Február 3-án, a HammerWorld Magazin mellékleteként jelent meg az Ørdøg zenekar második, Søtétanyag című nagylemeze. A digipack csomagolásban és bakelit verzióban is elérhető album a Tíz fekete dal folytatásaként jókora meglepetést fog okozni azok számára, akik eddig nem hallgatták intenzíven Vörös Andrásék dalait. Az várható volt, hogy jó lesz a lemez, mégis sokkal-sokkal többet ad annál, mint amire előzetesen számítani lehetett!
Ørdøg: Søtétanyag (2017)
Magyar szöveg: Vörös András
Amikor majd’ egy zenészkarriernyi idő után Vörös András úgy döntött, hogy elég az angol szövegekből, és innentől kezdve magyarul fog dalokat írni, bizony nem gondoltam volna, hogy idáig juthat a történet. Hiába, az ember füle rááll egy hangszínre, párosítja egy nyelvvel, és rögzül a dolog. Nehéz az agynak váltania, a megszokás nagy úr.
Akkor éreztem valami hasonlót a utoljára, amikor Fodi a Bedlam utáni első Nomadban (tudom, közte még ott volt a Godlam) a „wonderful seed of a new life” után egyszer csak azt énekelte, hogy „harmincöt tehervonat”. Féltem, hogy mi lesz belőle, de egyszer csak mégis átfordult a dolog, és gyorsan hatalmas kedvencemmé vált a Vég.ál.om..
Ahogyan az első Ørdøg lemez, a Tíz fekete dal sem okozott csalódást, sőt.
András egy tapasztalt, sokat látott zenész. Nem titok a nagyközönség előtt, hogy a zeneiparhoz kapcsolódó szinte összes területen kipróbálta már magát a koncertszervezéstől az újságíráson át, egészen a könyvkiadásig. Sokkal tájékozottabb és olvasottabb az átlagnál, és ez érződik a dalszövegein. Egy magyar nyelvű Superbutt EP, és két szintén magyar Ørdøg nagylemez után nem botorság kijelenteni: a frontember ma már más ligában játszik, a Søtétanyaggal pedig korunk egyik legjobb magyar szövegírójává lépett elő.
„Nem vagyok, nem vagyok egyedül
Az üstbe mellém kerül
A csont, a bőr, a kéz, a láb
Szép szóból két hasáb”
(Vörös András: Keringő)
Már az előző lemez egyik legjobb dalának, a Mind (ha nekem játszol)-nak a kezdőversszaka – Olyan friss a levegő / Voltaképp látszik a táj / Eltűnik a legelő / Jobb mérget szív a száj / Sajnálom, tévedés lesz / De egy kicsit legalább fájhat / Akárhol az Isten lába / Mindenki királya arra vágtat – is egy remek tisztelgés volt a pályatársak előtt.
Míg ott az Isten Háta Mögött, a Tankcsapda, a Hollywoodoo vagy éppen a Kiscsillag szövegei inspirálták őt, addig a Søtétanyag második tételében, a Fényhozó (senki) című dalban bevallottan is a Black-Out kerül terítékre („olvadó jégmező”). Így talán még jobban érthető, hogy Csányi Szabolcsék 25 éves szülinapi koncertjén miért a Legyen című dalt játszotta el az Ørdøg 4/5-e Kovács Tamás Viktorral (Men in the Box) kiegészülve.
És ha már az inspirációnál tartunk: a személyes impulzusok, a világ bajai mellett még András kislányainak gondolatai és hihetetlenül aranyos interpretációi is megjelennek a dalokban.
Ki merne egy ilyet bevállalni?
Ráadásul pont a lemez két legjobbjában, az azonnali, sűrű rádiós rotációért kiáltó, jó értelembe vett sláger Keringőben [„piros alma, anyarág”], és az utóbbi évtized egyik legfontosabb hazai rock dalában, a monumentális 100×100000-ben [„az okos(abb) szamár szenved”] idézi meg az énekes a kicsiket. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy András elmondása szerint a Lángolj refrénje a Láng és a szuperverdák című rajzfilmsorozat hatására született, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a frontember tényleg játszik a dalokban. Csavargatja a szóképeket. Van, hogy feszegeti a határokat, a falig is elúszik, aztán meg lazán lubickol a sorok között.
