„A Pearl Jamre biztos, hogy lenne kereslet itthon, mi sem tartunk attól, hogy ne lenne érdeklődés a bulira. 2016-ban szerintünk nem lenne szükséges idehozni IFOR katonákat ahhoz, hogy tele legyen a hely. Egy valami biztos csupán: valamiféle készülődés van a zenekar háza tájékán” – válaszolta a Grungery olvasóit leginkább foglalkoztató kérdésre Márkus Éva, a Live Nation marketing és pr igazgatója. Az interjú során beszélgettünk a 2016-os, hazai Pearl Jam koncert esélyeiről, és szót ejtettünk arról is, hogy miért nem jön jövőre Chris Cornell Magyarországra. Bennfentes infók a 2009-es AC/DC buli jegyőrületéről, valamint a 2010-es Metallica koncert egyedülálló rekordjáról. Érdekességek a jövő évi budapesti Black Sabbath búcsúról, sztorik az elmaradt Queen Of The Stone Age koncertről, meg nem valósult Linkin Park illetve Nickelback turnékról, valamint a koncerszervezői szakma rendkívül összetett hátteréről. A Grungery történetének leghosszabb bevezetője után, az blog fennállásának egyik legérdekesebb interjúja következik.
„Stinggel, a világ egyik legkedvesebb emberével” (Márkus Éva)
Olvastam több veled készült interjút, és azokból az derült ki számomra, hogy az 1986-os Queen koncert hatására, teljesen tudatosan alakítottad az életedet úgy, hogy a koncert bizniszben kezdjél el dolgozni. Ma pedig a világ legnagyobb koncerszervező/promóter cégének, a Live Nationnek a magyarországi marketing és pr igazgatója vagy.
„Ez igaz, valóban rajongóból lettem munkatárs. 1993-ban, még a Multimédia hőskorszakában kezdtem el ott dolgozni. Az Aerosmith Budapest Sportcsarnokbeli koncertje volt első olyan buli, ahol már a cég munkatársaként voltam jelen. A színpad mellől azonban teljesen mások voltak a benyomásaim, mint korábban, a rajongók között állva. Elindult a koncert, lehullt a függöny, és abban a pillanatban mindenki torkaszakadtából üvölteni, meg sikítani kezdett. Az emberek magukon kívül tomboltak, úgy tűnt, mintha 12 ezer elmebeteg kiszabadult volna valahonnan. Volt egy lány, aki nem is ült, hanem állt valaki nyakában, tiszta őrület volt! (nevet) A mai napig nagyon nagy energiát tud adni nekem, amikor látom, hogy a rajongók milyen boldogok.”
Hogyan zajlottak abban az időben a dolgok a koncertszervezésben?
„Akkoriban nyíltak meg a határok, és mindenki nagyon boldog volt, hogy Kelet-Európa csatlakozott a világhoz. A produkciók számára új piacok nyíltak, a rajongók pedig örültek, hogy végre ők is láthatják élőben a kedvenceiket. A 2010-es évekre viszont annyira üzleti alapú lett az egész, hogy a kölcsönös tiszteleten, és azon túl, hogy megköszönik a munkánkat, nincs már olyan, hogy elmenjünk valahova bulizni a művészekkel, vagy hogy leüljünk vacsorázni és hosszabban tudjunk beszélgetni.”
Mi változott még a ’90-es évek hőskorszakához képest?
„A szakma teljesen átalakult, mint ahogyan a zeneipar is. Nem csak abban a tekintetben, hogy hogyan lehet megszerezni egy művészt, vagy egyáltalán hogyan lehet bekapcsolódni egy turnéba. A lemezipar összeomlása magával hozta a koncert biznisz átalakulását is, a zenekarok számára az elsődleges bevételi forrás a koncertezés lett. Innentől kezdve a gázsik iszonyú mértékben elindultak felfelé. Például a grunge zenekaroknak is többszöröse azóta a gázsija, mint annak idején, a fénykorukban.”
Az valóban úgy működik, hogy egy-egy első ligás zenekar azt mondja, hogy oké, terveztem egy tizenöt állomásos európai turnét, kérem a felkért országok promótereit, hogy tegyék meg tétjeiket, és indul a licit?
