SEATTLE | 17/12/2018 | 01:33

Seattle | Zene | Kultúra | Magazin

Kurt Cobain nyomában – 1. rész: Aberdeen, Kurt purgatóriuma (1967-1984)

Kategória: Történet Szerző:

Kurt Cobain nyomában. Idén nyáron végigjártuk a Nirvana-frontember életének legfontosabb állomásait Aberdeentől Olympián át, Seattle-ig. A helyszínen készített fotóinkkal kiegészített írások az adott helyek történetét, és az énekes-gitáros fájdalmasan rövid életútjának kapcsolódó eseményeit mesélik el. Az ötrészes sorozat talán azokhoz is közelebb hozza majd egy kicsit Kurtöt, akik kevésbé szerették őt. A cikkek olvasása közben a Nirvana lemezeinek hallgatása ajánlott!

 A fiatal Kurt Cobain (Forrás: Cobain Montage Of Heck)

Aberdeen, az elveszett férfiak kikötője

Aberdeen 17 000 lakosával Grays Harbor megye legnagyobb települése. A Seattle-től 175 kilométerre, délre fekvő várost 1884-ben alapította Samuel Benn, a megye első seriffje. Kezdetben a közigazgatási egység a Checalis indiánok nevét viselte, de később az öböl felfedezője, Robert Gray prémkereskedő után “Gray kikötőjének” nevezték át a térséget.

Földrajzi szempontból a Grays Harbor egy 27 kilométer hosszú, 19 kilométer széles Csendes-óceáni torkolati öböl, amely egy szűk, 3 kilométeres nyílással kapcsolódik az óceánhoz. Több folyó is itt ömlik bele a sós vízbe: a Checalis és pár kisebb, mint például a Hoquiam vagy a Humptulips. Az Olympic Peninsula (Olimpiai-félsziget) kapuját 1900-ban szalonjai, bordélyházai és szerencsejáték létesítményei miatt csak a Pacific (térség) kuplerájaként, a magas gyilkossági rátái miatt pedig Az elveszett férfiak kikötője néven emlegették.

A település lakossága mindig is az erdőiből és a fafeldolgozásból élt, adottságai miatt a városban szinte mindenkit a környező fenyvesek tartottak el. Első fűrészmalmát 1894-ben építették, pár évvel lemaradva a szomszédos települések, Hoquiam és Cosmopolis üzemei mögött. A favágók a Chehalis folyón úsztatták le a hatalmas méretű törzseket, hogy aztán a számtalan különböző fűrésztelepre vagy faüzembe érkezzenek. A korábban virágzó, nyüzsgő belvárosával a környék kedvelt központjává váló város hanyatlása a harmincas években, a nagy gazdasági világválság idején kezdődött: a recesszió hatására a környéken működő harminchét fűrészmalomból csak kilenc maradt meg az évtized végére.

Az ipar leépülése a hatvanas években tovább folytatódott, a malmok szinte kivétel nélkül megrendelések nélkül maradtak és bezártak. A hanyatlás szociológiai következményei szinte azonnal kézzelfoghatóvá váltak: a népesség folyamatosan csökkent, a munkanélküliek egy része a jobb élet reményében gyorsan továbbállt az állam más városaiba. A bajt azok okozták, akik Aberdeenben maradtak. Munkalehetőség híján az emberek alkoholba menekültek, a kábítószer-használat elképesztő méreteket öltött, az utcai bűnözés mindennapos problémát okozott a városban. A kilátástalanság és az elértéktelenedés okozta lelki traumák hatására az öngyilkosságok száma megtöbbszöröződött.

Buzz Osborne, a Melvins frontembere: Az emberek fel sem fogják, honnan jöttünk. Hogy milyen egy Isten háta mögötti hely. Ha még létezne boszorkányégetés, mind halottak lennénk.

