GRUNGERY

Seattle-Budapest Grunge Magazin | Alapítva: 2015-ben | Alapító: Pintér Miklós

Mia Zapata élete és halála – 4. rész: Csak hárman tudják, mi történt

Mia Zapata halála sokkolta a seattle-i zenei színteret. Az emberek bizalmatlanná váltak egymással szemben, információ híján mindenki gyanúsnak tűnt, az elkövető bármelyikük lehetett. A legkisebb zenekaroktól a legnagyobbakig, a Nirvanát, a Pearl Jamet és a Soundgardent is ideértve, összefogott mindenki a gyilkos megtalálásának érdekében.

___

A cikket a felkavaró tartalom miatt kizárólag 18 éven felüli olvasóinknak ajánljuk!

___

Nyomokat keresve

A nyomozók azonnal munkához láttak. Minden embert kihallgattak, aki Mia ismeretségi köréhez tartozott. Az első számú gyanúsított az énekesnővel frissen szakító Robert Jenkins volt. A férfi azt állította, hogy ha Mia meg is akarta látogatni őt a gyilkosság estéjén az apartmanban, arról ő semmit sem tudott. Egy másik nővel töltötte az éjszakát, aki alibit igazolt számára. Jenkins két poligráfos vizsgálaton esett át. Végig együttműködő volt, a megbeszélt időpontokban – másokkal ellentétben – mindig pontosan megjelent. Nem tudtak fogást találni rajta. Így gyorsan kikerült a gyanúsítottak köréből.

Fread Speakman [az Officer Down gitárosa]: „Egész idő alatt a zenekari vezetőnket és mentorunkat, Robert Jenkinst tekintették fő gyanúsítottnak a Miával fennálló romantikus kapcsolata miatt. Minden médiamegjelenés így beszélt róla, ami nagyon rosszul érintette őt. Zenekarunk, az Officer Down pedig innentől kezdve mindenhonnan visszapattant. Mindenki bűnösnek tűnt különösebb ok nélkül. Azon kaptam magam, hogy azon tűnődöm, hogy vajon felelős vagyok-e én is csupán azért, mert férfi vagyok. Aztán egy hónappal később, Robert előállt egy ötlettel, hogy áruljunk mindannyian tehénszarban termesztett gombát és abból fedezzük az új lemezünk felvételeit. Elértem a korlátjaimat és én voltam az első, aki a nyár végén kiszállt a zenekarból.”

A helyszínelők gumiabroncsnyomokat azonosítottak be harminc centiméterre onnan, ahol Mia feküdt, ezzel együtt semmilyen olyan jelet nem találtak a helyszínen, ami dulakodásra utalt volna. A nyomozók azt feltételezték, hogy az énekesnőt valahol máshol ölhették meg, azaz már halott lehetett, amikor a járdára helyezték őt. A guminyomok arról árulkodtak, hogy a tettes nagy sebességgel hajthatott el a helyszínről.

Al Lima [gyilkossági nyomozó, Seattle]: „Észrevettem, hogy a fekete melltartója el van szakítva és el van vágva az egyik kosárnál. Mindketten azt gondoltuk a társammal, hogy a gyilkos ’szuvenírt’ vihetett magával. Ez volt az egyik dolog, amit soha nem meséltünk el a sajtónak.”

A halottkém harapásnyomokat fedezett fel Mia bal mellén, ezért mintát vett a területről. A szakértők abban bíztak, hogy a harapások nyomán a tettes nyála is ott maradhatott Mia testén. A mintát az igazságügyi szakértők laboratóriumába küldték azzal a reménnyel, hogy ha nyálat találnak, az egy DNS minta lehetséges forrása lehet. Egy speciális eljárást hajtottak végre: amiláz jelenlétét vizsgálták a mintában.

