Huszonöt év a csúcson. Megjelent a Tankcsapda Három Rohadék Rockcsempész című, jubileumi DVD-je, és ahogyan azt várni lehetett, nem okozott csalódást: Lévai Balázs rendező/producer egy igazán élvezetes anyagot rakott össze az egyévnyi forgatásból felhalmozott, iszonyú mennyiségű anyagból. A film minden Tankcsapda rajongónak kötelező, de aki szimpatizált valaha is Lukácsékkal, annak is érdemes leülnie a televízió elé. Eközben pedig Magyarország legsikeresebb rockbandája nyugodtan megcélozhatja az ötvenest.
Sidi, Fejes, Lévai Balázs, Lukács (Forrás: tankcsapda.com)
__
Melyik magyar zenekarokról gondolod azt, hogy frissek voltak, és ez a négy éves csúszás nem volt rájuk igaz?
Ott van például a Tankcsapda, náluk soha nem volt jelen az említett időbeli differencia. Ők mindig nagyon naprakészek voltak az aktuális zenei dolgokat illetően, talán nem is véletlen, hogy annyira kinőtték magukat. Zsigerből azt csinálták, ami a világban ment, anélkül, hogy igazából tudtak volna róla.
A Tankcsapdáról nekem inkább a szokásostól eltérő szövegek és a jópofa rímek jutnak az eszembe. Mitől voltak aktuálisak a zenei trendeket tekintve?
A Jönnek a férgek lemezen ott van például a Csak neked, ami egy seattle-i punk banda, a Coffin Break egyik dalának a feldolgozása. Amikor először hallottam, kérdeztem is, hogy ’Lukács, ezt meg honnan ismeritek’? Lukács erre elmesélte, hogy amikor Németországban voltak turnén, annak a srácnak a gyűjteményében találta a Coffin Break-albumot, akinél az egyik éjszaka aludtak. Megtetszett neki, átmásolta egy kazettára, hazajött, majd felvették a Tankcsapda saját verzióját. Akkor még nem tudhatták, hogy a seattle-i irányzat ilyen sikeres lesz. Eleve nem az volt a srácok célja, hogy trióban olyan zenét csináljanak, mint mondjuk a Nirvana.
Ha a grunge-ot és a Tankcsapdát valamilyen formában össze akarom hozni, akkor valóban lehet találni pár dalt, amire egészen biztosan hatással voltak a seattle-i zenekarok. Ott van például az Egyszerű dal, ami ha nem is szándékosan, de bevallottan a Polly, vagy a Magzat a méhben, ami úgy húz, hogy kis túlzással, akár egy Pearl Jam szám is lehetne.
Attól volt érdekes a dolog, hogy ugyanabban az időben találta meg a Lukácsot, az ugyanarról a helyről táplálkozó súlyos, mocskos, punkos, zsigeri rockzene, mint a külföldi zenészeket. Sokan egy kézlegyintéssel elintézik a Tankcsapdát azzal, hogy „a zene semmi egyéb, mint a Motörhead meg a Nirvana keveréke”, de ha jobban a dolgok mögé néz az ember, akkor azért kiderül, hogy ennél mindig is jóval többről volt szó.
Lénárd László: Itthon négy év lemaradásban vannak a zenekarok. A Tankcsapda? Ők nem – 2. rész (2015. április 15.)
__
Előzmények, avagy a Tankcsapda jelenség
Még gimnazista voltam, amikor kijött a Legjobb Méreg majd a Jönnek a Férgek, azaz a Tankcsapda talán legfontosabb lemezei.
Két olyan album, amely az elejétől a végéig – zenei szempontból, valamint a szövegvilágot tekintve is – hibátlan. Ezek a kiadványok aztán nem csak a tömegeket állították a zenekar mögé, de a következő évek magyar bandáinak zenealkotási metódusát is meghatározták és így – közvetlenül és közvetve – a közízlésre is komoly hatással voltak. A Méreg és a Férgek két olyan lemez, melyek tökéletes lenyomatai egy olyan évtizednek, ami politikai, gazdasági és kulturális szempontból is talán az elmúlt ötven év legfontosabbjaként kerül majd be a történelemkönyvekbe. Nekünk, grunge-rajongóknak pedig egyértelműen a legfontosabbként.
Közben teltek-múltak az évek, és hol összefutottam a zenekar albumaival, hol kevésbé érintettek meg az aktuális TCS kiadványok, de egy valamiben mindig biztos voltam: irigyek ide, fanyalgók oda, a Tankcsapda teljesen megérdemelten jutott el a legnépszerűbb magyar rockzenekar régesen régen kőbevésett státuszáig.
