GRUNGERY

Seattle-Budapest Grunge Magazin | Alapítva: 2015-ben | Alapító: Pintér Miklós

Mia Zapata élete és halála – 3. rész: Nálunk van az énekesnőtök, sajnálom!

A Gits dolgai kezdtek végre jól alakulni. A második album felvételei a végéhez közeledtek. A frissen befejezett turné után Mia Zapata fáradtan, de a nagykiadós megkeresés, valamint a közelgő európai és amerikai turné miatt reménykedve várta a következő napok történéseit. Az összképet csupán egyetlen dolog árnyékolta be: szakított barátjával, Robert Jenkinsszel.

___

A cikket a felkavaró tartalom miatt kizárólag 18 éven felüli olvasóinknak ajánljuk!

___

 „Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat.”  (Példabeszédek 18:3)

Patkánytetem a dob alatt

A Gits 1993. július 4-én tért vissza Seattle-be egy kéthetes, sikeres nyugati parti koncertkörútról. Már tavasszal nekikezdtek második lemezük felvételeinek, de úgy döntöttek, hogy a keverés előtt még elvállalják a turnét. Úgy gondolták, hogy jót tesz majd nekik, ha az intenzív stúdiómunka közben egy kicsit kiszellőztetik a fejüket. A koncerteken mindenféle furcsa alak jelent meg, hogy lássa Miát és a többieket. A fura arcok mellett legalább ugyanennyire fura helyeken is léptek fel. Los Angelesben például olyan bűz volt a színpadon egy Al nevű fickó bárjában, hogy alig tudták a beállást végigcsinálni. Mígnem aztán kiderült, hogy a szagot egy döglött patkány rothadó teteme okozza. A dobállvány alatt feküdt a szerencsétlen. Mivel szállásuk aznapra nem volt, ezért az L7 basszusgitáros Jennifer Finch lakásának padlóján fekve vészelték át az éjszakát.

Utolsó koncertjét július 4-én adta a zenekar egy Polka nevű helyen, valahol Washington állam keleti részén. Pár ember volt csak jelen a bulin, mert a sokaság inkább az ünnepi tűzijátékot nézte azalatt, amíg ők játszottak. Mia a sok-sok viszontagság ellenére élvezte a turnét. Inkább úton maradt volna, minthogy visszatérjen Capitol Hillre.

Steve Moriarty [a Gits dobosa]: „Néhány dolog miatt azt mondta, hogy ’Nem akarok visszamenni Seattle-be, nem érzem magam ott.’ Nagyon intuitív személy volt. Extrém módon intuitív.”

Valerie Agnew [a 7 Year Bitch dobosa]: „Mia adott Los Angelesben néhány szólókoncertet, ami pszichésen eléggé fárasztó volt neki. Akkor volt Stefanie halálának évfordulója. Emlékszem, hogy Selene-nel, Lizzel és Miával a Sunset Boulevardon lévő Hyatt fürdőszobájában lógtunk együtt. Füveztünk és tósztot mondtunk Stefanie-ra. Mia mondott pár buzdító szót. Aztán visszajöttünk Seattle-be, majd a Cometben újra Stefanie-ra koccintottunk párat. Aztán Mia felállt és elment a bárból. Akkor láttam utoljára őt.”

7 Year Bitch (b-j): Valerie Agnew, Selene Vigil, Elizabeth Davis, Stefanie Sargent (Forrás: thesestreets.org)

A Gits tagjainak már csak egyetlen napot kellett volna a stúdióban tölteniük, hogy végezzenek az alapok feljátszásával és Mia is felénekelje a hiányzó részeket. A terv az volt, hogy a munka befejezését követően egy héten belül útra kelnek és félévig meg sem állnak. Az L7 és a 7 Year Bitch társaságában bejárják az Egyesült Államokat, majd átrepülnek Európába, hogy az egyre növekvő rajongói bázisukat tovább erősítsék. Végül visszatérnek és az Egyesült Államokat és Kanadát is újra végigkoncertezik. A pápa akkoriban látogatott el Amerikába, a koncerteket pedig úgy tervezték, hogy pont akkor és azokban a városokban lépjenek fel, amikor és ahol II. János Pál éppen vizitel. Valamiféle anti-pápa és pro-choice (abortusz mellett küzdő amerikai mozgalom, lásd a filctollas Eddie Vedder performanszát az 1992-es MTV Unpluggedon) turnéban gondolkodtak.

