Nomad: Márványmenyasszony | Dalpremier a Grungery-n!

Share Button

Október 21-én jelenik meg az év egyik legjobban várt magyar nyelvű rocklemeze, a Nomad Márványmenyasszony című albuma. A címadó dal itt hallható először, a Grungery-n. A Márványmenyasszony történetéről Jánosi Cicó Szabolccsal, a zenekar gitáros-dalszerzőjével beszélgettünk. Premier következik!

nomad-heroes-03-small Nomad (b-j): Jánosi Cicó Szabolcs, Nagy Levente, Juhász Marci, Újvári Péter (fotó: Rosta A. Márk)

Márványmenyasszony: a lemez

Intenzív időszakot tudhat maga mögött a Nomad. A Hotel Polimer (2014) megjelenését követően Juhász Marciék a Tankcsapda, majd a Kowalsky meg a Vega turnék vendégeként koncerteztek országszerte, a Sajnálom című dalukat tucatnyi hazai rádió játszotta rotációban, illetve „Az év felfedezettjeként” jelöltek voltak az első alkalommal kiírt Petőfi Zenei Díjra. A nyári fesztiválok után az ősz első heteit a stúdióban töltötte a csapat, hogy elkészítse a szakma és a közönség által is nagyra értékelt második album folytatását.

Jánosi Cicó Szabolcs: “Az új lemezt illetőleg meg szeretnénk azokat az érzéseket örökíteni, ami épp most történik velünk, és ettől az egész nagyon izgalmas. Annyira megvan a kohézió a zenekarban, hogy ez rám is kihat, inspirál, és olyan témák jönnek, amik pont ezt az extázishoz hasonló érzést örökítik meg, amiben benne vagyunk.”

Ezt Cicó még 2015 májusában mondta, a vele készült Grungery interjú második részében (a Bedlam-időkről szóló első rész itt olvasható). Hogy ezeket a gondolatokat mennyire sikerült szövegekbe és zenébe önteni? A koncepció némiképpen változott, és egy egészen változatos, nagyon mély mondanivalóval kísért lemezzel jött ki a zenekar.

 

A Nomad-sztori röviden

 

Nehéz anélkül írni a Nomadról, hogy ne említnénk meg a ’90-es évek elejének talán legelőremutatóbb hazai zenekarát, a Bedlamet. Jánosi Cicó Szabolcs gitáros és Újvári Péter dobos korábbi formációjának feloszlása után az eredeti énekes Fodival készült Végál.om.. című, 2007-es első Nomad kiadvány egy teljesen más arcát mutatta a korábbi progresszív, technikás thrash-sel (General Rejection, 1989; Dreamland in Misery, 1991), majd a grunge-ot egyéni ízekkel keverő, nemzetközi szinten is méregerős dalokat tartalmazó lemezt (Inside Ash, 1994) megjelentető ex-Bedlam tagoknak.

 

13 hosszú év telt el tehát az Inside Ash megjelenése után, amikor végre az első Nomad album kijött. A Végál.om.. remek lemez, kiállta az idők próbáját, amit az is bizonyít, hogy Cicóék a mai napig is gyakran elővesznek dalokat a lemezről.

 

Jánosi Cicó Szabolcs: “Amit egyszer letettél az asztalra, az már a történeted része. A Bedlam szép emlékeket hagyott bennem, amit büszkén tudok vállalni. Inkább azt érzem, hogy azt folytatom a Nomaddal, amit a Bedlam abbahagyott és örülök, ha azt a lángot tovább tudjuk vinni egy újabb generáció számára.”

 

Egy teljesen új kezdetet követően, 2014-ben került a boltokba a második Nomad lemez, a Hotel Polimer, immáron a Bedlam újjáalakulásban is résztvevő Nagy Levente basszusgitárossal, valamint az egyik legtehetségesebb hazai énekessel, Juhász Marcival a mikrofonnál. A dobos újra a régi harcostárs, Újvári Petya lett (a Végál.om..-on még Mihalik Ábelt hallhatjuk), a lemez pedig minden előzetes várakozást felülmúlt (itt írtunk róla).

 

Márványmenyasszony: dalinspirációk 1.