„Igen, nagyjából most tényleg így van. A ’90-es években még inkább az volt a fontos, hogy ki kit ismer. Ott nagyon számított, hogy ki kivel milyen viszonyban van. Ez az egész szakma a bizalomra épül. Itthon a szakma ikonikus alakja, Hegedűs László, akinek a ’80-as években, Nyugat-Európában és Amerikában szerzett kapcsolatrendszere rengeteget számított a következő évtizedben. Kelet-Európában senki nem rendelkezett olyan minőségű kontaktokkal, mint ő, emiatt a legtöbb bulit ő kapta meg. Most már persze más a helyzet. A Live Nation a világ legnagyobb promóter cége, ráadásul önálló turnérészlegünk is van, ezért például vannak olyan turnék, ahol az üzleti kötődés miatt kizárólag velünk dolgoznak Budapesten.”
Hogyan működik ez mondjuk a Pearl Jamnél, akinek a saját menedzsmentje intéz mindent?
„Mondjuk a Pearl Jam kitalálja, hogy turnézni fog 2016-ban. Ezután megbeszélik a menedzsmenttel, hogy mit szeretnének: mekkora helyeken akarnak fellépni, mennyi ideig akarnak úton lenni, stb. A menedzsment pedig ismeri őket, tudja, hogy mennyi buli fér bele a programba. És ez rengeteg mindent befolyásol. Ha egy ritkán látható banda bejelent Európában tíz vagy tizenöt koncertet, minden azzal kezdődik, hogy felverik az árakat. Emiatt a sokkal gazdagabb piacok fogják elvinni a bulikat, mert ők ki tudnak fizetni olyan összegeket, amivel a legjobb tízbe vagy tizenötben lesz az ajánlatuk, és el is tudják kérni azt a pénzt a nézőktől.”
Mi a helyzet a többiekkel?
„Ha egy olyan bandáról van szó, aki két-három éve turnézik, és nem nagyon szokta limitálni a fellépések mennyiségét, akkor az ügynökük értesítést küld a promótereknek: jön a kontinensre a zenekar, ezzel és ezzel a feltétellel a megadott az időpontokban. Ez alapján pedig a különböző országok promóterei beadnak egy-egy ajánlatot. Az előadóművész ügynöke csinál egy első körös szűrést, mivel neki az az érdeke, hogy felverje az árakat, hiszen jutalékért dolgozik. Emellett szempont számára az is, hogy legyen közönség a bulin, és ténylegesen meg is kapja az általa képviselt zenekar a pénzét. A folyamat vége felé aztán elkezdenek súlyozni, és előfordul, hogy például inkább a második legjobb ajánlatot választják, mert az megbízhatóbb.”
Milyen arányban sikeresek ezek az ajánlatadások?
„100 ajánlatból nagyjából 4 szokott megvalósulni. Biztos vannak piacok, ahol ennél sokkal jobbak a mutatók, de Kelet-Európára sajnos ez a jellemző. Hazánk egyébként a régión belül sincs nagyon jó helyzetben, és ennek a legfontosabb oka a 27%-os áfa.”
Ami meg a legmagasabb Európában.
„Az osztrákoknál a kulturális áfa 11%, de Kelet-Európában az utánunk jövő érték is csupán 18%. Ez tehát azt jelenti, hogy alapból már legalább 9%-os hátrányban vagyunk Kelet-Európa többi országához képest is, de például a kontinensen van olyan hely, ahol 6% a jegyeken lévő adó. Aztán az sem segít, hogy nálunk előszeretettel liftezik a forint árfolyama. Ez pedig azért probléma, mert míg a bevételeink még mindig kizárólag forintban érkeznek, a kifizetéseink euróban és dollárban történnek. Előfordult, hogy emiatt külső, lekötött erőforrásokat kellett bevonni, hogy ne legyen veszteséges egy teltházas (!) bulink.”
Az 1996-os Pearl Jam koncertről milyen emlékeid vannak? Sokunknak meghatározó élmény volt, és a koncert varázsa mellett a legtöbben még mindig az IFOR katonákat emlegetik.
„Az a buli viszonylag simán zajlott. Akkor vannak nagyobb sztorik, amikor valami hepaj van. Az IFOR katonák egyébként azért kerültek oda, mert az utolsó pillanatban tölteni kellett a helyet, mert nem fogytak a jegyek. Szerencsére az Amerikai Nagykövetség is besegített nekünk ebbe. Függetlenül attól, hogy 2016-ban szerintünk nem lenne szükséges idehozni a katonákat ahhoz, hogy tele legyen a hely. Pedig akkor még sokkal jobban benne volt a pörgésben és a köztudatban a zenekar, mégsem tudott sajnos teltházat csinálni.”
