GRUNGERY

Seattle-Budapest Grunge Magazin | Alapítva: 2015-ben | Alapító: Pintér Miklós

Mindannyiunk bűne – Gondolatok a Rock FM 95.8 megszűnésének kapcsán

A mai napon elhallgatott a Rock FM 95.8 (leánykori nevén: Rock Rádió), hazánk egyetlen, kizárólag rock és metal zenét játszó, hagyományos, FM frekvencián sugárzó rádióadója. A csatorna, amit a „célcsoportból” legalább annyian hallgattak, mint amennyien nem. Abban azonban, hogy szükség van rá, mindenki egyetértett.

Hatalmas várakozás előzte meg a Rádió Rock 2016-os indulását, de a lelkesedés sajnos gyorsan alábbhagyott. A működés során rengeteg kritika érte az adót: nem csak a fiatalabb korosztály nem értette a felülreprezentált „régi motorosokat”, de a harmincas-negyvenesek egy része is nehezebben tudott azonosulni egy-két érthetetlenül előtérbe helyezett (hazai) előadóval.

Persze, a zene szubjektív dolog, sohasem lesz közmegegyezés abban, hogy pontosan minek is kellene szólnia egy „rock rádióban”. Legyünk őszinték, egy ennyire rétegzett, sokszínű műfajban azért nagyon nehéz mindenki ízlésének megfelelni: a Slipknot rajongó huszonéves valószínűleg hosszútávon sem fogja jól érezni magát egy sokadik Prognózis vagy Menyhárt-Homonyik-Vikidál mesterművel, ahogyan az sem borítékolható biztosan, hogy idővel majd tízből kilenc öreg rocker a Cradle of Filth sorlemezeket kutatja a CD Pincében egy betűvel arrébb, a Deep Purple ritkaságok mellett.

Mégis, a Rock FM jobb volt mindennél, mint ami az éterben szólt: egy-egy lelkes, csupa szív újságíró ugyan készített szuper jó műsorokat (lásd pl. Tresó T Tibor szerkesztő-műsorvezető kiváló Kultpresszóját, a szintén megszűnt Lánchíd Rádióban), de összességében minden rádió ugyanazt az aktuális vagy retró, rémunalmas biztonsági pop-játékot játszotta és játssza a mai napig is. Félreértés ne essék: nem állítom, hogy mindegy, mi szól egy Rock FM néven működő csatornán, de szerintem most, az elhalkulás pillanatában nem ez a lényeg.

Valójában nem bizonyos előadók és dalok hiánya vagy túljátszása számított. Maga a Rock FM létezése hozott valamiféle megnyugvást és bizonyítékot a létjogosultságra attól függetlenül, hogy hallgatta-e valaki, vagy sem. Olyan bandák jutottak itt műsoridőhöz, adhattak hosszabb-rövidebb interjút, játszhattak élőben, akiket az összes többi, hangzatos nevű csatorna portásai és programigazgatói korábban nemhogy a stúdióba, de még a lépcsőházba sem engedtek be. A fiatal magyar bandák felkarolása talán a legnagyobb dolog, amit a Rock FM tett és tehetett a műfaj hazai képviselőiért, ez az, ami miatt egészen biztosan hatalmas űrt hagy maga után!

A Rock FM szembe szélben próbált talpon maradni úgy, hogy közben bizonyos „influencerek” (elnézést, kínomban röhögnöm kell) divatot csináltak a műfaj „halálának” felemlegetéséből. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz, mégis végig kellett asszisztálnunk, ahogyan ezek az ostoba, felelőtlen kijelentések óriási károkat okoznak a teljes rock/metal színtéren, gyakran bizonytalanságot és ellenérzéseket kiváltva jó pár döntési helyzetben lévő ember fejében. És ez így megy már időtlen idők óta.

Mert a Rock FM halála „csak” egy tünete az évtizedek óta fennálló, valódi problémának. Annak, hogy nem vagyunk képesek létrehozni és hosszú távon (nyereségesen) működtetni Magyarországon egy rock-metal tematikájú rádiót.

Igen, mi nem vagyunk képesek rá.

Mi újságírók, mi bloggerek, mi zenészek, mi kiadók, mi klubok, mi koncertszervezők, mi lemezboltosok, mi zenerajongók, mi mindannyian. Mi nem voltunk képesek az elmúlt évtizedekben összefogni, mi nem voltunk képesek érdeket érvényesíteni, mi nem lobbiztunk megfelelően, mi nem álltunk elő a nagy ötlettel, mi nem találtunk befektetőket. Nem tettünk „a nagy közös ügyért” valójában egy nagy büdös lófaszt sem!

Helyette kritizáltunk. Siránkoztunk. Felelősséget hárítottunk. A másikra vártunk. Nem fogott össze rajongó és szakma, nem indultunk el egy irányba közösen, nem tettük félre az esetlegesen fennálló ellentéteket. A hazai zenei médiatérképen sok-sok egyedülálló szigetet találunk, kevés híddal vagy oda-vissza közlekedő komppal (van szerencsére kivétel, és ennek a Grungery is sokszor haszonélvezője).

