SEATTLE | 24/01/2020 | 13:21

Seattle-Budapest Grunge Magazin

Címke archívum

interjú

Kevin Martin: Ha Chris vagy Layne vagy bárki más közülük mellénk állt volna…

„Egyszer felléptünk a Sweet Water nevű banda előtt, akkor már énekeltem. Hatalmas teltház volt, nagyon odatettük magunkat, szinte lebontottuk a helyet. Azután kezdték el mondogatni az emberek, hogy ‘imádjuk a Candleboxot’. Olyan volt az egész, mintha jött volna akkor egy repülőgép és ledobott volna minket városban. Ilyen egyébként Seattle mentalitása” – mesél a kezdeti idők… Tovább

Szabó Dávid: A rock ‘n’ roll egyáltalán nem halott

A grunge-hatásokkal kevert nu stonerben utazó, budapesti Slowmesh áprilisban tért vissza egy európai turnéról, ahová az Ignite énekes Téglás Zoli másik csapatát, a Zoli Bandet kísérték el. Szabó Dávidot, a Slowmesh frontemberét az indulás előtt és után is diktafonvégre kapta Kun Alíz. Így történhetett meg az, hogy több idősíkon is képet kaphattunk a koncertekről, a… Tovább

Papp Norbert (KabinLáz, Trident): A többség nem lát túl a régi kedvencein

“A világ egyre gyorsabb, mi meg egyre lustábbak vagyunk. Ami nem is csoda, mert ma már szinte mindenhez hozzá lehet jutni két kattintással. Ráadásul annyi minden van az ember arcába tolva, hogy már-már lehetetlen eligazodni a választékon. Ehhez jön még, amiről már beszéltem, hogy a többség nem lát túl a régi kedvencein, nem fárasztja magát… Tovább

Fodor Zoltán: Az az igazság, hogy lelkileg én itthon vagyok Japánban

A Storm The Studio szinte derült égből villámcsapásként érkezett a magyar rockszíntérre, hiszen senki nem számított rá, hogy az egy évtizede Japánba költözött Fodor „Fodi” Zoltán énekes (ex-Bedlam/Nomad) újra mikrofont ragad, s teszi ezt ráadásul két ex-bedlamos társával, Hankó „Judy” Zoltán gitárossal és Újvári Péter dobossal. Basszusgitárosként a Fish!-ben játszó Binges Zsolt csatlakozott hozzájuk. A… Tovább

Chris Hanzsek: Én a grunge fekete bárányaként lettem elkönyvelve

„A grunge avagy az északnyugati zenei mozgalom egy alacsony költségvetésű válasz volt a zenekészítés bonyolult és költséges formájára. Ahogy a punk rock is. Amikor először meghallottam a Ramonest, azonnal gitárt akartam venni. ‘Ú, ezt én is meg tudom csinálni!’ Hallatszott, hogy mennyire élvezik, és én is olyan akartam lenni, akinek nem kell zeneiskolába mennie azért,… Tovább

Pálinkás Tomi: Tisztában voltam azzal, hogy kiborítottam a bilit

“Őszintén mondom, hogy semmi. Annyira sokáig tartott és annyira körbejártam, hogy megdöbbent innen nézve” – válaszolja arra a kérdésre, hogy hiányzik-e neki valami a korábbi, súlyos időszakából. Nagyjából húsz éve ismertük meg mint zenészt, több mint tíz évig volt a hazai underground egyik legnagyobb hatású zenekarának vezetője és kulcsfigurája. Most a Tej frontembereként beszélgetett Kun… Tovább

Trident: Most már talán senki sem fogja azt mondani, hogy divatból csináljuk

“Sokan azt várták tőlünk az újjáalakulásnál, hogy az Újabb technológiák irányvonalát visszük tovább. Az annak idején látványos és populáris lépés is volt. De nem ezt, hanem a kilencvenes évek eleji hangulatot idézik az új dalaink. Most nem akarom mondani, hogy grunge, annál talán szélesebb paletta felé nyitunk, de ez lesz a központi vonulat, amiben mind… Tovább

Jack Endino: A legtöbb seattle-i zenekart a ’70-es évek hard rockja inspirálta

“Mi mind Led Zeppelinen, Black Sabbathon meg Kissen nőttünk fel. A punk rock attitűd mindannyiunkban megvolt, ezzel együtt szerintem a legtöbb seattle-i zenekart a hetvenes évek hard rockja inspirálta. Illetve a heavy metal. Mert mi így hívtuk a hetvenes évek hard rockját” – emlékszik vissza Jack Endino, a legendás seattle-i zenei producer, a Skin Yard… Tovább

Jeff Angell: Az lenne a legokosabb, ha a Walking Paperst folytatnám tovább

“Ha valaki a dalaimra kíváncsi, általában a Walking Papers utcáját találja meg először, hogy onnan eljusson a Staticlandhez vagy a Missionary Positionhöz. A zenekarnevek úgy funkcionálnak, mintha a dalok lakcímei lennének, így nézve pedig egyértelműen a Walking Paperst a legkönnyebb megtalálni. Valószínűleg az lenne a legokosabb dolog tehát, hogyha ezzel a zenekarral folytatnám tovább” – mondta… Tovább

