A tavalyi évben pár napig teljesen meg voltam győződve arról, hogy a Hot Snakes új albuma, a Jericho Sirens lesz 2018 legjobb lemeze. Annyira magával ragadott a hangulata, a hibátlan, kivétel nélkül tíz pontos dalok, hogy elképzelni sem tudtam, hogy bárki is komoly versenytársa lehet a San Diego-i srácoknak. Aztán jött az új Alice in Chains – de ez egy másik történet, a Hot Snakes zseniális visszatérő lemezét semmilyen módon nem befolyásolja.
Hot Snakes: Jericho Sirens (2018)
Sub Pop 30
A tavaly nyári seattle-i Sub Pop 30 fesztiválon találkoztam először a Hot Snakes-szel, egy kicsit a szerencsének is köszönhetően. Négy színpadon, párhuzamosan zajlottak a koncertek a West Seattle-ben található, csodaszép Alki Beach-en, ahol három zenekart akartam biztosan megnézni: a Mudhoney-t, a Fastbackset és a Metzet. A főszínpadnak tekinthető Loser Stage-en a Fastbacks és Father John Misty volt a két főattrakció, míg az általam leginkább preferált Harsh Realm Stage-en a Metz, a Hot Snakes, majd a Mudhoney voltak az este záróprodukciói.
A Metzről sajnos lemaradtam, de a Fastbackset már a beállástól kezdve meg tudtam nézni, a koncert végét azonban nem vártam meg: Kim Warnickék első komolyabb visszatérő buliját félidőben otthagytam, hogy a másik színpadon Mark Armékat jó helyről láthassam. Így csöppentem bele a Hot Snakes fellépésének utolsó 20-25 percébe. A hardcore-punk-stoner-grunge ötvözetnek tűnő, sodró erejű zene letaglózott, úgyhogy pillanatok alatt eldöntöttem, hogy amint lehet, azonnal beszerzem a teljes diszkográfiát. Hazafelé jövet a seattle-i reptéren található egyetlen Sub Pop Store-ban végül meg is vettem a CD-ket.
A Hot Snakes kiváló társnak bizonyult a levegőben töltött kilenc óra alatt: mire leszállt a gép az járt a fejemben, hogy miként lehet ennyire egyszerű és fogós zenét írni anélkül, hogy különösebb sikereket érnének el vele? Kik ezek a srácok, hol voltak eddig, és hogyan lehetséges, hogy szélesebb körben nem váltak ismertebbé?
A Hot Snakes-sztori
A zenekar története 1999-re nyúlik vissza, amikor a már 1986-tól a Pitchfork, majd a Drive Like Jehu nevű post-hardcore bandákban együtt zenélő John Reis gitáros és Rick Froberg gitáros-énekes új bandát alapított a rettenetes Hot Snakes néven (a „hot snakes” az amerikai szlengben utalás arra, amikor a csípős, csilis ételek távoznak a WC csészébe).
A San Diego-i srácok mindent a Do It Yourself (DIT) mozgalom jegyében tettek az album kiadásától kezdve, a keverésen és az artworkon át a menedzsmentig, a koncertek szervezéséig mindent maguk csináltak. Bár a Hot Snakes jóval komolyabb sikereket ért el, mint a tagok elődzenekarai, a garage punk hardcore jelzővel illetett banda 2005-ben, három lemez – Automatic Midnight (2000), Suicide Invoice (2002), Audit in Progress (2004) – kiadása után feloszlott.
2011-ben aztán a tagok újra egymásra találtak, 2012-ben felléptek a Metallica által szervezett Orion Music + More fesztiválon New Jerseyben, körbeutazták a világot egy reunion-turnéval, majd tizennégy (!) évvel az utolsó anyag kiadás után, 2018-ban újra stúdióba vonultak, hogy az évek alatt felhalmozódott ötleteikből tízet rögzítsenek a visszatéréshez.
Az új lemezt, a Jericho Sirens-t már a Sub Pop hozta forgalomba és a kiadó igazán jó üzletet kötött: nem csak az új lemezre csaptak le, hanem a nehezen elérhető korábbiakat is újra megjelentették, immáron a saját logójuk alatt, de persze autentikus módon ugyanazokkal a rettenetesen csúnya sárga és piros borítókkal, ahogyan azok eredetileg is megszülettek.
Jericho Sirens
Az anyagra a legtalálóbb jelző talán az, hogy „direkt”.
Kettő, három perc alatti dallal kezdődik a lemez (I Need a Doctor, Candid Cameras), majd az alig egyperces Why Don’t It Sink In? robog át a gyanútlan hallgatón. Nincs túl sok agyalás, nincsenek szólók, nincsenek többszólamok, csak lassítás nélküli vágta.
Talán ezért is meglepő kicsit a negyedikként érkező Six Wave Hold-Down középtempója és iszonyú slágeressége. Meg az azt követő címadóé, a Jericho Sirens-é. Rick Froberg dallamai és hangszíne a kulcs ebben: egyszerűen vannak olyan frontemberek, akik különösebb énekesi bravúrok nélkül is képesek azonnal működő, fogós dolgokat összehozni. Ez egy adottság, amihez a zenei előképzettségnek vajmi kevés köze van. Froberg pont ilyen zseni, ebben pedig Kurt Cobainre emlékeztet, bár Cobain Beatles-alapú szemléletmódja jelentősen eltér a Hot Snakes énekesének kiabálósabb világától.
