Még sohasem lépett fel Krakkóban a Pearl Jam. Az Eddie Vedder által csak „well educated”-nek és „intelligent”-nek titulált városban huszonkétezer ember gyűlt össze, hogy 2007 után újra Lengyelországban láthassa a zenekart. Ennek megfelelően szabadult el a pokol a nézőtéren. A Pearl Jam minden idők egyik legerősebb dallistájával jelentkezett.
Eddie Vedder, Krakkó (Fotó: Pintér Miklós)
Álom
John Evans megérezte.
A Let’s Play Two egyik „rajongó-főszereplője”, az alábbiakat posztolta ki a Facebookon, a krakkói koncert reggelén: „Valami azt súgja nekem, hogy a mai, krakkói koncert örökre emlékezetes marad. Bárcsak én is mehetnék! Üdvözlet a szerencséseknek, akik ott lesznek [az eredeti szövegben John itt kikacsint a Hail, Hail refrénjére: Hail, hail all those lucky enough to be there].”
A szerencsések egészen pontosan huszonkétezren voltak. Olyan dallistát írt és improvizált össze Eddie Vedder és a Pearl Jam többi tagja a számu(n)kra, amit csupán egyetlen jelzővel lehet illetni: ÁLOMSZERŰ! Talán ezzel az állítással az első bálozók is egyetértenek, bár nagyon szorítottam azért, hogy legalább egy-egy régi kedvencük felcsendüljön. Erre, ami itt volt, azonban senki nem számított. A Pearl Jam rajongók fórumai hemzsegnek a „minden idők setlistje” és a „nem hiszem el” típusú kijelentésektől és hajlamos vagyok egyetérteni velük. Még a másnapi reggelinél (úgy látszik, hogy ezen a turnén a reggelik a legalkalmasabbak az előző napi dolgok megvitatására) is arról sóhajtozott egy Binaural-pólós amerikai begyógyult szemekkel, hogy „nem tud napirendre térni a tegnap este történtek felett”.
Pedig mi minden kimaradt a programból! A Jeremy, a Daughter, az Animal, a Go, a State of Love and Trust vagy a sokak által nagyon várt Black (eredetileg játszották volna, de hirtelen indíttatásból a Whipping került be helyette). De hogy mi volt helyettük, az valami egészen hihetetlen!
Háttal (Fotó: Pintér Miklós)
Az élet egy k…va sorbanállás
Már a koncertet megelőző este (!), nagyjából százötven rajongóból álló sor kígyózott Lengyelország legnagyobb sportcsarnoka előtt azért, hogy a lehető legjobb helyet foglalhassa el a küzdőtéren. Ezt akkor tudtuk meg, amikor már a csarnok felé tartottunk valamikor úgy három óra felé. A beengedési rendszer miatt, minimum félnapos elfoglaltsággá válik a bejutás a Ten Club tagok számára, nagyjából az alábbi menetrend szerint:
13:30 Beállsz a jegyedért a sorba (vagy még korábban, hogy az első tíz sorok meglegyenek valahogyan majd bent)
14:00 Elindul a jegyfelvétel a pénztáraknál, személyivel, névre szólóan, borítékban
18:00 Beengedés, fél órával a nem-Ten Clubok előtt az arénába (ez a ‘benefit’, meg hogy egyáltalán van jegyed – de ekkor már négy és fél órája állsz sorban)
20:20 Elkezdődik a koncert (jobb esetben a köztes időben ülsz a színpad előtt, rosszabban ekkor már majdnem hét órája állsz)
23:20 Vége a koncertnek
Ez összesen majdnem tíz óra. Közben megpróbálsz valahogy ételhez és italhoz jutni (mert persze nem engedik be a csarnok területére az ilyesmit), valahogy megoldod a mosdóba járást, közben fejben végigmész kétszer az El Caminón. És még mielőtt bárki is arra gondolna, hogy ez valamiféle panaszkodás, nos nem, de amikor minden egyes koncert előtt ez van, az azért eléggé meghatározza az estéidet. És ez mind semmi, mert miközben ezeket a sorokat írom, azt látom, hogy szerda reggel nyolckor megérkeztek már négy-öt sátorral az első sorban állók Berlinbe, a csütörtök esti koncertre. Őrület, ami itt megy!
A zsúfolásig megtelt Tauron Arena (Fotó: Rockenbauer Zoltán)
Küzdő-tér
A Ten Club-os jeggyel rendelkezők számára szokás szerint működött a korai beengedés, de a küzdőtér első fele nem volt teljes mértékben leválasztva a normál álló jeggyel rendelkezőktől. A Ten Club részletesen tájékoztatta a tagokat az európai turné idevonatkozó részleteiről. Az eddigi koncerteken semmi probléma nem volt ezzel a modellel, Krakkóban azonban már az elsőként felcsendülő Of The Girl előtt érezni lehetett, hogy kemény percek várnak ránk. Volt, aki látva az események alakulását, már a kezdés előtt otthagyta az órák óta nehezen elfoglalt helyét. A Present Tense beindulós középrészénél aztán elszabadult a pokol.
