Gugino (Forrás: Fox)

Összegzés

A Fox 2018-ban bejelentette, hogy elkaszálja a sorozatot, azaz nem forgat harmadik évadot belőle. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az első évad főszereplőinek többsége már elköteleződött más produkciókhoz, emiatt egy szinte teljesen új szereplőgárdával kellett a forgatásnak nekikezdeni. A második kör messze elmarad az első zsenialitásától, de talán nem is várta senki, hogy hozni tudja majd annak színvonalát. Ezzel együtt a lezárás egészen pazar, ha másért nem is, emiatt érdemes végignézni azt is.

És hogy Blake Crouch lenne-e az új Stephen King? Az összehasonlítás minden bizonnyal hízelgő, ennek ellenére nem gondolom, hogy a nagy horrorszerzőhöz képest kellene meghatározni őt. A Wayward Pines kiválóan megmutatja, hogy írója teljesen önálló alkotó, akinek saját stílusa van, véleményem szerint az állandó Twin Peaks összehasonlítás is – azon túl, mint ami ebben a kritikában is szerepel – teljesen felesleges.

A Wayward Pines megfilmesítése nagyszerűen sikerült, az első évad az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb sorozata. Érdemes belevágnia mindenkinek, akit érdekel egy különös történet drámával, misztikummal és jól esően racionális magyarázatok tömkelegével.

Mestermű a maga nemében.

__

 Azt hiszi az igazság segít, de téved. Olyan szörnyű, hogy azt elképzelni sem tudja.

__

Wayward Pines (filmsorozat)

Premier (1. évad): 2015. május 14.
Premier (2. évad): 2016. július 27.

Gyártó: 20th Century Fox
Forgalmazó: 20th Television

Az eredeti könytrilógiát írta: Blake Crouch
Televízióra alkalmazta: Chad Hodge
Executive producerek: M. Night Shyamalan, Donald De Line, Ashwin Rajan, Chad Hodge, Anna Fricke, Mark Friedman

Főszereplők: Matt Dillon, Toby Jones, Juliette Lewis, Carla Gugino, Charlie Tahan, Shannyn Sossamon, Melissa Leo, Jason Patric, Nimrat Kaur, Djimon Hounsou

IMDb: 7,4
Rotten Tomatoes: 78% (első évad), 48% (második évad)

__

Wayward Pines (könyvtrilógia)

  1. rész: Pines (Wayward Pines)
  2. rész: Wayward (A pokol kapujában)
  3. rész: The Last Town (Az utolsó város)

Kiadja: Agave – itt (a második kötet nem elérhető)

E-Book: Book And Walk – itt

__

_

Vélemény, hozzászólás?

Legutolsó Film

A LAP TETEJÉRE