A Nomad sztori | Interjú Jánosi Cicó Szabolccsal, a Nomad gitárosával – 2. rész

Share Button

A Cicóval készült interjú első részében a legendás Bedlam zenekar sztoriját elevenítettük fel a kiváló gitárossal. A zenélést azonban szerencsére nem lehet csak úgy abbahagyni. A Nomad megalakulásával egy új korszak vette kezdetét, a második albumként megjelenő Hotel Polimer az utóbbi évek legkiemelkedőbb magyar nyelvű rockzenei albuma lett. Azonban hosszú út vezetett a sikerig. Történetek az újrakezdésről, az énekeskeresésről, gondolatok az Uniceffel való együttműködésről, és a zenekar jövőjéről.

Nomad bwNomad (fotó: Mark A. Rosta)

Az ős-Nomad

A Bedlam történet ott ért véget, hogy belefáradván a kiadó passzivitásába és a végtelennek tűnő szélmalomharcba, a feloszlás mellett döntöttetek. Mihez kezdtetek azután, hogy a zenekarnak vége lett?

„Teljesen eltávolodtam a zenei élettől, és a többiek is más dolgokkal kezdtek el foglalkozni. Amit a Polygram vizionált, az tényleg úgy alakult az angol szöveget illetően. Bejött a techno korszak, a tradicionális rockzenekarok vagy éhenhaltak, vagy el kellett menniük gagyiba. Egy elég sokáig tartó, nagyon ínséges időszak köszöntött az akkori rockzene rajongókra. Elszakadtunk ettől az egésztől, mert akkora csalódásnak éltük meg a Polygrammal való együttműködést.”

Aztán pár éve elteltével mégis újra elkezdetek Fodival zenélni.

„A Bedlam feloszlását követően viszonylag hosszú idő telt el, mire megcsináltuk a Nomad zenekart. Ez volt az úgynevezett ős-Nomad. Már akkor is a Petyát (Újvári Péter, a Nomad dobosa – PM) szerettem volna, ha dobol, de ő pont akkor indult el a Kowalsky Meg A Vegával. Abban az időben jött ki az első lemezük, nem volt reális bevállalnia egy második bandát is. Elkészült az első Nomad anyag, a Végál.om.., amit gyakorlatilag a próbahelyünkön vettünk fel.

Az első demót még Vadász Peti barátom dobolta föl, aki egyébként jelenleg a Besh-O-Dromban zenél. Viszont Vadi nagyon elfoglalt volt, ezért keresnünk kellett egy állandó dobost. Kérdeztem tőle, hogy tudna-e ajánlani valakit. Azt válaszolta, hogy amikor legutóbb egy Frank Zappa tribute koncerten játszott, akkor az egyik dalnál beült a dobok mögé egy 16 éves srác, és valami szenzációsan dobolt. Ő volt a Mihalik Ábel, a Kiscsillag jelenlegi dobosa.

Megjött az első próbára a kötött Zappa pulóverében egy vékony srác, de amikor elkezdett játszani, akkor leesett az állam. Úgyhogy azonnal be is vettük Zappa pulcsi ide vagy oda. (nevet) Aztán a Nomad mellett az Ábel beszállt még a Kispál és Borzba is. A Lovasi mondta róla, hogy az ‘utolsó pillanatban mentettük meg attól, hogy egy világhírű jazz dobos legyen’! (nevet) A basszusgitárokat pedig Gátos Bálint játszotta fel, aki pedig a Warpigsből lehet ismerős. Zseniális basszeros. Gyakorlatilag így formálodott meg az első Nomad.”

A lemez megjelenése után viszont némiképpen váratlanul egy rövid Bedlam reunion következett. Ezek után hogyan vettétek fel újra a Nomad fonalat?