És mindeközben gondolkodtatásra késztet.
100×100000
A sok kiváló szerzemény mellett született egy olyan dal is, amiről meggyőződésem, hogy nagyon sok embernek fog még nagyon sokáig, nagyon sokat jelenteni.
A furcsa elnevezésű (szó szerint) szám zongorával is megtámogatott, húzós zenei részekhez nagyszerűen illeszkednek a Száz év magány című könyv első és utolsó sorait kölcsönző, Szabó Viktor prózai betéteivel súlyosított sorai: „…mert az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a világon.”
A dalnak két refrén-értékű refrénje is van, Vörös András pedig valahonnan egészen mélyről hozza felszínre a valószínűleg hamarosan halhatatlanná váló sorait.
Akarja, hogy értsük őt, akarja, hogy átjöjjön a szavak üzenete. És a dolog működik. Érdekes, hogy például a kiállás utáni hatalmas levegővételt is benne hagyták a dalban – na, ez például egy olyan momentum, ami alapból biztos, hogy zavaró lenne, itt viszont komolyan megsokszorozza a pillanat érzelmi töltését. (Nagyon sajnálom, hogy nem tudom ide tenni még a 100×100000 YouTube videóját, ha a későbbiekben megosztják a srácok, egészen biztosan idelinkelem.)
„Jönne inkább égre nézni
Csodaországról regélni
Térdre rogyni, bízva bízni
Lassan szép kerekre hízni”
(Vörös András: 100×100000)
A többi (søtét)anyag
Most pedig nézzük, hogy milyen az album zenei szempontból!
Ahogy a szövegek és az énekdallamok, úgy a hangszeres részek sem voltak soha ennyire változatosak és színesek.
Már a nálunk debütáló Államtitkár is nagyon működött (bárcsak a mindenkori hivatalban lévők is így működnének – de nem akarom elviccelni a dolgot), mert zenei szempontból olyan volt, mintha a Jane’s Addiction és a Mudhoney későbbi felvételeinek metalizált verzióját hallgatnám, de például a Shockmagazinon elsőként bemutatott Sátántangó is sokkal színesebb volt annál, mint amire előzetesen számítottam (az előbbi Mahboubi Salim, az utóbbi Szentpéteri Zsolt szerzeménye).
Jó, hogy a basszusgitár meghatározó dallamai és jelenléte mellett a két gitáros egymást kiegészítve váltogatja és varázsolja elő a különböző keménységű témáit a lemezen. A súlyos, arcletépős zúzdák mellett gyakran feltűnő lebegős témák pedig különös atmoszférát teremtenek az egyes dalokhoz. Az albumnak van egy egységes hangulata, amihez a három gitáros (Szentpéteri Zsolt, Nagy-Miklós Péter és Mahboubi Salim) játéka adja az alapot, és amihez a lemez kiváló hangzása is nagyban hozzájárul.
A Grungery olvasók kedvence valószínűleg a Layne Staley-s verzékkel, és Jerry Cantrelles szólóval operáló Fényhozó (senki) lesz, míg koncertfavorittá az alter metálos bridge-dzsel, elszállós gitártémákkal és többszólamú vokálokkal megtámogatott, és a címéhez méltó méretű refrénnel felturbózott, a zenekaron belül csak „helmetesként” emlegetett Óriás leszel válhat.
És ha már refrének: több helyen is érezni a kései Black-Out hatásokat a jól kidolgozott, többszólamú énektémákban (Mintha, A fele tréfa, Sátántangó), és ez tovább színesíti az egyébként sem homogén összképet. A Mintha című dalról egyébként Nagy-Miklós Péter tehet: nem csak ő írta a nyitótételt, de a vokálok is az ő nevéhez fűződnek. Zseniális húzás volt a srácoktól a Wackor gitáros-frontember csatasorba állítása!
Szeretem még a Szűcs Péter dobos által jegyzett, kiváló riffel megtámogatott, az srácok által csak „chainses dalként” emlegetett, és valóban a seattle-i banda hangulatait idéző Lángoljt. Ha korábban a kiváló énekdallamokat és szövegeket kiemeltem, akkor Péter dobolása mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Nem csak húz, mint egy igásló, de ugyanakkor hihetetlenül izgalmas dolgokat is játszik. Meggyőződésem, hogy az ő témái legalább annyit hozzátesznek a lemez változatosságához, mint a vokálok, vagy András szövegei.
