SEATTLE | 16/11/2018 | 18:21

Seattle | Zene | Kultúra | Magazin

Titkos látogatás Jack White-nál – Pearl Jam: Live at Third Man Records (2016)

Kategória: Lemez Szerző:

2016 június. Útban a Bonnaroo Fesztiválra, a Pearl Jam megállt Nashville-ben, hogy Jack White lemezboltjában, a Third Man Recordsban, egy titkos koncertet adjon, kétszázötven szerencsés néző előtt. A Pearl Jamhez csatlakozott White is, a felvételeket pedig egy lélegzetelállítóan szép csomagban adták ki a Ten Club és a TMR tagok számára. Ezen a kiadványon debütált a zenekar Of The Earth című dala, valamint Eddie Vedder, a későbbiekben a Twin Peaks számára újra felvett, Out Of Sand című felvétele is. Egy valódi remekmű története következik.


Pearl Jam: Live at Third Man Records (2016)

A négynapos Bonnaroo Music & Arts fesztivált 2002 óta rendezik meg a Tenessee-ben található Manchesterben, jellemzően minden június második hétvégéjén. Olyan előadók fordultak már meg a fesztivál színpadán, mint Neil Young, Bob Dylan, a Pearl Jam, a Metallica, Bruce Springsteen, a Red Hot Chili Peppers, Paul McCartney, Jack White, Elton John, vagy a U2. A Bonnaroo az utóbbi években az Egyesült Államok egyik legkedveltebb zenei-kulturális eseményévé nőtte ki magát: a nagyközönség mellett, a Rolling Stone, a Spin és a New York Times is évek óta a legjobb amerikai nyári fesztiválok között említi. A rendezvény a legmagasabb nézőszámát 2014-ben érte el, akkor több, mint kilencvenezren látogattak ki a Nashville-től 105 kilométernyi távolságra elterülő, hatalmas Great Stage Parkba.

A Bonnaroo-nak vannak olyan hozadékai is, amivel a környék lakói a fesztivál indulásakor talán nem is számoltak. Amióta 2008. június 12-én a Metallica útban a fesztiválra megállt Nashville-ben, és a Grimey’s New & Preloved Music lemezbolt alatt megbúvó, találóan csak The Basementre keresztelt, aprócska pincében, egy hatvan perces, titkos, bemelegítő koncertet adott százötven, különösen szerencsés rajongó előtt, a város lakói minden évben különös izgalommal várják, hátha feltűnik valamelyik óriásbanda a közeli klubok egyikében. Akkor James Hetfieldék egy nyolc dalos műsorral  – No Remorse, Fuel, Harvester of Sorrow, Welcome Home (Sanitarium), For Whom the Bell Tolls, Master of Puppets, Sad But True, Motorbreath, Seek & Destory – örvendeztették meg jelenlévőket. A koncertet rögzítették, majd novemberben limitált, háromezres példányban ki is adták, Live at Grimey’s Record Store címmel. Az EP érdekessége, hogy Load/Reload/St.Anger korszak megváltozott arculata után, a Metallica itt használta először újra egy hivatalos kiadványon a jól ismert, eredeti logóját (a S&M 1999-es megjelenése és a Grimey’s között  kilenc év telt el).

Nem véletlen tehát, hogy miután a szervezők bejelentették, hogy a Pearl Jam 2008 után, 2016. június 11-én újra ellátogat a fesztiválra, a találgatások azonnal elkezdődtek a városban, egy zárt körű buli lehetőségével kapcsolatban. Bizakodásra adhatott okot, hogy Eddie Vedderék tökéletesen beleillettek a Bonnaroo előtti, „titkos koncert koncepcióba”. Nem először fordulna elő velük az ilyesmi, elég csak a 2005-ös, West Seattle-ben található, Easy Street Records-beli fellépésükre gondolni. 2016. június 9-én reggel, két nappal a fesztiválfellépés előtt, a Pearl Jam Twitter oldalán az alábbi üzenet jelent meg: „Gyertek le a Grimmey’s-be holnap délelőtt 11:00-kor, szerezzétek be a Pearl Jam Bonnaroo plakátokat (korlátozott mennyiség van belőlük). Az első huszonöt Ten Club tag különleges ajándékot kap.” Hogy mi lehet a meglepetés, senki nem sejthette. Hogy a dedikált posztereken és az ajándék CD-ken túl is van élet, azt a Pearl Jamet jól ismerő rajongók pontosan tudták. De talán még a legtitkosabb álmaikban sem szerepelt az, ami a helyszínen várta őket: belépőjegyek aznap estére, Jack White, Third Man Records (TMR) nevű lemezboltjába.