„Megjelent a Végál.om.. cd, és egy kicsit újra képbe kerültünk. Ekkor volt az, hogy a Nomad mellett pár új dal és egy Tankcsapda turné erejéig 2009-ben újra összeállt a Bedlam. A folytatás viszont nem úgy alakult, ahogyan azt terveztük. Kiderült számunkra, hogy egy új Bedlames réteg megfoganásához – angol nyelvű dalokkal – évek kemény munkájára lenne szükség. Volt egy meglévő rajongóbázis, akik hűségesen el is jöttek, de nem tűnt egyszerűnek az előrelépés, a fesztiválok sem kapkodtak értünk. Nem csodára számítottam, de nyilvánvaló lett, hogy ha tovább akarjuk csinálni a Bedlamot, akkor újra végig kell járnunk a szamárlétrát. Ehhez már nem volt bennünk elegendő motiváció akkoriban. Ráadásul az anyagi hátterünk sem volt olyan, hogy még évekig invesztálni tudjunk a zenekarba.

Miután ezek tudatosultak bennünk, a turnét követően Fodi Japánba költözött, és így az elsőkori Nomad történetnek, és a Bedlam reunionnak is vége szakadt. Viszont én pont akkor kezdtem el megint komolyabban gitározni, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, rengeteg új téma jött. Aztán egyszer csak a Petya megkérdezte, hogy lenne-e kedvem jammelni vele. Lementünk a próbaterembe, és megmutattam neki egy témát. Erre ő felpattant, és azonnal hívta a Levit (Nagy Levente basszusgitáros – PM), aki éppen turnén volt: „Figyelj, ez egy olyan zenekar lesz… azonnal jönnöd kell.” (nevet)

Melyik dal volt az, emlékszel még rá?

„Persze, az a címe, hogy Maradj még, de az a lemezre nem került fel.  Azt gondoltuk, hogy azt a 4-5 dalt, amik akkor születtek, érdemes lenne rögzítenünk. És akkor útjára indult az énekes keresés. Még az sem fogalmazodótt meg bennünk pontosan, hogy milyen legyen a zenekar, csak úgy zenéltünk, élveztük az egészet. Nagyon sok embert meg is hallgattunk, amíg végül megtaláltuk a Marcit (Juhász Marci énekes – PM). Ezzel egy új fejezet kezdődött az életünkben. Újra olyan dalok jöttek, amiket szerettem, és visszajött az a feeling, ami a Bedlam demókat és az Inside Ash előtti időket jellemezte, amikor tényleg nem volt tétje a dolognak. Akkorra megszűntek a zeneipari nyomások, ezért nem volt bennünk semmilyen megfelelési kényszer, azt a zenét csináltuk, amit igazán szerettünk.”


Énekeskeresés

Amikor elkezdődött az énekesek keresése, akkor a kiválasztásnál milyen szempontokat állítottatok fel?

„Valójában nem tudtuk, hogy pontosan mit, vagy kit keresünk. Egyetlen cél volt, hogy olyan valakit találjunk, aki – ahogyan azt egymás között mondtuk – a zenénket négyzetre emeli. A kipróbált énekesek közül mindenki hozzátette a saját egyéniségét, ami persze elvitte valamilyen irányba a dolgot. Sok esetben hiába volt egy-egy jó próbálkozás, az adott személyek egyéniségéből adódóan hirtelen a dalok olyanok lettek, ahol az adott énekes éppen tartott. Emiatt nagyjából be is lehetett lőni azt, maximum ilyen zenét tudnánk csinálni, és ez alapján ilyen színtű zenekar lesz belőle.”

Arra gondolsz, hogy az énekesek egyénisége pontosan behatárolta az irányt?