A színpad első felébe iszonyatos mennyiségű ember tódult be a hátsó sorokból. A küzdőtér egyharmadánál elhelyezett korodon és színpad közötti terület befogadóképessége jóval kisebb volt, mint ahányan végül összepréselődtek. Iszonyú erővel nyomták előre az első sorokat a kordon felé. A negyedik-ötödik vonalban, közvetlenül Mike McCready előtt álltam. Számtalan országban, rengeteg koncerten jártam már, voltak kemény, küzdőtéri élményeim (érdekes módon a legdurvább szintén Lengyelországban, a 2006-os, katowicei Toolon), de ilyet még sohasem tapasztaltam. Teljesen részeg, agresszív, eszközökben nem válogató idióták ütöttek-vágtak nőt és gyereket, mindenkit, aki előttük állt. Olyan nyomás volt az elől állókon, hogy egy komoly tragédia képe is felsejlett bennem és kérem, hogy mindenki higyje el, nem túlzok.
A koncert első feléről így nem is nagyon tudok mit írni, mert azzal voltam elfoglalva egy-két mellettem álló figurával egyetemben, hogy a környékünkön álló, tizenéves gyerekeket megvédjük, mellette pedig félájult lányokat adogadtunk ki a kordonon kívülre. Már amikor tudtunk nekik segíteni, mert sokszor még az is kivitelezhetetlennek tűnt, hogy egyáltalán a kezemet felemeljem a fejem fölé. A színpadról ebből valószínűleg semmit sem tapasztaltak Eddie-ék, nem állították meg a koncertet, a biztonságiak pedig egy eset kivételével teljesen passzívak maradtak. A lelátón helyet foglaló barátaink szerint valójában három pit alakult ki a küzdőtéren, jól is nézett ki fentről, de amikor ott vagy valamelyiknek a közepén, már kevésbé őszinte a mosolyod. Azt sem érzékeled, hogy valamivel arrébb már elviselhetőbbek a körülmények.
Az első lélegzetvétel a Gardennél jött el. Mire azonban felcsendült a kedvenc Pearl Jam dalom – sosem gondoltam volna, hogy hallhatom, annyira ritka vendég a setlisteken -, történt még jópár nagyon fontos dolog.
A kordon helye jól látszik a képen (Fotó: Rockenbauer Zoltán)
A Green Desease és a Walker-ikrek
Már az Of the Girl/Present Tense kettős is fantasztikus volt, de hogy előkerüljön valami polc aljáról az Other Side, amit egyébként is csak háromszor (!) játszott a Pearl Jam élőben az eddigi teljes pályafutása során, az már-már a science fiction határát súrolta. A Jeff Ament-szerzemény először a Love Boat Captain kislemez B-oldalán jelent meg, csak később került fel a Lost Dogsra és soha nem tartozott a zenekar kedvencei közé.
A Green Disease ikerlányos cukiskodása tényleg aranyos volt: egy mosolygós ikerpár két tagja a homlokára írta a dal címét, Eddie pedig díjazta a fura igyekezetet. Az apuka nem régen azt posztolta egy Pearl Jam fórumba ezzel kapcsolatban, hogy micsoda nagy nap a tegnapi a Walker-család számára, mert hogy milyen jó fej volt Eddie az ikerlányaikkal, hogy eljátszották a Green Desease-t. A Riot Actről érkező másik két dal, a súlyosan brutális You Are és a gyönyörű All or None szintén igazi kuriózum, pedig mindkettő annyira jó dal, hogy a többség szerint állandó programelem is lehetne.
A műsor nagy része elsősorban a Ten-korszakra (Why Go, Even Flow, Garden, Alive, Once, Yellow Ledbetter, Footsteps), valamint a Vitalogy-ra (Last Exit, Not For You, Better Man, Whipping), a Yieldre (Evolution, In Hiding, Given To Fly) és a Riot Act-időkre (Other Side, Green Disease, I am Mine, You Are) épült. Az avokádós lemez (Severed Hand, Life Wasted Reprise) és a Lightning Bolt (a címadó és a Mind Your Manners) is csak két-két számmal képviseltette magát, a Vs., No Code, Backspacer és Binaural-rajongók pedig csupán egy-egy dalt kaptak (Elderly Woman, Just Breathe, Present Tense, Of The Girl).
Eddie Vedder az eredeti setlisthez képest össze-vissza variálta a dalokat. Az énekes a koncert hevében improvizált: a Black mellett a Can’t Deny Me és a Baba O’Riley is kimaradt, a már említett Whipping és a Green Disease került be helyettük. A Walker-ikrek jól kampányoltak.
Eddie Vedder, Krakkó (Fotó: Pintér Miklós)
Zenei szempontból az este fénypontját megint Mike McCready szolgáltatta. Oké, egy jó szólógitárosnak könnyű magára vonni a figyelmet, de amilyen hűséggel és beleéléssel játszotta a Comfortably Numb szólóját, aztán ahogyan neki esett a dal végén a Marshall-ládájának a gitárjával, beszakítva az előlapját, az már-már tényleg a régi időket idézte! A zenekar szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát, imádta a saját dalait. Vicces pillanat volt, amikor a Just Breathe vége felé egészen egyszerűen elszállt a cucc, Eddie pedig nem vette észre a problémát, a dal végén úgy szólt neki Stone Gossard, hogy az utolsó refrént a közönség énekelte helyette, acapella. Fantasztikus pillanatok voltak ezek is!