A Gits tagjai felmondtak a munkahelyeiken, cuccaikat egy raktárba szállíttatták, az aktuális kapcsolataikat pedig lezárták.

Az utolsó nap

1993. július 6-án Seattle még mindig a július 4-i ünneplésből próbált magához térni. Meleg, száraz időt hoztak a hónap első napjai, ez pedig kifejezetten kedvezett a Függetlenség napjára jellemző, tradicionális barcbecue-zásnak és sok-sok alkoholfogyasztásnak. Mia apja, Richard Zapata lakhelyéről, a Seattle-től 230 kilométerre, valamivel több mint kétórányi autóútra található Yakimából elindult, hogy találkozzon lányával és együtt töltsék a napot. Havonta csupán egyszer vagy kétszer futottak össze, emiatt különösen megbecsülték ezeket az alkalmakat. Ilyenkor apja étterembe vitte őt, hogy „egyen valami rendes ételt is”, de gyakran kilátogattak a Seattle Seahawks amerikaifoci meccseire is.

Richard Zapata [Mia Zapata édesapja]: „Talán közelebb is kerültünk és igazán kötődtünk egymáshoz.”

Richard folyamatosan aggódott Miáért, képtelen volt elfogadni lánya életvitelét. Időről időre ledöbbent, hogy kislánya milyen körülmények között tölti a napjait. Azt gondolta, hogy Mia túl naiv az általa választott élethez.

Richard Zapata (Forrás: YouTube)

Július 6. 11:00-18:00Queen Anne / Tower Records / Seattle Art Museum

Mia szokás szerint sokáig aludt, csak 11:00 körül kelt ki a Rainier Apartmanokban bérelt lakásának ágyából. Első dolga volt, hogy csak úgy, éhgyomorra meghúzzon egy üveget. Barátai szerint fáradtnak és gondterheltnek látszott. Miután apja megérkezett, elautóztak egy thai étterembe ebédelni Seattle Queen Anne nevű városrészébe. Az ebéd befejeztével átsétáltak a híres Tower Records seattle-i lemezboltjába, majd autóba ültek és átgurultak a Seattle Art múzeumhoz.

Július 6. 18:00-18:30 – Rainier Valley Apartman

18:00 környékén Mia és apja elbúcsúztak egymástól. Richard Zapata autóba ült és elindult hazafelé, de még előtte megígérte lányának, hogy pár napon belül hívni fogja őt. Mia felment albérletébe, bedobott egy mosást és amíg a gép dolgozott, elszívott egy spanglit.

Július 6. 18:30-20:30 – Winston Apartmanok

Mia 18:30 körül a Winston apartmanok felé vette az irányt, hogy próbáljon egyet a Hell’s Smells nevű formációval. A domboldalon álló, faszerkezetes, háromszintes épület alagsorában egy rögtönzött próbahely volt kialakítva. Az egy koszos, rendetlen szobából, folyosókból és előszobákból szabdalta pincét Pancreas Production Studiónak nevezték. A helységeket négy zenekar használta, de egy leendő filmes is ott vágta az alkotásait.

A Hell’s Smells alapítója Robert Jenkins, a színtér egyik meghatározó alakja volt. Jenkins ebben az időben rövid ideig Miával járt. A szakítás élménye friss volt még és nagyon megviselte a lányt.

