Polonkai Tamás dalszerző/szövegíró régóta a hazai zenei élet elismert és kultikus alakja. Polly Is Dead nevű zenekarát ma is tisztelet övezi, főleg a grunge-rajongók köreiben. Nagy öröm volt, amikor 2018-ban egy új zenekar élén hasonló hangulatú lemezzel jelentkezett. Emellett idén egy különleges szólólemezt is kihozott a Hear Hungary égisze alatt.
Nemrég az volt a veled kapcsolatos legnagyobb hír, hogy kihoztátok a Pearls Of Long Loved Years (P.O.L.L.Y.) nevű zenekarod bemutatkozó lemezét. Erről is beszélgetünk majd, de engem most sokkal jobban érdekelnek az idén megjelent szólólemezeddel (Sarasvati Devi’s Grace) kapcsolatos dolgok. Kezdésként mesélj kérlek, hogyan jutottál el a hindu kultúrához?
2003 környékén volt egy elvonulás a Bükkben, amit egy chilei tanító – Ricardo – tartott, tőle kaptam az első ilyen irányú avatásomat. Kapcsolatunk során kiderült, hogy ő egy indiai házaspár tanítványa. Annyira nagy hatással volt rám ez az avatás és az azt követő események, hogy 2005 tavaszán részt vettem Indiában egy három hetes lelki elvonuláson ennél a házaspárnál. Az első mantra feldolgozásom is itt született Dél-Indiában, és az ott élő szerzetesek ösztönzésére kezdtem el jobban foglalkozni a mantrákkal és a mantrák éneklésével. Rengeteg inspirációval és felismeréssel tértem haza Indiából, az elvonuláson átélt élmények, szertartások és zenés meditációk azóta is áthatják az életemet. Innentől kezdve kezdtem el komolyabban foglalkozni a hindu kultúrával és filozófiával.
Ezekről az inspirációkról és felismerésekről szívesen hallanék bővebben, de mindenekelőtt az érdekelne, hogy mi késztetett arra, hogy elmenj arra az első elvonulásra?
A Polly is Dead zenekarommal végig koncerteztük és buliztuk az egész kilencvenes éveket, ami természetesen nem múlik el nyomtalanul. Az utolsó koncertünk – ahol még énekeltem – az 1999-es Sziget volt, tudtuk, hogy ebben a formában már nem fogjuk folytatni. Itt már komolyan el kellett gondolkodnom a jövőt illetően, hogy az életet választom-e, vagy valami mást. Nem volt könnyű időszak. Az életet választva, ebben az időben jöttek velem szembe az első Jógás könyvek, vagy például a Vörös Oroszlán Szepes Máriától, és Hamvas Béla művei, amik nagy hatással voltak rám. És nem utolsó sorban, öcsémnek köszönhetően megismerkedhettem a Bhagavad-Gítával is.
2000-ben megpróbáltam tudatosan életmódot változtatni, azóta fordultam a vegetáriánus étrend és a jóga felé, és foglalkozom spirituális dolgokkal. Majd a Polly is Dead újjáalakulása után, 2002 környékén, amikor a Kincset is forgattuk, megújult erővel tört vissza életembe a koncertezés, és természetesen a bulik. Ekkor még nem tudtam, hogy amekkora gödröt ásunk magunknak az évek/évtizedek alatt, azt kb. ugyanannyi idő lesz – vagy több – visszalapátolni, ha egyáltalán sikerül. Ennyi idő elteltével már tisztán látom, hogy egyszerűen meghasonlottam önmagammal, az egyik felem benne volt a legnagyobb bulikban, a másik felem pedig már a „lelki élet” felé vonzódott. Ez csak ideig-óráig volt tartható, így ismét döntenem kellett. A lelkem hívását követve komolyabb döntésre szántam el magam, ami egészen Indiáig vezetett.
Említetted a könyveket. Melyik volt az, ami a fordulópontot jelentette és amihez esetleg azóta is visszatérsz? Van-e olyan, amit azóta fedeztél fel és nagy felfedezés volt?
Selvarajan Yesudian és Haich Erzsébet könyve, a Sport és Jóga volt a fordulópont 2000 legelején. Valami érthetetlen oknál fogva értettem mindent, amit benne írt a lélek és a jóga dolgairól. Sokat olvasok, a könyvek szeretete fontos az életemben. A kétezres években a Mandala-Véda könyvkiadónál dolgoztam – mint kereskedelmi vezető és üzletvezető – nagyon imádtam, mert összefonódott az ezen irányú érdeklődésem a munkámmal.
A Mandala-Véda kiadó adta ki például először Magyarországon Drunvalo Melchizedek Az Élet Virágának Ősi Titka című könyvet – amely tartalma egyébként a Tool zenekarra is nagy hatást gyakorolt – és más úttörő „új energiás” ezoterikus irodalmat is.
Összességében elmondhatom, hogy szinte minden Magyarországon megjelent spirituális irodalmat elolvastam a kétezres években, naprakész voltam ilyen tekintetben. De azért egy idő után az ember rájön, hogy a tudást a gyakorlatba is át kell ültetni, nem elég csupán a filozófia, mert felbillen az egyensúly, és a meditáció ebben sokat segíthet. A test-szellem-lélek egységét ill. egyensúlyát nagyon fontosnak tartom, mert bármerre is billen a mérleg, az problémát okozhat. Ennek a szellemiségét próbáltam belefoglalni, beleírni a Bálnalovas nevű zenekarom Holdraforgó című albumába is.
A fontosabb könyvekre visszatérve, nagyon szeretem még Buddha tanításait is, a Tao te Kinget szintúgy, de Jézus tanításaira is szeretettel gondolok mindig. A legnagyobb kedvenceim a hindu Upanishadok, az úgynevezett „titkos tanítások”. A Bhagavad Gítá is Upanishad egyébként. Az ősi tanítások mindig aktuálisak, ezekhez mindig visszatérek.
Egy elvonulással kerültél közelebb a hindu kultúrához. Ez az elvonulás, mint fogalom, kicsit megfoghatatlannak tűnik számomra. Érdekel, hogyan kell elképzelni egy ilyet.
Sok meditációval és gyakorlattal. Az első dolog, amit megemlítenék, hogy ajánlott volt – de nem kötelező – a 3 hét alatt csendben lenni, azaz ha nem muszáj, nem beszélni. A számodra kijelölt vezető szerzetessel viszont lehetett beszélgetni, ha problémád volt valamivel, ha valamiben elakadtál. Az étkezést is fontos megemlítenem, mert az indiai vegetáriánus-ayurvédikus ételek hamar megteszik a hatásukat, pár nap után már mindannyian rohangáltunk a mosdóba a tisztulás miatt. (nevet) De ez hamar elmúlt szerencsére.
Szinte minden nap kaptunk valamilyen önismereti gyakorlatot, feldolgozni valót, legyen szó a szüleinkkel való kapcsolatunkról, örömünkről-bánatunkról, esetleges traumáinkról. Látogattunk indiai szent helyeket is, csodaszép helyeken jártunk. A csendes meditációk mellett, gyakran részt vettünk védikus szertartásokon – ezt is imádtam – de legjobban mégis a zenés meditációkat szerettem. Olyan zenék szóltak alatta, hogy a mai napig is gyakran hallgatom őket. A lelki gyakorlat végén odamentem a szerzetesekhez, és elkértem tőlük a zenék/lemezek címeit, amik szóltak, így egy hátizsák CD-vel érkeztem haza. (nevet) De nem voltam előtte ilyen hosszú elvonuláson, csak hétvégi alkalmakon voltam, szóval a három hét – és főleg a vége – mindenképp katartikus, életre szóló élmény volt.
Említetted az is, hogy ott Dél-Indiában született az első mantra feldolgozásod. Vitted magaddal a gitárodat?
Nem, nem vittem, és nem is gondoltam rá, hogy itt fogok zenélni. De volt az Ashram-ban egy gitár, amit az egyik este kölcsön kértem. Nem tudtam elaludni, ezért kimentem a gitárral sétálni a szabadba. Emlékszem rá, szépen világított a hold, már nem volt annyira meleg, mint nappal, és az a sok kóbor kutya a közelben szaladgált. Leültem egy fa oldalába gitározni, és ott született meg az első mantra feldolgozás, jött magától, meg akart születni. Másnap, amikor visszavittem a gitárt, kértek, hogy játszak valamit. Elénekeltem a frissen született dalt a többieknek. Erre lettek figyelmesek a szerzetesek, akik felkértek, hogy a Satsangon is énekeljem el – egy magyar társammal – Boda Gabival együtt. Hatalmas élmény volt, több száz ember énekelte velünk együtt, és ami a legmeglepőbb volt, szépen lassan elkezdett mindenki táncolni rá. Kb. fél órán keresztül játszottam/énekeltük a mantra feldolgozást körbe-körbe – egyre fokozva a tempót – de ez nem volt tudatos, ott alakult ki. Felejthetetlen élménnyé vált mindannyiunk számára.