Mindenki saját ízlés szerint értékelje Eddie hegyi beszédeit és döntse el, hogy mennyire menő/nem menő, hogy Jill, Eddie manökenből lett szabadságharcos felesége, végig ott ácsorog bio-díszletként a színpad mellett. Lassan kötelező eleme lesz a Pearl Jam-koncerteknek, hogy az énekes családja, a tényleg cukimuki kislányaikkal, a kivetítőkön is megjelennek.
A koncerten végül harminc (!) dal hangzott el és majdnem három órán keresztül tartott. A setlist állati jó volt, megkockáztatom, életem eddigi legjobbja. Sokkal jobb szájízzel írnék az egész estéről, ha az első hatvan százalékát is élvezni tudtam volna, de aludva egyet a történtekre az ember átértékeli egy kicsit a dolgokat. Mindenesetre nem vagyok nyugodt Berlin előtt. Vajon mi vár ránk, az amszterdami és prágai korrekt buli, vagy a krakkói küzdő-tér?
Pearl Jam, Krakkó (Fotó: Pintér Miklós)
Volt idén is magyar Pearl Jam koncert, csak Krakkóban tartották
A Tauron Arenában több száz magyar rajongó volt jelen. Az első sortól, a lelátó legfelső részéig, mindenhol ott voltunk. Szervezetten, buszokkal (legalább három érkezett otthonról), vagy egyénileg, autóval érkeztünk Krakkóba. Voltak olyanok is, akik ugyanazt az utat járták be, mint mi: Bécs, Prága, Krakkó, majd csütörtökön Berlin. Ez így jól hangzik, de mennyivel egyszerűbb (és olcsóbb) lenne metróval menni pár megállót az Papp László Sporarénáig. Látva azonban a hihetetlen tömegeket – Prága tizennyolcezer, Krakkó huszonkétezer ember -, ebben a pillanatban kicsit utópisztikusnak tűnik, hogy az otthoni áfával, tizenkétezer emberre, ki lehessen gazdálkodni egy hazai Pearl Jam koncertet.
A küzdőtéren egy-két magyar zászló is felbukkant, az egyiket – „Ride With The Wave to Hungary” felirattal – Eddie fel is vitte a színpadra, cserébe pedig az egyik üveg borát adta a zászló tulajdonosának. Az üzenet mindenhol ugyanaz volt: gyertek vissza hozzánk!
Come Back – az egyik magyar zászló (Fotó: Törő Zsófi)
Traktor, zebra, buszmegálló
Krakkóból a koncert másnapján Budapest felé vettük az irányt. Egy rövid szakaszon Forma 1-es minőségű út, majd egy hat órás zötykölődés fogadott. A rövid autóút egyhangúságát zebrákkal, traktorokkal és buszmegállókkal tették szinesebbé a lengyel mérnökök. Csak úgy kapkodtuk a fejünket a kreatív megoldásokon és reménykedtünk benne, hogy mindenki épségben hazaér.
A zenekar egy része a koncert másnapján a magánrepülőgéppel utazott el Berlinbe. Mike McCready nem tartott velük, ő csak később, egy menetrend szerinti Ryanair (!!!) járattal repült a többiek után. A gépen utazó, meglepődött rajongók azt írták, hogy az után a landolás után, valószínűleg először és utoljára vette igénybe a fapados szolgáltatásait.
Megértjük, a miénk sem volt zökkenőmentes ma reggel. A pilóta úgy csapta oda a gépet a leszállópályához, hogy azt hittük, kitörnek a gép kerekei. Itt vagyunk már mi is a német fővárosban, a mai is egy jó történet lesz, de azt már a kiváló Shockmagazin hasábjain fogom megírni. Egy kicsit átmegyünk vendégeskedni hozzájuk a hétvégén!
___
Pearl Jam World Jam Tour 2018
Időpont: 2018. július 3.
Helyszín: Tauron Arena, Krakkó
Setlist:
01. Of the Girl
02. Present Tense
03. Last Exit
04. Why Go
05. Do the Evolution
06. In Hiding
07. Other Side
08. Green Disease
09. I Am Mine
10. Even Flow
11. Garden
12. Severed Hand
13. Not for You
14. You Are
15. Given to Fly
16. Mind Your Manners
17. Lightning Bolt
18. Porch
…
19. Just Breathe
20. All or None
21. Footsteps
22. Once
23. Whipping
24. Wasted Reprise
25. Better Man
…
26. Elderly Woman Behind the Counter in a Small Town
27. Comfortably Numb (Pink Floyd cover)
28. Alive
29. Fuckin’ Up (Neil Young & Crazy Horse cover)
30. Yellow Ledbetter