Az egyes dalok napi debütálásai után megérkezett tehát a harmadik Nomad lemez, és a hallottak nagyon kíváncsivá tettek. A dalpremier előtti napon összefutottunk Cicóval, aki egy kicsit jobban kibontotta számunkra a Márványmenyasszony történetét. Jó volt, hogy így alakult, mert olyan mélységben sikerült megismerni a lemez koncepciója mögötti gondolatokat, ami teljesen más megvilágításba helyezte az elmúlt napokban közzétett dalokat. Ahhoz pedig, hogy a címadó szerzemény üzenete teljes mértékben összeálljon, egy kicsit vissza kellett ásni az időben.

Jánosi Cicó Szabolcs: “Hetedikként vagy nyolcadikként készült el a lemezhez „Az utolsó katona” című dal. A szöveget két dolog inspirálta: az egyik John McCrae, Flandria mezeje című verse, a másik pedig egy városi legenda, egy pesti szoborról. McCrae alapból egy patológus professzor volt, aki az első világháborúban azt a hálátlan feladatot kapta, hogy gondoskodjon az elesett katonák eltemetéséről. A doktor észrevette, hogy a sírok között rettenetesen sok pipacs nő, ami később a háború áldozatainak jelképévé vált. Erre utal a „Pirosra festi a nyár / A végtelen mezejét / Ahol pipacsok nőnek, s szirmait / Ringatja a szél” kezdés is. Már  régóta akartam írni erről a témáról, mert nagyon érdekel az, ami a felszín mögött kevésbé látszik. Mi, akik a béke idején élő emberek vagyunk, nem tapasztaltuk meg, hogy otthon kell hagyni a családot, és elmenni harcolni valakiért, vagy az országért. Én végtelenül nagy tiszteletet érzek azok iránt, akik képesek voltak erre (persze, gyakran nem is volt választási lehetőségük).”

 

Az emlékezés napja (Remembrance Day), avagy a Pipacs nap (Poppy Day)

 

Az emlékezés napját minden évben november 11-én tartják az I. világháborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezmény aláírásának (1918. november 11.) emlékére. A második világháború után az eredeti, “fegyverszünet napja” elnevezést a Brit Nemzetközösség országaiban az “Emlékezés napja” (Remembrance Day) váltotta fel.

 

Már a XIX. század elején legendává vált, hogy a waterloo-i ütközet után a csatamező szinte órák leforgása alatt pipacstengerré változott. A gyászoló katonák, a szeretteiket vesztett családtagok úgy hitték, a piros virágok a csatában elesett katonák véréből nőttek, de legalábbis a vöröslő pipacsmező emléket állít az elhunyt hősöknek. A természettudomány azóta már persze megfejtette a pipacsok titkát. A csatatéren a korabeli hadviselés rengeteg kavicsot “termelt”, melynek mésztartalma a földbe jutva a pipacsok hihetetlen tempójú és tömeges növekedéséhez vezetett. Amilyen hirtelen ellepi a mezőt a piros virágok tengere, olyan hamar el is hervadnak.

 

Ugyanez a kép ihlette meg a vermonti egyetem patológus professzorát, Dr. John McCrae alezredest (1872-1918), aki az I. Világháborúban tisztiorvosként szolgált az I. Kanadai Gyalogos hadtestnél, Franciaországban. Az ypres-i ütközetben vesztette el korábbi tanítványát, a csupán 22 éves Alexis Helmert. Barátja és harcostársa emlékére,  1915. május 3-án a lövészárokban írta a “Flandria mezején” (In Flanders Fields) című versét, amit a mai napig is a háborús költészet egyik legszebb alkotásának tartanak. Dr. McCrae a londoni Punch magazinnak küldte el a sorait, ahol a költemény hamarosan meg is jelent, és nagyon népszerű lett. Az alezredes azonban már nem érthette meg a november 11-i fegyverletételt. Az amerikai Moina Michael is olvasta a verset 1915-ben, majd egy válasz verset írt rá. A pipacsoktól ihletve, ruhaanyagból készített piros pipacsokat: ő volt az első, aki az amerikai hősök napján viselte őket.

 

(Forrás: Wikipédia, ng.hu)

 

Flandria mezején

 

Flandria mezején pipacsok nőnek

Keresztjei közt egy temetőnek

Ez jelöli a mi helyünket, s bár fenn az égen

Még bátran szól a pacsirta ének

Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még

Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente

Szerettünk, szerettek minket

Flandria mezején.