Robert Jenkins (hivatalosan Robert Earl Jenkins Jr.), a seattle-i underground színtér egyik vezéralakja volt. Jenkins 1944. december 29-én látta meg a napvilágot az Indiana-beli Crawfordsville-ben, de a család Robert születése után szinte azonnal átköltözött Olympiába, Washington állam fővárosába. Itt fejezte be Robert 1963-ban a középiskolát. 1964 szeptemberében belépett a tengerészgyalogosokhoz, az elsők között szállt partra Vietnámban. A seregben 1967 augusztusáig szolgált. A leszerelés után alakította meg első zenekarát, a Cottonmouth-ot, majd miután a banda feloszlott, Seattle-be költözött. Beiratkozott a University of Washingtonra, ahol doktori címet szerzett filozófia szakon, majd csatlakozott a vietnámi háború ellenes, radikális Seattle Liberation Fronthoz. Robert egyre többet lógott egyetemista zenészekkel. Az ő társaságukban fedezte fel magának az egyre erősödő seattle-i pszichedelikus zenei színteret. Olyan bandákban énekelt, mint a Fred, az Audio Letter, a BabyJesusHitler vagy a New Art Orchestra.

Fread Speakman [az Officer Down gitárosa]: „Robert egy elvont gondolkodású művész volt, az abszurditások mestere. Az egykori vietnámi katona sok-sok helyi művészre volt hatalmas hatással.”

Jenkins egy punk klubot vezetett a Strand Hotelben. Játszott ott az Udder és a Mexicans nevű bandáival. Ezeknek a zenekaroknak TV Kenly, azaz Tracy Victoria Kenly, Robert későbbi barátnője is a tagja volt. Bár szakítottak, az elválás csak a magánéletükre vonatkozott. Hamarosan megalakították pályafutásuk két legsikeresebb formációját, az Officer Downt és a Hell’s Smells-t. Utóbbiban Robert a Buzz Gunderson művésznevet használta. Ekkoriban, 1993 környékén kezdett el Jenkins randevúzni Mia Zapatával. Kapcsolatuk viharos volt. A 21 évnyi korkülönbség eleinte nem okozott gondot, de a generációs differenciák egyre többször kerültek felszínre.

Mia a véglegesnek tűnő szakításuk után is háttérvokálozott a Hell’s Smells-ben. Bár még mindig az utolsó nagy veszekedések hatása alatt volt, az nem fordult meg a fejében, hogy emiatt kiszálljon a zenekarból vagy hogy ne menjen el próbálni aznap este. Mia nagyjából két órát zenélt a Hell’s Smells-zel. Két feszült órát.

20:30-01:00 – Comet Tavern / Piacora’s Pizzeria / Comet Tavern

Mia 20:30-kor átsétált a próbáról a Comet Tavern nevű kocsmába, a Gits törzshelyére. A Cometben ott volt a Gits többi tagja is. Mia egész nap ugyanazt a ruhát viselte: bakancsot, szakadt kék farmert és egy fekete zenekaros kapucnis pulóvert, hátán Gits felirattal. Fején egy Walkman füllhalgatója volt, a felhajtott farmerje aló kivillant családja által adott beceneve („Csirkelábú”) miatt a vádliján viselt „csirke” tetoválása.

Valerie Agnew [a 7 Year Bitch dobosa]: „A legjobb barátnőmmel, Selenével együtt voltunk Miával a Cometben. Pont úgy, mint egymillió másik alkalommal a héten.”

Mia aznap este megint nagyon sokat ivott. Ünnepelt és gyászolt is egyben. Boldog volt a Gits épp csak befejeződött, sikeres turnéja miatt és ki volt borulva a Robert Jenkinsszel való szakítás miatt.

Teljesen kiürítette az elé tett üvegeket. Valakit felhívott a kocsma fizetős telefonjáról. Senki sem tudja, hogy kivel beszélhetett. Aztán úgy döntött, hogy valami erősebb italra van szükség, ezért Valerie Agnew-val és még két ismerősével elsétáltak a Piecora’s Pizzeriába, ahol az énekesnő részmunkaidős pincérként dolgozott. A Piecora’s-ban, ahogyan tervezték, legurítottak Miáék pár rövidet, majd visszatértek a Comet Tavernbe. A Jenkinsszel történtek miatt érzett szomorúság mellett volt oka az örömre is. A Gits egyre népszerűbb volt, a zenekar dolgai sohasem mentek annyira jól, mint akkor. Valerie szerint egy idő után tovatűnt Mia szomorúsága. Kifejezetten jókedvű lett, boldogan mesélt neki a pár nappal korábbi, Los Angeles-i szólófellépéséről.