Summa
Nekem úgy tűnik, hogy az Ørdøg senkinek nem akar megfelelni.
Andrásék elég öreg rókák már ahhoz, hogy ne arra hajoljanak, amerre a szél fúj. Egyszerűen csak élvezni akarják ezt az egészet. Nem érzek bennük semmiféle megfelelési kényszert. Talán leginkább ennek köszönhető az, hogy a súlyos, elgondolkodtató mondanivaló ellenére laza könnyedséggel és természetességgel áll össze a kiadvány. Az olyan dalok, mint a 100×100000, a Keringő, a Fényhozó (senki), a Lángolj és az Államtitkár másképpen valószínűleg meg sem születhettek volna.
Vártam nagyon a Søtétanyagot, de sokkal többet adott annál, mint amire számítottam.
A 100×100000 a kétezres évek egyik legjobb magyar nyelvű dala, a lemez pedig simán ott van a kategória top hármasában. Nem tudom, hogy mi fog történni még itthon az idén (ráadásul még csak február elején járunk), de az egészen biztos, hogy ezt az albumot nagyon nehéz lesz bárkinek is felülmúlnia. A magyar nyelven megszólaló zenekarok közül legutóbb a Nomad második lemezét, a Hotel Polimert éreztem ilyen már-már tökéletes, örök érvényű kiadványnak. Érdemes tehát a Søtétanyagra időt szánni, elmélyedni benne, mert meghálálja a ráfordítást.
Minden tiszteletem az alkotóknak, ez bizony egy hatalmas nagy tízes!
10/10
„Száz év magány a Föld kerekén
Vörös kiskakas a domb tetején
Százezer sikoly a csend idején
Lapít az összes ott, a maga helyén”
(Vörös András: 100×100000)
ØRDØG: Søtétanyag
Edge Records, 2017
Zenei rendező: Varga Zoltán / Songsong
Dobfelvételek: Supersize Records / Brucker Bence, Varga Zoltán
1. Mintha (zene: Nagy-Miklós Péter, szöveg: Vörös András)
2. Fényhozó (senki) (zene: Mahboubi Salim, szöveg: Vörös András)
3. Keringő (zene: Szentpéteri Zsolt, szöveg: Vörös András)
4. Államtitkár (zene: Mahboubi Salim, szöveg: Vörös András)
5. A fele tréfa (zene: Szentpéteri Zsolt, szöveg: Vörös András)
6. 100×100000 (zene: Mahboubi Salim, szöveg: Vörös András)
7. Lángolj (zene: Szűcs Péter, szöveg: Vörös András)
8. Óriás leszel (zene: Szentpéteri Zsolt, szöveg: Vörös András)
9. Sátántangó (zene: Szentpéteri Zsolt, szöveg: Vörös András)—
ØRDØG:
Mahboubi Salim – basszusgitár
Nagy-Miklós Péter – gitár, ének
Szentpéteri Zsolt – gitár
Szűcs Péter – dob
Vörös András – ének
Közreműködik: a Mezőkövesdi Szent Imre Általános Iskola énekkara, Földes József vezetésével (Keringő), valamint Szabó Viktor – próza (100×100000)
—
A lemezt digipak csomagolású CD-n és vinylen (sorszámozott, limitált formátum) ide kattintva lehet megrendelni.
A bakelitverzió borítója
Az album a februárban megjelenő HammerWorld Magazin mellékleteként is elérhető. Az újságban Vörös András és Szűcs Péter a saját szavaikkal is bemutatják a Søtétanyagot. Kapható az újságárusoknál!
—
ØRDØG – Søtétanyag lemezbemutató koncert
Vendég: Burnout
2017. március 3., 20:00 – Budapest, Dürer Kert, Room 041Jegyárak:
Early bird: 1000,- / ELFOGYOTT
Elővétel: 1500,-
Helyszín: 2000,-Facebook event itt!
—ØRDØG – itt kövesd a zenekart:
https://www.facebook.com/ordogmusic
http://www.ordog.org