 

Viaskodjatok Ti az ellenséggel,

Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel,

Vigyétek Ti azt magasra tartva.

De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak

Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak

Flandria mezején.

 

(Dr. Nika Géza fordítása)

Márványmenyasszony: dalinspirációk 2.

Jánosi Cicó Szabolcs: “A másik inspirációm alapja egy városi legenda, amibe teljesen véletlenül futottam bele. Budapesten, a Thököly út 61. szám alatt, a ház egyik erkélyén megbújik egy szobor, egy márványból készült menyasszony. Már egy része megvolt a szövegnek, amikor elmentem megnézni, hogy tényleg ott van-e. Durva volt szembesülni azzal, hogy a történet talán tényleg igaz. A történet szerint a hölgy éveken át, minden egyes nap az ablakban könyökölve várta vissza a háborúban harcoló vőlegényét. Egyszer aztán rettenetes hírt kapott: a párja elesett a fronton. A hölgy azonnal összeesett és meghalt. De a hír nem volt igaz. A fiatalember nem sokkal később hazaérkezett, majd amikor meghallotta, hogy mi történt, befalaztatta az erkélyt, és szobrot állíttatott a szerelmének.

Ez egy gyönyörű történet, erről szól a refrén is: „Mentsd meg a lelkem kérlek / Soha ne mondj nekem semmi mást / Csak mutasd a remény oldalát”. A szavak néha kemények, főleg, ha nem igazak. Hogyha a hölgyhöz nem jutott volna el a téves információ, akkor nem történt volna meg a dolog. Viszont szobor sem volna, hogy emlékezzünk a dolgokra. Nekem ez egyfajta jelkép. Olyan értékeket képvisel, amilyet ma már nem nagyon látsz. Jó lenne, ha az emberek ma is hasonlóan gondolkodnának, és a remény, a hűség egy életen át tartana.

Amikor „Az utolsó katonát”megmutattam a többieknek azt mondták, hogy meg kellene csinálnom a történet másik oldalát is, a nő nézőpontjából is. Ez lett a „Márványmenyasszony”. Ha a két dalt megfigyeled, nagyon sok átfedés van szövegben, gyakorlatilag mind a ketten ugyanazt mondják, csak más aspektusból: „Állok az alagút végén, a két világ szélén”. Az egyikük az alagút háború oldalán áll: „Viszi a szél a fáklya tüzében / A szerelem, amely nem ért véget”, a másikuk pedig otthon: „Viszi a szél a gyertya tüzében / A szerelem, ami nem ér véget”. Nagyon nagy ereje van annak, hogy mindketten ugyanazt várják, ugyanazt szeretnék, és ez így meg is formálta a történetet. Joseph-nek [Szarka Joseph, a Nomad lemezének kiadója és menedzsere – PM] köszönhető, hogy belevágtunk, mert ez a kettős koncepció nem volt korábban tervbe véve.”

(A teljes interjú pár napon belül olvasható lesz itt, a Grungery-n!)

A premier előtti napon kaptuk, és eddig már legalább ötvenszer lement. Talán ez a dal lesz a lemezről az, ami sokaknak fog nagyon sokat jelenteni. Nem csak ma vagy holnap, de talán hosszú évtizedek elteltével is.

Jöjjön a címadó premierje!

És hogy teljes legyen a kép, itt van “Az utolsó katona” is!


 

Lemezbemutató és dedikálás: október 20. csütörtök, 18:00 – London Music Pub!

 

Az október 21-én érkező új anyag felvezetéseként a Nomad egy speciális lemezbemutató partyt tart október 20-án a Londoner Music Pubban (1073 Budapest, Kertész utca 3.), ahová csak azok léphetnek be, akik október 19-ig előrendelték vagy a helyszínen megvásárolják a Márványmenyasszony albumot. Az eseményen dedikálás is lesz, sőt, egy minikoncert keretén belül a rajongók élőben is megismerkedhetnek az új dalokkal.

 

nomad-lemezbemutato

 


 

A Nomadról eddig megjelent cikkek és interjúk a Grungery-n:

 

 

Nomad Facebook: itt, Nomad turné 2016 ősz, erre:

 

nomad-turne