Hogyan jöttek ezek a dalok és az, hogy ezeket egy album formájában meg is mutasd a közönségnek?
Ez az album az elmúlt 15 év ilyen jellegű munkáinak a gyümölcse. Fontos itt megemlítenem, hogy India óta tartok közös mantraéneklést és meditációt, az ország legkülönbözőbb jógastúdióiban és elvonulásain zenéltem/énekeltem már. Ezeken az alkalmakon kristályosodtak ki a lemezen hallható dalok, de mindegyik mantra a spirituális utam egyik fontos állomásához köthető. Idén tavasszal megszületett egy új feldolgozás – az Om Sarva Mangala – és úgy éreztem, hogy a jelenlegi „karantén” helyzetben ez sokat adhat az embereknek. Szarka Joseph–fel, a Hear Hungary kiadó vezetőjével ezután beszélgettünk el, de elsősorban még nem ezzel kapcsolatban, hanem azért, mert már régóta tervezgettük, hogy milyen jó lenne személyesen is találkozni már végre. Beszélgettünk a Grungery Magazinban szereplő interjúmról is, ahol megköszöntem neki munkásságát és írásai hatását a zenei életemre. Ő pedig megköszönte, hogy ebben az interjúban felhívtam a figyelmét a Bhagavad Gítára, ami nagy hatással volt rá. Ezután kerültek szóba a mantrás dolgaim, és hogy egy ilyen irányultságú lemez még bennem van. Nagyon megtetszett Josephnek ez az ötlet, és biztosított róla, hogy minden támogatást megad a lemez elkészítéséhez. Végtelenül boldog és hálás voltam és vagyok, hogy a Grungery Media Records-os P.O.L.L.Y. (Pearls Of Long Loved Years) lemez után, a Hear Hungary Music is a „szárnyai” alá vett. A mai időkben ez egy zenésznek nagy ajándék és megtiszteltetés.
Akkor folytassuk is a P.O.L.L.Y. lemezzel! Amikor híre ment, azt gondolom sokunk szeme felcsillant. Az első életjelet itt a Grungery-n adtátok a Gift című dallal, ami a háláról szól. Az eddigiek alapján azt gondolom, fontos az életedben, de egész pontosan mit jelent számodra?
Hálás vagyok, hogy élek. Hálás vagyok, hogy hálát érezhetek. De ez nem volt mindig így. Egy olyan életet kaptam, amiben mindenért meg kellett küzdenem. Ha a zenét nézzük, nem volt különösebb tehetségem a zenéhez, és nem volt a családunkban senki, aki zenélt volna. De tizenévesen felfedeztem, hogy a zene képes kifejezni mindazt, amit a szavakkal nem lehet. Így kezdtem el gitározni 15 éves korom környékén, és talán csak annyi „szerencsém” volt, hogy az első akkordokból, amit le tudtam fogni, saját dalt kezdtem el „komponálni”, és nem más dalait kezdtem el megtanulni. Ebből indult ki minden. És abból, hogy az egri Közgében, ahová jártam, alakulni kezdett egy sulizenekar, ahová már csak a dobos hiányzott. Bevállaltam, a nulláról indulva teljesen. De gyakoroltam sokat, nem adtam fel, és pár év múlva már egészen jól ment. Így 1992-ben, az egri Közgés diáknapokon már a Faith No More From Out of Nowhere-jét dobolhattam több száz ember előtt, plusz az első saját dalaimat is játszottuk. De mire belejöttem a dobolásba, újra válaszút elé kerültem.
1993-ban kijöttem a dobok mögül énekelni, mert nem találtunk ehhez a zenéhez megfelelő énekest. Így alakult meg a Polly is Dead, és vele elkezdődött egy még küzdelmesebb út, ami lépésről lépésre, lépcsőről lépcsőre, de szépen lassan bontogatta szárnyait. Szóval, ha átvitt értelemben is, de erről énekelek a Giftben: „Bölcsességet kértem és bátorságért imádkoztam.. De megoldandó problémákat adott és leküzdendő veszélyeket.. segítségre szoruló embereket.. és alkalmakat, hogy Szeretni tudjak.. Semmit nem adott, amit akartam.. De mindent megadott, amire szükségem volt..” És amikor erre igazán rádöbben, ráébred az ember, akkor elönti a hála érzése, és ez sok mindent felülírhat bármelyikünk életében.
Mikor jött a vágy, hogy ismét egy zenekar élére állj és hogyan jött össze a P.O.L.L.Y. (Pearls Of Long Loved Years) tagsága?
Miután a Bálnalovasnak vége lett, mondtam Dénesnek (Mészáros-Komáromy Dénes basszusgitáros – SLOWMESH, ex-Bálnalovas) és Zolinak (Kleinheincz Zoltán gitáros – NÍS, ex- Bálnalovas), hogy mostanában sokszor eszembe jut a PAGE (Pap Dávid dobos – ANTARES), és mit szólnának hozzá, ha elhívnánk őt valamelyik nap zenélni a próbaterembe. Én pedig énekelnék egyet újra, mindenféle kötöttségek nélkül. Voltak már olyan dalok, aminek a vázlatait próbálgattuk korábban is, de erre a sessionre, mégis sikerült jól feladni magamnak a leckét. A próbát megelőző napokban írtam egy új témát – ami a Gift volt – de az ének még természetesen nem volt meg rá. De annyira izgatott voltam az új témától, hogy fog megszólalni a zenekarral, vajon jó lesz-e, stb., hogy egyből meg is mutattam a többieknek. Miután összeállt zeneileg a kép, néztek rám a srácok, hogy oké, akkor folytassuk az énekkel együtt. Mondtam nekik, hogy még nincs. (nevet) Hát, gondoltam, ezt jól megcsináltam magamnak, mivel jó régen nem énekeltem zenekari körülmények között, úgy meg aztán végképp nem, hogy még ének sincs a dalra. De annyi baj legyen – gondoltam – és kértem a srácokat, hogy játsszuk a témákat körbe-körbe, és akkor megpróbálok rá énekelni valamit. Jó sokat játszottuk, minden körnél egyre jobban jöttek és alakultak a dolgok, és gyakorlatilag akkor és ott, megszületett a Gift teljes valójában, az első próbánkon, mi pedig csak mosolyogva néztünk egymásra, mert tudtuk, hogy itt valami nagyon megszületett.
Több hangszeren is játszol – dobolsz, gitározol – a kétezres években basszusgitároztál, a későbbiekben pedig népi hangszereket is megszólaltattál (Apokrif szólólemez). Ez mennyire segíti a dalszerzést?
Nagyon segíti, de nem csak a dalszerzést, hanem a hangszerelést is, amit a legjobban szeretek. Gyakran előfordul olyan, hogy az utcán sétálva jut eszembe egy dallam. Ahogy dúdolgatom, jön hozzá egyből a ritmus is, a ritmus hozza magával a basszust, és így tovább. Volt már rá példa, hogy szimplán csak fejben írtam meg egy komplett dalt. Miután hazaértem gitároztam el csak a részeit, de azért persze rögzíteni szoktam ezeket az ötleteket, hogy el ne felejtsem.
Ha jól tudom Te voltál a szövegíró is a zenekarokban. Milyen volt, amikor nem Te énekelted, adtad elő a gondolataidat?
Igen, én írom a szövegeket is, bár van egy-két kivétel. A Spiritual Clone-ra Apey (LAZARVS) írta a szöveget, a Pont mint Én-re Egyedi Peti (ÓRIÁS), az Úton című dal szövegében pedig Szabó Dávidnak (SLOWMESH) volt oroszlánrésze, mert eredetileg úgy volt, hogy az az ő dala lesz a lemezen, mielőtt megtaláltuk volna Nárciszt teljes értékű frontemberként a Bálnalovas zenekarba. A teljesség kedvéért itt hozzáfűzném, hogy a My Private Journey Polly is Dead dal szövegét pedig Szőke Károlynak köszönhetjük. Amit még szintén fontos megemlítenem, azok az énekdallamok. Nálam a hangszerelés része az énekdallam kitalálása. Úgy kezelem, mintha az is egy következő hangszer lenne. A szövegeket mindig az elkészült énekdallamokra írom rá. Ezen dallamok érzelmi töltése ihleti és a szövegek megszületését. Szeretek másokkal dolgozni, ezért mindig nagy öröm az is – és inspirál – ha más énekli a szövegeimet. De ez egy folyamat része. Például a kétezres évek elején észrevettem, hogy Sohinak (Sohajda Péter – ex-Polly is Dead, Shapat Terror) jól működik magas tartományokban a hangja, olyan Chris Cornell-es. Ezért a Kincs énekdallamait is ezekben a magas tartományokban írtam meg, mert tudtam hogy működni fog. A Kincs esetében is, a kész énekdallamokra írtam meg a szöveget.