Isten hozott Aberdeenben! (Fotó: Pintér Miklós)

Aberdeen, East First Street 1210

Kurt Cobain 1967. február 20-án született az aberdeeni Grays Harbor Community Hospitalban. Szülei a szomszédos Hoquiamban laktak egy picinyke házban. Kurt apja, Don Cobain, a Chevronnál, egy benzinkúton dolgozott a városban, míg felesége, a nála sokkal fiatalabb Wendy Elizabeth, otthon vigyázott Kurtre. Wendy szerint inkább barátság volt Don és közte, mint szerelem.

Wendy O’Connor: Azt hiszem, inkább barátok voltunk. Nem tudtam, mi az a szerelem, ezért nem is tapasztaltam meg. Kedveltem, ezért azt hittem, szeretem is. Vett egy eljegyzési gyűrűt, és eljegyeztük egymást. Jó buli volt. Úgy voltam vele: “Jól van, ezt is letudtam. Mehetek szülni.” Alig vártam, hogy teherbe essek. Ez volt a célom.

A szőke kisfiú az első unoka volt a családban, emiatt az átlagosnál is jobban körülrajongták őt, neki pedig egyáltalán nem volt ellenére a felé irányuló, határtalan szeretet. Anyja elmondása szerint fülig szerelmes volt a gyerekébe, de hát melyik anya érez másképp?

1969 szeptemberében a Cobain-család megvette első saját házát. A szomszédos Aberdeenbe, a Whiskah folyó és a Young Street-i híd szomszédságába, az erdőkkel és dombokkal körülvett First Street 1210-be költöztek. Az 1923-ban épült, sátortetős épület felső szintjén három hálószoba volt, ebből az egyik a két és fél éves Kurté lett. A kétszintes, száz négyzetméteres ingatlanhoz egy garázs, és egy aprócska hátsó kert is tartozott. Bár a környék még Aberdeenen belül is a szegényebb városrészek közé tartozott, mégis hatalmas előrelépést jelentett a Cobain-család életében.

 A First Street házai ma: az elsőben laktak Cobainék (Fotó: Pintér Miklós)

Kurt purgatóriuma

A szőke, kék szemű kisfiú már egészen pici korától elkezdett a maga módján gitározgatni és énekelgetni. Hamarosan a ceruzát is megtanulta használni: a korabeli gyerekeknél sokkal ügyesebbnek bizonyult, annyira élvezte, hogy rajzolhat, hogy éjjel-nappal az asztal és a papír fölött görnyedve alkotott. Kurt tündéri srác volt, mindenkivel nagyon kedvesen és figyelmesen viselkedett.

Mint minden hasonló korú kisfiú, Kurt is tele volt energiával, amit a szülei egyáltalán nem tudtak kezelni. Egyszerűbbnek tűnt számukra, ha elviszik őt egy rendelésre, hogy viselkedését orvosi szempontból is kivizsgáltassák. A fehér köpenyes ember Kurt szemébe világított, majd felállította a diagnózist: “itt nagy bajok lesznek”. A felírt Ritalintól a kisfiú “teljesen bekattant”. Nem csoda: a sokat támadott gyógyszert pszichiáterek írják fel “hiperaktív” gyerekeknek. Metilfenidátot tartalmaz, amit az amerikai Drogrendészeti Hivatal a II-es jegyzéken szereplő kábítószerek csoportjába sorol, ugyanúgy mint a kokaint, a morfiumot és az amfetaminokat. Egyszerre sokkoló és felháborító, hogy egy függőséget okozó szerben látta az orvos és a fiatal anya a megoldást egy három éves (!) kisfiú megzabolázására.

Nem sokkal később megszületett Kurt kishúga, Kimberly. A növekvő terhek miatt Don és Wendy egyre többet veszekedtek, a feszültség a mindennapok részévé vált, de összességében Kurtnek ebben az időszakban kifejezetten boldog gyermekkora volt. Sajnos már nem sokáig.