„Azt nem is gondoltam, hogy ennyire így van, de abszolút mértékben meghatározó az énekes személye. Mindamellett, azt is hallani lehet, hogy egy adott énekes mennyi emberhez fog majd tudni szólni. A Ne félj című dalunkat adtuk oda a jelölteknek, de persze még csak a zene volt meg. Volt olyan, aki nagyon jó szövegíró volt, nagyon komoly mondanivalóval, az például Hobós irányba vitte el a produkciót. Nem volt rossz, de mi nem azt a vonalat kerestük. Egy másik srác iszonyatos hörgést csinált a zenére, na az odab…tt, rettenetesen dinamikus lett tőle a dolog, viszont annyira réteg volt, hogy még én sem voltam abban a rétegben benne. (nevet) Amúgy meg kifejezetten értetlenül állok a hörgés műfaja előtt. De mondok egy másik példát is. Volt egy filigrán hölgy is, aki nagyon-nagyon jól énekelt, az egésznek volt egy állati jó feelingje, de mégsem éreztük azt, hogy egy ilyen felállás lenne a megoldás. Nagyon sok olyan énekest hallgattunk meg, aki már el volt kötelezve egy bizonyos stílusra .”


Marci

Milyen volt az első találkozás Marcival a próbateremben?

„Eljött a Marci egy meghallgatásra, és olyan dolgokat énekelt rá a zenei alapokra, aminek semmi köze nem volt ahhoz a stílushoz, amit addig láttam tőle. Nagyon gyorsan kiderült, hogy nem csak hogy bármit el tud énekelni, de valami olyan pluszt tudott hozzátenni, ami fel is erősítette a már meglévő dalokat. Egy csiszolatlan gyémánt volt ő akkor. Minden egyes témát olyan szinten lereagált, hogy már az első próbánk is teljes libabőr volt.” (nevet)

A Hotel Polimer énekdallamainak megírásánál már dolgozott veletek?

„Persze együtt csináltuk, és sokat csiszolgattuk közösen. Nemrégiben nézegettem a Hotel Polimer lemez kimaradt ötleteit, és például a címadó dal háromszor annyi szövegből lett leredukálva a végleges, cd-n is hallható verzióra. Neki általában minden jól áll, és elsőre olyat tesz rá, hogy érdemes a felvétel gomot elérhető közelségbe tartani. Ha valami mégsem üt, akkor csak pusztán annyi a baj, hogy az elképzelést érdemes újra átgondolni, mert a szöveg-dallam ötlet nem működik jól. Nagyon ösztönös.”

Fontos volt szerinted az, hogy Marci magának érezze a szövegeket, és ne csak valami olyan dolog legyen – mint a legtöbb mainstream előadóművésznél – hogy ott vannak a slágereik, amiket mások írtak, de nincs valós kapcsolat a tartalommal, és emiatt a dalokban nincs semmilyen személyes töltés sem?

„Igen, ez a lényeg. Úgy érzem, hogy sikerült megtalálnunk az egyensúlyt, így a dalok mondanivalóját ő is a magáénak érzi, és éppen ezért az ő szájából is teljesen hiteles. A szövegek így a közönség számára is sokkal jobban működnek. Bármire ráénekel, felfokozza azokat az érzéseket, amiket a zenekar megfogalmaz.”


Légy jó

Megjelent a Hotel Polimer, a Tankcsapdával turnéztok, és szerintem az egyik legnagyobb elismerésként az Unicef kiválasztotta a gyermekbántalmazás elleni kampányukhoz a Légy jó című dalotokat. Hogy talált meg benneteket egy ilyen jó üggyel egy világszervezet magyarországi irodája?

„Február környékén menedzsment és kiadói szerződést kötöttünk a Hear Music Hungary-vel. Kiválasztottak egy dalt, ami esetleg más közönséget is meg tudna szólítani, mint az eddigiek. Az volt a cél, hogy eljussunk egy olyan közönséghez is, aki nem hallott még a zenekarról. Ez volt a Légy jó. Bár akkor még nem volt szó az Unicefről.”

A Légy jó szövege egészen szívbemarkoló, de érdekes módon több értelmezésével is találkoztam már. Számodra mit jelent ez a dal?