A hazai Pearl Jam rajongókkal elindítottunk egy kezdeményezést a Scream Hellot, mivel 2016-ban lesz húsz éve annak, hogy Eddie Vedderék először, és eddig utoljára felléptek Budapesten. Mi a Live Nation álláspontja egy esetleges budapesti koncert megszervezésével kapcsolatban?
„Mi nem abból élünk, hogy nem csinálunk bulikat. Nekünk is az az érdekünk, hogy minél nagyobb, és minél színesebb kínálat legyen, és hogy lehetőleg ne ugyanazokat a neveket hozzuk vissza két-három évente. De ez nem csak rajtunk múlik. A Pearl Jamre biztos, hogy lenne itthon kereslet, mi sem attól tartunk, hogy ne lenne érdeklődés a bulira. Inkább az okozhat gondot, hogy irreális szintre kezdenek eljutni az árak. Budapest ráadásul akkor van igazán jó helyzetben, hogyha tőlünk keletebbre is mennek még a turnék. Mi az áltag Kelet-Európai vonalnál (Prága-Zágráb) is messzebb vagyunk, és általában nem is esünk útba. Miután a nagyobb turnékon kamionokkal szállítják a cuccokat, ezért plusz egy napot be kell iktatni azért, hogy ideérjenek vele. Ami viszont komoly költség ott, ahol húsz-harminc kamionnal mennek, meg nyolcvan utazó ember van.”
Akkor hadd kérdezzek rá konkrétan. Jött hozzátok bármilyen konkrét megkeresés a Pearl Jam 2016-os turnéjával kapcsolatban?
„Igen. Valóban kértek ajánlatokat a turnéra, de ez nem jelent még semmit. Elég nagynevű zenekarral volt visszaigazolt bulink 2016-ra, megvolt a bejelentés dátuma egész Európára, majd két nappal ezelőtt közölték, hogy mégsem turnéznak a kontinensen.”
Ez nem a Pearl Jam, ez valaki más, ugye?
„Nem ez nem a Pearl Jam, de egy elég nagynevű zenekar. És ott tényleg nem az volt, hogy bennünket vagy Kelet-Európát golyózták ki, hanem az egész kontinensre azt mondták, hogy bocs, mégsem. Mi a Linkin Parknál futottunk bele kétszer vagy háromszor is abba, hogy miután jelezték, hogy jönnek Európai turnéra, majd a promóterek boldogan beadták az ajánlataikat, egyszer csak közölték, hogy bocs, inkább mégsem indulnak útnak.”
A Pearl Jam koncerttel kapcsolatban időben vagyunk még 2016-ra szerinted?
„Meg mondom őszintén, nem tudom, hogy hol tartanak a tárgyalások. Mi is már 2016-os bulikat kötünk már csak le, és pont múlt héten tárgyaltunk egy másik zenekar 2016 novemberi bulljáról.”
Jövőre 25 éves a Pearl Jam, és szerintem már csak emiatt is ki fog jönni egy új albummal. A srácok jelenleg Dél-Amerikában turnéznak, de a tavaszi, Észak-Amerikai turnéról is elindultak már a pletykák, sőt egyesek konkrét helyszíneket és időpontokat is tudni vélnek. Nyáron fesztiválszezon van, de az ősz valószínűleg tényleg Európáé lesz.
„Egy valami biztos csupán: valamiféle készülődés van a Pearl Jam háza tájékán. Az, hogy lesz-e európai turné, vagy azon belül lesz-e kelet-európai kör, arról nincs pontos információm. Tényleg nem tudom, hogy jelen pillanatban hol állnak a tárgyalások, még versenyben vagyunk, vagy már esetleg kipotyogtunk belőle. A mai napig nagyon sok turné megáll Bécsben. Vagy ha a régióba jönnek, akkor azt mondják, hogy összesen kettő helyszín, és akkor a legtöbb esetben azt a lengyelek meg a csehek elviszik. Mi már sokszor annak is örülünk, ha valaki hajlandó az olasz-német vonalon átjönni. Az oroszok felé nem megy senki, most Budapest a legkeletibb megálló. A Black Sabbath is úgy jött végül össze, hogy ők itt kezdik turnét Magyarországon, tehát innen mennek visszafelé.”
A csehek miért jobb célpontok, mint mi? Az ország lakosainak száma csak egy hajszállal több, mint nálunk, Prága meg fele akkora város, mint Budapest.
