SEATTLE | 11/12/2019 | 23:41

Seattle-Budapest Grunge Magazin

Kategória

Lemez - page 2

Beast Mode-ba kapcsolva | Slowmesh: Something New (2017)

Mit tegyen egy zenekar, ha úgy érzi, hogy az új dalok már egy merőben más, egy sokkal változatosabb irányt képviselnek a korábbiaknál? Mi legyen, ha azok már nem férnek bele abba a kategóriába, amit az elmúlt években megismert és megszeretett a rajongótáboruk? A VL45 tagságának egy része úgy döntött, hogy inkább tiszta lappal indul, és a friss szerzeményeket más… Tovább

Piros alma, anyarág | Ørdøg: Søtétanyag (2017)

Február 3-án, a HammerWorld Magazin mellékleteként jelent meg az Ørdøg zenekar második, Søtétanyag című nagylemeze. A digipack csomagolásban és bakelit verzióban is elérhető album a Tíz fekete dal folytatásaként jókora meglepetést fog okozni azok számára, akik eddig nem hallgatták intenzíven Vörös Andrásék dalait. Az várható volt, hogy jó lesz a lemez, mégis sokkal-sokkal többet ad annál,… Tovább

A Madonna-kereszt nélkül | Candlebox: Disappearing in Airports (2016)

Öt kiváló nagylemez után idén áprilisban új kiadvánnyal jelentkezett a seattle-i Candlebox. A Kevin Martin énekes vezette csapat 2012 után gondolta úgy, hogy eljött az idő az elmúlt években felhalmozott ötleteket stúdióban rögzíteni. A csapatba visszatért a dobok mögé az a Dave Krusen, akinek játéka a Pearl Jam klasszikus első albumán, a Tenen is hallható,… Tovább

Ne siess vissza, Duff! – Jeff Angell’s Staticland: Jeff Angell’s Staticland (2016)

Jeff Angell, a Post Stardom Depression és a Walking Papers énekes-gitárosa Duff McKagan más irányú elfoglaltságai miatt egyelőre nem a kettes WP-t, hanem egy saját neve alatt megjelenő, nem-szólólemezt adott ki régi zenésztársával, a billentyűs/basszusgitáros/dalszerző Benjamin Andersonnal az oldalán. A kicsit talán furcsának tűnő megfogalmazás persze nem véletlen. Meghallgattuk az év egyik legjobb lemezét. Jeff Angell’s… Tovább

Minden nap lemeze | Nomad: Márványmenyasszony (2016)

A nagyszerű Hotel Polimer (2014) album megjelenése után két évvel, október 21-én került a boltokba a harmadik Nomad lemez, a Márványmenyasszony. A különleges történetet elmesélő kiadványt a szakma, és a rajongók is fokozott érdeklődéssel várták. Vajon sikerült-e a zenekarnak szintet lépni, vajon beváltja-e a lemez a hozzáfűzött reményeket? Lemezajánlónk. Nomad: Márványmenyasszony (2015) Tovább

A Soundgarden lepel alatt | Ten Commandos (2015)

Amikor szinte a semmiből megérkezett a hír, hogy Matt Cameron és Ben Shepherd, a Soundgarden ritmusszekciója egy közös projekten dolgozik Alain Johannesszel, és ráadásul az első dalt Mark Lanegan fogja énekelni, akkor nem volt olyan grunge rajongó a földkerekségen, aki ne csapott volna örömében a levegőbe. Hogy jó lesz az album, arra akár nagy összegben… Tovább

Az év híre: Temple of the Dog turné és Super Deluxe Edition

Szinte felrobbant ma a világ zenei sajtója a Temple of the Dog novemberi turnéja, és a legendás, 1990-es album újrakiadása miatt. Összeszedtünk minden eddigi hozzáférhető részletet, mindent, amit tudni kell az elmúlt évtizedek legnagyobb grunge szenzációjáról. A Temple of the Dog album Super Delux kiadása (2016) Tovább

Kimaxolt stíluslimit | Soundgarden: Down On The Upside (1996)

Kerek évforduló, Matt Cameron és Soundgarden rajongás, és egy zseniális, majdnem utolsó lemez. Kellhet-e ennél több ahhoz, hogy megszülessen egy rendhagyó visszaemlékezés egy kiváló dobos billentyűzetéből? Hát persze, hogy nem! Menyhárth Balázs, az Alone in the Moon zenekar ütőse szerencsére nem fogta vissza magát, és vendégposztjában elmeséli nekünk, hogy mitől zseni Matt, és mitől olyan… Tovább

Generációs flash – Alone in the Moon: Collection Of Great Generational Anthems (2016)

