SEATTLE | 11/12/2019 | 01:27

Seattle-Budapest Grunge Magazin

Tudodki hálójában – Soundgarden: Live From The Artist Den (2019)

Szerző:

Los Angeles, 2013. február 17. A King Animal turné zárásaként a csodaszép Wiltern színházban lépett fel a Soundgarden. A koncertet az Artist Den produkció rögzítette és bizonyos részeit egy amerikai televíziócsatornán mutatta be, még ugyanannak az évnek a nyarán. A teljes felvétel sokáig nem volt hozzáférhető, csupán Chris Cornell halála után, 2019. július 26-án tették a nagyközönség számára is elérhetővé. Az anyag végül CD-n, vinylen és Blu-ray lemezen is megjelent, sőt, még az IMAX mozik is a műsorukra tűzhették a filmet szerte a világon. Kritika az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb zenei koncertkiadványáról.

Soundgarden – Live From The Artist Den (2019)

Tudodki

Kevés jobb dolog történhetett a Soundgarden rajongókkal, mint ennek az anyagnak a megjelenése.

A Live From The Artist Den kiadását számos olyan mozzanat előzte meg, ami sokkal inkább a különböző színű, csillogó-villogó csomagoló papírba burkolt profitmaximalizálásról szólt, mint Chris Cornell és a Soundgarden valós művészetéről. Hiányzott a hozzáadott érték, az újdonság és a valódi miért. Bármi is volt a célja, a legtöbb esetben csak ártott a felszínességével a mindenek hátterében a szálakat mozgató Tudodki.

A Cornell halálát követő teljesen felesleges best of kiadvány és a mainstreamből érkező, többségében totális kívülállóval nehezen értelmezhető Los Angeles-i (!) emlékkoncert mellett én a seattle-i szoboravatást is kicsit korainak érzem (bár a jogosságát természetesen nem vitatom). A Rock and Roll Hall of Fame beiktatásra való lobby-t pedig minősítse mindenki a saját értékítélete szerint. Nekem mindenesetre úgy tűnik, mintha nem a zenekar tagjainak lenne fontos ez az egész. A zenének szerintem sem a teljesítményről, a díjakról, a rekordokról, meg az elitizmusról kellene szólnia. Pláne nem azok számára, akik nem ezért vettek annak idején hangszert a kezükbe. Persze most sem ők, a zenészek akarják így intézni az életüket. Hanem Tudodki. Tudodki rátelepedett a Chris Cornell- és a Soundgarden-hagyatékra és olyan irányba tereli a folyamatokat, ami leginkább neki jó. Azok hárman meg csak vergődnek a hálójában.

A fentiekhez képest a King Animal turné zárófelvonásaként, 2013. február 17-én megörökített, speciális Artist Den produkció mindenféle szuper és kevésbé szuperebb dobozban való kiadása végre maga a Soundgarden. És minden más, amiért a zenekart annyira szeretni lehet.

Az Artsist Den

Az Artist Den egy televíziós műsorsorozat neve, ami a 2008-as indulása óta háromszor is Emmy-jelölést kapott – ha már a fentiekben a díjakról volt szó. A koncepció szerint Mark Lieberman executive producer és Alan Light programigazgató választja ki a fellépő művészeket és a koncerthelyszíneket, saját szempontrendszerük alapján. A lokációk mellett szépségük, történelmi jelentőségük vagy az adott fellépőhöz való kötődésük alapján döntenek. A Soundgarden esetén a Wiltern nevű, 1931-ben átadott és a hetvenes évekbeli lepusztulást követően 1985-ban felújított, patinás Los Angeles-i színházra voksoltak. A Wiltern elnevezés annak a két utcának a nevéből ered, amelyek kereszteződésében az épület áll (Wilshire és Western = Wiltern).