Huszonöt év telt el az indulás óta. Hogy a grunge példánál maradjak, az Egyesült Államokban újra lemezeket készít és koncertezik a Soundgarden illetve az Alice in Chains, sorra bújnak elő a föld alól a jobbnál jobb követők, de az állandóságot mégis a soha nem látott népszerűségnek örvendő Pearl Jam jelenti számunkra. Pont úgy, ahogyan Magyarországon a Tankcsapda.
Lukácsék úgy tudtak folyamatosan a csúcson maradni, hogy soha nem kellett meghasonulniuk önmagukkal szemben. Játszhattak bármilyen hatású rockzenét – az évek alatt előkerült a grunge, a punk, a thrash vagy a metal egyéb irányvonalai – a hitelességükön soha nem esett csorba.
Lukács szövegei pedig egy új iskolát teremtettek.
__
„Nézd meg, hogy milyen szövegcentrikus ez az ország. Nézd meg Lukács szövegeit. Vagy egy Kispál, egy Quimby, egy Magna Cum Laude szöveget. Ha valami népszerű, ott nagyon oda kell figyelni, nem lehet akármiről írni. Fontos a mondanivaló, frappánsnak, naprakésznek kell lenni. A Tankcsapda szövegeiről például én is azt gondoltam, hogy ó, de kib…tt jó, én is így mondtam volna, csak én nem tudtam megfogalmazni. Milyen jó az a rímpár, milyen könnyen megmarad. Ezek a szövegírók zsenik.”
Csányi Szabolcs: Rövidzárlat a vörös szobában (Grungery, 2015.11.27.)
__
#TCS25
Egy grunge rajongónak az ultimate turnés videó egyértelműen a Pearl Jam Immagine in Cornice DVD-je, ami az öt koncertből álló, 2006-os olasz mini turnét örökíti meg. Ott az egyes koncerthelyszínekről teljes dalokat idéz meg a film rendezője, a zseniális fotós, Danny Clinch. És bár a 3RR nem egy tipikus turnévideó – hiszen a jubileumi év történéseit dolgozza fel –, de mivel a TCS rengeteget volt úton 2014-ben (és 2015-ben), ezért nagyon sok backstage, szállodai és utazás alatt forgatott jelenet adja az alapot a történetmeséléshez.
Ráadásul itt szintén van egy nagyszerű rendező, Lévai Balázs személyében, akinél a tévés/filmes szakmában talán senki sem érti jobban a rockzenét. Ő inkább a különböző részek közötti feloldáshoz, átvezetéshez használja a koncertjeleneteket, legyen szó egy kis külföldi klubról vagy egy hatalmas szabadtéri buliról. Párhuzam mégis van a Cornice illetve a Három Rohadék Rockcsempész között, de a Tankcsapda mozi – és ez hatalmas pozitívuma az alkotásnak – sokkal intimebb lett.
A huszönöt év nyilván döbbenet. Nem akarok spoilerezni, emiatt nem is nagyon fogok idézni a filmből. Van pár dolog, amiről viszont érdemes írni. És szinte egyik sem a zenéről szól.
Amikor egy ilyen kaliberű zenekar mögött köztudottan komoly szponzorok állnak, akkor önkéntelenül is felmerülhet a kérdés a nézőben: a nyilvánvaló igény mellett hogyan lehet úgy megjeleníteni a támogatókat, hogy az ne legyen zavaró a sztori és a hitelesség szempontjából? Jó hír, hogy a különböző termékelhelyezéseket szerencsére sikerült viszonylag tolerálható módon becsempészni a filmbe.
Sokkal ötletesebb és elegánsabb például a MOL-t megemlíteni egy szponzorációs meetingen és a százhalombattai kőolaj-finomítón keresztül, mint mondjuk úgy, hogy a fiúk beállnak tankolni egy kútra. Lehet, hogy más leforgatott volna egy szájbarágós jelenetet, ahol éppen kifogyóban van az üzemanyag a kisbuszból, majd Lukács falfehér arccal azért imádkozik, hogy „bárcsak lenne egy MOL kút valahol a közelben”, vagy valami hasonló. De hál’ istennek ennél jóval kreatívabbak voltak a készítők. Az arcunkban azért hol direktebb, hogy indirektebb módon ott vannak a Converse-ek, az Opelek, a Rézangyal, mégsem zavaró a jelenlétük, és ezért mindenképpen jár a dicséret az alkotóknak.
___
„Mondok egyet itthonról: Tankcsapda, Debrecen. Elzárkóztak mindentől, most meg a kotongumitól a fúrógépen át, még alkoholmentes sörhöz is adják a nevüket. Vagy például megírták a Loki indulót. Ha a 19 éves Lukácsot megkérdezted volna erről, akkor kiröhög, most meg azt mondja, hogy haverok a Dombiék, most miért ne csinálnánk?”