A családnak a fennmaradáshoz folyamatosan kölcsön kellett kérnie. Don munkahelyet váltott, egy faipari vállalathoz ment, irodai munkát vállalt. A frusztrációitól szenvedő családfő egyre keményebben bánt a gyerekével. Kurt rosszalkodásait testi fenyítéssel “jutalmazta”, a verések mellett két ujjal bökdöste a kisfiú halántékát vagy mellkasát. A történtek mély sebeket hagytak a kis Cobain lelkében. Jobb híján a szobája szekrényébe menekült apja haragja elől. Néhány héttel Kurt kilencedik születésnapja előtt Wendy bejelentette: válni akar. A válások nem voltak mindennaposak akkoriban, Kurt rettenetesen szégyellte a dolgot, önmagát okolta a történtekért.

Don először Hoquiamba, majd szülei lakókocsijába, a pár kilométerrel arrébb, keletre fekvő városba, Montesanóba költözött. A gyerekeket és a házat a bíróság Wendynek ítélte. Iris Cobain, Kurt és Kim nagymamája, “Kurt purgatóriumának” nevezte az 1976-os évet.

A First Street 1210 ma: a ház, ahol Kurt Cobain a gyermekkorát töltötte (Fotó: Pintér Miklós)

___

Montesano

Három hónappal a válás kimondása után Kurt az apjához költözött. Apja egy saját lakókocsit bérelt maguknak, fia pedig szinte mindent megtett azért, hogy jó fiú legyen. 1976 végén átment Aberdeenből a montesanói általános iskolába. Kurt nagyszerűen érezte magát: a suliba is beilleszkedett és Donnal is jól kijöttek.

Az idill egészen addig tartott, amíg apja újra meg nem nősült. Az “új feleség”, Jenny eleinte mindent megtett azért, hogy Kurt megkedvelje, de egy idő után ő sem tolerálhatta a fiú sértegetésit. A nő mellett Kurt célpontjai Jenny előző házasságából érkező gyermekei voltak. Hamarosan megszületett Chad, Kurt féltestvére. A család ekkor már egy normális, bérelt házban lakott a lakókocsi helyett.

Jenny Cobain, Kurt mostohaanyja: [Kurt] családot akart. Ezt az elejétől fogva éreztem. Nagyon komolyan vette a társasozós estéket. Éreztem, hogy nagyon szerette azokat a szerdákat. De mindig nyerni akart. És ha nem nyert, felhúzta magát. Azt akarta, hogy őt szeressék a legjobban és szerintem nem ilyennek képzelt egy ideális családot. Ettől kezdve nem fogadott szót senkinek. Csak feküdt a szobájában és tévézett vagy gitározott. Aztán elkezdett gonoszkodni a gyerekekkel. Elfajultak a dolgok. Azt hiszem részben az én hibám, mert nem bírtam tovább cérnával. Megmondtam Donnak, hogy Kurtnek el kell költöznie.

Don Cobain, Kurt apja: Egy ideig Wendy testvérénél húzta meg magát. Sőt, egy ideig lakott az én szüleimmel. Aztán visszajött hozzánk, de nem szűntek meg a problémák.

Jenny Cobain: Pár hét után mindenki szabadulni akart tőle. Azt hiszem, az egészben az a legszomorúbb, hogy Kurt egyszerűen csak szeretett volna az anyjával lakni. Rettenetesen szenvedett, és az anyján csattant az ostor, meg az apján és a testvérein. Mintha úgy érezte volna, hogy nem méltó hozzájuk, mert ellökték maguktól. Nem is tudom, hogy lehet feldolgozni, ha valakit az egész családja eltaszít.

Anyja, Wendy eközben egyre lejjebb és lejjebb csúszott. Mindig megtalálható volt valamelyik aberdeeni kocsmában, ahol fiatalabb férfiakkal randizott. Hamarosan összejött egy agresszív dokkmunkással, a mindössze huszonkét éves Frank Franich-kel. Franich sokat bántalmazta a nőt, egy alkalommal még a karját is eltörte, a nő azonban nem tett feljelentést ellene. Kurt nagyon nehezen viselte, hogy anyját az új barátja veri: tehetetlensége agresszióba csapott át, az iskolában és otthon is egyre több problémát okozott a környezetének. Az iskola terapeutája azt javasolta, hogy a fiút egyetlen család nevelje. A pénz továbbra sem vetett fel a Donékat, ennek ellenére három évvel szülei válása után Kurtöt az apjának ítélte a bíróság.