Innentől kezdve egyébként olyan érzése van az embernek, mintha egy teljesen új lemez kezdődne, de a Hot Snakes egy pillanatra sem esik ki a szerepéből. A szerepéből, ami valójában nem is szerep, nem valami felvett attitűd. A tagok jó értelembe vett egyszerű arcok, van, aki úgy néz ki közülük, mint valami gimnáziumi vagy főiskolai tanár, szóval a zenekar teljes mértékben önmagát adja: ezek a fickók pont olyanok, mint amilyeneknek látszanak és nem is akarnak többek lenni annál. Talán Hot Snakes ettől is működik annyira. Mert a Hot Snakes-et elhiszed. És bizony, az immáron irtó menő Sub Pop-os borítót nézegetve legszívesebben te is keresnél egy rohadt nagy hullámot valahol, amit meglovagolhatsz a szörfdeszkáddal. Aztán a következőt, az azt követőt, újra és újra. Pörgeted a dalokat és nem számít, hogy ezer kilométerekre van az első ilyen a lehetőség, vagy hogy amúgy fel sem tudnál állni a deszkára, mert mondjuk még soha nem próbáltad. Nem, ilyesmi nem jut az eszedbe. A lehető legtermészetesebben lovagolod meg őket a Hot Snakes-szel a füledben. A szörf-metaforák egyébként is többször megjelennek a dalokban. Ahogy a zenei részek, úgy a szövegek sincsenek túlírva (mondhatni azok is igencsak direktek), viszont cserében simán lehet Rickkel szavanként tagolva együtt üvölteni mondjuk a Having Another?-ben, hogy: „Having one more / Have it your way / Having your ass go back to the grave!”
A Six Wave Hold-Downtól kezdve minden ragad a lemezen: a zajos, hardcore-punk vonal mellett szégyenlősen megbújik a szerzeményekben a grunge dallamossága. Aztán van, hogy éppen a sivatagi stoner édeskés illata lengi körül a dalokat. A kicsit kétségbeesettnek tűnő Death Doula például olyan, mintha John Garcia távoli unokatestvére állna a mikrofon mögött. A „death doula” kifejezést talán „halál előtti segítőnek” fordíthatnánk. Az itthon is egyre elterjedtebb „dúla” (asszonytársi segítőként vagy szüléskísérőként is fordítják; olyan személy aki a vajúdásnál, a szülésnél segíti a nőt) ellentetje. A „death doula” az idős emberek nyugodt elhalálozását segíti, az örökség jogi ügyeinek intézésén a személy lelki megnyugváson át a méltóságteljes halálig. A szöveg persze itt is nagyon kemény: „Do you make some difference to me? / You’re the last thing I’m gonna see!”
A 30 percet csupán egyetlen másodperccel meghaladó lemezre a koronát a záró Death of a Sportsman teszi fel. Hogy van-e bármilyen köze legalább szójáték vagy utalás szinten a lenyűgöző Arthur Miller drámához, a Death of a Salesmanhez, nem tudom, de ha még a szövegben is elmerülünk, a dal hasonlóképpen fog visszahangozni később, mint a Miller-mű. „Death of a sportsman / A horror to behold / What is left to him / Ain’t worth sending home” – énekli a refrénben Rick, és bár nem egyes szám első személy, de hajlamos vagyok azt gondolni, hogy itt bizony lehetséges még valami személyes érintettség is.
Összegzés
A lemez közepe a 6WH-D, Jericho Sirens, Death Camp Fantasy, Having Another?, Death Doula ötös hibátlan, tökéletességük a mondanivaló és az egyszerűség egymást erősítő felépítményében rejlik. Ez történik, amikor valaki különösebb görcs és elvárások nélkül zenél. Lazán múlják felül a híresség délibábját görcsösen kergető ifjúságot ezek a San Diego-i férfiak. A Hot Snakes az utóbbi évek legnagyobb felfedezése számomra. Bízom benne, hogy sokan lesznek majd hasonlóan így.
Ez egy ötcsillagos lemez, bármilyen összevetésben is.
Itt az ideje keresni egy hullámot!
___
Hot Snakes – Jericho Sirens
Megjelenés: 2018. március 16.
Kiadja: Sub Pop Records
Hot Snakes:
Rick Froberg – ének, gitár
John Reis – gitár, vokál
Gar Wood – basszusgitár, vokál
Mario Rubalcaba – dob
Tracklist:
- I Need a Doctor
- Candid Cameras
- Why Don’t It Sink In?
- Six Wave Hold-Down
- Jericho Sirens
- Death Camp Fantasy
- Having Another?
- Psychoactive
- Death of a Sportsman
___
További kedvcsinálónak pedig itt van a Hot Snakes ötdalos (Why Don’t It Sink In?, Six Wave Hold Down, Death Doula, I Need a Doctor, Having Another?), élő KEXP-rádiós fellépése.
Itt pedig a teljes lemez meghallgatható:
