Régi dal – William DuVall: One Alone (2019)
Szólólemezzel jelentkezett William DuVall, az Alice in Chains énekese. A 2019. október 4-én megjelent album tizenegy akusztikus gitárral kísért, intim hangvételű dalt tartalmaz. Tovább
Tudodki hálójában – Soundgarden: Live From The Artist Den (2019)
Los Angeles, 2013. február 17. A King Animal turné zárásaként a csodaszép Wiltern színházban lépett fel a Soundgarden. A koncertet az Artist Den produkció rögzítette és bizonyos részeit egy amerikai televíziócsatornán mutatta be, még ugyanannak az évnek a nyarán. A teljes felvétel sokáig nem volt hozzáférhető, csupán Chris Cornell halála után, 2019. július 26-án tették… Tovább
Vissza a ’80-as évekbe – Mark Lanegan Band: Somebody’s Knocking (2019)
Mark Lanegan az egyik utolsó túlélő, újabb fejezetet nyitott frissen megjelent albumával az egyébként is ezerszínű zenei életművében. Az énekes szakított az utóbbi években megszokott hangképekkel és egy teljesen új, new wave-es, darkos, szintetizátorokkal és dobképekkel támogatott világot teremtett a Somebody’s Knocking-on Alain Johannes segítségével. A nyolcvanas évek európai, főképp brit pop zenekarainak rajongói egy… Tovább
Ronald régen, Donald most – Mudhoney: Morning in America (2019)
A tavalyi Digital Garbage LP után itt is van a következő Mudhoney-kiadvány, a hétdalos Morning in America EP. Mark Armék huszonkét percet szánnak arra, hogy újra kifejezzék aggodalmukat és dühüket az Egyesült Államok jelenlegi társadalmi és politikai helyzete miatt. Tovább
Hazudik mindenki – Duff McKagan: Tenderness (2019)
Tavasz utolsó napján jelent meg Duff McKagan legújabb szólólemeze Tenderness címmel. A rengeteg country-hatás, a sokszor merengő, lassú, akusztikus gitártémákra épülő dalok a rajongókat és az újságírókat is megosztották. A ma már teljesen tiszta életet élő, folyamatosan alkotó seattle-i zenésznek van mondanivalója: gondolatait hamisítatlan, kortárs amerikai zenébe csomagolva nyújtja át mindazok számára, akikben megvan a… Tovább
A régi körzetszámon újra elérhető – Live: Local 717 (2018)
2006 óta vártak a Live rajongók arra, hogy a zenekar az eredeti felállásával adjon ki újabb hanganyagot. A sokáig utolsó valódi Live lemeznek gondolt Songs From Black Mountain megjelenése óta annyi minden történt, aminek megfilmesítéséhez egy ötévados Netflix-sorozat is kevés lenne. A várakozás azonban megérte, a finálé igencsak jól sikerült. Ed Kowalczykék egy egészen kiváló… Tovább
A minimum maximuma – Stone Temple Pilots: Stone Temple Pilots (2018)
Amikor 2010-ben Scott Weilanddal visszatért a Stone Temple Pilots, valahogy úgy kezdete a HammerWorld Magazin a lemezkritikáját, hogy a szerző (Uzseka Norbi vagy Szilvás Gergő lehetett?) nem tudja, hogy hányan vannak Magyarországon, akik még lázba jönnek egy új STP album megjelenésétől. Azóta elvesztettük Scottot, majd a 2013 és 2015 között őt helyettesítő Chester Benningtont is,… Tovább
Ez csak rock n’ roll – Thunderpussy: Thunderpussy (2018)
Minden kétséget kizáróan Seattle legmenőbb csapata a kizárólag hölgyekből álló, 2013-ban alakult Thunderpussy. A bandát Mike McCready vette a szárnyai alá, neki köszönhetően talán többekhez fog eljutni a banda híre, mint egyébként. És ez így van jól: zenén és a kiálláson mindenesetre semmi nem fog múlni. Tovább
Keress egy hullámot – Hot Snakes: Jericho Sirens (2018)
A tavalyi évben pár napig teljesen meg voltam győződve arról, hogy a Hot Snakes új albuma, a Jericho Sirens lesz 2018 legjobb lemeze. Annyira magával ragadott a hangulata, a hibátlan, kivétel nélkül tíz pontos dalok, hogy elképzelni sem tudtam, hogy bárki is komoly versenytársa lehet a San Diego-i srácoknak. Aztán jött az új Alice in… Tovább
A vágy 222-es autóbusza – Alone in the Moon: Ruin Pop (2018)
Kicsivel több mint egy éve jött ki az a lemez, ami “szép mint egy útvesztő”, és annyi mindent üzen egyszerre, hogy az időzítés függvényében hol narrátorként, hol lábjegyzetként, hol epilógusként kíséri közönségét. Követhetetlen életigenlés, gyűlöletbe fulladó vágy, folyamatosan újraélesztett szellemek és emberek, akikkel “élni nem könnyű, de lemondani lehetetlenség”. Kivételes játszótere valami irodalmi tablónak, ami… Tovább
Diabolus In Musica: Ørdøg-akusztik | EP-premier a Grungery-n!
2019. március 18-án, azaz a mai napon hivatalosan is megjelenik a Diabolus In Musica: Ørdøg-akusztik című albuma. A formációt az Ørdøg-énekes Vörös András és az Ørdøg-gitáros Nagy-Miklós Péter mellett Bokodi Bálint (ének, hegedű), valamit Korpos Lajos (gitár) alkotja. Az EP-re az anyazenekar három szerzeményének akusztikus változata mellett az Isten Háta Mögött Tavaszi nemződüh című klasszikusának átdolgozása is felkerült.… Tovább
Egyenlőbb kivétel – Tej: ≠ (2018)
“Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél” és igazából minden annyira, de annyira különböző, hogy értelmetlen minden összehasonlítás. Stílszerűen valami hasonló körvonalazódott bennem a Tej ≠ lemezét pörgetve, meg az is, hogy milyen istentelenül nehéz középszerűség nélkül írni a boldogságról. Az persze nyilván nem könnyített a helyzeten, hogy olyan frontember és zenész gárda… Tovább
Nem Pearl Jam pótlék – Ament: Heaven/Hell (2018)
Jeff Ament, a Pearl Jam basszusgitárosa nem nyugszik. Kreativitását többnyire dalírásban éli ki, ha nem éppen jótékonykodik, vagy parkot épít gördeszkásoknak. Harmadik szólólemezének megjelenése nem meglepetés: míg az anyazenekar a 2013-as Lightning Bolt óta nem jelentkezett albummal, Ament azóta kettővel is: a RNDM második kiadványa, a Ghost Riding (2016) után most itt a Heaven/Hell. Lemezkritikánk. Tovább
Hangulatfüggők – Mark Lanegan & Duke Garwood: With Animals (2018)
2018. augusztus 24-e nagyszerű nap volt a grunge-rajongók számára. Ekkor jelent meg az Alice in Chains Rainier Fog című, zseniálisan jó lemeze, valamint Mark Lanegan és Duke Garwood második közös albuma, a With Animals is. A kérdés az volt csupán, hogy Laneganék merre fordulnak majd a kiadvánnyal: visszakanyarodnak korábbi közös anyaguk, a Black Pudding felé, vagy… Tovább
Ugyanazon a szélességi körön vagyunk – Pearls Of Long Loved Years: The 47th Parallel North (2018)
Amikor előállt az a különös helyzet, hogy elterjedt a hír egy új Polly lemezről, de nem arról a Pollyról, hanem egy teljesen újról, és megfogalmazódott bennem az írási szándék, elbizonytalanodtam. A Pearls Of Long Loved Years 2017-ben jött létre hivatalosan, de Polonkai Tamás jelenléte és a kellően hosszú és izgalmas névbe rejtett meglepetés hirtelen felidézte… Tovább
Puskás úr és a neandervölgyi – Mudhoney: Digital Garbage (2018)
Öt évvel a kiválóan sikerült Vanishing Point után végre itt van az új Mudhoney-lemez, a Digital Garbage. Mark Armék most sem hazudtolták meg önmagukat: szarkazmus, maró gúny, kíméletlen társadalomkritika és zseniális dalok, a korábbiaknál talán kicsit több hetvenes évekbeli hatással. Megérte rá ennyit várni? Lemezkritikánk. Tovább
Mindaz, ami vagyok – Alice in Chains: Rainier Fog (2018)
„Nagyon nehéz annak a fickónak lenni, akinek állandóan a halott barátairól kell beszélgetnie. Miután tizenöt éven keresztül róluk beszélsz, egy ponton már csak az életre akarsz fókuszálni, tovább akarsz lépni, mert ezek azok a dolgok, amiket valóban befolyásolni tudsz. Pokolian hiányzik mindegyikőjük” – elmélkedett Jerry Cantrell egy interjúban, a Rainier Fog címadó dalának kapcsán. Az… Tovább
Esernyő meteor ellen – Zselenszky: Filter Mudra Vol 1. (2018)
Harmadik szólókiadványával jelentkezett idén júniusban Török-Zselenszky Tamás zenész-író, a Hetes Körzet és az Eleven Hold korábbi énekes-gitárosa, a ‘Lensky Mob frontembere. Az erőteljes grunge gyökerekből táplálkozó Filter Mudra Vol.1 kiváló anyag lett. Az akusztikus alapokon nyugvó, nagyszerű szövegekkel teli kiadvány egyes dalai akár Seattle-ben is születhettek volna. Lemezajánlónk. Tovább
Darwin kém úr haverjai – Spys4Darwin: Microfish (2001)
Akár az is lehetett volna a cikk címe, hogy „Seattle titkos szupergruppjai, 1. rész”. Merthogy a Spys4Darwint sajnos csak nagyon kevesen ismerik a nagyvilágban. Pedig valójában Sean Kinney, Alice in Chains dobos és Chris DeGarmo, ex-Queensryche gitáros zenekaráról van itt szó, akikhez időközben Mike Inez, az Alice in Chains basszusgitárosa és Vinnie Dombroski, a Sponge… Tovább
Bőrkabátot, Skin Yard pólóra – Bruce Dickinson: Skunkworks (1996)
Egy lemez, amit valaki vagy nagyon szeret, vagy teljes szívéből gyűlöl. Bruce Dickinson, az Iron Maiden énekese harmadik szólóalbumával a nehezebb utat választotta: megpróbált szakítani a korábbi munkáival, és egy modernebb, grunge-hatású albumot készített. A dalok rögzítéséhez a Nirvana (Bleach), a Soundgarden (Screaming Life) és az első Mudhoney lemezt is jegyző Jack Endinót, a Skin… Tovább
Egyedül könnyű célpont – Foo Fighters: Foo Fighters (1995)
Középiskolásként került a kezembe először az eredeti album, amelynek elülső borítóján egy idegen tárgy, egy űrpisztoly látható. Olyan, mint amilyennel a Bolondos dallamokban Dodó kacsa és Marvin, a marslakó lövöldözött egymásra, amikor területfoglalási szándékaikat másképp nem tudták rendezni. Ám ez az űrpisztoly nem tüzel, inkább mintha vitrinben heverne, ütött-kopottan őrizve az egykori küzdelmek nyomait. Hiába… Tovább
Ann, a dal végére odatennéd, hogy ‘Oooh, barracuda’? – Alice in Chains: SAP (1992)
A Facelift sikere után, az Alice in Chains teljesen váratlanul egy akusztikus EP-vel jelentkezett. A SAP fél évvel a nagy grunge áttörés előtt jelent meg, mégis ugyanúgy nevezhetjük korszakalkotónak, mint a Nevermindot vagy a Tent. A kiadvány óriási hatással volt a rock/metal bandák zenei látásmódjára. Az Alice in Chains megmutatta, hogy torzított gitárok nélkül is lehet súlyos… Tovább
Három Live, kettő Candlebox – The Gracious Few: The Gracious Few (2010)
Három plusz kettő. Vannak országok, ahol ez kifejezetten jót jelent. Amikor a Live három hangszerese, Ed Kowalczyk énekes szólómunkái miatt új projektbe kezdett, talán még maguk sem gondolták, hogy a Candlebox frontemberének, a zseniális Kevin Martinnak, illetve a seattle-i zenekar akkori gitárosának, Sean Henneseynek a csatasorba állításával a kétezres évek egyik legjobb grunge-rock lemezét készítik… Tovább
Lázadás a középszerűség ellen – Three Fish: Three Fish (1996)
Igény az önkifejezésre. Talán így lehet röviden meghatározni a Three Fish esszenciáját. A Pearl Jam tagjai egytől egyig kiváló dalszerzők voltak és azok ma is. Az anyazenekarban azonban korlátozott lehetőségük volt arra, hogy az folyamatosan őket ért hatásokat teljes mértékben dalokká formálják. Kezdetben Stone Gossard szerzeményei voltak meghatározóak, a Vitalogytól kezdve pedig Eddie Vedder vállalta… Tovább
Mesék a Moore-ból, 4. rész: Soundgarden – Fopp (EP, 1988)
