„Jézus volt az első igazi punk rocker” | Szakácsi Greg (Sledgeback, C.A.F.B.) interjú

Share Button

“Amit most mondok, azt biztos sokan félreértik majd. Tőlem persze mindenki azt ért félre, amit akar. Én ugyanaz az ember vagyok, aki mindig is voltam. Mindig is azt fogom tenni, amit akarok, úgy és azt mondom, ahogy és ami nekem tetszik. Jézussal és a Bibliával kapcsolatos dolgokba olvasgattam bele, és egyre jobban belemélyedtem a témába” – mesélt az elmúlt időszak elsőre talán meglepőnek tűnő történéseiről Szakácsi Greg, a Sledgeback és a C.A.F.B frontembere. A Seattle-től ötven kilométerre található North Bendben, a Twin Peaks című sorozatból jól ismert RR Caféban (valójában Twede’s Caféban) ültünk le Greggel, hogy az elmúlt másfél év történéseiről beszélgessünk. Amerikai választások, Tankcsapda turné, Nirvana, Biblia és Jézus. Nagyinterjúnk.

Greg 43 OK Szakácsi Greg (Sledgeback, C.A.F.B.) – Fotó: Keith Johnson

 

Másfél évvel később

 

A 2015-ös seattle-i utam során találkoztam először személyesen Szakácsi Gáborral, a C.A.F.B. és Sledgeback frontemberével. Az akkor készített “Drogok, punk, Seattle” címmel publikált interjúnk talán a legmélyebb, legőszintébb beszélgetés volt a Grungery alapítása óta. Greggel most másfél éve elteltével találkozunk újra, és megint nem akármilyen helyszínen beszélgettünk. Míg legutóbb Ben Shepherd Soundgarden basszusgitáros bárjában, most a Twin Peaks című kultuszsorozat egyik legfontosabb találkozási pontján, a filmbéli RR (Double R) Café-ban (valójában Twede’s Caféban, North Bendben) ültünk le egy kicsit lazítani egy-egy hatalmas hamburger társaságában, hogy aztán a legendás “átkozottul jó kávé/cseresznyéspite” kombinációval koronázzuk meg a késő délutáni diskurzusunkat. A beszélgetést aztán Greg autójában folytattuk, útban Big Ed benzinkútja felé. Az énekes/gitáros ismét megtisztelt a bizalmával, és nagyon érdekes dolgokat mesélt az elmúlt időszak történéseiről!

 

Választások, Sledgeback, C.A.F.B.

Másfél éve interjúztunk utoljára. Mi történt veled azóta?

Élem a normális életem, odafigyelek arra, hogy jó formában legyek, hogy elkerüljem azokat a problémákat, amiken a múltban átmentem. Tartom magam ahhoz, hogy nem kábítószerezek, nem iszom alkoholt, de vannak olyan időszakok, amikor ehhez támogatásra van szükségem. Ilyenkor elmegyek pszichológushoz, pszichiáterhez, eljárok különböző felülvizsgálatokra, hogy minden rendben legyen. Azért ezek a dolgok előjönnek az emberben, nem tudod elkerülni. Vannak olyan időszakok, amikor nehezebb átlépni rajtuk. Ez most már gondolom, az egész életemet végig fogja kísérni. Közben megegyeztem a C.A.F.B-vel és elkezdtem dolgozni egy új albumon, de ez egy hosszabb folyamat, mert a civil munkám sokat elvesz az időmből [Greg színpadi fénytechnikát programoz – PM].

Amikor otthon összefutottunk, akkor nagyon fáradtnak, nagyon nyúzottnak tűntél. Most viszont tök jól nézel ki.

Úgy érted, hogy jól tartom magam 42 évesen? (nevet) Amikor Magyarországon voltam, akkor az időeltolódást [Seattle-Budapest: 9 óra], az utazást, és a koncert miatti idegeskedést láthattad rajtam. Amerikában úgy találkozol velem, mint aki otthon van. Ez egy megszokott, kényelmesebb helyzet, hiszen itt élem a mindennapjaim, ezért nem tűnök fáradtnak.

Voltál szavazni?

Nem.

Miért nem?

Amerikai állampolgár vagyok, megvolt a szavazócédulám is, de tartózkodtam.

Nem volt szimpatikus egyik jelölt sem?

Mindkettőnek megvoltak az előnyei és a hátrányai is. Mindkettőben voltak olyan dolgok, amik miatt megbízhattam volna bennük, de olyanok is, amik miatt nem. Ebből most szerettem volna kimaradni, döntsenek azok, akik itt születtek. Másrészt pedig úgy éreztem, hogy Washington állam, ahol lakom, így is-úgy is demokrata lesz. Ha demokrata lennék, nem lett volna a szavazatomra szükség, ha pedig republikánus, akkor meg nem ért volna semmit. Teljesen mindegy, hogy melyik oldalon álltam volna. Nem vagyok politikailag elkötelezett, nem támogatok semmilyen pártot sem, csak azt nézem, hogy a lehető legtöbb embernek jó legyen. Mindenki ezt akarja egyébként. Voltak itt olyan dolgok mindkét jelölt szakmai és a magánéletében is, amik nekem nem tetszettek. Szerettem volna ettől tartózkodni most.

A választás utáni napokban hatalmas botrányok voltak itt Seattle-ben tüntetésekkel, és rendzavarásokkal. Normalizálódott mostanra a helyzet?

Néhány nagyvárosban voltak csak tüntetések, a nagyvárosok lakói pedig általában demokrata szavazók. Ez azért van, mert mások az életviszonyok, máshogy gondolkodnak az emberek, sokkal liberálisabbak. Ők nem ismerik el, hogy Donald Trump nyerte meg a választásokat. Pedig el kell fogadniuk, hogy ő lett az ország első embere. Nyolc évig demokrata elnök volt hivatalban, akit a republikánusok elfogadtak. Most a másik oldalnak kell ugyanígy viselkednie. Egyszerűen együtt kell élni ezzel a dologgal. Ami még nagyon zavart, és ezt szeretném is, ha leírnád, hogy pont azok az emberek tüntettek, akik el sem mentek szavazni. Ha te nem tetted meg azt a lépést, hogy leadd a voksodat, mi alapján akarod kimutatni az elégedetlenségedet más emberek előtt a végeredményre vonatkozóan? Először is el kellett volna menned szavazni, hogy hallasd a hangodat. Ellenkező esetben ne menj ki az utcára tüntetni.

Volt itt a tüntetések alatt lövöldözés is, amiben öt ember meghalt.

Nem a választásokhoz kötődött a dolog. De lesznek itt még balhék, mert a demokrata oldal úgy gondolja, hogy Hillary Clinton nyerte a szavazást, mivel több voksot kapott. Ez igaz is, de Amerikában nem ez számít, itt az elektorokat kell megnyerned. Úgyhogy ennek semmi értelme. Ha nem így lett volna, akkor a republikánus oldal elment volna máshova is beszélgetni az emberekkel. Teljesen mindegy, hogy utólag hogy látod, ők nyerték meg a választást, és ezzel nincs semmi gond. Jogosan győztek. Még egyszer mondom, én nem állok egyik oldalon sem.

Az utóbbi két évben kétszer is jártál itthon. A C.A.F.B. mindkét esetben közös nevező volt.

Amikor 2015-ben először hazamentem, összedobtunk egy kisebb C.A.F.B. koncertet a Kretens-szel Budakalászon, de az csak azért volt, hogy megint összejöjjünk. Akkor még az Urbán Laci nem volt teljes jogú tag újra. Voltak tervek arra, hogy ismét összeálljunk, de még semmi sem volt végleges. Aztán eltelt egy év, 2016 márciusában ismét hazalátogattam, akkor egyeztünk meg, hogy újrakezdjük a zenekart a ’90-es évek végi felállással: Urbán Laci, Süti, meg én, Mogyi közreműködésével. A Dürer Kert nagytermében tartottunk egy bulit a PiCsával és a Prosecturával. Hatalmas teltház volt, amire én egyáltalán nem számítottam. Tényleg nagyon meglepett. Eljöttek régebbi punk ismerőseink és a gyerekeiket is hozták, akik szintén ismerték a dalokat. Sőt, a volt kiadónk főnökének, Barabás Andrásnak a lánya még a színpadra is feljött egy számot elénekelni, ami ugyancsak megható volt számomra. Eszter egyébként időközben szintén zenész lett. A koncert után vált véglegessé száz százalékosan, hogy összerakunk egy új lemezt, és évente játsszunk néhány koncertet.

Mi a helyzet most a seattle-i zenekaroddal, a Sledgbackkel?

