„Amikor elkezdtem a Grungeryt, kábé két hónap után rájöttem, hogy ha nem megyek ki Seattle-be, nem tudok hiteles lenni. Azt éreztem, hogy tök jó, van egy csomó információm, megvettem a könyveket, elemeztem a dalszövegeket, én ebbe belevágok, mert nem nagyon látom, hogy más ennyire elmerült volna benne. Egyébként elmerültek benne, csak ők nem írnak. Ez a különbség. Pedig lehet, hogy még jobban is írnának, mint én. A különbség köztem, meg köztük, hogy én megcsináltam. Szóval azt vettem észre, hogy tök jó, de egyszerűen bele kell szagolnom a levegőbe, meg kell fognom ott a tárgyakat, találkoznom kell Seattle-ben járókelőkkel. Be kell ülnöm egy kávézóba, és figyelni a helyi szokásokat. Ezért volt a seattle-i út. Hogy elmenjek azokra a helyszínekre. És amióta hazajöttem, sokkal jobban értem az egészet, és talán egy picit ezért tudok is az akkori önmagamhoz képest is hitelesebben írni róla, mert ott voltam, beleszagoltam, megfogtam” –  Szénégető Richárd interjúja Pintér Miklóssal, a Grungery szerkesztőjével. A teljes interjút itt, a Ric$ & Green Blogon olvashatjátok! Matt Vaughannel, az Easy Street Records tulajdonosával, West-Seattle-ben Mi viszi rá az ember fiát arra, hogy újságíró legyen? Miért pont zenei újságírás? Nekem egyszerű volt a motivációm. A grunge-ról nagyon sokan írnak, nagyon jól Magyarországon. … Bővebben: A színfalak mögött – A Ric$ & Green interjúja Pintér Miklóssal