A Polly Is Dead végül sosem készített nagylemezt, van emiatt hiányérzeted? És van-e olyan terv, hogy a soundcloudon, itt-ott elérhető anyagokat feljavítva valamilyen formában kézzelfoghatóvá tedd, tegyétek?
Nincs hiányérzetem, mert beteljesültek a vágyaim és az álmaim. A kilencvenes évek Polly is Dead-je – ahol angolul énekeltem – a Pearls Of Long Loved Years (The 47th Parallel North) nagylemezében teljesedett be, a kétezres évek Polly is Deadje – ahol magyarul írtam a szövegeket, és nem én énekeltem – pedig a Bálnalovas (Holdraforgó) nagylemezében teljesedett be számomra. Mindkét nagylemezre nagyon büszke vagyok, rengeteg munka van bennük, de nem csak zenei, hanem önismereti is.
Eszembe jutott már, hogy a korai Polly is Dead demókat feljavítsuk és megjelentessük, például limitált példányszámú és sorszámozott bakeliten – nagylemezként -, de ez még legyen egyelőre a jövő titka.
A P.O.L.L.Y. (Pearls Of Long Loved Years) lemez szerintem nagyon jól sikerült. Én személy szerint nagyon várom a folytatást. Születtek-e új dalok, terveztek-e koncerteket?
Új dalok még nem születtek, mert ebben az évben – a kialakult helyzetnek köszönhetően – próbáltam a mantra lemezre koncentrálni. Úgy érzem, jelen időszakban ezzel tudok a legtöbbet segíteni mindenkinek, aki nyitott erre. Tervezzük a P.O.L.L.Y. folytatását, ahogy lehetővé teszi az élet. Szeretnénk újra elkezdeni próbálni, és koncertezni is tervezünk, nem is akármilyen felállással (nevet), ennyit talán most elárulhatok.
A 2018-as Grungery magazinos interjúban azt nyilatkoztad a Pearl Jam – Alive klipjéről, hogy „megtaláltam, amit kerestem, és egy életre feltöltött energiával, inspirációval és lelkesedéssel„, mit értettél pontosan ez alatt?
Megláttam magam Eddie Vedderben. (nevet) Tudod, itt nem arról van szó, hogy megláttam, és annyira megtetszett, hogy szerettem volna rá hasonlítani, hanem arról, hogy amikor megláttam – minden túlzás nélkül – közel ugyan úgy néztünk ki, nagyon hasonlítottunk egymásra. Mintha élt volna egy testvéred valahol – akiről nem tudtál – és csak most szereztél róla tudomást. De ami ennél még fontosabb, hogy megtaláltam magam a zenében. Addig a pillanatig csak keresgéltem, de ott minden összeállt. Kellett is az az életre szóló energia, inspiráció és lelkesedés, mert ‘92 környékén még a dobok mögött ültem, innen kiindulva kellett megvalósítani álmaimat, szinte a nulláról kezdve mindent Egerben.
Mi az, amit a mai napig ugyanúgy érzel, mint akkor? Manapság már többet lehet tudni a grunge hőskoráról, mint anno, van-e olyan, amit ennyi év távlatából másképp látsz vagy érzel?
Tényleg nagy szerencsém volt azzal, hogy a Pearl Jam Alive-ja lett életem himnusza, és hogy Eddie Vedder lett a legfőbb „példakép”. Szerencsére Ed még mindig él, és ez biztosan nagy hatással van rám, még ha tudat alatt is. Lehet, hogy minden másképp alakult volna, ha pl. Layne Staley (Alice in Chains) és a We Die Young töltötte volna be ugyanezt a szerepet. Tényleg csak egy hajszálon múlt. Sajnálom, hogy a többiek sincsenek már velünk. Scott Weiland (Stone Temple Pilots), Kurt Cobain (Nirvana), Layne Staley (Alice in Chains), Shannon Hoon (Blind Melon), Jeff Buckley, Shawn Smith (Brad, Satchel), Chris Cornell (Soundgarden) – szomorú névsor. De nem láthatunk bele teljesen senkinek a sorsába sem, ezért ítélkeznünk is felesleges. Engem a spiritualitás vezetett ki a mocsárból, talán mindenkinek jól jöhet egy szellemi vezérlő elv.
(Az interjú képeit Bobál Kati készítette.)
___