„A szövege valóban sokféleképpen értelmezhető. De valójában ez a dal egy gyermek kiáltó szavai. ’Elszakítva, eltaszítva’. Ez az az érzés, amikor a fiatal gyermek elkerül a szülői háztól az iskolába, egy kollégiumba, vagy bekerül egy új közegbe. Maga mögött hagyja a biztonságot, a szülők gondoskodását és törödését. Ez egy nagyon nehéz pillanat. Ebben a védtelen korban olyan mély sebeket szerezhetünk – akár csak egy nem a megfelelő helyen mondott szóval – , ami akár egész életünket végéigkísérheti.

Nem a regény motivált a szöveg megírására, de valójában Móricz Zsigmond műve is erről szól. A Nyilas Misi becsületes, jól tanul, hűséges és semmi rosszindulat nincs benne. Mégis ártatlanul megvádolják őt. Nagyon súlyos az, amikor a filmben mindenki ellene fordul, és erre ő kétségbeesésében azt mondja, hogy ’már nem akarok gyerek lenni, nem akarok felnőtt lenni, meg akarok halni’.

Az, hogy eljut egy ilyen szintre valaki, akinek a személyisége még formálódik, az egy rettenetesen fontos pillanat. Felelősség a tanároknak, a szülőknek, meg mindazoknak, akik meg lettek bízva azzal a feladattal, hogy a gyerekek lelkével törődjenek. Mert az ő felelősségük hatalmas abban, hogy abból a gyerekből ügyvéd lesz-e vagy pedig gyilkos.”

Ezzel teljesen egyetértek.

„Amikor beszéltem erről a kiadónak, akkor a Joseph (Szarka Joseph, a Hear Hungary vezetője – PM) teljesen padlót fogott, azt és mondta, hogy ennek egy olyan üzenete van, amit a világnak el kell mondani. Ez volt az az inspiráció, ami után úgy döntött, hogy fut még egy kört a dallal. Bement az Unicefhez, ahol azt mondták, hogy a fő aktivitásuk most Magyarországon, a gyerekbántalmazás elleni kampány. A két dolog mondanivalója gyakorlatilag összetalálkozott. Mi szerettünk volna ebben részt venni, mert számunkra, számomra nagyon fontos dolgok ezek. A gyerekek ártatlanok, a gyerekkor pedig egyszeri, és megismételhetetlen. Azt nem lehet visszacsinálni. Sok olyan ismerősöm, barátom van, akik a mai napig cipelik ezeket a terheket a vállukon.”

Milyen formában tudtok segíteni azon kívül, hogy a dalt felhasználja az Unicef?

„Ez egy hosszabb lefolyású dolog. Most ott tartunk, hogy egy főtámogatót keres a kiadó, aki az egész kampány mögé oda tud állni. Mi is próbálunk azzal segíteni, hogy a www.legyjo.hu weboldalra feltöltött képekből egy klipet készítünk, aminek a bevételét felajánlottuk az Unicef részére. De emellett a támogatóktól kapott nagyobb összeg is az Unicefnek fog menni, ami tényleg segítség ebben a kampányban.”


Turné után

Hogyan sikerült a Tankcsapda turné, milyenek voltak a közönség visszajelzései?

„ A tavaszunk jól sikerült, egészen megdöbbentő élményeket szereztünk a Tankcsapda turné során. Például életünkben először játszottunk még Mindszenten, de a közönség ismerte a Hotel Polimert, és velünk énekelték a dalok szövegeit. Aztán odajött hozzánk két srác a koncert után, akik Temesvárról vagy 120 kilómétert utaztak a bulira, hogy meg tudják végre nézni a zenekart, és meg tudják venni a CD-t. De volt olyan is, hogy Zalaegerszegre jöttek el miattunk Komáromból, majd’ 3 órát utazva. Ez nagyon inspiráló számunkra! Az áprilisi számban pedig a Metal Hammer is írt koncertbeszámolót a mohácsi koncertről.”

