SEATTLE | 23/07/2019 | 02:59

Seattle-Budapest Grunge Magazin

Mindent magából – Candlebox koncert (Manchester Academy)

Szerző:

A Candlebox csupán hét koncert erejéig és kizárólag Nagy-Britanniába ugrott át, hogy menjen egy bemelegítő kört az amerikai turné előtt. A zenekar tavaly ünnepelte az első lemezük kiadásának 25. évfordulóját és ez a koncerten játszott dalok összetételén is meglátszott. Bár a Metallica szintén aznap lépett fel Manchesterben, mi mégis a seattle-i banda koncertjét választottuk. És persze nem is csalódtunk.

Candlebox

Hatalmas restanciám van Candlebox-koncertbeszámoló ügyben. Amióta 2015 márciusában elindult a Grungery, most láttam harmadszor a csapatot élóben. Az egyik fellépés ráadásul a seattle-i Neptune Theatre-ben volt Jeff Angell Staticlandjének társaságában, a másik meg egy nagyjából 80 fős közönség befogadására képes éjszakai bárban Amszterdamban, szintén Jeffék vendégjátékával. Egyikre se lehet mondani, hogy ne lett volna különleges, mégis csak most írok cikket a tapasztalataimról először. A Disappearing in Airports, az utolsó Candlebox lemez nagyon jól sikerült, a 2016-os év végi listámon második lett és abban az évben a legjobb dal is a seattle-i srácoké volt szerintem. (I’ve Got A Gun a címe, és persze hogy nincs a gyakran játszott számok között.)

Gyorsan szögezzük le: a Candlebox óriási banda. Szerencséjük volt, hogy annak idején nagyon kellett Madonna frissen alakult kiadójának, a Mavericknek egy grunge zenekar Seattle-ből, ezzel együtt a balszerencséjük is ugyanez volt. A helyi, mindenért morgó közösség annak ellenére is nehezen fogadta be őket, hogy már 1990-ben megalakultak, azaz jóval a nagy grunge-robbanást megelőzően is működtek már. Az “okosok” rájuk sütötték, hogy csupán megjátsszák magukat, felültek az alternatív rockvonatra, csak követői a nagybandáknak, akinek pedig ez nem volt elég, az a “stigmatikus” Madonna-dealt emlegette velük kapcsolatban. Szövetkezni egy mainstream szereplővel – az meg milyen hozzáállás már? Ne szépítsük: Seattle zenekarainak legendás összetartása mellett létezett egy fura sznobizmus is a városban. A helyi punk- és zajbrigádok “trúságához” képest Joey DeMaio kiscserkész a Manowar “metal vagy halál” hozzáállásával. Ehhez képest a valóság csupán annyi volt, hogy a Candlebox tagjai 5-6 évvel fiatalabbak voltak a többieknél, már csak ezért sem lógtak vagy szívtak velük éjjel-nappal, és ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egyesek megbélyegezzék őket.

A zenekar első lemeze 1993-ban jött ki és mindjárt el is ment 4 millió (!) példányban, azaz négyszeres platina lemez lett az Egyesült Államokban. Ez lett a Maverick első igazán sikeres kiadványa (aztán 1994-ben jött Alanis Morissette és 33 millióig meg sem állt a Jagged Little Pills-zel)! A Candlebox gyakori szereplő volt az MTV-n, komoly rotációban mentek a banda klipjei, főleg a You, illetve a heroinozó haverok és az Andy Wood emlékére írt Far Behind. A zenekar annyira jól ment, hogy az 1994-es Woodstock fesztivál egyik headlinerei lehettek, a helyszínen pedig tízezrek őrültek meg a dalaikra. Hogy mennyire nem túlzás ez, arra itt van egy videó az estéről (a dal pedig a feliratozással ellentétben nem a Far Behind, hanem az Arrow).