Jodi Sass [DNS elemző]: „A mintavevő tamponokat amiláz jelenlétére teszteltük. Ez egy nyálban előforduló enzim, amely lebontja az ételt. A tamponokból extrahált oldatot perforált Petri-csészébe helyeztük, amely keményítő alapú gélt tartalmazott. Lényegében egy élelmiszerforrás. Az emésztés körülményeinek szimulálásához az edényt inkubátorba helyeztük és a testhőmérsékletet 24 óra hosszára állítottuk be. Amikor az edényt eltávolították, nagy fehér foltok jelentek meg rajta azt bizonyítva, hogy nyál van Mia testén.”

Hiába volt azonban meg a nyálminta, túl kevésnek bizonyult a DNS tesztek elvégzéséhez. A bizonyítékot érdemben nem tudták felhasználni, így egy rendőrségi fagyasztóba került megőrzésre.

Ali Lima gyilkossági nyomozó, SPD (Forrás: YouTube)

Vallási indíték?

A nyomozás fontos pillére volt, hogy minél előbb és minél pontosabban rekonstruálják, hogy Mia mit csinálhatott azután, hogy elhagyta TV Kenly lakását. Hogy merre indulhatott, több lehetséges verziót is felvázoltak a nyomozók.

Előfordulhatott, hogy tényleg taxit akart fogni, ahogyan TV-nek is említette. Elsétálhatott a két háztömbnyire, nyugati irányban található Texaco benzinkútra, ahol akkoriban egy taxiállomás is működött. Mia jól ismerte a helyet, sokszor vitette magát haza onnan, de aznap éjjel senki sem látta ott őt.

Egy másik verzió szerint elindulhatott barátnője, Maria Mabra öt saroknyira lévő otthona felé is. Maria korábban kérte Miát, hogy töltse nála az éjszakát. Robert Jenkins egy közeli házban tartózkodott akkor, és biztos volt benne, hogy Mia odament, hogy megkeresse őt.

További lehetőségként merült fel, hogy kelet felé vette az irányt, vissza a Piecora’s pizzériába. Esetleg úgy döntött, hogy délnek fordul, hogy hazamenjen a Rainier Valley apartmanba. Gyalogosan meglehetősen hosszú út lett volna, pláne az ő lassú, csoszogós tempójában.

A krisztusi pózba helyezett test és a helyszín miatt komolyan szóba került, hogy valamiféle rituális, vallási összefüggést keressenek a bűnténnyel kapcsolatban.

Al Lima [gyilkossági nyomozó, Seattle]: „Fényképeket készítettünk a helyszínről, hogy újra átnézhessük a helyet. Ez egy elszigetelt terület, a Catholic Community Services (Katolikus Közösségi Szolgálatok) mögött elterülő üres mezőn van, a Bethel-templom pedig a másik sarkon áll.”

Valódi gyanúsítottak hiányában egyre több feltételezés látott napvilágot a tettesről és lehetséges indítékáról. Az egyik elmélet szerint az elkövető ismerhette Miát, vagyis az énekesnő baráti köréből kerülhetett ki. A másik alapján – a test vallási szimbólumként való elhelyezése és a bűncselekmény brutalitásának mértéke miatt – Mia talán egy sorozatgyilkos áldozata lett. Egy külsős rendőrségi tanácsadó, Ed Shau pszichológus, a Green River gyilkosról szóló könyv szerzője sem tartotta kizártnak, hogy valóban egy sorozatgyilkos volt az elkövető. Shau elmélete szerint Miát összetéveszthették egy prostituálttal, megölték és szándékosan helyezték el testét krisztusi pózban. Dale Tallman seattle-i nyomozó azonban hibásnak tartotta ezt a következtetést, mivel nem volt semmilyen arra utaló jel, ami bármelyik korábbi gyilkossághoz köthette volna az esetet.

Bár Ed Shau szerint a Mia Zapata-gyilkosság a legjelentősebb megoldatlan eset volt a kilencvenes évek Seattle-jében, a Gits tagjai úgy érezték, hogy az SPD (Seattle Police Department) számára Mia csupán egy szakadt punk rock énekesnő volt, ezért nem törik magukat eléggé. Jóval többet is tehetnének a gyilkos megtalálásának érdekében.

Mia barátai az egész várost kiplakátolták. Szemtanúkat és információkat kerestek. A rendőrséget elárasztották a tippek, de egy sem bizonyult használhatónak. Hetek teltek már el, de a nyomozók tapodtat sem jutottak előbbre. Remény sem volt arra, hogy a tettest elkapják. Kétségbeesésükben egy magánnyomozó felbérelésén kezdtek el gondolkodni. Tőke azonban nem állt a rendelkezésükre a megbízás fedezetére. Valahonnan sürgősen pénzt kellett szerezniük.

A plakát az informátoroknak járó ezer dolláros jutalommal (Forrás: rachelarieff.com)

Te nekem ne mondd, hogy kussoljak!

A megoldást egy segélykoncert megszervezésében találták meg. Jól jött az olyan Gits-rajongók segítsége, mint Joan Jetté, aki pénzt szerzett a Warnertől a projekthez. Az időpontot 1993. augusztus 6-ra tűzték ki, a helyszínt pedig a seattle-i King Cat Theatre biztosította. Az eseményre számtalan zenekar jelentkezett. Mindenki segíteni szeretett volna a maga módján. Kurt Cobain is.

Steve Moriarty [a Gits dobosa]: „Úgy volt, hogy a TAD lesz az est főzenekara és ezt Kurt Cobainnek is elmondták. Kurt pedig felhívott: ’Úgy hallottam, hogy lesz ez a segélykoncert. Van bármilyen mód arra, hogy mi is felléphessünk rajta?’ Én meg: Basszus, hogyne!”

A Nirvana akkoriban már a zenei világ trónján ült. De Kurt Kurt volt. A mindennapos balhék és az „alternatív zenei közösséghez” tartozni akaró bandák elleni harca mellett hihetetlenül alázatosan és odaadóan állt hozzá azokhoz a dolgokhoz, amikben hitt és amiket fontosnak tartott. A Nirvana fellépése csak az utolsó pillanatban vált biztossá. Egészen pontosan egy órával a koncert kezdete előtt jelentették be, hogy a Kurt Cobainék is színpadra lépnek. A botrány azonban most sem kerülte el Kurtöt, de erről most ő tehetett a legkevésbé.

Kurt Danielson [a TAD basszusgitárosa]: „A koncert a King Cat Theatre-ben volt, ami egy aprócska, meseszerű hely Seattle belvárosában. A backstage körülmények nem voltak a legszuperebbek. Az összes fellépő zenekar, valamint a családtagjaik és barátaik egyetlen kicsiny helységben zsúfolódtak össze. Mindenki a másik szájában ült, tapintható volt a feszültség odabent. Alapvetően Courtney Love és Tad Doyle akkori barátnője, Barbara kezdte az egészet.”

Courtney szokás szerint rettenetesen be volt állva. Idegesen sétálgatott körbe-körbe a szobában és azt mondogatta, hogy nincs elég fény a backstage-ben, nem lát semmit a sötétben. Barbara egyszer csak rászólt, hogy most már elég, fogja be a száját. Mire Courtney kapásból visszaüvöltötte: „Te nekem ne mondd, hogy kussoljak!”

Kurt Danielson [a TAD basszusgitárosa]: „Azt látni kellett volna: Tad kényelmesen ücsörgött a székében, Kurt meg mellette, szintén halál nyugodtan, azok ketten meg egymás haját tépték, a másik arcát karmolták. Cicaharc. Leverték a lámpát, a szőnyeg lángra kapott, de senki nem kezdte el oltani a tüzet, úgyhogy nekem kellett.”

Jeff Gilbert [újságíró]: „Egy sikítást hallottam. Aztán hogy néhány dolog összetörik. Kurt felbőszülve jött ki. Azt mondta: ’Mindenki kifelé! Nincs itt semmi érdekes! Mindenki kifelé!’ Nem láttam túl sok mindent. Volt néhány oda-vissza történő röhejes sértegetés a másik drogozási szokásaival kapcsolatban. Ez volt az a pillanat, amikor tudtad, hogy a színtér elkezdett szétesni. Amikor a dráma királynők elkezdenek viaskodni egymással, ahogyan ők tették. Tényleg? A lányok egymásnak estek? Annyira retardált az egész.”

Steve Moriarty [a Gits dobosa]: „Csak valami hülye, gyerekes civakodás volt közöttük. Arról szólt, hogy ’megpróbálunk a figyelem középpontjába kerülni akkor, amikor mi nyilvánvalóan nem lehetünk a középpontjában’.”

A koncert plakátja. A Nirvana neve a késői bejelentkezés miatt csak utólag, tollal került fel rá. (Forrás: www.worthpoint.com)

Bármennyire is jelentéktelen hisztinek tűnt a dolog a kívülállók számára, Courtney Love bosszúja nem sokáig váratott magára. Néhány hónappal később a TAD Európában turnézott. Az egyik koncert utáni napon a zenekar egész nap interjúkat adott. A hatalmas méretű Tad Doyle legendásan alacsony vérnyomásának a fáradság és a kialvatlanság mellett az étkezések hiánya sem tett jót. A számtalan interjú után az egyik brit újságíró a backstage-incidensről kérdezte. Az ingerült zenekarvezető néhány durva megjegyzést tett és valami olyasmit is mondott, hogy „az a kurva megütötte a barátnőmet”. A cikkek, amik a visszaemlékezések szerint a Melody Maker és az NME címlapján is megjelentek, főcímekben hozták le Tad Doyle szavait. Love természetesen olvasta az írásokat és égtelen haragra gerjedt. Addig-addig nyomasztotta Kurtöt, míg az meg nem kérte Krist Novoselic-et, hogy szóljon Tadnek: a Nirvana amerikai In Utero turnéjára – amin a Butthole Surfers mellett a TAD nyitott volna – mégsem viszik őket magukkal.

Kurt Danielsonék nem nehezteltek Tad Doyle-ra a történtek miatt. A következmények azonban visszafordíthatatlanná váltak. Karrierjük innentől kezdve megfeneklett, a TAD soha többé nem tudott tovább lépni. 1989-ben még ők vitték magukkal a Nirvanát Európába, hogy segítsék Kurték karrierjének beindulását, most pedig akkori előzenekaruk – pontosabban Courtney Love – tette őket parkolópályára. Love persze később tagadta, hogy a döntéshez bármilyen köze lett volna. Sőt, azt állította, hogy nem volt semmilyen verekedés a segélykoncert backtage-ében és nem is tudta, hogy Tad Doyle-nak van barátnője.

Nirvana a Mia Zapata Benefit Show-n (Forrás: YouTube)

A Nirvana szempontjából volt még pár érdekesség a fellépéssel kapcsolatban. A program csúszásban volt, Krist Novoselic cuccát nem tudták már belőni, ezért a hórihorgas basszusgitáros Kurt Danielson felszerelésén játszott. Emiatt Kurt Cobain ládáit nem a szokásos, hanem Krist oldalán kellett felállítani. Mikor ezt Kurt megtudta, aggódni kezdett és azt mondta, még soha nem játszottak így, az ellentétes oldalon. A frontember rosszul emlékezett, mert 1991. augusztus 24-én, Kölnben ugyanez volt a felállás. A dolog hozadéka az lett, hogy a Saturday Night Live nevű televíziós show-ban való szereplés kivételével, innentől kezdve mindig így játszottak a koncertjeiken. A Mia Zapata-segélykoncert volt ráadásul az utolsó alkalom, hogy a Nirvana trióban lépett fel.

A Courtney Love-incidensnél egy jóval fontosabb dolog is történt aznap este, majd az azt követő hetekben. Seattle zenei közössége, köztük a leghíresebb zenekarok a Nirvana, a Pearl Jam és a Soundgarden hetvenezer dollárt szedtek össze a nyomozásra. Az összeg három évig biztosított fedezetet egy magándetektív megbízására.

Magánnyomozó

Steve Moriarty és Mia baráti köre pár hónappal Mia meggyilkolása után bízta meg Leigh Hearont az ügy felderítésével. Moriarty több lehetséges jelölttel is egyeztetett, de a legjobb benyomást Hearon tette rá. A magánnyomozónő azonnal fejest ugrott a seattle-i grunge színtér legmélyebb bugyraiba. Koncertekre járt, folyosókon és kihalt sikátorokban beszélgetett. Megismerte a teljes kört és feltárta az egyes személyek közötti kapcsolatokat. Az egyes személyek felkutatása nem volt egyszerű, gyakran az is komoly kutatómunkát igényelt, hogy a városon belül megtalálja őket.

Leigh Hearon [magánnyomozó]: „Valamiféle nomád életmódot éltek. Sokaknak nem volt telefonjuk, sokan nem rendelkeztek autóval.”

Hearon újra felvette a kapcsolatot mindenkivel, akit a rendőrség kihallgatott. Ő jött rá, hogy Mia azért hagyta el a Comet Tavernt, hogy találkozzon Robert Jenkinsszel, az ex-baráttal, és beszéljen vele.

Leigh Hearon [magánnyomozó]: „A legnagyobb kihívás kezdetben a közösség megismerése volt. Meg kellett ismernem őket, mert eleinte mindenki azzal jött, hogy [Mia] legjobb barátja volt. Kihívást jelentett mindenkit megfelelően elhelyezni.”

Leigh Hearon magánnyomozó (Forrás: Forensic Files)

Médiakényszer

A Gits tagjai rájöttek, hogy csak úgy tudnak komoly nyomást gyakorolni a seattle-i rendőrségre, ha folyamatosan napirenden tartják a sztorit a médiában. A számításuk bejött. A nyomozókra hatalmas teher nehezedett. A televíziós csatornák, a rádióállomások és a nyomtatott sajtó is felkapta Mia halálát. Az SPD munkáját óriási médiafigyelem kísérte. A felhajtás következményeként a Gits zenei világban elfoglalt pozíciójának is sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint bármikor korábban. Vagy mint amilyen valójában volt.

Matt Dresdner [a Gits basszusgitárosa]: „A gyilkosság előtt a média egyáltalán nem foglalkozott a zenekarral. Miután Miát megölték, elkezdték őt valamiféle művészi talapzatra emelni, a zenekar nevét pedig úgy emlegették, mint egy hétköznapi, mindennap használatos szót. Értettük, hogy a média a reklámokból él és hogy minél drámaibban tálalják a történetet, annál többen nézik, hallgatják és olvassák majd őket, de ez akkor is frusztrált minket. Ezzel együtt viszonylag gyorsan rájöttünk, hogy a média segíthet nekünk, nem számít, hogy mennyire undorítónak is véltük a helyzet ábrázolását. Az, hogy a történetet ott tartottuk a hírekben nyomást gyakorolt a seattle-i rendőrségre, hogy megoldja az ügyet. Úgyhogy onnantól kezdve mindent megtettünk a média kedvéért, nem számított, mennyire is utáltuk az egészet.”

Dresdnerék úgy érezték, hogy mindent meg kell tenniük, ami emberileg lehetséges. Olyan műsorokban is elvállalták a szereplést, mint a Unsolved Misteries (Megoldatlan rejtélyek) vagy az America’s Most Wanted (Amerika legkeresettebb bűnözői). Arra számítottak, hogy ha az üggyel folyamatosan foglalkozik a média, előbb-utóbb talán lesz valaki, aki látja a tévében a riportokat és bevillan neki valami arról az éjszakáról.

Matt Dresdner [a Gits basszusgitárosa]: „Ezzel együtt a média úgy beszélt a Gitsről, mintha jól ismerte volna a zenekart vagy bármikor is foglalkozott volna velünk a gyilkosság előtt. El tudod képzelni, hogy a seattle-i emberek és a zenei színtér ugyanezt tette? El tudod képzelni, hogy azok az emberek, akik soha nem látták vagy hallottak a Gits-ről azelőtt, hogy Miát megölték volna azt mondták, ’imádtam a Gits-et, ismertem Miát, ott voltam azon az éjszakán a Cometben’?”

Matt Dresdner [a Gits basszusgitárosa]: „Voltak emberek, akik megállítottak, bármilyen ’The Gits’ feliratú dolgot is viseltem. Bármikor, amikor zenekaros póló volt rajtam, valaki biztosan mondott valami hülyeséget, minthogy ’Ó, igen, milyen szörnyű történet, jóbarátok voltunk Miával’. És tudod, én tényleg ismertem minden barátját. De Mia karizmatikus személy volt. Bárkivel is találkozott, az úgy érezhette, hogy közeli barátok lettek és ha bármilyen módon kapcsolatba kerültek vele a halála előtt, az utólag felnagyítódhatott az emlékeikben.”

A média hatalmas túlzásokba esett. A kívülállóknak olyan érzése támadhatott, mintha a Gits legalábbis Seattle legnagyobb bandája lenne, Miát pedig kis túlzással szentté avatták.

Matt Dresdner [a Gits basszusgitárosa]: „Miára szentként tekintettek és ez meglehetősen különös volt. A feminizmus és még jó pár olyan dolog ikonja lett, amit csak nagyon kis mértékben művelt élete során. Igazad van, ha azt gondolod, hogy néhány ember valamiféle morbid csodálattal beszélt róla. De azok furcsa idők voltak. A Gits [Mia halálakor] éppen csak kezdett feljönni. Sehol sem voltunk ahhoz, hogy Seattle legnagyobb bandája legyünk. Egy nagyon szorosan összefonódott, hűséges tábor kezdett kialakulni körülöttünk. A legtöbbjüket szép lassan megismertük és egy valódi közösségérzet alakult ki. De Mia halála után a közösség nagyon fura módon kezdett el növekedni.”

Nem az első

Hogy pontosan mi történhetett, arról még mindig csak találgattak. A támadás történhetett valahol TV Kenly lakásának közelében, Mia egy mérfölddel messzebb található albérlete mellett, vagy a kettő között bárhol.

Leigh Hearon szerint az is lehetséges, hogy Mia visszatért a próbaterembe és ott gyilkolták meg őt. Sokaknak volt bejárása a stúdióba és mivel a helység hangszigetelt volt, senki sem hallható az énekesnő sikolyait és küzdelmét az életéért. A teremhez kívülről egy pakolásra alkalmas rámpa kapcsolódott, ahonnan könnyedén be tudták tenni egy autóba őt.

Leigh Hearon [magánnyomozó]: „Nem hiszem, hogy Mia bárki autójába is magától szállt volna be. Az összes barátja meg volt győződve arról, hogy ő egyszerűen nem tenne ilyet.”

A magándetektív arra a következtetésre jutott, hogy Miát beráncigálhatták egy autóba, megverték, megerőszakolták, majd megfojtották. Ezt az elképzelést támasztotta alá az is, hogy Mia nadrágján motorolaj maradványokat, a zsebében pedig fűszáldarabokat találtak.

Az énekesnő mikrofonját, amitől normál esetben soha nem vált meg, másnap a próbateremben találták meg. Két héttel később a termet rejtélyes módon kitakarították. Lehetséges, hogy először azóta, hogy használatba vették.

Dale Tallman, seattle-i nyomozó azt mondta, lehetségesnek tartja, hogy a kiérkező orvosok helyezték Mia karjait kinyújtva a földre, hogy dolgozhassanak az újraélesztésén. Az elmélet azonban nem állta meg a helyét, a szemtanúk, akiket Hearon megkérdezett, megerősítették Charity „krisztusi póz” elbeszélését. A halottkém azt állította, hogy Mia akkor is belehalt volna sérüléseibe, ha nem fojtják meg.

Bob Gebo nyomozó, aki egy FBI által kiképzett profilozó volt, 1998-ban konzultált az ügyben. A brutális gyilkosság természete alapján azt állította, hogy a tettesnek egészen biztosan van hasonló bűnözői múltja, nem egy hirtelen ötlettől vezérelve döntött úgy, hogy aznap éjszaka elrabol és megöl egy lányt.

Bob Gebo [nyomozó, FBI]: „Ez a fickó hajlamos volt arra, hogy erőszakosan cselekedjen. A múltban is támadott már meg nőket, nem ez volt az első eset.”

Teltek-múltak a hónapok, a nyomok pedig kezdtek kihűlni. Jelentősen előrelépnie Hearonnak sem sikerült. Az ügy egyszerű megbízásból kezdett számára valamiféle küldetéssé átalakulni. Bármerre is indult el azonban, nem találta meg a gyilkoshoz vezető utat. Ugyanarra a következtetésre jutott, mint a rendőrség.

Leigh Hearon [magánnyomozó]: „Azt hiszem, a legtöbb ember azt gondolta, hogy az ügy örökké megoldatlan marad. És tudom, hogy az egyedüli mód, hogy megoldódjon, ha valaki beszélni kezd, vagy találnak néhány DNS bizonyítékot.”

Hearon még négy éven keresztül folytatta a nyomozást és figyelemmel kísért minden lehetséges gyanús személyt. Még azután is az ügy felderítésére fordította szabadidejét, hogy a nyomozásra szánt 70.000 dollárnyi forrás kiapadt.

Home Alive

A Zapata-gyilkosságot követően a hajnali és az esti órákban a nők féltek egyedül kimenni Seattle utcáira. Az elkövető ott élt közöttük. A bizonytalanság és bizalmatlanság érzése a mindennapok részévé vált. Semmilyen eszköz sem volt a kezükben ahhoz, hogy változtassanak a helyzeten. Ha őket is támadás érte volna, ugyanolyan esélytelenek lettek volna, amilyen Mia is volt.

Valerie Agnew [a 7 Year Bitch dobosa]: „Arra gondoltunk, hogyha [Mia] valamiféle önvédelmi képzésben részesült volna, akkor talán meg tudta volna magát védeni.”

Valerie Agnew nyolc társával egy önvédő csoportot alapított Home Alive néven.

Cristien Storm [a Home Alive egyik alapítója]: „A legtöbb kurzus, amelyet találtunk, meglehetősen drága volt és az általuk tanítottak nem hasznosak számunkra. Zenészek, művészek, színészek vagyunk; késő este dolgozunk különböző intézményekben. Azt mondták nekünk, hogy változtassuk meg életünket.”

A seattle-i nők a Central Area közösségi központjában, egy korábbi balett teremben tizenöt fős csoportokban kezdték el elsajátítani a különböző önvédelmi fogásokat. A jelentkezőket fegyveres támadások kivédésére is oktatták. A programokon között piercinges, tetovált fiatal lányok, középkorú családanyák és idősebb hölgyek is részt vettek.

Gretta Harley [a Maxi Badd énekesnője]: „Egyszerűen csak úgy éreztük, hogy tennünk kell valamit. Képtelenek voltunk csak ülni ott és rettegni. Ha valaki úgy érzi, hogy fegyvert akar hordani, adjunk neki leckéket belőle.”

A Home Alive egyfajta közös üggyé vált. A patrónusok közé felsorakoztak a legnagyobb helyi bandák, de számtalan más államból érkező amerikai punk és rock előadó is úgy érezte, hogy valamilyen formában segítenie kell.

Ben London [az Alcohol Funnycar énekes-gitárosa]: „A Pearl Jam és a Nirvana tagjai, mindenféle különböző ember, aki közel állt Miához vagy nem, nem csupán a Home Alive szervezetet akarták támogatni, hanem abban is segíteni akartak, hogy megtalálják Mia gyilkosát.”

A Home Alive: The Art of Self Defense című dupla-CD

Valerie Agnew [a 7 Year Bitch dobosa]: „A Home Alive a legnagyobb segítséget Eddie Veddertől kapta, aki betolt minket az Epic Recordshoz. Azt találták ki, hogy hozzunk össze egy válogatáslemezt és ezen keresztül szerezzünk 200.000 dollárt a szervezetnek, valamint egy csomó sajtómegjelenést is biztosítottak a számunkra. [Eddie] nagyon nagy alázattal kezelte a dolgot.”