White 2001-ben alapította meg a TMR-t Detroitban azzal a céllal, hogy a kiadó épületében tárolni tudja a felszereléseit, illetve néhány korai White Stripes kislemezt újra piacra dobhasson. A cég első lemezboltját Nashville-ben nyitotta, 2009-ben. A hely komplexitása egészen egyedülálló, nem szimpla hanghordozó kiskereskedelemről van szó: az üzlettéren túl, egy apró koncertterem (a Nashville Blue Room), egy úgynevezett „novelties lounge” (a nevével ellentétben mindenféle vintage hang- és képrögzítővel van tele – ha valaki utánuk akar nézni, üsse be a “Scopitone”, a “Wox-o-Matic” és a “Voice-o-Graph” kifejezéseket a Google keresőjében), a kiadó irodája és raktára, valamint a TMR hang- és fotóstúdiója is az épületben található.

A találgatások a titkos fellépéssel kapcsolatban igaznak bizonyultak. A koncertnek hamarosan híre ment, a TMR előtt egyre többen gyűltek össze abban reménykedve, hogy valahogy mégis bejuthatnak a bulira. Eközben bent a teremben, a biztonságiak folyamatosan arra figyelmeztették a jelenlévőket, hogy kép-, és hangfelvételeket sem készíthetnek. A kétszázötven, izgatott néző között a város vezetői, köztük Nashville polgármestere, Megan Barry, a helyi country-csillag, Margo Price, az ausztrál country-sztár Keith Urban, jó pár NBA játékos, valamint a huszonöt szerencsés Ten Club-tag is ott toporgott. Sőt, egyesek még egy Sandra Bullock-hasonmás (?) hölgyet is látni véltek közöttük.

Június 9-én este, a Pearl Jam tagjai kisétáltak a Nashville Blue Room végében felállított színpadra. A zenekar belevágott a Corduroyba, de csak azért, hogy még az utolsó beállításokat elvégezzék a felvételekhez: a dal nem volt a koncert része. Ha már ott voltak és a hely alkalmas volt rá, akkor miért ne vették volna fel a koncert anyagát? A setlist nyolc tételt tartalmazott. Az első ötös – a gyönyörűen elővezetett Pendulum, a nyers Mind Your Manners, az örök lemezboltos ½ Full (az Easy Streeten is a setlisten volt, pedig nem gyakori koncerttétel), a Boom Gaspar billentyűivel felvezetett Life Wasted, majd az összes eddig felsoroltakhoz képest is jobb Deep után, a helység hirtelen elsötétült. A nézőtéren szolid pánik volt kialakulóban. Csupán ennyi lett volna? – kérdezték egymástól a jelenlévők, de a zenekar pillanatokkal később újra a színpadon termett. Vedder a mikrofonhoz lépett és felkonferálta az este talán legjobban várt pillanatát: „Fogadjátok a színpadon szeretettel, Jack White-ot!”

A Pearl Jam és Jack White (forrás: jamband.com)

White csatlakozott Jeff Amentékhez, hogy közösen adják elő az Avocado albumhoz felvett, de arról lemaradó Pearl Jam-ritkaságot, az Of The Earth-öt. A Porch unokatestvéreként jellemezhető, a Ten-éra kiadatlan felvételeinek szintjét idéző dal élő premierje 2010. július 22-én volt Dublinban, és tényleg nyugodtan nevezhetjük valódi különlegességnek: a Pearl Jam mindössze tizenhárom alkalommal játszotta el a pályafutása során élőben (a nashville-i fellépés előtt csupán tízszer került be a setlistbe, azt követően pedig még kétszer). A kontraszt meglehetősen éles volt Vedderék és White megjelenése között. Míg a seattle-i srácok farmert, pólót vagy rövid ujjú inget viseltek, addig White – nevével ellentétben – sötét garbóban és napszemüvegben lépett színpadra. Hollófekete, göndör haja, szinte teljesen eltakarta sápatag arca nagy részét. Egy nashville-i újság szerint úgy néztek ki, „mint amikor egy tinifilm végén, a népszerű, középiskolás garázsbanda felhívja a gólyát, hogy játsszon velük egy számot a tehetségkutató fináléjában”. A dal, köszönhetően az érzelmektől túlfűtött Mike McCready-Jack White improvizációknak, hatalmas, percekig tartó jammelésbe csapott át. Később Jack a TMR történet legfontosabb pillanatának nevezte a performanszt! A koncert két különlegességgel, a rajongók egyik kedvenc, lemezről (egészen pontosan a Vs-ről) lemaradó dalával, a Hard to Imagine-nel, valamint az első karácsonyi Ten Club kislemezdallal, a Let Me Sleeppel ért véget. Még csupán június volt, de a jelenlevők egy ajándékot már egészen biztosan kaptak „a fa alá”.