Rengeteg dolog történt azóta Kevin Martinékkal – feloszlás, jogi viták a kiadóval, újjáalakulás, szólólemezek és különböző, jobbnál jobb projektek (The Gracious Few, Hiwatts, Le Projet), stb. – mígnem eljutottunk az utolsó lemezig és végre egy stabil felállásig. A zenekar dobosa 2015 óta újra Dave Krusen (az 1997 és 1999 közötti időszak után másodszor), akinek a játéka arany betűkkel vésődött a rocktörténelem nagykönyvébe (Pearl Jam – Ten; 1991), a basszusgitáros 2007-től Adam Kury, de a gitárosok Brian Quinn és Island Styles is már évek óta hűségesek Kevinhez.

Ne legyen kétségünk afelől, hogy bár ez egy valódi formáció, de azért mégis csak Kevin Martin zenekara. A frontember minden bizonnyal Seattle egyik legképzettebb és legjobb énekese, a Candlebox pedig kb. annyira grunge, mint amilyen mondjuk a Pearl Jam volt a Ten idején, vagy még inkább a Mother Love Bone. Teljesen egyedi, amit csinálnak, a hagyományos hard rock hatások miatt kilógnak a város mocsok-grunge bandái közül. Itt bizony dallamok vannak, jól felépített szólók, kitűnően megkomponált vokálok és komoly mondanivaló. Ezt az utat járja Kevin lassan 30 éve a Candleboxszal. Bár nem tősgyökeres seattle-i – emlékeim szerint 1984-ben, 15 éves korában költözött a városba a szüleivel -, manapság pedig Los Angelesben él a családjával, de még mindig úgy mutatja be koncerten a csapatot, hogy „We are Candlebox from Seattle, Washington”.

 Candlebox (Fotó: Pintér Miklós)

A koncert

A koncert látogatottságának nem tett jót, hogy aznap este a Metallica a Manchester City stadionjában lépett fel: 60.000 ember látogatott ki az Etihadba, hogy megnézze James Hetfieldéket (és a Ghostot). Bár látszólag nincs nagy átfedés a két tábor között, de számít, hogyne számítana, hogy a világ legnépszerűbb metal bandája játszik pár kilométerrel arrébb, így valóban csak a legfanatikusabbak döntöttek a Candlebox mellett. Manchester felett egyre sötétebb felhők gyülekeztek.

A banda a lelke mélyén még mindig az első lemezt ünnepli. Tavaly volt 25 éves a kiadvány, az évforduló miatt pedig újra összeállt az eredeti felállás két koncert erejéig Seattle-ben. Leginkább erről az albumról vesznek elő dalokat mostanában Kevin Martinék: volt olyan koncert a turnén, ahol a 11-ből 10-et játszottak, csupán szegény Rain maradt ki. Annyi seattle-i rain után ez talán valamennyire érthető is. És ez a helyi egyetem színpadán, a Manchester Academyn is pont így volt. A raint most sem Kevinék, hanem a manchesteri felhők szolgáltatták. Mert bár a városban pont annyi eső esik, mint Rómában, a Candlebox bulijának estéjén valamiért újra csak eleredt.

 Adam Kury, Kevin Martin és Dave Krusen (Fotó: Pintér Miklós)

A 15 dalos setlistben két dal képviselte a Disappearing in Airportsot (Vexatious, The Bridge), egy-egy az Into The Sunt (Bitches Brewin), a Love Stories and Other Musings-ot (Sweet Summertime) és a Happy Pillst (Sometime), az öszes többi pedig a debütről jött. A Lucy-ről semmi nem hangzott el, mondjuk azt Kevin nagyon nem is szereti.

A Candleboxnak sokáig csak egy gitárosa volt, a 2008-as újjáalakulás során duplázódott meg a létszám és ennek eredménye egy minden korábbinál keményebb élő hangzás lett. Brian Quinn és Island Styles ráadásul egészen kiemelkedő zenészek, a ritmusozás mellett a szólózásból is kiveszik a részüket, de fontos pillér a basszer Adam Kury is, aki hatalmasakat vokálozik Kevin mögött. Dave Krusen pedig… nahát, ha valaki, akkor ő tényleg egy igazi legenda! Sokak szemében Dave Abbruzzese volt a Pearl Jam ideális dobosa, de ne feledjük el, hogy a Ten ritmusait azért csak ő találta ki és játszotta fel. Azok a káprázatos tempók (Once, Even Flow, Why Go, Jeremy, Porch), a hipnotikus ütemek (Alive, Oceans, Deep) mind-mind Dave Krusennek köszönhetők. Rengeteget hozzátesz a Candlebox hangzásához is, meggyőződésem, hogy másik dobossal nem lenne ennyire eredeti és karakteres a banda.

