Sorsfordító MTV Unplugged koncertek | 1. rész: Stone Temple Pilots

Share Button

Az MTV fennállásának legjobb húzása minden bizonnyal az volt, hogy elindította a mára már klasszikussá vált unplugged szériáját. Nyugodtan nevezhetjük ezeket az előadásokat sorsfordítónak, mert a már akkor is hihetetlenül sikeres zenekarok az akusztikus bulik után népszerűségük csúcsára értek. A GB4 (Grunge Big 4) mellett azonban jó pár más, egészen kiváló grunge/rockzenekar is megfordult a műsorban. Most induló sorozatunkban először a Stone Temple Pilots akusztikus showját elevenítjük fel.

STP SW COLScott Weiland és a grunge-os kinézete

Core, de nem Hard

Az 1989-ben elstartoló sorozat 22 évadot élt meg, és annak felvirágoztatásában a Soundgarden kivételével az összes többi meghatározó Seattle-i banda – a Pearl Jam, az Alice in Chains, és a Nirvana – egyaránt aktív szerepet vállalt. Ha kicsit tágabban értelmezzük a grunge fogalmát, akkor a Stone Temple Pilots a számunkra is releváns előadók sorában valahol félidőben debütált a szériában. Már túl voltunk a Pearl Jam, a Nirvana, és Neil Young akusztikus koncertjén, de még csak utánuk került képernyőre a Live, a Hole, a Hootie & The Blowfish, a Staind valamint az Alice in Chains unplugged showja is.

Bár már az előző év novemberében rögzítették a Sony Music New York-i stúdiójában, Scott-ék koncertjét először csupán 1994. február 2-án láthattuk az MTV-n, a sorozat 5. évadjának 1. részeként (az előző évad utolsó fellépője egyébként a Nirvana volt). Jó időknek számítottak ezek a zenekar történetében, mert bár a srácok már gőzerővel készültek a Purple márciusi felvételeire, valójában még mindig a Core megasikerében lubickoltak.

A koncert hatalmas zenei élmény volt.

A STP tagjai szinte semmit nem úgy játszottak, mint az eredeti felvételeken, és minden apró lehetőséget megragadtak azért, hogy érdekesebbé tegyék a dalokat. Emiatt – egyes esetekben – az egyébként is kiváló szerzemények a korábbi verzióknál is jobbak lettek. A koncert legkiemelkedőbb pillanatai közé a Creep második versszakának bezúzdásított, de végtelenül emocionális, szívből jövő énekdallamai, és a swingesített/jazzesített/bluesosított Sex Type Thing tartoztak.

A DeLeo tesók és Eric Kretz viszonylag visszafogottan viselkedtek és nagyszerű zenei teljesítményt nyújtottak. Scott pedig az egész koncert alatt egy hintaszékben ülve billegett előre-hátra, néha belekortyolgatott az odakészített koktéljába, és mindeközben fantasztikusan is énekelt.

Egyáltalán nem tűnt olyannak, mint akit túlzottan zavarna a grunge-os kinézete.

Big Empty

A setlist – két kivétellel – az első album legnagyobb slágereiből állt össze. Az egyik, az adásba nem kerülő Andy Warhol című David Bowie feldolgozás, a másik pedig az új dalként itt debütáló Big Empty volt. Utóbbinak egészen különleges története van.

Mielőtt a második STP albumon megjelent volna, a dal 1994. március 29-én, a The Crow (A holló) című mozi filmzenealbumának egyik legfontosabb betétdalaként cd-n is kijött. A San Diego-i srácok eredetileg nem ezt a dalt szánták a lemezre, hanem egy régi Mighty Joe Young (az STP korábbi neve) demó újrafelvételét, az Only Dying-ot. Brandon Lee megdöbbentő halála miatt azonban a zenekarnak és a kiadónak változtatnia kellett az eredeti terven, így kerülhetett a Big Empty képbe a soundtracken.

A váratlan változtatási kényszer miatt talán még inkább figyelemreméltó, hogy a dal az 1995-ös MTV Movie Awards-on elnyerte a Best Song From A Movie-t, azaz az év legjobb filmzenéjéért járó díjat.

Big Empty: mindenhogy jó

Sin – Egy rejtélyes történet

Rejtélyes történet egy unplugged koncert kapcsán? Ha Scott Weiland benne van valamiben, akár bármi előfordulhat, bár ez a sztori most kivételesen nem róla szól. Lement a show az MTV-n, amivel minden érintett – a zenekar, a közönség, az MTV és a Sony – elégedett volt, az előadás mindenki szerint nagyon jól sikerült. És bár túl nagy merítési lehetőség nem volt, úgy tűnt, hogy a lehető legjobb dalok lettek a setlistre összeválogatva. Aztán amikor híre ment annak, hogy nem a teljes felvétel került adásba, az igazán fanatikus STP rajongók lázba jöttek egy olyan információtól, ami hosszú évekig témát szolgáltatott a fan klubok online felületein kommentelők számára.