Steve Moriarty [a Gits dobosa]: „Úgy 21:00-22:00 körül mentem el a Cometből, akkor még Mia ott volt. Fáradt voltam. Másnap a stúdióban volt jelenésem. Mondtam neki, hogy ’ne maradj túl sokáig, én megyek, oké, szia’. De következő nap, amikor a stúdióban kellett volna lennie, nem volt ott.”

A Comet Tavern a Bluff Buildingben 2015-ben (Fotó: Tom Heuser, forrás: capitolhillseattle.com)

Mia nem hallgatott Steve-re. Hajnali 1:00 is volt már, amikor úgy döntött, hogy visszasétál a mindössze egy saroknyira lévő Winston apartmanokhoz. Robert Jenkinsszel akart találkozni, hogy beszéljen vele. Azt remélte, hogy ex-barátja még mindig a próbateremben tartózkodik. Mia valószínűleg az épület mögött futó szűk lépcsőházban sétált le a stúdió főbejáratához. Egy felső emeleti lakos arról számolt be, hogy emberek egy csoportja cracket szívva hangoskodott az ajtóban állva az éjszaka folyamán. A lakó rájuk szólt, hogy hagyják abba a zajongást. Ugyanez a lakos azt is látta, hogy Mia felsétál a stúdióból. Bármennyire is szerette volna, nem találta meg Jenkinst.

Rettenetesen dühös és mérhetetlenül csalódott volt. Úgy döntött, hogy felmegy a második emeletre TV Kenlyhez, aki az épületben bérelt egy lakást. TV szerint Mia zavart volt, motyogott, aztán a beszélgetésük kellős közepén se szó se beszéd felpattant és elviharzott, majd pár perc múlva visszatért és bocsánatot kért. Látva Zapata állapotát TV felajánlotta, hogy a lány aludjon nála, de Mia azt válaszolta, hogy inkább fog egy taxit és majd azzal hazamegy a Rainier Valley apartmanba. Nem volt jogosítványa, emiatt gyakran járt taxival, sok sofőrt személyesen is ismert. TV figyelte, ahogyan Mia lesétál a lépcsőn, és a hátsókijáraton elhagyja az épületet. Hajnali 2:00 volt. TV pontosan emlékszik az időpontra. Akkor kezdődött a Get Smart a Nickelodeonon. Mia zenésztársai eközben otthon, a legnagyobb nyugalomban hajtották álomra a fejüket.

Néhány órával később Richard Zapata telefonhívást kapott Seattle-ből.

A halottkém kereste.

A hiányzó nyolcvan perc (2:00-3:20)

1993. július 6-án a hajnali órákban egy 27 éves, Charity nevű prostituált hazafelé gyalogolt 24th Avenue déli, akkoriban még beépítetlen felén. Az utca a Catholic Community Services [Katolikus Közösségi Szolgáltatások] épülete mögött haladt el. A terület keleti része egy beépítetlen nyílt terep volt gazzal benőve és szeméttel teleszórva. Az elhagyatott rész ismert kábítószer-vásárlási hely volt, sok-sok prostituált dolgozott arrafelé. Charity a 24th Avenue és a Yesler Way sarkához érve valamit észrevett a járdán. Arra gondolt, hogy talán egy fekete szemeteszsák lehet vagy valami ilyesmi. Ahogy közelebb ért, akkor látta meg, hogy egy ember fekszik ott. A közelben álló lámpa adott némi fényt. Egy nő széttárt karokkal és összezárt lábakkal, krisztusi pózban, háton feküdt a járdaszegély mellett. Az óra ekkor 3:20-at mutatott.

Charity azonnal a másfél saroknyira lévő tűzoltóállomásra sietett segítségért. „Hívják a rendőrséget, azt hiszem gyilkosság történt” – mondta. A test még meleg volt, de a nőnek nem volt pulzusa, nem lélegzett, nem mutatott életjeleket. Úgy tűnt, hogy csupán pár perccel korábban veszthette életét. A kiérkező mentősök megpróbálták újraéleszteni, de nem jártak sikerrel.