Az azonban, hogy évtizedekig nem volt és most megint nincs hazai rock/metal rádióadó, valahol mindannyiunk bűne. Pedig minden látszólagos pénzügyi nehézség ellenére valószínűleg lehetne nyereségesen működtetni egy ilyet. Nem kell közgazdász professzoroknak lennünk ahhoz, hogy megértsük, az előbb felsorolt zeneipari szereplők számára micsoda hozzáadott értékkel rendelkezhet(né)nek ezek a felületetek egy-egy állandó vagy kampánybarter, keresztpromóció vagy bármilyen más együttműködés keretében. Mindenki jól járhatna, komoly kommunikációs és gazdasági potenciál rejlik egy ilyen kooperációban a szereplők számára!

A Rock FM elnémulása dühítő, szomorú, de talán egy új lehetőség is egyben. Korai temetni még a műfajt. Az utolsó még semmiképpen se kapcsolja le a villanyt, mert lehet, hogy elsőre talán nem látszik, de a függöny mögött rengetegen állnak még. Újra eljött az ideje annak, hogy valami történjen. Magányos, zeneipari Don Quijotékkal, összefogás nélkül azonban egészen biztosan nem lesz változás! Bízom benne, hogy a Rock FM elnémulása nem volt hiábavaló és talán valami új kezdete lehet.

Kezdjünk el beszélgetni végre!

___

Grungery a Rock FM-en – Köszönet mindenért!

Mi szerencsések vagyunk, mert a Grungery és rajtunk keresztül a grunge is kapott állandó felületet a Rock FM-en az elmúlt félévben két hetente hétfőként, ráadásul nem is akárhol, hanem a leghallgatottabb műsorsávban, a reggeli órákban. Összesen hét adáson keresztül népszerűsíthettük a műfajt, és ki tudja még meddig folytattuk volna a közös munkát, ha nincs a szomorú búcsú.

Olyan témákról beszélgettünk, mint:

  • a Nirvana korszakalkotó Nevermind albumának huszonhetedik évfordulója, miközben élőben zenélt a Lugosi Dani-Takács Vilkó duó (Polly, On A Plain, Come As You Are);
  • a Walking Papers budapesti koncertje (elhangzott a Hard To Look Away);
  • az 1996-os budapesti Pearl Jam koncert (részletek hangzottak el a koncertből, illetve lement az Even Flow);
  • a Mudhoney első EP-jének megjelenése, amihez a grunge 30. születésnapját társítottuk;
  • „Mit csináltak, mielőtt grunge-ikonná váltak?” címmel beszélgettünk Eddie Vedder, Chris Cornell és Kurt Cobain ifjúkori munkahelyeiről (elhangzott a Would?);
  • beszélgettünk a januári, Los Angeles-i Chris Cornell Emlékkoncert előtt, miközben élőben zenélt a Székely Marci-Szabó Attila-Szabó Kristóf trió (Spoonman, Blow Up The Outside);
  • majd jól kitárgyaltuk ugyanennek a bulinak a helyszínen szerzett tapasztalatait – (elhangzott egy részlet a koncertből, illetve lement a You Know My Name)

A Rock FM tehát műsoridőt szentelt a Grungery-nek és a grunge-nak, amiért örökké hálásak leszek/leszünk nekik!

Mindenek előtt nagyon köszönöm Kiss Orsinak, aki megkeresett még tavaly nyáron a rovat ötletével, majd végig hatalmas szeretettel, a témák iránti őszinte érdeklődéssel, mindig felkészülten, hihetetlenül profin menedzselte a projektet műsorvezetőként és szerkesztőként is. Nagyon-nagyon hálás vagyok neked, rengeteget tanultam tőled Orsi, köszönök neked mindent, nagyon szerettem veled dolgozni!

Kisó távozása után Banita egyengette a rovat útját a rádió részéről, hatalmas élmény volt vele dolgozni, nagyon sokat tanultam ebben az időszakban is! Hálásan köszönöm Banita a rugalmasságodat, a viccesen fanyar kommenteket és a szerkesztőként adott sok-sok segítségedet!

Köszönöm a két műsorvezetőnek, Bűdi Szilárdnak és Jurásek Balázsnak, valamint Dudás Attila technikusnak a segítséget, az elvetemült hozzászólásokat és kérdéseket, de mindenekelőtt a kedves fogadtatást és a témák iránti érdeklődéseteket!

Utoljára, de nem utolsó sorban köszönöm Pogonyi Nóri, hogy a hazai Chris Cornell Emlékkoncert kapcsán először ellátogathattunk a Rock FM stúdiójába. Az a beszélgetés volt mindennek a kezdete, hálás vagyok neked érte, Nóri!

Bővebben