Az eseményekre való bejutást nagyrészt a szerencsének köszönhetik a nézők: előzetes e-mailen történő feliratkozás alapján a műsor adatbázisából sorsolják ki a közönséget, akik számára a belépés ingyenes (a jegy személyre szóló és nem átruházható). Az évek folyamán presztízs kérdés lett bejutni, a műsorba ugyanis tényleg csak a legjobbak kerülhetnek be: a Soundgarden előtt és után olyan előadókkal lehetett találkozni, mint Robert Plant, Ringo Star, Ben Harper, Alanis Morissette, Tori Amos vagy éppen Norah Jones, Adele és Ed Sheeran. A teljes estés koncertből egy egyórás műsort vágnak össze a szerkesztők, amiben a dalok mellett interjúkat is készítenek a fellépőkkel. Így történt ez a Soundgarden esetén is. A négy zenésszel készült – őszintén szólva nem túl izgalmas – beszélgetések teljes hosszukban megtalálhatóak a Blu-ray lemez extrái között. Az este folyamán eljátszott dalokból az Incessant Mace, a Taree, a Spoonman, a Blind Dogs, a Rowing, a Non-state Actor, a Thousand Days Before, a Rusty Cage, a New Damage és az Outshined került végül adásba. Az amerikai televízióban a hatodik évad második részében (S06E02) debütált Cornellék fellépése, a szezon premier pedig 2013 júliusában volt.

Az Artist Den egyes részeit 1080-as HD kamerákkal és 64 csatornás Apogee’s custom Symphony I/O multitrack rendszerrel rögzítik, vagyis elképesztő minőségben! Pont olyan kitűnő kordokumentum a felvétel az újraegyesülést követő Soundgardenről, mint amilyen annak idején a Louder Than Live (1990) vagy a Motorvision (1992) volt! Annak ellenére is az, hogy Kim Thayil azt nyilatkozta, hogy a reflektorfény és a kamerák miatt talán egy kicsit idegesebbek és visszafogottabbak voltak a szokásosnál.

A koncert

A nyilvánvalóan sok-sok utómunka ellenére nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a Soundgarden bombaformába került a King Animal turné végére. Chris fantasztikusan énekel, az Audioslave-féle hangproblémáinak (érts: magasak fokozatos eltűnése) nyoma sincs. Hogy ebbe a technika mennyit segíthetett neki, az egyáltalán nem fontos már. Ha volt is belenyúlás, azt nem lehet észrevenni és csak az anyag javára szolgált! A huszonnyolc dalos – valójában huszonkilenc, de az utolsóként elővezetett zajongást, a vicces nevű Feedbacchanalt nem nevezném annak -, két és félórás koncert egészen egyszerűen pazar.

El lehet egyes dalokon időzni és érdemes is, de még mielőtt belevágnánk, Matt Cameron játékáról külön is ejtsünk néhány szót. Azt a temérdek, könnyen elérhető Pearl Jam videón már megszoktuk, hogy Cameron milyen elképesztően dobol. De amilyen lazán és erőteljesen letarolja itt a Jesus Christ Pose elejét, majd persze az egész dalt, az technikai és dinamikai szempontból is lélegzetelállító! Meggyőződésem, hogy korunk egyik legjobb rockdobosának a Soundgarden (volt) az első számú otthona és ez soha nem is változott az idők folyamán. Itt vannak ezek a felvételek, nem is kell rá jobb bizonyíték!

A koncert egyébként nagyjából már abban a pillanatban eldőlt, amikor a világítóan zöldszemű, bakancsos Chris Cornell szép lassan besétált a színpadra sötét színű, zakószerű kabátjában és garbójában. Az az ember – bármennyire is akarta Tudodki, hogy valami más legyen – maga volt Seattle és minden más, ami jó volt a városban a nyolcvanas-kilencvenes években. Olyan karizmája volt, olyan sugárzó és erőteljes színpadi jelenléttel bírt, amihez hasonlót senki más sem birtokolt a színtérről. Azon az estén is éppen csak kisétált a színpadra, de már az övé volt minden és mindenki. Pedig még el sem kezdett énekelni.