Másnap délután Eddie Vedder visszatért a lemezboltba, hogy egy különleges dalt, különleges körülmények között rögzítsen. Az ősrégi, „Third Man Record Booth”-nak keresztelt, telefonfülke-szerű kabinban, egy felújított, 1947-es Voice-O-Graph felvevőhelységben vette fel az Out of Sandet. Ehhez mérten recseg-ropog, nyúlik, torzul a dal, ennél old schoolabb már nem is lehetne (később a Twin Peaks filmzenealbumon már normális stúdiófelvételként, a megszokott minőségben jelent meg). A berendezést egyébként bárki használhatja, aki betér a boltba: a maximum két perc hosszúságú saját felvételeket bakelit kislemezen meg lehet vásárolni, majd igény esetén mp3 formátumba konvertálják, amit aztán a „művészek” hazavihetnek, vagy feltölthetik a végeredményt a TMR honlapjára.

A koncert felvétele szerencsére fennmaradt az utókor számára, a TMR 2009 óta indított, különlegességeket és kiadatlan felvételeket tartalmazó Vault-sorozatának huszonkilencedik darabjaként. Ezekhez a kiadványokhoz alapból kizárólag a Third Man Records Vault Platinum tagjai juthatnak hozzá. Ők negyedévente kapnak egy csomagot, amiben a Vault-sorozat aktuális darabjai, egy-egy coloured-vinyl nagylemez és kislemez, valamint egy-egy speciális ajándék található.

A Pearl Jam koncert kapcsán azonban a Ten Club-tagok is lehetőséget kaptak a kiadvány megvásárlására. Egy-egy e-mailen érkezett, egyedi kóddal lehetett előrendelni a csomagot, ami egy fekete-narancssárga vinylt (a koncert anyagával), egy átlátszó kislemezt (az Out of Sanddel), egy keményfedeles fotókönyvet (a TMR fotós Jamie Goodsellnek az eseményekről készített, fantasztikus képeivel), egy Pearl Jam felvarrót, valamint egy speciális, Pearl Jam-TMR logómix kitűzőt tartalmazott. (Muszáj idefűznöm egy személyes kommentet: ennek a kiadványnak jómagam is tulajdonosa vagyok. Van jó pár különlegesség a gyűjteményemben, de ehhez fogható, gyönyörűen kivitelezett, igényes csomag egy sem. A lemezborító arany-barna kombinációja, amivel csak a Down on the Upside tudja felvenni a versenyt, a kétszínű vinyl, a prémium minőségű kiegészítők, egészen káprázatosan szépek!) A Live at Third Man Records korszakos zsenik, nagybetűs művészetének közös, időtlen alkotása lett. A fizikai formátumok megmenthetőek, csupán ilyen szeretettel kell kezelni őket!

A Pearl Jam 2016. június 11-én lépett fel a Bonnaroon. Az este folyamán huszonkét dalt adtak elő Stone Gossardék. Érdekesség, hogy az előzetes setlisten szereplő tételek közül végül a Pilate és a Comatose, valamint két feldolgozás, az Interstellar Overdrive (Pink Floyd) és Baba O’Riley (The Who) is lemaradt. A végleges dalsorrendhez viszonylag fegyelmezetten állnak, nem nagyon szokott ilyesmi előfordulni. Kedves pillanat volt viszont, amikor a ráadás-első Oceans után Oliviának, Eddie Vedder kislányának elénekelték a Happy Birthdayt. A Blackben pedig Brendan O’Brien, a zenekar lemezeinek producere is beszállt a srácokhoz zenélni.

A Pearl Jam a Bonnaroo után már csupán hatszor lépett fel az év folyamán. Két júliusi fesztiválkoncert után, az augusztusi baseball-stadion túra, a két bostoni Fennway Park és a két chicagói Wrigley Field zárta le az évet a zenekar számára. Utóbbiakat a Let’s Play Two című film őrizte meg örökre az utókor számára.

___

Pearl Jam: Live at Third Man Records (2016)

Kiadja: Third Man Records (TMR388)
Megjelenés: 2016 július-augusztus

Pearl Jam:

Eddie Vedder – ének, gitár
Mike McCready – gitár
Stone Gossard – gitár
Jeff Ament – basszusgitár
Matt Cameron – dob

Közreműködött: 

Boom Gaspar – billentyűk (B3)
Jack White – gitár (B1)

A oldal:

  1. Pendulum
  2. Mind Your Manners
  3. ½ Full
  4. Life Wasted
  5. Deep

B oldal:

  1. Of The World (vendég: Jack White)
  2. Hard To Imagine
  3. Let Me Sleep

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

*

Legutolsó Lemez

A LAP TETEJÉRE