A seattle-i The Neptune Theatre-ben egy különleges este részesei lehettek azok a szerencsések, akik bejutottak a Candlebox 2021. november 5-i akusztikus koncertjére. A zenekar idén gondolta úgy, hogy a fellépés hanganyagát fizikai hanghordozókon is megjelenteti. Pintér Miklós kritikája.
A The Neptune Theatre történelmi helyszín Seattle egyetemi negyedében, a U-Disctrictben. Moziként nyitotta meg kapuit 1921. november 16-án, vagyis a Candlebox unplugged bulijára majdnem napra pontosan 100 évvel az első filmvetítés után került sor. Nem tudom, mennyire volt ezzel tisztában a csapat, amikor lekötötte az időpontot, de ismerve az amerikaiak mentalitását, simán el tudom képzelni, hogy egyáltalán nem volt véletlen a dolog. Az épületet 2011-ben felújították, az első fellépő – valamiféle átadás előtti főpróbaként – Mark Lanegan volt.
A Candlebox számára elméletileg nem volt ismeretlen a helyszín, 2016. november 17-én a Disappearing in Airports lemez turnéján a Jeff Angell‘s Staticland és a legendás seattle-i zenészeket a soraiban tudó Fires társaságában már fellépett itt zenekar, igaz, akkor hagyományos hangszerelésben szólaltak meg Kevin Martinék dalai. Csakhogy a 2021-es koncerten nem az aktuális, hanem az eredeti, seattle-i felállás állt a deszkákra: Kevin Martin énekes, Peter Klett gitáros, Bardi Martin basszusgitáros és Scott Mercado dobos. Az este folyamán az a Sean Hennessey segített ki gitáron, aki 2006 és 2015 között, az Into the Sun és a Love Stories & Other Musings lemezek idején szintén a zenekar tagja volt, de a The Gracious Few-ban is együtt játszott Martinnal (és a Live háromnegyedével). Bárhogyan is nézzük, egészen különleges esemény volt ez így, az ezer férőhelyes színházterembe pillanatok alatt el is fogyott az összes jegy!
A Candlebox a kilencvenes években kimaradt a nagy MTV Unplugged-őrületből, úgyhogy a rajongók akár valamiféle kárpótlásként is tekinthetnek a lemezre. A koncerten a zenekar tizennégy dalt adott elő, amiből kettő kivételével mind saját volt. A végső szűrőn a Lucy és a 10,000 Horses, valamint a ráadásban előadott feldolgozások maradtak fent. Utóbbiak miatt különösen fáj a szívem, ugyanis a Screaming Trees Nearly Lost You és Chris Cornell Seasons című Singles-mozis klasszikusáról van szó.
A koncert setlistjéhez képest eltérő sorrendben szerepelnek a számok lemezen, de mivel egy kvázi best of programról van szó, kis túlzással mindegy is, hogy a szerkesztés során min változtattak.
Azt azért nem mondanám, hogy kivétel nélkül minden Candlebox-dalnak jót tett a torzított gitárok nélküli hangzás, de vannak olyan erősek ezek a szerzemények, hogy egy bizonyos szint alá akkor sem mennének, ha egy szál seprűvel adnák elő őket.
A korszak népszerű seattle-i zenekarai közül a Candlebox játszotta a leginkább hagyományos, hard rock-közeli zenét, emiatt talán – bármennyire is fura lehet elsőre -, nekik volt a legnehezebb dolguk az áthangszereléssel. A Nirvana, a Pearl Jam és az Alice in Chains bővelkedett olyan dalokban, amelyek jól szólaltak meg akusztikus formában, csupán el kellett tudniuk engedni azokat a slágereket, amelyek a nagy zúzdák közepette működtek igazán (lásd Smells Like Teen Spirit, Lithium, In Bloom, Them Bones, Man in the Box, We Die Young, Love Hate Love, Once, Why Go és így tovább). Az elengedés a Candleboxnak is sikerült, Martinék a koncertre csak az első három lemezről válogattak, és gond nélkül ki tudtak hagyni olyan alapvetéseket, mint az Arrow, a Don’t You vagy a Simple Lessons.
Az albumra végül csak az egyes Candleboxról és a hármas Happy Pillsről kerültek fel dalok, ami azért valahol vicces, mert a kettes Lucy évfordulóját volt hivatott ünnepelni a koncert az eredeti felállással. A Happy Pillsről az amúgyis jól funkcionáló A Stone’s Throw Away, a debütlemezről pedig az egyes részeknél a Rockin’ in the Free Worldre emlékeztető He Calls Home, az első lemezes, klipes-klasszikus Change, valamint a legnagyobb slágerek, az annak idején két különböző klipet is kapó, megunhatatlan You és az Andy Wood emlékére írt Far Behind működik a legjobban most is.
A zenészek hallhatóan nagyon komolyan vették a koncertet és tisztességesen felkészültek az estére: a két gitáros kifejezetten élvezetes dolgokat penget össze, a ritmusszekció stabilan, de feltűnés nélkül játszik a zenekar többi tagja alá, Kevin Martin pedig még mindig kristálytisztán énekel ki minden egyes hangot.
Eszméletlen az ember, a világ igazságtalansága, amit Seattle művel(t) vele.
Az ő elkötelezettsége viszi még mindig előre a Candleboxot (igen, még a búcsúturnéra is), és bár a turnézás helyett végül harminc év elteltével a családját választotta, csodálatos karriert tudhat a maga mögött, nincs semmilyen szégyenkeznivalója.
Ez egy hiánypótló lemez, remek felidézése a korszaknak, amely soha nem tér vissza már, de mindig jó átélni, ha valamilyen csoda folytán – például egy ilyen eredeti felállásos, különleges koncerten – alkalom adódik rá. A Live at The Neptune-t sokat fogja hallgatni, aki eddig is szerette a zenekart.
Jó öreg boomerként elkezdhetjük ismételgetni magunkban: régen tényleg minden jobb volt!
Pontszám: 10/10
__
__
Candlebox – Live at The Neptune (LP)
Megjelent: 2023. június 23.
Kiadja: Pavement Entertainment
Candlebox a The Neptune Theatre-ben:
Kevin Martin – ének, gitár
Peter Klett – gitár
Bardi Martin – basszusgitár
Scott Mercado – dob
Közreműködik:
Sean Hennessey – gitár
Dallista:
- Cover Me
- Blinders
- Blossom
- A Stone’s Throw Away
- He Calls Home
- Change
- It’s All Right
- Sometimes
- You
- Far Behind
__
__
__