Tőrös Balázs: Mookie Blaylock? Egy dögunalmas játékos volt! (Grungery, 2015.03.15.)
___
Vagy nem?
Aztán vannak olyan érdekes kérdések, amiken talán érdemes lehetne polemizálni, ha éppen valaki ezt tartaná fontosnak. Például, hogy mondjuk pr szempontból kinek volt nagyobb szüksége arra, hogy a MOL-vezér lepacsizzon az öltözőben a srácokkal.
Vagy ha már a MOL: szintén furcsa, hogy ennyi közösen eltöltött év után, hogyan zajlik egy szponzorációs egyeztetés a vállalat munkatársaival. Miközben a ‘csapda hozzáállása nagyon rajongóbarát, Fejes pedig kifejezetten tudja, hogy mit akar, addig a másik oldal zavara és furcsa kérdései inkább mosolyt csalnak az ember arcára. „Valami gegen gondolkodtok a születésnapi bulira?” Gegen? Egy rockzenekar?! Ne már! (Ettől függetlenül a CD-k és DVD-k új értékesítési csatornájaként használt benzinkutak, a nevetségesen alacsony árak – ez a DVD is csupán 990 Ft – a fizikai hanghordozók eladási eredményeinek a reneszánszát hozták a csapat számára, amiért feltétlenül respekt a vállalatnak, bárkinek az ötlete is volt a dolog!)
Vagy, hogy a DVSC – a korábban végtelen lokálpatriotizmussal és rajongással támogatott debreceni focicsapat – vajon miért mindössze egy darab idegenbeli kék mezként jelenik meg Lukácson a filmben? Szemben mondjuk a magyar vízilabda válogatott mérkőzéséig, aminek a megjelenítése nyugodtan mondhatjuk, hogy a lehetőségekhez képest a maximumra lett hangolva Kiss Gergőstől, VIP-sátrostól, a lelátón integetős-hangosbemondós Tankcsapda ünneplésig. Mennyire volt vajon benne a keze a vízilabda rajongó és funkcionárius rendezőnek abban, hogy a srácok ellátogattak egy Európa bajnoki meccsre?
Talán meglepő lesz, amit írok, de szerintem a film egyik legőszintébb pillanatai azok, ahogyan Fejes végig kényelmetlenkedi azt a pár percet, amíg a Lukáccsal a margitszigeti uszoda lelátóján ücsörögnek. Nyilván ő is szurkol a magyar válogatottnak, de nem hiszem, hogy különösebben érdekelte volna őt a dolog. Vagy hogy ha nincs a film, akkor kiment volna a meccsre. Szóval a vízilabdás rész nekem kicsit erőltetettnek tűnik.
A Loki-kérdés meg nyilvánvalóan furcsa, a bennfentesek biztosan tudják, hogy mi az oka Lukácsék háttérbevonulásának (Loki-induló visszavonása, stb.), de talán pár gondolatot a filmben ez a kérdés is megért volna.
___
„Tök egészségtelen, ami itthon van. Az, hogy jó eséllyel a hétéves nagyobbik fiamnak is ugyanúgy Lukácsék lesznek majd A Magyar Rockzenekar, mint nekem húsz évvel ezelőtt, biztosan nem normális. Teljesen oké, hogy egy mai tizenéves is szereti az Iron Maident, a Metallicát meg a Guns N’ Rosest, ezek örök dolgok. De tutira nincs rendben, hogy Magyarországon az elmúlt tizenöt-húsz évben szinte csak Csapda-klónok tudtak mérhető szintre felnőni. Tehát nem az a baj, hogy Lukácsék a csúcson vannak, ők nagyon megdolgoztak ezért. Amikor találkozom velük interjúk során, mindig az jön le nekem, hogy ők ma is ugyanazok, és teljesen a helyükön vannak.”
Draveczki-Ury Ádám: Ez rétegműfaj, és ez így van jól (Grungery, 2016.02.28.)
__
A legjobbak
Az előbb felsoroltak viszont tényleg csak inkább apróságok, mert a film végig lebilincselő. A srácok a kamerák jelenlétének ellenére szinte végig önmagukat tudták adni, és szerencsére olyan közel engedték magukhoz a stábot, amit azért nem biztos, hogy bármelyik másik banda ilyen mértékben megengedett volna. Nem kívánnak Lukácsék a tökéletes zenész/barát/társ/példakép/stb. szerepében tetszelegni, és ez nagyon jót tesz a sztorik hihetőségének.