A pörgősebb dalok vitték a hátukon a koncertet, a Don’t You, a Bitches Brewin, a Sweet Summertime, az Arrow és a Bridge, a legnagyobb üdvrivalgás pedig természetesen a You-t és a Far Behindot fogadta. Kevin Martin sokat mosolygott és viccelődött, egyes dalok előtt – nyakában egy akusztikus gitárral – hosszan sztorizott. Szép lassan, dalról dalra pörgette be magát. Hol a mikrofonállványba kapaszkodva rázta egészen őrült módon a fejét, hol óriásiakat üvöltött, de egy biztos: mindent kiadott magából. A Supernova klipjében – ami egy összevágott montázs egy Candlebox koncertről az érkezéstől a koncert végéig – ül a földön csatakosan, kimerülten, talán megszólalni sincs ereje, annyira készen van. Valami ilyesmi történhetett itt is: a hatalmas gitárszólókkal záruló The Bridge végén egyszerűen lerohant a színpadról, búcsú, integetés vagy bármilyen ilyenkor szokásos interakció nélkül, és biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy zihált az öltözőben, mint ahogyan azt a kilipben is láthattuk.

 Kevin Martin (Fotó: Pintér Miklós)

Összegzés

Vannak zenészek, akik a pályájuk elején tündökölnek igazán – és itt akár a seattle-i kedvencek tömkelegét is felsorolhatnánk -, azonban fura módon a Candleboxnál pont fordítva van a dolog. Kevin Martin idén töltötte be az ötvenet. A rövidnadrágos, fordított sapkás srácból egy megfontolt rockzenész lett jókora élettapasztalattal, minden korábbinál komolyabb szövegekkel – és talán pont emiatt – egészen egyszerűen sokkal jobb dalokkal. Lehet, hogy ezt csak én gondolom így, de szerintem az első lemez mindig is erősen felülreprezentált volt a koncerteken – így a mostanin is – a többihez képest. Az Into The Sunról vagy az utolsó albumról még jó pár dal elfért volna a setlistben.

A Candlebox nagyon jó formában van, ez a felállás talán a legerősebbnek, legegységesebbnek tűnik a zenekar történetében. 2020-ban jön az új lemez, addig pedig ott vannak a régiek, szép lassan érdemes elővenni őket és felkészülni a jövő évre.

Ki tudja, talán Kevin Martinék végre Magyarországra is ellátogatnak majd!

___

(A koncert előtt lehetőséget kaptunk arra, hogy Kevin Martinnal interjúzzunk, az eredmény hamarosan olvasható lesz a Grungery-n!)

___

Candlebox European Tour 2019

Időpont: 2019. június 18. kedd
Helyszín: Manchester Academy

Candlebox:
Kevin Martin – ének, akusztikus gitár
Brian Quinn – gitár
Island Styles – gitár
Adam Kury – basszusgitár
Dave Krusen – dob

Setlist:

  1. Vexatious
  2. Sweet Summertime
  3. Arrow
  4. Don’t You
  5. Change
  6. Blossom
  7. No Sense
  8. Bitches Brewin
  9. Miss You
  10. Cover Me
  11. Mothers Dream
  12. He Calls Home
  13. You
  14. Far Behind
  15. The Bridge

___

Így játszotta a You-t nyolcvan embernek a már említett amszterdami koncerten a Candlebox (a videót mi vettük fel a terem legvégéből):

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

*

Legutolsó Koncert

A LAP TETEJÉRE