Al Lima [gyilkossági nyomozó, Seattle]: „Az áldozat a hátán feküdt, a jobb lába át volt téve a balon, a kapucnija az arcára volt húzva. A nyakán fojtogatás jelei látszódtak, a [pulóver] zsinórja szorosan a nyaka köré volt tekerve.”

A fiatal nő fekete, Gits-feliratú pulóvere a hónaljáig fel volt húzva, a kapucnija a fején, a nyaka körül szorosan összehúzva a kapucni zsinórjával. Fehérneműjét, melltartóját és pénztárcáját a farmerje zsebeibe tömködték. Úgy tűnt, hogy pulóverének zsinórjával fojtották meg. Belső sérülései mellett rengeteg horzsolásnyomot találtak a testén, többek között a mellbimbók szélén is és mivel ezeket foggal is okozhatták, a halottkém mintát vett a területekről. A hüvelyi és anális sérülések arra utaltak, hogy az áldozatot megerőszakolták. Még ugyanabban az évben egy orvosszakértő ellenőr megvizsgálta az áldozat hüvelyéből eltávolított tampont, de nem talált spermát rajta.

A nőt 3:35 órakor halottnak nyilvánították. Nem volt nála semmilyen igazolvány, amivel azonosíthatták volna. Aztán váratlan dolog történt. A halottkém felismerte az áldozatot. Mivel gyakran járt koncertekre, tudta, hogy ki Mia Zapata. Mia teste kevesebb, mint egy mérföldre feküdt a TV Kenly által bérelt lakástól és próbateremtől.

Másnap reggel

Másnap reggel Miának a stúdióban lett volna jelenése, azonban hiába vártak rá zenésztársai. Mivel nem tudták őt elérni, egyre nyugtalanabbá váltak. Pár óra várakozás után aztán telefonálni kezdtek.

Valerie Agnew [a 7 Year Bitch dobosa]: „Emlékszem, hogy Steve és Mia egyik legjobb barátja is felhívott. Miát keresték. Azt mondták, hogy a Piacora’s-t már felhívták – ott dolgozott Mia -, de nem jelent meg ma ot sem. Azt mondtam, ’Mi a pokol? Az nem lehet, hogy újra ez történik! Mia nem drogozik!’ [Agnew ezzel Stefanie halálára céloz.] Ezzel el is esegettem magamtól a gondolatot.”

Mia barátai egész nap telefonáltak, mindenkinél keresték őt, aki szóba jöhetett, de senki nem látta őt. Felhívták a kórházakat és a rendőrséget is, de ők sem tudtak segíteni nekik. A társaság kifogyott az ötletekből. Már régen beesteledett, amikor kétségbeesésében az egyikük felvetette, hogy meg kellene kérdezniük a halottasházat is.

Steve Moriarty [a Gits dobosa]: „Aztán az egyikünk minden bátorságát és lelkierejét összeszedve feltárcsázta a halottasház számát. Az orvosszakértő, aki nagy zenerajongó volt és ismerte a Gits-et is, azt mondta: ’Nálunk van az énekesnőtök. Sajnálom! Valamelyikőtöknek be kellene jönni és azonosítani őt.’ Az a pillanat életre szóló trauma volt.”

Valerie Agnew [a 7 Year Bitch dobosa]: „Mia lakótársa hívott és azt mondta, hogy megtalálták őt, valaki megfojtotta. Összeomlottam.”

A gyilkosság megrázta Seattle virágzó zenei életét. A félelem és a gyanú a mindennapok részévé vált, aminek elsősorban az volt az oka, hogy a rendőrség semmilyen irányba sem tudott elindulni. Nem voltak nyomok, nem találták meg az elkövető ujjlenyomatát, nem volt vér- vagy spermaminta sem.

Steve Moriarty [a Gits dobosa]: „Tudom, hogy Mia hogyan tudott sikoltozni, hallottam, ahogyan a színpadon csinálta, valakinek hallania vagy látnia kellett, mi történt.”

Timothy Bradshow [King megyei ügyész, Seattle]: „Szinte semmilyen bizonyíték sem volt. Bármilyen forgatókönyv szóba jöhetett. Nem tudtuk leszűkíteni a keresés spektrumát.”

