Slowmesh: Tennessee Shootout | Klippremier a Grungeryn!

Share Button

A remekül sikerült Something New című Slowmesh lemezről eddig három videót mutatott be a grunge-doom-stoner-southern hatásokat vegyítő, mégis egyedi hangzású budapesti zenekar. Az album egyik legjobb dalára, a Tennessee Shootoutra készült animációs klip most debütál a Grungeryn! Szabó Dávid énekessel beszélgettünk.

22396487_678826772320690_347874098_o Slowmesh: Tennessee Shootout

 

“Úgy isten igazából először mégis a Tennesse Shootout taglózott le. Ha kapna egy jó klipet, hatalmas sláger lehetne: az Egyesült Államokban egy ilyen szintű dal simán el tud juttatni egy tapasztalt, de az adott helyzetben mégis csak első lemezes formációt egy következő, magasabb szintre. A bakeliten sercegő tű hangja, Tamás remek, akusztikus, blues-os, délies, downos kezdése messzire repít a hazai sztenderdektől (lásd még a One Direction Wayt): a skynyrdes dallamok nagyon amerikaiak, a mindent elsöprő refrén (Dávid Zac Brownt idéző üvöltésével – lásd Chris Cornellel közös dalukat, a Heavy is the Headet, itt) pedig kitörölhetetlenül költözik be az ember fejébe. A helyzet azóta sem változott: ha már egyszer lepörög, valamiért vissza kell léptetnem a végén, és újra meg kell meghallgatnom a dalt. Az év végi toplistámon egészen biztosan ott lesz a Tennessee!”

 

Beast Mode-ba kapcsolva | Slowmesh: Something New (2017) lemezajánló a Grungery-n

 

A Masterpiece, az Alice in Queue és a Spinning Around után ez a negyedik videótok, de úgy tudom Dávid, hogy elég kalandos módon indult a klipkészítés. Mi történt valójában?

A klip ötlete már régen összeállt a fejünkben, amikor az interneten találtunk egy pakisztáni embert, aki klipgyártással foglalkozott, de valami irreálisan alacsony áron. Meg is egyeztünk vele, hogy elkészíti az animációs videót a dalhoz, úgyhogy összeraktuk számára a részletes storyboardot. Amikor aztán megkapta, megrémült, és inkább mégsem vállalta. (nevet) Úgyhogy ez a vonal sajnos gyorsan bedőlt.

Mi történt ezután?

A kész forgatókönyvet nem akartuk veszni hagyni. Aztán egyszer csak ránk írt egy Fatér Dávid nevű, veszprémi grafikus srác, akivel végül meg tudtunk állapodni a koncepciót illetően. Régi, klasszikus, rajzfilmes módszerekkel megrajzolta az egyes képsorokat, és azokat utólag, számítógéppel animálta meg. Szerintem van egy jó hangulata, van egy jó stílusa a végeredménynek.

Az Amerika-szeretet jellemzően megjelenik nálatok a klipekben, de nem csak a feelingben, hanem például Jack Daniels-es üvegek képében is. Az NFL tehet róla?

Az amerikai foci tényleg nagy kedvencünk, összejárunk meccset nézni, sütögetünk, megvesszük hozzá a tipikus amerikai cukros italokat, a Dr. Peppert, a vaníliás kólát, szóval szeretjük ezt az őrületet. Egyébként a Grungery helyszíni beszámolói is nagyban hozzájárultak az Amerika-mánia elmélyítéséhez. Azok a reggelek mindig jól indultak számomra. Magamra zártam a WC-ajtót, amíg a seattle-i beszámolókat és a Twin Peaks-írásokat olvastam. Gyakran el is késtem ilyenkor a melóból!” (nevet)

Pár hete kint jártál New Yorkban. Azt adta, amire számítottál?

Elképesztő hatással volt rám az utazás. Volt egy jó kis listánk, hét nap alatt lejártuk a lábunkat. Próbáltunk nem olyanok lenni, mint a japán turisták, hogy pár perc alatt megnézzük-lefotózzuk-levideózzuk-kipipáljuk, mi a következő? (nevet) Van egy 1986-os kiadású ‘Over New York’ című képeskönyvem, amit 31 éve lapozgatok. Hosszú órákat töltöttem azzal, hogy – akkor még Google Maps híján – a légifelvételeket bámultam és elképzeltem, hogy a felhőkarcolók felett repülök. Mivel én építész vagyok nagyon fontos volt nekem, hogy ilyen szemmel is megnézzem például az Empire State Buildinget és az építészeti szempontból érdekesebb épületeket. Fontos volt az is, hogy úgy éljünk abban a pár napban, ahogyan ők élnek a mindennapjaik során. Airbnb-n szálltunk meg, egy helyi lakos nappaliját használtuk, metróztunk, buszoztunk és olyan helyeken ettünk, ahol ők szoktak. Annak például, ahogyan az amerikai foci meccs előtt sütögetik a barbecue húsokat, egy egész komoly kultúrája van a városban. A Slowmesh dalírási procedúrája egyébként pont olyan volt eleinte, mint egy barbecue-sütés: lassú tűzön, sokáig érlelődtek a dalaink.

Kár, hogy a Slo Burn név már foglalt, ezért is lettetek végül Slowmesh, nem?

(nevet) Hát, volt olyan kritika, amiben egy újságíró azt írta, hogy a nevünk hallatán valami sludge-os, doomos zenére gondolt, aztán kellemes meglepetés volt neki, hogy mégsem.

Nagyon jók a visszajelzések a Something New-ra az angol és amerikai webzinekben is.

Úgy tűnik, hogy valóban pozitívak a kritikák, aminek természetesen nagyon örülünk. Nem hiszem, hogy csak udvariaskodnak, hiszen, ha nem jönne be nekik az anyag, akkor simán megtehetnék, hogy egyáltalán nem is írnak róla. Kicsit persze noszogatni kell őket, mert az első reakciók után gyakran előfordul, hogy hosszabb idő is eltelik, mire végül tényleg megjelenik egy lemezkritika.

Hogyan álltok az új dalokkal?

Elkezdtük már írni őket, hárommal már szinte teljesen megvagyunk. A közeljövőben négy koncertet is fogunk adni Finnországban, aztán újra felvesszük a fonalat.

Milyen zenéket hallgatsz mostanában?

Az új Foo Fighters lemeze aktuális, azt sokat pörgetem. Nagyon szeretem a Djabe nevű magyar zenekart, akiket a múlt héten élőben is megnéztem. Pár éve a Genesis egykori gitárosával, Steve Hackettel játszanak együtt. Ez volt az új lemezük bemutatója, az az élmény még élénken él bennem. Egyáltalán nem metal, de nagyon szeretem őket!

Hétvégén az év egyik legjobbnak ígérkező buliján játszotok az Ørdøg, a Shapat Terror és az Oltári Fiúk társaságában. Mi lesz a sorrend?

Az Oltári Fiúk kezdnek. Csordás Robi dolgait mindig is nagyon szerettem, már a Synchronringben és a Soundshine-ban is. A Puding EP nagyon tetszik, kíváncsi vagyok rá, hogy milyenek lesznek élőben a dalok! Másodikként a Shapat Terror lép fel, végre jó időpontban játszanak, a Dürer nagyterme kifejezetten jól szól, remélem sokan fogják őket megnézni. Az est headlinere pedig az Ørdøg lesz. Vörös Andrisék második lemezét a HammerWorld mellékleteként kaparintottam meg, és szerintem nagyon-nagyon jó lett. Végül mi fogjuk zárni az estet, 23:30 körül lépünk színpadra.,egy 45 perces szettel készülünk. Reméljük, hogy sokan leszünk!

 

“A dal Randy Howard, amerikai country énekes utolsó napjainak történetét meséli el. Randynek nem volt kedve az ittas vezetéses, engedély nélküli fegyverbirtoklásos ügyei miatt megjelenni a bíróságon. Helyette inkább vett magának egy házat a tennessee-beli Lynchburghben (ami egyébként a zenekarunk kedvenc whiskey-jének szülővárosa) és ott éldegélt elvonulva mindentől. Egy nap egy fejvadász rátalált, és felszólította, hogy jöjjön ki a házból. Howard tüzet nyitott az idegenre, aki viszonozta azt. A lövöldözés során a zenész halálos sebet kapott. Félig Checkpoint Charlie-, félig Wedge-hagyaték a dal. Már azokban az időkben is lehetett érezni, hogy van benne potenciál, de akkor még nem állt össze. Ennek a dalnak személyisége van, és erre a Slowmesh albumra akart rákerülni.”

 

Alice, sellők, Tennessee – Hallgasd meg a SLOWMESH teljes debütáló lemezét! | Lángoló albumpremier + dalról dalra

 


 

Slowmesh a Dürer nagytermében!

 

Időpont: 2017. október 13., péntek

Helyszín: Dürer Kert, Budapest

 

20.00 Oltári Fiúk
21.00 Shapat Terror
22.00 ØRDØG
23.30 Slowmesh

 

Jegyárak:
– 1200 (50 db korán kelő) / ELFOGYOTT!
– 1600 (elővételben)
– 2000 (a helyszínen)

 

Jegyelővétel itt!