„A cseheknél teljesen más kultúrája van a koncertre járásnak. Annyira stabil közönséggel tudnak számolni mindig, hogy én még a cseheknél nem láttam látványos bukást semmilyen stílusban. Itthon ez nincs. Ennek Magyarországon főleg anyagi okai vannak, valljuk be, mi itthon luxusterméket árulunk. A fanatikus rajongók és egy bizonyos réteg az, aki a közönség nagy részét adja egy-egy bulinál. Másrészt egy idő után óhatatlanul túllövöd a saját piacodat. A legtöbb ember nem fog tudni egy éven belül 3-4 bulinál többre elmenni. Prágában természetes az is, hogy a társadalmi érintkezés egyik formája, hogy összejárnak munka után, például lemennek egy kocsmába, és megisznak egy sört. Itthon ez nincs, bár most már jobb a helyzet, folyamatosan nőjük ki azt a dolgot, hogy hétközben elindulni otthonról macera.”
Okozhat az valamilyen problémát a későbbiekben, ha egy zenekarnak elmarad egy meghirdetett koncertje egy adott országban? Nálunk a Pearl Jam esetén volt ilyen, de általában is kérdezem. Lehet-e ez az előadó szempontjából egy visszatartó erő?
„Nem is emlékszem arra, hogy mikor volt nálunk olyan eset az utóbbi időben, amikor azért maradt el egy koncert, mert nem fogytak jól a jegyek. A Pearl Jam sem ezért maradt el szerintem, ott valami más ok lehetett, akkor ott több bulit is lemondtak. Ha a jegyfogyás miatt marad el egy koncert, az abszolút mértékben a promóter buktája. Addigra már valószínűleg kifizetett egy – jobb esetben egy pesti, rosszabb esetben egy budai – villa árát kommunikációs költségre, meg bérleti díj előlegre. Legutóbb a Nickelback komplett európai turnéját mondták le, de mivel az a zenekar hibájából marad el, ott a biztosító fizeti ki a tényleges károkat. De például a szlovénoknál egy nagyon furcsa helyzet alakult ki 2000-es évek első felében. Viszonylag sok buli maradt el az alacsony jegyfogyás miatt, emiatt az emberek bizalmatlanok lettek, ezért mindenki az utolsó pillanatban akart jegyet vásárolni. De akkora az adott produkció elkezdett hisztizni, hogy ilyen jegyeladások mellett nem akar fellépni. Emiatt megint újabb lemondásokba kényszerültek bele úgy, hogy állították, hogy az utolsó hónapban megindul majd a jegyfogyás, csak az emberek nem merik már előre megvenni a belépőket. Hosszú évek kellettek neki, míg ebből valahogy végül kikecmeregtek.”
Gyakran vannak lemondások egyébként?
„Hát, vannak olyan csapatok, akik a szívinfarktus szélére tudják kergetni a promótereket. Két ilyen banda jut hirtelen az eszembe, a Queens of the Stone Age és a Maroon 5. Ők képesek teltházas bulikat is lemondani két héttel korábban, mert mondjuk rájönnek, hogy éppen akkor valami sokkal érdekesebb dolguk van. A Maroon 5-nál pár éve volt is egy kisebb balhé, mert egy német teltházas bulit töröltek valami betegségre hivatkozva, két héttel az időpont előtt. Valakinek azonban nem sikerült összenézni a dolgokat, és aznap, amikor a német koncert lett volna, valamelyik amerikai tévécsatornánál ott voltak egy élő tv showban, amit meg a német adók is adtak. Persze hogy botrány lett belőle. Mert hogy is van ez? Akkor most betegek? Vagy nem betegek? Nekünk pedig egy Queens of the Stone Age koncertünk maradt el a Petőfi Csarnokban, amit három héttel a buli előtt töröltek. Akkor már 93%-os jegyeladás környékén álltunk, azaz biztos, hogy teltház lett volna. Azzal az indokkal mondták le, hogy az egyik tagnak a felesége szül. Kérdeztük is tőlük, hogy oké, de már most tudja pontosan, hogy pont aznap fog?”
Olyanról hallottál, hogy egy zenekar politikai okok miatt mond le egy bulit? Mondjuk ha Pearl Jam szociális érzékenységére gondolok, és a hazánkat is érintő migránskérdésre, akkor nem biztos, hogy előnyünk van a nem, vagy nem annyira érintett országokkal szemben. Ha mondjuk a zenészek vagy a menedzsment tagjai csak a CNN-t nézik, ott nem biztos, hogy a teljes képet kapják meg a valóságról.