Toni Wood: Andy megválthatta volna a világot

“Írt egyszer egy dolgozatot, az utolsót a gimnáziumban. A tanára egyébként is kedvelte és ötöst adott neki. A fogalmazásában ezt írta: ‘Nekem nem kell egyetemre mennem. Tudom, mihez fogok kezdeni. Híres leszek. Rocksztár leszek. Utána meg lehet, hogy lesz egy beszélgetős műsorom. Meg fogom csinálni. Aztán, amikor már híres leszek, visszajövök, hogy megköszönjem nektek.’ Annyira… Tovább

Török-Zselenszky Tamás: A grunge története, az én történetem is

“Azt látom, hogy szenved a világ és ennek elsősorban a tudatlanság az okozója. Úgy tartom, hogy a szeretet és a bölcsesség lenne a megoldás a világ bajaira. Próbálom ezt megfogalmazni mindenféle módon, hogy valamelyiket csak megértsék. Tulajdonképpen egy könyvet írok egész életemben, csak többféleképpen, hátha valamelyiket majd elolvassák”- mondja Török-Zselenszky Tamás költő és előadóművész. Az… Tovább

Rockenbauer Zoltán: Mi ez itt, ez maguknak diszkó?

“Grunge-rajongó vagyok. A kezdetektől fogva az Alice in Chains volt a kedvencem, de a Seattle-világból persze bírtam a Nirvanát és a Pearl Jamet is. Az a helyzet, hogy aztán le is ragadtam itt, a kilencvenes évek első felénél” – meséli Rockenbauer Zoltán etnológus és művészettörténész, a nemzeti kulturális örökség korábbi minisztere. Beszélgetés zenéről, művészetről, politikai tapasztalatokról… Tovább

Stumpf András: Ez akkor élmény, ha működik a közös Pearl Jam-szeretet

“Amitől ezt a lemezt kifejezetten nehéz eljátszani, az a dalok szerkezete. Semmi sem tipikus. Amikor mondjuk az Low Lightban az átvezetőből hol négy, hol három van, majd visszajön az egész vagy tizenhatszor, de hogy mikor melyik… Szerintem ezeket direkt azért írták így, hogy kibabráljanak a majdani a tribute bandákkal. Nos, üzenem Seattle-be: nem jött be… Tovább

Gábor Andris: Én legálisan vagyok betépve – a zenétől

“Én nem bírok meglenni anélkül, hogy ne hallgassak állandóan zenét. Egész nap szólnia kell valaminek a környezetemben. Ebből én már nem tudok kikecmeregni. A zenének olyan felszabadító ereje van, amely nélkül talán létezni sem lehet” – mesélt a zenéhez való bensőséges kapcsolatáról Gábor Andris, az Ozone Mama gitárosa. Cosmos Calling címmel, a napokban jelent meg… Tovább

John Evans: Felfoghatatlan volt, hogy Eddie megszólít és beszél nekem erről

“Ismervén Ed sztoriját, és tudván, hogy mit jelent ez a dal neki, egyszerűen felfoghatatlan volt, hogy megszólít, hogy beszél nekem erről, és hogy utána elénekli a dalt. Tudom, hogy mindenki másnak is énekelt ott Wrigley Fielden, ugyanakkor úgy éreztem, mintha valójában nekem énekelte volna. És amikor a közönség is énekelni kezdett, az már tényleg elképesztő… Tovább

ABC 0-24 Nonstop Rock ’n’ Roll interjúk (2017) – Mike Inez (Alice in Chains)

Az “ABC 0-24 Nonstop Rock ’n’ Roll interjúk” című kötetbe két sokat látott zenei újságíró, Dudich Ákos és Pritz Péter gyűjtötte össze legjobb interjúit az elmúlt két évtizedből, ábécésorrendbe szedve. Alanis Morissette, Alice In Chains, Faith No More, Marky Ramone, Primus, Queens of the Stone Age, Red Hot Chili Peppers, Smashing Pumpkins, Therapy? és még sokan mások külföldről; Isten Háta… Tovább

Flop: Nem mi vagyunk ebben a fontosak, hanem a Pearl Jam

A Pearl Jam – Let’s Play Two című mozifilmjének november 11-i, hazai premierje után, a Kassa Hajón egy exkluzív Pearl Jam-esten lép fel a legendás hazai grunge-zenekar, a Flop alapítóiból álló kvintett. A koncert előtt egy héttel, a srácok budapesti próbatermében ült le a Grungery diktafonja elé Kövi Lóránt énekes, Stumpf András és Töller Gábor… Tovább

Slowmesh: Tennessee Shootout – Klippremier a Grungeryn!

A remekül sikerült Something New című Slowmesh lemezről eddig három videót mutatott be a grunge-doom-stoner-southern hatásokat vegyítő, mégis egyedi hangzású budapesti zenekar. Az album egyik legjobb dalára, a Tennessee Shootoutra készült animációs klip most debütál a Grungeryn! Szabó Dávid énekessel beszélgettünk. Slowmesh: Tennessee Shootout Tovább

Tresó T Tibor: Ha nem tudsz valamiért rajongani újságíróként, az régen rossz

“A szakmán belül ez egy nagyon pejoratív jelző, degradálónak tartják, ha valaki amellett, hogy újságíró, rajong is egyben valamiért. Szerintem ez egy baromság! Nyilván az elfogult rajongás sem feltétlenül jó, de én soha nem használom ezt lekicsinylő jelzőként. Ha nincs olyan szelete ennek a dolognak, amiért te rajongani tudsz, akkor az már régen rossz” –… Tovább

A LAP TETEJÉRE