Steve Moriarty [a Gits dobosa]: „Meg voltam győződve arról, hogy a rendőrség 48 órán belül megtalálja a tettest. Hogyan tehetne bárki is ilyen szörnyűséget anélkül, hogy ne hagyna hátra valamilyen bizonyítékot.”

Mindenki elméleteket gyártott, mindenki gyanús volt. A seattle-i underground színtér elvesztette a rá korábban annyira jellemző naivitását.

TV Kenly [az Officer Down és a Hell’s Smells énekesnője]: „Mindannyian dühösek voltunk, kivétel nélkül. Gyanúsak voltunk, frusztráltak. Amikor együtt lógtunk, mindannyian szomorúak voltunk. Egy csomó banda feloszlott. Egy évvel később még mindig sírtam.”

Daniel House [a C/Z Records tulajdonosa]: „Az ártatlanság odaveszett. Az a brutális mód, ahogyan megölték [Miát], megváltoztatta a közösséget. Nem tudtuk többé ugyanazt a nyitottságot mutatni egymás felé. Miután a gyilkos még mindig szabad lábon van – talán az a fickó lehetett, ott a bárban, vagy talán amaz, a saját bulimon – megváltoztatta, ahogyan a világra nézel. Az emberek még mindig nem jöttek ki ebből a dologból.”

Semmi sem volt ugyanaz többé

A seattle-i közösséget feldühítette, hogy a rendőrség eleinte nem adta ki azt az információt, hogy Miát megerőszakolták. A barátok biztosak voltak abban, hogy még több önkéntes vett volna részt a gyilkos keresésében, ha tisztában vannak a szörnyűség mértékével.

Elisabeth Davis-Simpson [a 7 Year Bitch basszusgitárosa]: „Nagyon sokfajta módon reagáltak az emberek. Onnantól kezdve, hogy elegük volt abból, hogy a rendőrség nem találja a tettest egészen odáig, hogy [Mia] barátai amiatt sápítoztak, hogy ’Ó Istenem, el kell mennem a rendőrségre, leültetnek és ki fognak kérdezni’. Őrület volt. Semmi sem volt ugyanaz többé. Nem mintha különösebben biztonságos lett volna [a város], de nem volt veszélyes. Most meg kisétálsz a Cometből, valaki kibaszottul megfojt és otthagy egy kibaszott mezőn?”

Elisabeth Davis-Simpson – sok más seattle-i fiatal nőhöz hasonlóan – fegyvert vásárolt, hogy megvédje magát. Egy apró Lorcin 22-est. Mások pedig azért vettek magukhoz különböző fegyvereket, hogy megkeressék Mia gyilkosát és megtorolják a gyilkosságot. Seattle fiataljainak elkeseredése tehetetlen dühbe csapott át.

Valerie Agnew [a 7 Year Bitch dobosa]: „Annyira ijesztő volt, amikor arról beszéltünk, hogy a gyilkos még mindig szabadlábon van. Úgy értem, hogy ez nem egy random valaki, aki kint mászkál az utcákon, hanem egy olyan személy, akiről azt gondoljuk, hogy a közösségünk tagja, aki ott lopakodik mögötted, akivel telefonon beszélsz, mert megvan neki a számod és ez rémisztő.”

A Mia halálát követő seattle-i gyertyagyújtáson és az alkonyattól pirkadatig tartó virrasztáson ezer ember vett részt. Tetovált, pirszinges punkok és rockzene rajongó fiatalok siratták őt. A sört Mia édesapja fizette nekik. Azt mondják, ha Kurt Cobain a seattle-i zenei színtér nemzetközi ikonja volt, akkor Mia Zapata egy közülük való jóbarát.

(A történet itt folytatódik!)

___

Mia Zapata élete és halála
A sorozat részei (linkek)

1. rész: A csirkelábú
2. rész: Patkányházban Seattle-ben
3. rész: Nálunk van az énekesnőtök, sajnálom! (18+)
4. rész: Csak hárman tudják, mi történt (18+)
5. rész: Hajtóvadászat (18+)
6. rész: Szenvedj, te rohadék! (18+)
7. rész: ¡Viva Zapata! – Mia emlékezete

Bővebben