Mintha csak tegnap lett volna, amikor megjelent a Sub Popnál a METZ debütáló lemeze, pedig már nyolc év telt el a kanadai zajbrigád bemutatkozása óta. Keanu Reeves kedvenc bandája 2020. október 9-én jelentette meg legfrissebb, negyedik lemezét Atlas Vending címmel. Kritikánk.
METZ
A világ lúzersége volt, amikor a seattle-i Sub Pop 30 fesztiválon lemaradtam a METZ koncertjéről. Előző nap Jeff Angell a lelkemre kötötte, hogy mindenképpen nézzem meg őket, mert élőben még jobbak, mint lemezen. Olyanok, mint egy ifjúkori Nirvana. És ebben tényleg van valami, én csak annyival egészíteném ki őt, hogy bár tényleg olyanok, de rájuk mintha csak a legelvetemültebb Kurt Cobain-dalok hatottak volna. Olyan noise punk kirohanások, mint a Sifting, a Scentless Apprentice, a Milk It vagy a Tourette’s.
A METZ egyébként Torontóban alakult 2008-ban, és azóta is ugyanaz a három ember alkotja: Alex Edkins gitáros-énekes, Chris Slorach basszer és Hayden Menzies dobos. Első lemezük, a METZ 2012-ben, a második II 2015-ben jelent meg. A harmadikra, a 2017-es Strange Piece-re sikerült megnyerniük maguknak Steve Albini legendás zenész-producert (lásd többek között In Utero), a hírük pedig egyre inkább kezdett elterjedni Amerikán kívül is.
A zenekar ismertségének komoly lökést adott, hogy a GQ magazin 2019 áprilisi számában Keanu Reeves azt nyilatkozta, hogy nem nagyon érdeklődik új bandák iránt, amióta felfedezte a METZ-et. (Két évvel korábban Liam Gallagher is tetszését fejezte ki a zenekar iránt – „én ezt bírom, dühösnek tűnek és így is szólnak, ez nekem tetszik” – bár a szokásos cinizmusával azt is hozzátette, hogy „valószínűleg borzasztóan nézhetnek ki”.)
A METZ aktív volt az elmúlt időben is: 2019-ben egy kiadatlan B-oldalas dalokból és demókból álló válogatásuk jelent meg Automat címmel, az Atlas Vendinget pedig 2020. szeptember 22-én, vagyis csak két héttel a megjelenés előtt, egy háromdalos EP vezették fel (mindhárom dal szerepel egyébként az albumon).
Atlas Vending
Alex Etkins frontember kedvencei („kapudrogjai”, ahogy ő hívja) között olyanokat találunk, mint Neil Young, a Stooges, a Devo, a Fugazi vagy a Jesus and Mary Chain. Valamennyire természetesen érződik is ezek hatása a zenén, de ha a METZ-ről beszélünk, akkor a legfőbb viszonyítási alapnak még mindig a teljesen elborult Nirvanát és a Hot Snakeset érzem leginkább.
A tíz dühös dal közül legalább négy nagyobb figyelmet érdemel a többinél: a Blind Youth Industrial Park, az A Boat to Drown In, a Framed by the Comet’s Tail és a Hail Taxi. Ezekről érdemes külön-külön is szót ejteni.
A Blind Youth Industrial Park például olyan, mintha az 1990-es Alice in Chainst pisztollyal kényszerítették volna, hogy mocskos hardcore punk zenét játsszon, de azzal a kikötéssel, hogy nem szólhatnak jobban, mint a Nirvana a Bleachen. A refrén hátterében megszólaló vokálok egészen biztosan nem ilyenek lennének egy Jerry Cantrellék nélküli világban. Kiváló felvétel, pedig a pletykák szerint majdnem lemaradt a lemezről!
Az A Boat to Drown In utazós gitártémái a Hot Snakesre emlékeztetnek (egyébként a Parasite-é is, de az nem annyira jó, mint ez), a szövege pedig nagyjából minden hallgató számára mondhat valamit: „Kapaszkodj erősen, éjfélkor indulunk. Ha nem megyünk el most, nem jutunk ki élve. (…) Kezek megkötve. Dobd ki a régi terveket. Mert nekem el kell hagynom ezt a helyet. Jobban, mint valaha.” Messze ez a leghosszabb felvétel a lemezen (7:37) és óriás lazaság, hogy klipet kapott!
A Framed by the Comet’s Tail a legnagyobb előrelépés zenei szempontból a Alex Edkinsék számára. Nyugodtabb, kidolgozottabb és kicsit elszállósabb is, mint a többi dal. Kifejezetten jó áll a METZ-nek ez az üveghangos pszichedelia. Nem véletlen, hogy ez a dal az énekes-gitáros favoritja.
A frissen érkezők számára mégsem ezek közül kerülhet ki az új kedvenc: nekik minden bizonnyal a már-már poposan fülbemászó, punk Hail Taxi lesz a belépő a METZ-univerzumba!
Összefoglalás
A METZ-ben mindig is volt valami megfoghatatlanul vonzó. A kevés zenekarok egyike, akiknek a hitelességét soha nem kérdőjelezték meg. Klassz banda. Menő hallgatni. Lehetnének egy új generáció Nirvanája abban a formában, ahogyan normál körülmények között az aberdeenieknek is lenniük kellett volna. Nagy különbség azonban, hogy míg Kurt Cobain dalaiban tapintható volt a Beatles hatása (és ezen keresztül a kivételes dallamérzékenység), a METZ szerzeményeiben nem.
Ahogy a korábbiak, úgy az Atlas Vending is jó lemez, de nem annyira, hogy változást hozhatna a METZ státuszában. Hiányzik róla a DAL, egy olyan felvétel, amely definiálhatná a bandát egy jóval nagyobb közönség számára is. (De sokan vannak még így!)
A METZ a tökéletes példája annak, hogy milyen intenzitásbeli különbség van egyes zenekarok élő előadásai és stúdiófelvételei között. Bizonyos bandáknál képtelenség reprodukálni a négy fal között azt az élményt, amit a koncertjei adnak.
Az Atlas Vending is ebbe a kategóriába sorolható: otthon kevésbé működik, az igazán nagy pofont valószínűleg élőben kapja (kapná) meg az ember tőle.
Pontszám: 7/10
__
METZ – Atlas Vending (LP, 2020)
Megjelent: 2020. október 9.
Kiadja: Sub Pop
METZ:
Alex Edkins – ének, gitár
Chris Slorach – basszusgitár
Hayden Menzies – dob
Dallista:
- Pulse
- Blind Youth Industrial Park
- The Mirror
- No Ceiling
- Hail Taxi
- Draw Us In
- Sugar Pill
- Framed by the Comet’s Tail
- Parasite
- A Boat to Drown In
