A Grungery-n rengeteg jobbnál jobb grunge zenét van lehetőségünk megosztani. Voltak azonban olyan zenekarok, amelyek valamivel korábban érkeztek, és az addig betonbiztosnak tűnő zenei standard-ekhez képest, egy teljesen más megközelítést hoztak. Az egyik legnagyobb hatású újító banda a Jane’s Addiction volt. Új sorozatunkban azt mutatjuk be, hogy ezeket a hatásokat hogyan ültették be egészen konkrét dalokba a követők. Fogadjátok szeretettel az ‘Így játsztok ti. Minket.’ ötletadójának posztját. Timár Attila írása. 1988 decemberében, MC Hammer, Madonna és a Mötley Crüe aktuális slágerei között megjelent egy klip az MTV-n, amiben négy lepusztult, kettyósnak tűnő figura egy „Cash in now, honey” refrénű számmal hipnotizálni kezdte az újra fogékony zenerajongókat. Három év múlva a zenekar már nem működött, de a hipnózis hatása kitartott az egész következő évtizedben, sőt, bizonyos értelemben még tovább is. A Jane’s Addiction három egyenrangú zenész (Dave Navarro: hol elszállós, hol szárnyaló gitárjáték; Eric Avery basszer és Stephen Perkins dobos törzsi lüktetésű, izgalmas játéka) és egy sámánszerű, fejhangon éneklő frontember (Perry Farrell) eksztatikus kölcsönhatásából született. Nem törődtek sem a közönség, sem a szakma elvárásaival, sokkoló borítójú és tartalmú lemezeikkel, legendaszámba menő bulijaikkal mintát adtak minden olyan zenésznek, aki kísértést érzett a járatlan út iránt. Legtökéletesebb albumuk a Nothing’s Shocking, de a … Bővebben: Így játsztok ti – Jane’s Addictiont