„Úgy szeptember tájékán „nagyon boldogok” voltunk, mert több olyan tárgyalás alatt álló, vagy már be is hirdetett produkciótól érdeklődtek, hogy mégis, akkor most mi folyik itt nálunk. Merthogy nem szívesen jön egy adott előadó egy olyan országba, ahol a CNN-en mondjuk azt látják fél óránként, hogy rugdossák a menekülteket. Mi meg mondtuk, hogy „á, ez most egy ilyen hiszti, adjanak egy pár hetet, ez valószínűleg majd el fog múlni”. És el is tolódott más országra, de nem volt egy kellemes helyzet. Amikor egy adott művész ENSZ Emberi Jogi Nagykövet, akkor elhiszem, hogy ő nem teheti meg, hogy elmegy egy olyan országba, ahol éppen látványosan tiporják az emberi jogokat.”
A napokban jelentették be Chris Cornell európai turnéját, de Budapest ebből is kimaradt. Bécsbe, Zágrábba, vagy Triesztbe kell mennünk, ha látni akarjuk a Soundgarden énekes akusztikus koncertjét. Kértek ajánlatot Budapesti helyszínre?
„Szóltak nekünk, hogy van ez a lehetőség, körbejártuk a dolgot, és sajnos azt kellett látnunk, hogy csak nagyon minimális érdeklődés van Chris Cornellre itthon. Most már – az internetnek köszönhetően, viszonylag pontos méréseket lehet csinálni, hogy egy adott brandre vagy egy adott együttesre milyen mozgás van. ”
Google kereséseket, YouTube statisztikákat néztek?
„Magyar IP címes kereséseket nézünk. Az adott művésztől lekérünk geotargeted adatokat, a saját honlapjukról, és a saját Facebook oldalukról. Ha mondjuk be tudtuk volna Chris Cornellt tenni egy MüPa sorozatba, akkor oda jó lett volna. Csakhogy a Művészetek Palotája szinte kizárólag saját dolgokkal foglalkozik, külsősöket nem igazán enged be oda.”
Csak a Grungeryn több, mint 3600 grunge rajongó van. Előbb kellet volna beszélnünk.
„Hiába beszéltünk volna. Évek óta keressük az együttműködési lehetőséget a MüPával, eddig nem jött össze.”
Melyik volt az a koncert az eddigi pályafutásod alatt, amibe a legnagyobb energiát kellett a beletennetek?
„Nem tudnék egy ilyet mondani. A Michael Bubléért nagyon sokat küzdöttünk, és tavaly végre volt itt. Addigra már három turnéról pattantunk le úgy, hogy az utolsó kettőnél már konkrét dátumot tartottunk, de aztán azt mondták, hogy mégse. Vannak bulik, amikért rengeteget lobbyztunk. Most nem mondanék nevet, mert folyamatban van, de az utóbbi években minden létező fórumon, minden szakmai fórumon inget szaggatva, térden állva zokogva, minden szinten próbáltunk meggyőzni mindenkit, hogy márpedig Budapestre most már muszáj jönni. De emellett a 2010-es Metallica is a kedvencek között van.”
A Metallica is teltházas volt, nem?
„Az nagyon. A Puskás fele le volt zárva, mégis negyvenezer ember váltott jegyet rá. Volt egy időszak, amikor meggyanúsítottam a produkciós részlegünket, hogy valószínűleg a WC-be is árulunk már jegyeket, mert ennyien nem fognak beférni. A koncert elején a tévésekkel voltam a keverőnél. A harmadik szám után megpróbáltunk lejutni az emelvényről, és gyakorlatilag nekimentünk a lelátónak, mert annyian voltak, hogy csak libasorban tudtunk kimenni a stadionból. A másik ilyen a Roger Waters féle The Wall az Arénában, ahol a színpad előtt nem lehetett mászkálni a produkció jellege miatt, viszont olyan szinten tele volt a nézőtér, hogy nem lehetett átjutni a küzdőtéren. Így ha a mi produkciós irodánkból az Aréna térfelére akartunk átmenni, akkor egyszerűen kimentem az utcára, és becsörtettem a másik oldalon.”
Az AC/DC 2009-es koncertje örök klasszikus. Ott számítottatok ekkora érdeklődésre?