Egy Sony/Viacom-os CD-ROM-on azt az információt lehetett olvasni, hogy a srácok – az addig ismert dalok mellett – a Core egyik leghúzósabb tételét, a Sin-t is eljátszották a Sony Studios-ban. A rajongók ettől a hírtől teljesen felvillanyozódtak, rövid időn belül „hajtóvadászatot” indítottak a felvétel megszerzéséért. A Sin azonban sehogyan sem került elő. Hosszú évek múltán sem jártak a hard core fanok sikerrel, csupán egy-két, később „hamisítványnak” bizonyuló hanganyagot találtak.

A rejtély megoldásra egészen 2012-ig kellett várni. 18 (!) év kutatómunka után az egyik STP fan made oldal szerkesztőjének sikerült találni egy „megbízható forrást”, aki azt állította, hogy bár a zenekar valóban azt tervezte, hogy eljátssza a koncerten a dalt, végül a DeLeo fivérek úgy döntöttek, hogy a Sin mégsem kerül be a setlistbe aznap este. A korában hitelesnek vélt információ tehát egy tévedésen alapult. Kiderült, hogy csupán annyi történt, hogy a Sony/Viacom-os CD-ROM-on a felirat hibás volt. Egy külső szemlélő számára akár blőd dolognak is tűnhet az, hogy valaki egy dal akusztikus verziójáért ennyit teperjen, de aki rajongott már nagyon valamelyik zenekarért, az biztosan megérti az STP fanok csalódottságát.

Sin: az eredeti dal

Plushplugged

A Stone Temple Pilots nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a koncertnek. A felvételek nem jelentek meg dvd-n, és cd-n is csak a Vasoline maxi B-oldalának harmadik és negyedik számaként bújt meg két tétel, az Andy Warhol és a Crackerman.

Hogy a fenti állítás mennyire igaz, azt kiválóan érzékelteti, hogy a 2003. november 11-én boltokba kerülő best of albumon, a Thank You-n sem használták ki a lehetőséget, hogy végre valamelyik MTV unplugged dalt felhasználják az addigi életmű prezentálására. Pedig azon is szerepel egy akusztikus felvétel – a Plush egy lecsupaszított gitár/ének verziója – de az sem erről a koncertről, hanem egy 1992-es MTV’s Headbangers Ball élő performanszából származott. A koncert azonban így is a grunge történelem részévé vált, mi rajongók pedig örökké hálásak lehetünk a zenekarnak (és az MTV-nek) azért az estéért. Reménykedjünk benne, hogy egyszer hivatalos formában is napvilágot lát a koncert teljes anyaga cd-n és dvd-n is.

Egy valami azonban biztosnak tűnik. A Sin azon sem lesz rajta.

A Stone Temple Pilots adásba kerülő MTV Unplugged koncertje

Short Report

 

Stone Temple Pilots – MTV Unplugged

 

Hely: Sony Music Studios, New York

A felvétel időpontja: 1993. november 17.

Az adásba kerülés időpontja: 1994. február 2.

Epizód: S05E01

 

Stone Temple Pilots: Scott Weiland | Dean De Leo | Robert DeLeo | Eric Kretz

További fellépő zenészek: Shawn Tubbs (guitar), Lonnie Tubbs (percussion)

 

Setlist: Crackerman | Creep | Andy Warhol (David Bowie cover) | Plush | Big Empty | Wicked Garden | Sex Type Thing

3 hozzászólás

  1. Zsolti

    A Nirvana unplugged-ot pont a STP unplugged felvétele utáni napon vették fel, szóval nem a STP felvétel a későbbi. 🙂

    • Pintér Miklós
      Szerző

      🙂 Köszi az infót, ez igaz is. Viszont sehol nem írtam, hogy milyen sorrendben vették fel a koncerteket, csak azt, hogy milyen sorrendben kerültek képernyőre. 😉

      “Ha kicsit tágabban értelmezzük a grunge fogalmát, akkor a Stone Temple Pilots a számunkra is releváns előadók sorában valahol félidőben debütált a szériában. Már túl voltunk a Pearl Jam, a Nirvana, és Neil Young akusztikus koncertjén, de még csak utánuk került képernyőre a Live, a Hole, a Hootie & The Blowfish, a Staind valamint az Alice in Chains unplugged showja is.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.