Joan Jett azon a tavaszon és nyáron nagyon sok időt töltött Seattle-ben Kathleen Hannah (Bikini Kill) és Kat Bjelland (Babes in Toyland) társaságában. Bár sokfelé lehetett hallani, hogy Jett a városban tartózkodik, az énekesnő egyáltalán nem kereste a reflektorfényt. Míg a többi Seattle-be érkező sztár a klubok falának dőlve várta, hogy felismerjék, addig Joan a mosh-pitben pogózott a barátaival. Sokan meg is jegyezték neki, hogy mennyire hasonlít Joan Jettre.

Joan Jett [Joan Jett & The Blackhearts]: „Soha nem hallottam korábban a Gits-ről. Egy barátom mesélt a zenekarról és az énekesnőjükről, Mia Zapatáról, akit nem sokkal korábban erőszakoltak és öltek meg, amitől mindenki ki volt borulva. Annyira tragikus volt az egész. Lementél koncertekre, de mindenki depressziós volt és erről beszélt. Saját szememmel láttam a barátai reakcióit. Meséltem erről Kathleen Hannah-nak, aki személyesen is ismerte néhányukat és úgy döntöttünk, hogy írunk egy dalt a történtekről. A dal címe ‘Go Home’ lett.”

A dupla CD végül 1996. február 20-án jelent meg, Home Alive: The Art of Self Defense címmel. A lemezen sok más mellett olyan előadók szerepeltek, mint a Pearl Jam, a Nirvana, a Soundgarden, Ann és Nancy Wilson a Heartból, a Fastbacks, a Love Battery, a Posies, a 7 Years Bitch, a Green Apple Quick Step, a Presidents of United States of America, a Supersuckers és persze a Gits.

Joan Jett [Joan Jett & The Blackhearts]: „Ami igazán szíven ütött és igazán kemény volt számomra, hogy bármikor, bármelyikünk lehetett volna [az áldozat]. Úgy értem, kerülhettem volna én is ugyanebbe a helyzetbe, amikor hazafelé tartottam valamelyik éjszaka. Mia lehetett volna én, én pedig lehettem volna ő.”

Mia, a gyilkos és Jézus Krisztus

Öt év telt már el Mia Zapata halála óta. Kihallgatások százai és több ezer oldalnyi nyomozati anyag felvétele után Dale Tallman, seattle-i detektív szerint még mindig nem jutottak közelebb az ügy megoldásához.

Dale Tallman [seattle-i nyomozó]: „Nem állunk jobban, mint a gyilkosság után közvetlenül. Senkit sem tartóztattunk le, nincsenek gyanúsítottak, nincs egyetlen személy sem a látókörünkben. Sehova sem tartunk, újra és újra visszatérünk a nagy semmibe.”

Tom Pike [seattle-i nyomozó, Dale Tallman társa]: „Valamikor, valaki mondani fog valamit a gyilkosságról, amiről csak a rendőrség tudhat. Az egyetlen remény, hogy megoldjuk az ügyet ez.”

Richard Zapata [Mia édesapja]: „Csak három ember tudhatja, hogy Mia hogyan került ide azon az éjszakán: ő, a gyilkos és Jézus Krisztus.”

Úgy tűnt, az ügy örökre megoldatlan marad. A keserűség és a tehetetlenség teljesen szétzilálta a seattle-i közösséget. A helyi fiatalok mellett Mia családja is egyre inkább kezdett beletörődni abba, hogy a tettes kilétére soha nem derül fény.

Richard Zapata [Mia édesapja]: „El kell fogadnom a tényt, hogy soha nem találják meg a kislányom gyilkosát.”

A fordulatot nem egy nyom, nem egy tanú és nem valami váratlanul felfedezett bizonyíték hozta. A tudomány „sietett” a nyomozók segítségére.

(A történet itt folytatódik!)

___

Mia Zapata élete és halála
A sorozat részei (linkek)

1. rész: A csirkelábú
2. rész: Patkányház Seattle-ben
3. rész: Nálunk van az énekesnőtök, sajnálom! (18+)
4. rész: Csak hárman tudják, mi történt (18+)
5. rész: Hajtóvadászat (18+)
6. rész: Szenvedj, te rohadék! (18+)
7. rész: ¡Viva Zapata! – Mia emlékezete

Bővebben