Kurt rengeteget tévézett és rajzolt. Munkái egyre több figyelmet kaptak, 1979-ben még az iskolai diákújság címlapjára is az ő egyik műve került. Ötödikes kora óta járt zeneiskolába, de tanárai szerinte sem jobbnak, sem rosszabbnak nem látszott a kortársainál. Dobolni tanult és gyakran fellépett a suli nagyzenekarával. Kurt nyolcadikos korában találkozott először a drogokkal: marihuánát szívott és LSD-t kezdett el fogyasztani. Kurt és Don egyre több csatát vívott egymással, az otthoni helyzet annyira elmérgesedett, hogy Kurtnek 1982 márciusában el kellett hagynia a család montesanói otthonát. Még csak tizenöt éves volt.

A nyolcadikos Kurt, a montesanói iskolai zenekarban (1981) Kép: reddit.com

___

Újra Aberdeenben

A következő négy évben Kurt Cobain rengeteg különböző helyen lakott, a történetet ezen a ponton elég nehéz nyomonkövetni. Végül aztán visszaköltözött anyjához, a First Street 1210-be. A montesanói suliból átiratkozott az aberdeeni Weatherwax középiskolába, ahol többek között általános képzőművészetet és reklámgrafikát tanult. Wendy továbbra is állandó vendég volt a helyi kocsmákban, és még mindig sok-sok évvel fiatalabb férfikkal randevúzott.

Kim Cobain: Kurt 15 éves volt, amikor visszaköltözött hozzánk. Nehéz volt vele. Továbbra is lázadozott, szívott, folyton a haverjaival lógott, nem végezte el a házimunkát, és csak a saját dolgaival volt hajlandó foglalkozni. Normalitásra vágyott. Arra, hogy anya, apa és a gyerekek is boldogok legyenek. De közben hadakozott is ellene. Az ellen harcolt, amire vágyott.

Első koncertélményére tizenhat évesen, egészen pontosan 1983. március 29-én került sor: Kurt Seattle-be utazott, egy Sammy Hagar koncertre, aztán később, a nyár folyamán a Judas Priestet is megnézte a Tacoma Dome-ban. A metal zenék iránti érdeklődése azonban a későbbiekben nem folytatódott: az év végén felfedezte a Melvinst és velük együtt a punk rockot. A szomszédos településről, Montesanóból származó Buzz Osbourne, a Melvins énekes-gitárosa, Kurt zenei mentorává vált. A banda Dale Crover dobos aberdeeni házában, a West Second 609. szám alatt próbált.

Dale Crover: Kurt ugyanabba a középiskolába járt, ahova én. Talán egy hónappal azután találkoztunk, hogy én beléptem a Melvinsbe. Buzz mesélte, hogy a montesanói iskolabuszról ismeri, ahol a zenéről kezdtek el beszélgetni egymással és elhívta Kurtöt egy Black Flag koncertre. Aztán összefutottam vele a suliban, a dohányosok fészerében. Barátok lettünk, és lógni kezdett velünk. Tudtuk, hogy gitározik, még meg is próbált csatlakozni hozzánk, amikor azon gondolkodtunk, hogy két gitárossal kellene játszanunk. De végül úgy döntöttünk, hogy ne jöjjön, mert nincs erősítője. Nem igazán tűnt megbízhatónak. (nevet) De mindig is jó barátok voltunk – gyakran lógtunk és jammeltünk együtt.

Akkoriban nem árultak punk rock lemezeket Aberdeenben. Kurtnek Buzz Osborne csinált néhány válogatást, amitől Kurt “teljesen lehidalt”. Ráénekelt a rongyosra hallgatott kazettákra. Ezek a dalok okozták számára a legnagyobb boldogságot akkoriban.

Kim Cobain: Mindenbe belekapaszkodott, ami azt éreztette vele, hogy nincs egyedül, és hogy nem is annyira más.