„Kétesélyes volt. Azt gondoltuk, hogy a buli az rendben lesz. Az, hogy a jegyek ennyire gyorsan fogynak, az kicsit meglepett minket is, mert akkor még itthon nem volt erős az online jegyvásárlás, inkább elmentek az emberek a jegypénztárba jegyet venni. Ott be is pörgette magát a dolog. Amikor elkezdett terjedni a hír, hogy iszonyatos mértékben fogynak a jegyek, és sorok kígyóznak a jegypénztárak előtt, akkor mindenki nekiindult. Benne volt a lehetőség, hogy viszonylag gyorsan fog fogyni, de az, hogy 36 óra alatt teltház lesz, az nem.”
Ez a rekord?
„Érdekes, de nem ők tartják a 24 órás rekordot, hanem a Metallica. Amikor behirdettük a 2010-es koncertet, akkor az első napon 17 000 (!) jegy talált gazdára. Ami mondjuk egy Aréna bulinál egy nap alatt teltház lett volna. A második az AC/DC, és jelen pillanatban harmadik Robbie Williams, aki viszont három nap alatt tud Aréna teltházat csinálni. Valószínűleg egy U2 lenne még olyan, ami miatt pár óra alatt elmenne az összes jegy. Aztán most ott van a júniusi Black Sabbath, aminek az első napja után mi is meglepődtünk, hogy mi lesz itt, mert az első órában 2000 (!) jegy ment el, de aztán persze kiderült, hogy annyi történt, hogy volt egy réteg, aki gyorsan bebiztosította magát. Ettől függetlenül már most 70%-os házon állunk, amit Karácsonyig valószínűleg behúzzuk 90% fölé, úgyhogy jövőre már nem sok jegy marad majd.”
Mennyire kalkuláltok a környező országok rajongóival, ők eljönnek Budapestre?
„Többször is felmértük, hogy a közönség nagy része Budapestről és a főváros 60 km-es körzetéből jön. Aki annál távolabbról érkezik, az fanatikus rajongó, aki kis túlzással lehet, hogy előbb tudott a buliról, mint mi.”
Merre felé tartanak a koncertpiaci trendek, mi változik majd meg szerinted a jövőben?
„Teljesen át fog alakulni a szakma, akár öt vagy tíz éven belül is, többek között az internetnek is köszönhetően. Már most is trend, hogy egyre kevesebb stadion buli van világszinten, és azt is nagy öregek csinálják. A legfiatalabb is a Coldplay meg a Red Hot Chili Peppers. Hozzájuk képest a Rolling Stones, a U2, a Metallica, a Depeche Mode már egy régebbi vonal, és egyszer csak abba fogja hagyni ez a generáció. Az új nagy sztárok, mint Lady Gaga, Rihanna, Bruno Mars, a One Republic, meg egyszerűen nem is mennek ki nagyobb helyekre, mert ők kvázi egy teátrális showt adnak, nekik jobb az aréna méret ehhez. Mondjuk Rihanna inkább csinál egymás után tíz O2 bulit, mint három Wembley-t helyette. A közepes méretű előadók és koncertek előretörését a fesztiválok felfutásánál is látni: lehet, hogy egy-egy ilen előadó önálló koncertjére nem mennél el, de ott egy nap alatt akár öt-hat olyat is látsz, aki miatt viszont már megéri megvenni a jegyet.”
Mivel ez egy üzleti vállalkozás, azért nem lehet könnyű félretenni a rajongói énedet. Jön egy zenekar, akit nagyon szeretsz, és bár a szíved szakad meg, de a számok mégis azt mondják, hogy nem éri meg együtt dolgozni velük.
„Pont Chris Cornellről jött a hír, az volt az az első reakcióm, hogy „a titkos szerelmem”. (nevet) De a számok nem azt mutatták, hogy érdemes megszerveznünk a bulit. A múltkor a Tom Petty volt az, akinél mondtuk, hogy konkrétan a tárgyalónkban is meg lehetne a koncertet rendezni, mi nagyon jól éreznénk magunkat, de ettől még egy ajánlatot nem tudunk adni rá.”
Az eddig közzétett bulikon kívül még milyen koncertek várhatóak 2016-ban, Budapesten?
„2016-on már most látszik, hogy egy rockosabb év lesz. A már behirdetett előadók alapján, és a tárgyalás alatt álló művészek között is van jópár, egészen jó név, meglátjuk, hogy a folyamatban lévő tárgyalásokból mi jön össze.”