Vajon milyen lenne, ha összekevernénk az Alice In Chainst és a Queens Of The Stone Age-et, adnánk hozzá egy kis Toolt, néhol ráakasztanánk több tonnányi Down/COC/Crowbar–típusú súlyt, meg a kilencvenes évek második felében csúcsra járatott, mélyre hangolt, groove-os metalt, majd minderre rászabadítanánk egy egészen zseniális, ezer hangon megszólaló énekest? Nem hangzana rosszul, ugye? Alone in… Tovább

A megmaradottak | Mad Season feat. Seattle Symphony: Sonic Evolution (2015)

Amikor kijött a Sonic Evolution, visszaolvastam a március 2-án publikált posztomat a januári koncertről, és fel kellett tennem magamnak a kérdést, hogy van-e bármilyen értelme nekifognom a cd ajánlójának. A megjelenés óta már hónapok teltek el, ráadásul két egészen nagyszerű magyar nyelvű írás is kijött az eseményről: a Shockmagazinban Nagy Andor, a Metal Hammerben pedig… Tovább

The Next Stop’s Budapest | Monster Magnet: Cobras And Fire (2015)

Nem titok, hogyha nem lett volna Seattle, és nem lett volna grunge, akkor most a legnagyobb kedvencem a Monster Magnet lenne, és a Grungery helyett egy teljesen más oldalon olvasnátok ezt a posztot. Dave Wyndorf és csapata volt a grunge érát követő időszak egyetlen olyan zenekara, akit totálisan megkedveltem, és akinek a feltételen rajongója lettem.… Tovább

The Highest Truth | Chris Cornell: Higher Truth (2015)

Seattle első számú rockénekese elkészítette negyedik szólóalbumát, a jellemzően akusztikus Higher Truth-t. A lemez kapcsán a Soundgardenből sajnos most sem érdemes kiindulni, de szerencsére Chris Cornell eddigi szólómunkái sem kerültek újra előtérbe. Az év egyik legjobb lemeze nyomokban sem tartalmaz grunge-ot, mégis vannak olyan napok, amikor nem tudok elképzelni ennél jobb hallgatnivalót. Chris Cornell: Higher… Tovább

(What’s The Story) Sonic Glory? | Ozone Mama: Sonic Glory (2015)

Itt van végre az új Ozone Mama CD! Két bődületesen erős kiadvány, a The Starship Has Landed (2011) és a Freedom EP (2013), valamint a ritmusszekció komplett cseréje után Gábor Andrisékon volt a világ szeme. Vajon merre indulnak majd tovább Székely Marci énekessel? A Magyarország legamerikaibb zenéjét játszó Ozone Mama azonban most sem okozott csalódást.… Tovább

Stone Temple Beatles | Scott Weiland and the Wildabouts: Blaster (2015)

Már több, mint két hete megérkezett hozzám az új Scott Weiland lemez – pontosabban Scott Weiland and the Wildabouts bemutatkozó albuma – de sokáig úgy éreztem, hogy nem hallgattam meg még eleget ahhoz, hogy nyugodt szívvel alkothassak véleményt róla. A Scottot körülvevő botrányoktól, és a lemez megjelenése előtti napon történt tragédiától mindenképpen függetleníteni akartam magam,… Tovább

Légy a legjobb mindhalálig | Nomad: Hotel Polimer (2014)

Amikor a Lángoló Gitárokon először szembesültem azzal, hogy lesz új Nomad lemez, nem éreztem túl nagy késztetést arra, hogy elindítsam az étvágycsinálónak beágyazott A tenger meséi videóját. Annyira nem, hogy első körben meg sem hallgattam a dalt. Talán azért sem, mert bárhogyan is igyekeztem korábban, a Végállomásra isten igazából sohasem sikerült megérkeznem. Nem sokkal később… Tovább

Fantombomba | Mark Lanegan Band: Phantom Radio (2014)

Mark Lanegan a saját útját járja. Mindig is azt tette. Mivel nagyon szeretem a Screaming Trees-t, ezért nem volt ezt olyan könnyű elfogadnom. Egyszerűen akartam volna még több grunge-os, rock-os, élőhangszeres dalt hallgatni a jellegzetes hangú zsenitől. Mark a szólóalbumaival rengeteg új rajongót szerzett, olyanokat, akik soha nem hallgatnák a Seattle-i ős-zenekart vagy éppen a… Tovább

Retrószörny | Monster Magnet: Last Patrol (2014)

A Monster Magnet 2013-as albuma a mai napig megosztja a rajongókat. Egyesek egy megfáradt zenekarról beszélnek, míg mások az egekbe magasztalják Dave Wyndorf-ot. Én az utóbbiak táborát erősítem, de azt elismerem, hogy a megszokottnál valamivel több idő, és a budapesti koncert zsenialitása is kellett, hogy ma már a kedvenceim között emlegethessem a Last Patrol-t. Tovább

A LAP TETEJÉRE