Kurt tizenhét éves lett. Otthon elviselhetetlenné vált az anyja és közte vibráló feszültség. Wendy alkoholizmusa egyre durvább méreteket öltött. Anyja összejött egy Pat O’Connor nevű, nála sokkal fiatalabb fickóval, aki nem sokkal később odaköltözött hozzájuk, a First Streetre. A pár folyamatosan balhézott: amikor aztán egyszer Wendy rajtakapta Patet egy fiatal nővel, Wendy azzal fenyegetőzött, hogy lelövi őt. Persze a dologból nem lett semmi, Pat pedig továbbra is együtt maradt Kurt anyjával. Kurt gyűlölte a férfit, aki folyamatosan azon dolgozott, hogy a fiú büszkeségét a sárba tiporja.

 A Melvins és Kurt Cobain: a bal szélen Buzz Osborne, Kurt mellett Dale Crover áll (Forrás: findery.com)

“Takarodjatok a büdös francba a házamból!”

Kurt rettenetesen nehezen viselte Pat O’Connor jelenlétét a First Street-i házban. Wendy alkoholizmusa és a folyamatos balhék miatt egyébként is óriási feszültség volt a családban. Pat állandó kötekedése és az anyjával való szüntelen konfliktusai olyan lelki traumát okoztak Kurt számára, amit soha nem sikerült feldolgoznia. A tinédzser Cobain reakciói persze csak olajat öntöttek a tűzre: egyre inkább kezelhetetlenné vált. Wendy – már csak Pat az átlagnál valamivel magasabb fizetése miatt is -, mindenképpen férjhez akart menni hozzá. A Kurttel folytatott háborúskodás pedig nagyon nem illett a képbe. A helyzetet Kurt nem tudta kezelni, de hát hogyan is tudta volna? Gyerek volt még. A korábban még az éltanulók között számontartott fiú a legtöbb tantárgyból bukásra állt.

Kurt Cobain: Egy olyan társaságban, ahol a macsó sztorik jelentik a beszélgetések fénypontját, én voltam az éretlen kis vakarcs, akinek nincs csaja, és folyamatosan szívattak. Jaj, szegény gyerek. Nagyon frusztrált, mert közben kanos voltam, és gyakran találtam ki történeteket. “Amikor nyaralni voltam, lefeküdtem egy csajjal, és totál rám gerjedt”. És így tovább. Tipikus pubertáskori probléma, amit csak tetéztek az otthoni gondok apámmal és a mostohaanyámmal. Tipikus gonosz mostoha sztori. Úgyhogy laktam mindkét nagyszülőnél, mind a négy nagynénémnél és nagybátyámnál, mindezt egy év alatt. nyolcadikban anyám kénytelen volt magához venni, mert apám egyik reggel összepakolta a cuccaimat, és átvitt hozzá. Anyám pipa volt.

1984 áprilisa volt, valamelyik vasárnap. Éjszakára hatalmas vihart jeleztek előre a meteorológusok. Pat egy ideje azzal szívatta, hogy neki ebben a korában már milyen sok barátnője volt, bezzeg Kurtnek egy sem. Azon a napon is nekiszegezte a kérdést:“Miért nem hozol lányokat haza soha?”

Kim Cobain, Kurt Cobain húga: Pat egy csajmágnes volt. Kurt viszont nem. Kurt nagyon tisztelte a nőket, pedig nem volt túl sok barátnője.

Kurt aznap este egy buliba ment. Kifejezetten jól szórakozott, a party végén két ismerős lánnyal, Sharonnal és Jackie-vel távozott a helyszínről. Pat becsmérlő szavai visszhangoztak a fejében. Kurt felajánlotta a hölgyeknek az otthoni vendéglátást, mert abban bízott, hogy a nagyképű “nevelőapjával” összefutnak majd a házban, és a két lánnyal az oldalán majd egy kicsit imponálni tud neki. A lányokat nem kellett sokáig győzködni, úgyhogy a First Street-i házuk felé vették az irányt. Sharon a rengeteg elfogyasztott alkoholtól gyorsan kidőlt, viszont Kurttel régóta szimpatizáló Jackie Hagara, Cobain világító, kék szemeitől és kedvességétől megbabonázva a fiú ágyába bújt.