Kicsit csendesebbek voltunk az elmúlt időszakban. Vannak új felvételeink, de a dolog lelassult most, mivel én elkezdtem a C.A.F.B-vel dolgozni, Justin és Tim pedig csinált egy side-projectet a közös ismerőseinkkel. Motogeist a nevük és régifajta hard rockot tolnak. Ettől függetlenül a Sledgeback nem oszlott fel, most is volt egymás után két koncertünk, és a közeljövőben is lesz még jó néhány. Csak szerettük volna, hogy zenei szempontból most mindenki egy kicsit a maga útját járja.

 

“Mindenkinek van otthon legalább egy Nirvana lemeze”

 

Történt valami érdekes a seattle-i zenei szcénában az elmúlt hónapokban?

Én nem észleltem semmi különöset. Szerintem pontosan azért, mert a városnak olyan a hangulata, amilyen. Ha változik valami, az nagyon lassan megy végbe. A régebbi zenekarok elkezdtek újra mozgolódni – gondolj csak a Temple of the Dog turnéra pár évvel azután, hogy a Soundgarden kiadott egy új lemezt, a King Animalt. Az a zenei stílus pezseg, ami miatt a város ismertté vált: a grunge és egy kicsit a punk rock is.

 

Itt Seattle-ben azt tapasztaltam, hogy a városban hihetetlenül komoly státusza van a Mother Love Bone-nak.

Azért, mert ők az egyik gyökerei a grunge mozgalomnak. Örök legendává váltak, mint Jimi Hendrix annak idején. A Mother Love Bone egy örök dolog Seattle-ben, mindig is lesz státuszuk a városban.

 

Viszont a Nirvanát senki nem emlegeti.

Azért nem, mert annyira populárissá vált. Attól függetlenül, hogy mindenkinek van otthon legalább egy Nirvana lemeze, nem fog Nirvana pólót felvenni. Nem annyira cool már kimenni az utcára abban, de ettől függetlenül azért sunyiban neked is van kettő vagy három otthon. A Nirvana már nem volt annyira underground a végén. Ledöntötte a falakat, aztán olyan popzenekarrá vált, mint a Green Day – bár a Green Day soha sem lesz akkora, mint a Nirvana. Olyan szintet értek el, hogy később rájuk lehetett fogni: divatzenekarrá váltak. Ezért nem akarják felvállalni sokan a dolgot szerintem.

 

 

[Ahogyan azt a fentiekben írtam, az interjú egyik felét Twin Peaks című sorozatból jól ismert “RR Caféban” (valójában a North Bendben található Twede’s Caféban), másik felét pedig útban Prestonba, Big Ed benzinkútja felé, az autóban készítettük el. Annyira belemélyedtünk a Mother Love Bone és a Nirvana jelenkori, seattle-i megítélésének megvitatásába, hogy ránk sötétedett és teljesen eltévedtünk. Ezek a pillanatok hallhatóak a fenti videón, a hely szellemének megfelelő zenei aláfestéssel, valamint az illusztrációként használt képek mellett, a helyszínen készített fotóval – PM]

 

A Tankcsapda turné

Viszonylag keveset lehetett olvasni otthon a nyugati parti Tankcsapda/Sledgeback turnéról. Hogyan zajlott a körút technikai oldala például? Beültetek a mikrobuszba Seattle-ben, és lekocsikáztatok Los Angeles-ig?

Év közepén egyeztünk meg a Tankcsapda menedzsmentjével. Velük tartottunk a teljes nyugati parti körön, Kanadába viszont nem kísértük el őket. Az üres napokat is kitöltöttem koncertekkel, Kaliforniában több helyen, például San Joséban is játszottunk a Sledgebackkel. Két járművel mentünk: egy turnémikrobusszal és egy személyautóval.

Végigvezettétek az egész utat?

Igen, de ezt így szokták. Volt olyan koncert, ahol például a mi cuccunkat használta a Tankcsapda, de ők is hoztak egy-két dolgot. Néhány helyen pedig béreltek felszerelést. Mi vittük a sajátunkat, plusz két teljes Soldano erősítőt, arra az esetre, ha a Tankcsapdának szüksége lenne rá a koncerteken.

A szabadidőben is a Tankcsapda csapattal nyomultatok?

Persze. Lukácsot ismerem már ’91-92 óta, azokból az időkből, amikor még a Fekete Lyukban játszottunk. Az amerikai kaland előtt ’98-ban vagy ’99-ben, az E-Klubban futottam vele össze utoljára. Nagy Feró, Hangyássy Laci, Lukács, meg én – mi négyen voltunk meghívva vendégfellépőnek az Auróra tizenötödik születésnapi koncertjére. Legközelebb pedig ezen a 2015-ös USA turnén találkoztunk. Emlékszem, mikor megérkeztünk San Franciscóba és besétáltam az öltözőbe, Laci már ott ült. Mondom „Szevasz Laci, nem tudom, hogy emlékszel-e rám?”, mire ő „Hé, Greg, mi van veled?”. Egyből megtaláltuk a közös hangot, jó ideig beszélgettünk a régi dolgokról.

A két banda együtt bulizott?

Persze. Fejessel előző este majdnem reggelig mulattunk. Elmentünk egy étterembe vacsorázni, ahol meghosszabbíttattuk a nyitva tartást, nem tudták miattunk bezárni a helyet. A Sledgeback egyik része tökrészeg volt, Tamás meg én próbáltuk összeszedni a csapatot. Mire visszaértünk a hotelbe, Justin összeesett a sok italtól, de a Fejes előhúzott valahonnan egy pálinkásüveget és onnantól folytatódott a buli. Botrány volt! Ránk szóltak, hogy ne dohányozzunk – mert itt sem lehet zárt helyen dohányozni -, mi meg visszaszóltunk, hogy miért, mit csinálsz, mi lesz? A szomszéd szobákban meg nem tudtak aludni az emberek. Másnap a hotel már nem is volt hajlandó meghosszabbítani a foglalásunkat, így át kellett mennünk egy másik szállodába. Aztán a Tankcsapda elrepült Kanadába, majd Los Angelesben találkoztunk újra.

16651602_238188826584738_967040053_n Greg és a Soldano

Mennyien voltak ezeken a koncerteken?

Teltházas volt mind, nem lehetett rá jegyet kapni.

Kint élő magyarok vagy helyiek voltak inkább?

Részben magyarok, de jöttek szép számmal a Sledgebackre is. Nem is nagyon kommunikáltuk a dolgot angolul, mert biztos voltam benne, hogy a Tankcsapda magától is odavonzza az embereket. Volt egyébként egy érdekes sztori Los Angelesben, a Whiskey a Go-Góban. Miután lejöttem a színpadról, odalépett hozzám Árpi, a Tankcsapda turnémenedzsere és elmesélte, hogy egy otthonról ideköltözött újságíró kérdezgette őt, hogy „te, ez nem úgy néz ki, mint az az arc a C.A.F.B-ből, abból a régi zenekarból? Ez úgy néz ki, mint az a Greg csávó Magyarországról”. Árpi meg visszakérdezett, hogy „tényleg úgy néz ki?” Azt mondja, „igen, nem úgy néz ki?” Mire Árpi: „mert ez ő”. (nevet)

Volt segítségetek a turnén?

Géczi Ricsi volt a Sledgeback turnémenedzsere, ő nagyon sokat segített nekünk. Ricsi Magyarországról utazott ki csak azért, hogy végigcsinálja velünk a koncerteket. Annyit tudni kell rólam, hogy hamar ideges leszek olyan hülyeségek miatt például, hogy mikor érünk oda, miért nem találunk parkolót, hol van a gitárom, valaki rakja össze a merch-pultot. Ricsi pedig mindig a helyén volt, mindig mindent megcsinált, és sokszor lenyugtatott. Úgyhogy, mint turnémenedzser, nagyon jó munkát végzett.

Folytatása következik?

Beszéltünk róla, hogy idén megvalósulhatna egy újabb kör így együtt, de semmi konkrétum sincs még a dologgal kapcsolatban.

“Jézus volt az első, igazi punk rocker”

Említetted nekem, hogy mostanában nagyon sokat olvastál.

Amit most mondok, azt biztos sokan félreértik majd. Tőlem persze mindenki azt ért félre, amit akar. Én ugyanaz az ember vagyok, aki mindig is voltam. Mindig is azt fogom tenni, amit akarok, úgy és azt mondom, ahogy és ami nekem tetszik. Jézussal és a Bibliával kapcsolatos dolgokba olvasgattam bele, és egyre jobban belemélyedtem a témába.

Miért kezdtél el vele foglalkozni?

Először az Exodus című filmet néztem meg, aztán egyre jobban belemerültem olyan dolgokba, amik Jézus életéhez kötődnek. Persze ezt nem kell félreérteni, nem megtérésről van szó. Nem töltöm reggeltől estig templomban a napjaimat, de tisztelem a történetet. Semmi rosszat nem látok abban, ha valaki hisz, de abban sem, ha nem. Megnéztem olyan dolgokat, amikről sokan nem gondolnák, hogy kötődnek a zenémhez vagy az életformámhoz. Jézus életútjával kapcsolatban olvasgattam, és érdekes módon arra lyukadtam ki, hogy az én megítélésem szerint az első, eredeti, igazi punk rocker, Jézus volt.

Hát, ez azért elég szabad megközelítés, nem?

Persze, lehet ezt többféleképpen is értelmezni, de ha belegondolsz abba, hogyan állt szemben a mindenkori hatalommal az ügye érdekében… Végül is Jézus egy lázadó volt, akinek nem hitte el senki, hogy valójában ki ő. Volt egy saját kis csapata, a kiválasztottak, és kiállt az ügyeiért. Bement a jeruzsálemi templomba, felrugdosta az asztalokat és azt mondta, hogy az „Isten házába ne vásározgassatok”. Majdhogynem anarchista volt. Szóval azt gondolom, ő volt az első, eredeti punk-rocker. A másik dolog, amire rájöttem, hogy az egyetlen gond az egyház mai állásával annyi, hogy az egész dolgot félreértelmezik. Sem a Biblia történetét, sem Jézus életét nem úgy nézik az emberek, ahogy kellene, nem látják, amiről valójában szól, amit ezen keresztül tudatni szerettek volna annak idején.

Volt azért egy-két lázadó a zenetörténetben is.

Folytatva ezt az irányt persze eljuthatsz egészen Mozartig, Elvis Presley-ig, de maga a gondolkodásmód, és a mindenkori hatalommal való szembenállás szerintem eredendően Jézushoz kötődik. Tudom, hogy egy csomóan félreértik majd, amit most mondtam, de én vállalom a felelősséget érte. Ott van például Pál, aki egy ideig megvakult, aztán átállt Jézus oldalára, de nem hittek neki és meghurcolták emiatt. Érdemes elolvasni és utánanézni ezeknek a történeteknek, mielőtt ítélkeznél. Mindig meg fogod találni köztük a hozzád kapcsolódó dolgokat.

Milyen hatással vannak ezek a dolgok a jelenlegi életedre?

Vannak, amiket ezek után átértelmeztem vagy más szemmel látok.

Például miket?

Az emberi kapcsolatokat. Először is nem ítélek meg elhamarkodottan senkit. Ez a változás már egy ideje elkezdődött bennem, és mostanra lassan tényleg olyan szintre jut a dolog, hogy már nem alkotok vélemény első látásra vagy egy-két mondat alapján az emberekről. Ez nagy hiba volt korábban. Ott van a Bad Religion, egy teljesen egyházellenes zenekar. Szerintem az ő értelmezésük is pontosan ugyanez, hogy nem maga a hit, nem a vallás a probléma, hanem annak a téves értelmezése. A történetek rossz interpretálása a baj. Ha ezeket így adják tovább, az rengeteg tévhithez vezethet, ami az emberek félrevezetésében érhet véget.


Retro PUNK Buli
2017.03.11. szombat
Budapest – Dürer Kert – Nagyterem
www.facebook.com/durermusic
Kapunyitás: 18:30

 

Fellépők:

 

19:00 Csöves kukorica
*Összeáll egy buli erejéig Karfiol bandája!*
www.facebook.com/csoveskukoricazenekar



20:00 Macskanadrág
*RETRO koncert! Csak korai dalokkal!*
www.facebook.com/mngpunkrock

 

21:00 C.A.F.B.
*RETRO koncert! Csak korai dalokkal!*
Klasszikus felállás, Szakácsi Greg, Urbán Laca, Süti, Mogyi.
www.facebook.com/CxAxFxB

 

22:00 Fegyelmező Részleg
*RETRO koncert! Csak korai dalokkal!*
www.facebook.com/fegyelmezoreszleg

 

23:00 Prosectura
*RETRO koncert! Csak korai dalokkal!*
www.facebook.com/prosectura

 

00:00 HétköznaPI CSAlódások
*RETRO koncert! Csak korai dalokkal!*
www.facebook.com/hetkoznapicsalodasok

 

Belépő: 2.500 Ft

 

Elővétel: Dürer Kert

 

Hivatalos facebook esemény:
https://www.facebook.com/events/114337325714940/

 

FIGYELEM!
Az eseményt a 16 éven aluliak, a Dürer Kert szabályzata alapján csak állandó szülői felügyelet mellett látogathatják! És FIGYELEM! Az életkorotokat igazolni kell!!!

 

Dürer Kert házirendje:
http://www.durerkert.com/hu/informaciok/hazirend

 

Infó:
www.zombie11.hu
www.facebook.com/PunkRockMaraton