A koncert meglepetése és legkülönlegesebb pillanata a Blind Dogs megidézése volt. A tinédzser Leonardo Di Caprio nevével fémjelzett generációs remekmű, a Basketball Diaries (Egy kosaras naplója) című mozialkotás betétdala itt hangzott el élőben először. Chris pár mondatban mesélt Jim Carroll-ról és a filmről, majd következett az elvakult, vallásos emberekről szóló szám, az egyik legjobb Soundgarden szerzemény. Rejtély, hogyan jutott az évek során ilyen mostoha sors számára! A Badmotorfingerről elővett és nagyrészt a koncert végére hagyott klasszikusok – Jesus Christ Pose, Drawing Flies, Rusty Cage, New Damage, Outshined, Saves & Bulldozers – természetüknél fogva is működtek, de a legnagyobb húzása öt Black Sabbath-rokon dalnak volt. A nyitó Incessant Mace, a Flower, a New Damage, a Blind Dogs és a Blood on the Valley Floor bizonyította, hogy bár sok idő telt el az Ultramega OK és a King Animal között, sok minden változott a zenekar körül és a nagyvilágban, a Soundgarden sohasem tagadta meg önmagát, bármennyire is nagy volt a csábítás, mindig hű maradt a gyökereihez. Talán ez az egyik oka annak, hogy sokakkal ellentétben a seattle-i négyes mindig hiteles tudott maradni.

A koncerten a Louder Than Love-on kívül minden album megidézésre került. A King Animal dalai, élükön a teljesen Superunknown-kompatibilis Taree-vel, egy cseppet sem lógtak ki a jól ismert szerzemények közül. Aztán a Black Hole Sun nyünyörgése (copyright: RZ) után megváltásként következett a Ty Cobb. Még mintha a zenekar is  feloldódott volna a koncert végére, hirtelen egy kis lendület költözött a színpadra. Mondjuk a kiállás utáni basszus-dob kettős minimum furcsa ritmusban játszik egymáshoz képest, de ez lehet, hogy normális, csak eddig nem vettem észre, hogy a dal 27/48,5-ben van.

Pótolhatatlanok

Kim Thayil a napokban azt válaszolta egy új album megjelenésére vonatkozó kérdésre, hogy “Teljes mértékben lehetséges, hogy megjelenik, mert épp azon dolgoztunk [amikor Chris meghalt]. Nyilvánvaló, hogy van még egy lemez bennünk. Vannak dolgok, amiket már megírtunk, vannak, amiket már feldemóztunk és fel is játszottunk.”

A Soundgarden világát semmivel sem lehetett összehasonlítani. Meg sem próbálták őket úgy utánozni, mint a három másik nagy seattle-i pályatársukat, a Nirvanát, az Alice in Chains-t és a Pearl Jam-et. Nem, mert nem lehetett. Még mindig nagyon furcsa leírni múlt időben ezt. Hihetetlen veszteség a Soundgarden. Pótolhatatlan. Ez a kiadvány mutatja meg csak igazán, mennyire.

Bízom benne, hogy a még fiókban heverő, az új lemezre megírt vagy még korábbról itt maradt Soundgarden, esetleg Temple of the Dog szerzemények is hamarosan napvilágot látnak majd!

__

Soundgarden – Live From The Artist Den

Formátumok: Blu-ray, LP, CD
Megjelenés: 2019. július 26.
Kiadja: Univeral Music Enterprises

Zenei producer: Joe Barresi

Tracklist:

  1. Incessant Mace
  2. My Wave
  3. Been Away Too Long
  4. Worse Dreams
  5. Jesus Christ Pose
  6. Flower
  7. Taree
  8. Spoonman
  9. By Crooked Steps
  10. Blind Dogs
  11. Rowing
  12. Non-State Actor
  13. Drawing Flies
  14. Hunted Down
  15. Black Saturday
  16. Bones Of Birds
  17. Blow Up The Outside World
  18. Fell On Black Days
  19. Burden In My Hand
  20. A Thousand Days Before
  21. Blood On The Valley Floor
  22. Rusty Cage
  23. New Damage
  24. 4th Of July
  25. Outshined
  26. Black Hole Sun
  27. Ty Cobb
  28. Slaves & Bulldozers
  29. Feedbacchanal

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

*

Legutolsó Lemez

A LAP TETEJÉRE