Jackie még csupán tizenöt éves volt, kettővel fiatalabb Kurtnél. Két háztömbnyire lakott Cobainéktől. Gyakran sétáltak együtt az iskolába, nagyon jól kijöttek egymással, még valami románcféle is kialakult közöttük. Míg a többi osztálytárs kifejezetten furcsának találta Kurtöt, Jackie nagyon szerette a fiú mosolyát. Most pedig úgy érezték, hogy elérkezett a nagy pillanat.

A meztelenre vetkőzött tinédzserek azonban nem sokáig élvezhették egymás társaságát. Wendy belebotlott az emeleti folyosón alvó Sharonba, amin annyira felhúzta magát, hogy kis túlzással feltépte Kurt szobájának ajtaját. A fiatalokat félreérthetetlen helyzetben találta és őrjöngeni kezdett. “Takarodjatok innen! Takarodjatok a büdös francba a házamból” – üvöltötte magából kikelve az asszony. A végletekig megalázott tinédzserek magukra kapták a ruháikat, valahogy összekaparták Sharont, majd a szakadó esőben, hatalmas villámlások közepette, nekiindultak a First Streetnek. Jackie-ékhez mentek, ahol a lány agresszív barátja miatt, a következményektől tartva, Sharon pasijaként mutatta be Jackie Kurtöt. Az éjszaka hátralévő részét a fiú Sharonnal töltötte. Kurt még aznap éjjel elveszítette ártatlanságát, de nem csak azt, annál jóval többet. Az otthonát is.

A Cobain-ház hátsó kertje (Fotó: Pintér Miklós)

A First Street napjainkban

A First Street manapság egy teljesen átlagos, csendes, külvárosi utca. Gazdasági szempontból kifejezetten visszamaradottnak tűnik. Dülöngélő, fa villanyoszlopok és fűvel benőtt járdák között olcsó, öreg autók parkolnak az út szélén. Az épületek körül kertből kiszökött kutyák és lepattant fazonok bóklásznak. A környék meglehetősen ingerszegény, unalmát hétvégi gyerekzsivaj töri meg csupán. A Cobain-család egykori házának szomszédos udvarán egy világoskék-fehér, felfújható gyerekmedence és egy sárga slag töri meg a szürke utcaképet. A környező fák is valahogy máshogy zöldellnek egy ilyen környezetben. Valahogy minden olyan kopott és rideg.

A First Street 1210-et, Kurték egykori házát ugyan nagyon szépen felújították kívülről, de valószínűleg csak azért, mert így több pénzt remélnek az eladásából. Jelenleg senki sem lakik benne, évek óta nem találnak új tulajdonost. Talán az ingatlan múltja miatt túl drágán kínálnák? Az 1210-es szám előtt állva nem nehéz elképzelni, hogy milyen lehetett az élet Aberdeenben. Ha ezek a házak mesélni tudnának valószínűleg gyorsan kiderülne: nem Kurt Cobain az egyetlen, aki ebben a nihilben nem találhatta meg a boldogságát!

A First Street túloldala, a romos szemközti házakkal (Fotó: Pintér Miklós)

A szomszédos ház, felfújható medencével (Fotó: Pintér Miklós)

Leppattant fazonok a First Streeten (Fotó: Pintér Miklós)

A First Street egyik járőröző ebe (Fotó: Pintér Miklós)

___

(Folyt. köv)

___

Felhasznált irodalom:

Charles R. Cross: Heavier Than Heaven
Mark Yarm: Everybody Loves Our Town
Greg Prato: Grunge Is Dead – The Oral History Of Seattle Rock Music
Everett True: Nirvana
Kurt Cobain: Naplók
Cobain Montage Of Heck (Brett Morgen filmje)
A végtelen internet

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

*

Legutolsó Történet

A LAP TETEJÉRE