A Soundgarden második kiadványa, a négy dalos Fopp EP, nem tartozik a legfelkapottabb fejezetek közé a seattle-i zenekar történetében. A zenekar pályafutására talán tényleg nem volt akkor hatással a dolog, mint mondjuk a Badmotorfinger megjelenése, de a Moore Theaterben készített felvételek körülményei és a nyolcvanas évek seattle-i viszonyai különösen érdekesek lehetnek a nem sokkal később… Tovább
Titkos látogatás Jack White-nál – Pearl Jam: Live at Third Man Records (2016)
2016 június. Útban a Bonnaroo Fesztiválra, a Pearl Jam megállt Nashville-ben, hogy Jack White lemezboltjában, a Third Man Recordsban, egy titkos koncertet adjon, kétszázötven szerencsés néző előtt. A Pearl Jamhez csatlakozott White is, a felvételeket pedig egy lélegzetelállítóan szép csomagban adták ki a Ten Club és a TMR tagok számára. Ezen a kiadványon debütált a zenekar… Tovább
Saras cipővel a szőnyegre – Mudhoney: LiE (2018)
LiE, azaz Live in Europe. A Mudhoney 2016-os európai koncertkörútjának egyes felvételeiből összeállított koncertlemez 2018. január 19-én jelent meg a Sub Pop gondozásában. Hogy mi tartott ennyi ideig, rejtély, de talán nem is annyira fontos. A jórészt bootleg-hangzású anyag piacra dobását nem siették el Mark Armék, de mint minden Mudhoney lemezre, erre is megérte várni. Tovább
Itt az ideje, hogy lehorgonyozzunk – Walking Papers: WP2 (2018)
Öt évvel a bemutatkozást követően, új albummal jelentkezett a Walking Papers, az évezred második évtizedének seattle-i szupergrupja. A Jeff Angell, Ben Anderson, Duff McKagan, Barrett Martin kvartett nevével fémjelzett formáció, a nagyszerű debütálást követően, újra egy kitűnő lemezzel örvendeztette meg a rajongókat. Négy egészen kiváló zenész, egy blues-os, pszichedelikus, néha darkos, grunge-os, intelligens rocklemezt alkotott. Lemezajánlónk.… Tovább
Holdpilóták, démonok, szabadságharcosok – Ozone Mama: Cosmos Calling (2018)
Három évvel ezelőtt jelent meg az Ozone Mama utolsó kiadványa, a szép sikereket elérő, többek között egy Fonogram díjat is bezsebelő lemeze, a Sonic Glory. Az albumot mi is nagyon szerettük, szinte kivétel nélkül fel is került a Grungery szerzőinek év végi toplistáira 2015-ben. Visszaolvastam, hogy mit írtam akkor a lemezről, és bár továbbra sem… Tovább
Az év EP-je – Oltári Fiúk: Puding EP (2017)
Csordás Robi, a Black-Outból és a Soundshine-ból ismert, zseniális, grunge-torkú frontember bandája idén tavasszal egy háromdalos EP-vel jelentkezett. Meghallgattuk, megfejtettük és megszerettük a Pudingot. De akkor is. Oltári Fiúk?! Micsoda név ez? Oltári Fiúk: Puding EP (2017) Tovább
Beast Mode-ba kapcsolva | Slowmesh: Something New (2017)
Mit tegyen egy zenekar, ha úgy érzi, hogy az új dalok már egy merőben más, egy sokkal változatosabb irányt képviselnek a korábbiaknál? Mi legyen, ha azok már nem férnek bele abba a kategóriába, amit az elmúlt években megismert és megszeretett a rajongótáboruk? A VL45 tagságának egy része úgy döntött, hogy inkább tiszta lappal indul, és a friss szerzeményeket más… Tovább
Piros alma, anyarág | Ørdøg: Søtétanyag (2017)
Február 3-án, a HammerWorld Magazin mellékleteként jelent meg az Ørdøg zenekar második, Søtétanyag című nagylemeze. A digipack csomagolásban és bakelit verzióban is elérhető album a Tíz fekete dal folytatásaként jókora meglepetést fog okozni azok számára, akik eddig nem hallgatták intenzíven Vörös Andrásék dalait. Az várható volt, hogy jó lesz a lemez, mégis sokkal-sokkal többet ad annál,… Tovább