Emiatt a film legszerethetőbb jelenetei azok, amik Sidi és Fejes kapcsolatát mutatják be. Sidi humora egyébként is tízezer pontos. Fejes sokszor kóstolgatja őt, a raszta gitáros azonban zseniálisan kezeli az ilyen helyzeteket. Sokan fogadták nehezen Cseresznye távozását, de ha már így alakult, akkor most a kétkedők számára is kiderül, hogy Sidi volt a tökéletes választás a pozícióra. Talán az ennek az erősítésére való törekvés miatt, talán tényleg azért, mert a legviccesebb beszólások egyértelműen a gitárostól származnak, Sidi rengeteget szerepel a filmben.
A legjobb részek egyébként csak néhány pillanatig tartanak, de nagyon emberiek. Az egyik, amikor a színpadon a gitáros korábbi kolléganőjét, a Zanzibar énekesnőjét, Terecskei Ritát nézi. Az a tekintet nagyon beszédes, nem is érdemes részletezni, abban minden benne van. A másik fontos monentum pedig az, amikor az ős-Tankcsapda basszer, Labi, a Campus Fesztiválon beszáll a Fordulj fel ős-klasszikusába. Egy rövid időre minden olyan, mint régen, Labi óriásit headbangel, a dal pedig nagyon feszesen szól két gitárral. Óriási!
És hogy a hazai rockzene csúcsán lévő srácokat mennyire megérinti – pozitív és negatív irányban is az, hogy a sajtó hogyan viszonyul hozzájuk, arról Sidi indexes rácsodálkozása és Fejes „Napos csirke eladó” feliratú pólója árulkodik. Bántja őket egy-egy megnyilvánulás? Bosszantja őket a kritika módja? Vagy pont arról van szó, hogy ezek az apróságnak tűnő dolgok örömet szereznek nekik? Szerencsére ebben az esetben sem akartak másnak látszani a srácok, mint amilyenek valójában.
A díszbemutató celeb-cunamiját látva egyértelmű, hogy Lukácséknak valamiért fontosak az ismertebb arcok, de ezzel együtt az is nyilvánvaló, hogy a zenekar sikere társadalmi rétegektől teljesen független, maximum a motiváció különbözik vagy a szövegek jelentését értelmezhetik máshogy az egyes csoportok. Ugyanúgy rajong értük egy kereskedelmi csatorna műsorvezetője, az olimpiai bajnok sportoló, mint egy középiskolás srác vagy egy ötvenes anyuka.
Zárszó
Amikor a Pearl Jam a kilencvenes évek elején letarolta a világot, Eddie Vedder arról volt híres, hogy ahol tudta, ott segítette a független fanzine-eket, sokszor ült le interjúzni a lelkes amatőrök által, gyakran erőn felül fenntartott kiadványok szerzőivel. A Pearl Jam énekese soha nem felejtette el, hogy honnan indult, pontosan bele tudta magát képzelni a másik oldal helyzetébe. Persze, amíg nem volt nyilatkozat-stop, addig a seattle-i zenekar tagjai is nyilatkoztak a vezető zenei médiumoknak, a Rolling Stone-nak, a Metal Hammernek vagy éppen az MTV-nek.
A Tankcsapdának sem véletlenül fontos az RTL Klub, a TV2, az MR2 Petőfi, a Playboy vagy a hasonló, országos elérésű/terjesztésű médiumok. Ezeknek a hatékonyságát és hatásosságát – pont az elérés nagysága miatt – valóban nem lehet összehasonlítani a jóskabácsivagyok.blog.hu kaliberű oldalakkal (copyright Lukács). Az dobja rájuk az első követ, aki nem így vélekedne a helyükben.
Azonban kár lenne lebecsülni a kicsiket. Mert ezek az oldalak akkor is szeretettel fognak írni a kedvenc zenekaraikról, amikor az adott zenészek az előbb felsoroltaknak – ne adj Isten, hogy ez valaha is előforduljon – kevésbé lesznek már érdekesek. Addig is a Tankcsapda nyugodtan megcélozhatja az ötvenest. A Három Rohadék Rockcsempész kötelező mozi minden hazai rockrajongó számára!
___
„Amikor Hobóval találkoztam mindent megértettem. Óriási aurája van. Lukács Laci a másik ilyen alkotó, ráadásul vele hosszú évekig volt szerencsém együtt dolgozni. Mind emberként, mind alkotóként nagyra értékelem. Sokáig úgy éreztem, hogy egy-két évvel megelőzi a korát, és amiről énekel, azok kapaszkodók a mindennapokban. Mint például az Adjon az Ég, vagy az Örökké tart. Mindig várom, hogy jöjjön egy új Tankcsapda album, hátha lesz rajta egy-egy újabb dal, ami segít.
Szarka Joseph: Visszaadni valamit abból, amit gyerekkorom óta a zenétől kapok (Grungery, 2015.12.11.)
___