Lukácsékkal körbejártátok az országot előzenekarként. Lehet mostanában számítani önálló Nomad koncertekre vagy akár turnéra is?

„Igen, a nyáron játszunk jó pár helyen, a nyári fesztiválokon való fellépési lehetőségeink is a várakozáson felül alakultak. Az időpontokról a www.facebook/nomadzenekar oldalunkon lehet infót találni. És természetesen már őszre is összeálltak a terveink. Lesz majd egy nagy budapesti koncert október 24-én az A38-on. Ez azért is lesz különleges, mert akkorra lesz egy éves a Hotel Polimer. Ezt szeretnénk megünnepelni közösen a rajongókkal. Természetesen év végén december 23-án tartjuk az immáron hagyományossá vált Nomad Karácsonyt, Kazincbarcikán. De sok minden más olyan dolog is szervezés alatt van, amiről most még nem beszélhetek.”

A Hotel Polimer még alig fél éves, lehet már tudni valamit az új dalokról?

„Az új lemezt illetőleg meg szeretnénk azokat az érzéseket örökíteni, ami épp most történik velünk, és ettől az egész nagyon izgalmas. Annyira megvan a kohézió a zenekarban, hogy ez rám is kihat, inspirál, és olyan témák jönnek, amik pont ezt az extázishoz hasonló érzést örökítik meg, amiben benne vagyunk.”

Nekem úgy tűnik, hogy a Bedlam történetet már teljesen lezártad, és számodra már csak a Nomad létezik. Vagy?

„Amit már egyszer letettél az asztalra, az már a történeted része. A Bedlam szép emlékeket hagyott bennem, amit büszkén tudok vállalni. Inkább azt érzem, hogy azt folytatom a Nomaddal, amit a Bedlam abbahagyott, és örülök ha azt a lángot tovább tudjuk vinni egy újabb generáció számára. Így tud megmaradni a múlt öröksége, de a történet itt nem érhet véget…”


A Cicóval készült interjú első részét ide kattintva olvashatjátok!

A Nomad Hotel Polimer albumáról pedig itt olvashattok egy lemezajánlót.

2 hozzászólás

  1. Szia!

    Nagy öröm volt kedvenc zenekaraimról olvasni és hallani infókat !!! Köszi ,hogy megírtad!

    Azt mondtad sokkal hosszabb is lehetne, mi maradt ki?
    Én pld kiváncsi lettem volna a Godlam fejezetre is, és hogy kerültek kapcsolatba a vallással. Vagy ez túl személyes téma? Az utóbbi biztosan az.
    Aztán eszembe jutott ,hogy mintha Cicó feltűnt volna egy alkalmi formációban is a kilencvenes évek elején, még a Bedlam mellett. Mi is volt a nevük????Megvan Sonic Smell..ez megvan ? Erről is keveset tudok.

    Nomad is nagyon tetszik de a Bedlam mégis csak a szívem csücske 🙂 Vannak olyan koncertfelvételeim amik hangzása konkrétan F.O.S de mégis előszedem néha. És van egy olyan dal is valahol amit ott akkor egyszer játszottak..soha többet …Recognizied vagy valami ilyen című.

    üdv:Pezsó

    • Pintér Miklós
      Szerző

      Szia!

      Köszi, nekem is nagy élmény volt a Cicóval beszélgetni.

      Nagyjából az van, amit leírtál. Volt szó a Sonic Smellről, illetve a Depeche Mode koncertről, aztán valóban voltak olyan témák is, amik talán túl személyesnek bizonyultak, ezért végül kimaradtak. Az interjúk így is hosszúak lettek az online standard-dekkel mérve, de biztos vagyok benne, hogy a kibővített változatok – talán nem is olyan sokára – egy másik formátumban hozzáférhetőek lesznek. 😉

      Üdv,
      Miki.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.