Seattle városának neveltje, a hányatott gyerekkorú zseni, Ayron Jones negyedik lemezével jelentkezett idén júniusban. A Chronicles of a Kid jó pár nagyszerű dalt tartalmaz Jones megszokott Lenny Kravitztól Jimi Hendrixig, Michael Jacksontól a Nirvanáig zenei vonalán viszonylag kevés újdonsággal, de annál több emlékezetes pillanattal. 2023 legszebben szóló rocklemezét Pintér Miklós hallgatta meg.
Ha osztanának díjat az év legszebben szóló albumáért, Ayron Jones júniusban megjelent negyedik lemeze, a Chronicles of the Kid nagy eséllyel kerülne be a döntősök közé. Valamiféle megmagyarázhatatlan ok miatt a mai napig is ritkaságszámba megy, amikor egy-egy rockzenei kiadvány elsőre nem a dalok, hanem a döbbenetesen tiszta, de erőteljes, arányos, csudamód producerelt hangzása miatt vonzza magára először a figyelmet. Mintha nem lenne annyira karidnális kérdés a zenekarok számára, hogy a hifisták igényeit is kielégítsék.
Persze tudom, elve nehezebb a rock/metal zenéket menedzselni hangmérnöki szempontból, mert sűrűbbek a dalok, a gitárok túlvezéreltek, zajosak, koszosak, de vannak azért ellenpéldák, amikor az odafigyelés, az igényesség és a kiváló produceri munka képes átlag feletti eredményekre. Hosszú ideig olyan kiadványokra hivatkoztunk viszonyítási pontként, mint a Metallica Fekete Albuma, a Mötley Crüe 1994-es lemeze, a Stone Temple Pilots Core LP-je, vagy a Guns N’ Roses megosztó, de brutálisan jól szóló Chinese Democracy című Axl-szappanoperája.
A Chronicles of the Kid bizonyosan nem jut olyan magasságokba, mint a felsoroltak, viszont a két producer, Scott Stevens, valamint az Aerosmith, Ozzy Osbourne, Mötley Crüe és sok más nagyágyú lemezeinek kapcsén megismert zseni, Marti Frederiksen nyugodtan odapakolhatja élete legjobb munkái közé az anyagot. Érdemes tehát egy jó minőségű fejhallgatót szerezni és azzal végigpörgetni a lemezt!
Supertalented, vagyis különösen tehetséges, az átlagosnál jóval tehetségesebb. Nem igazán van jó magyar fordítása szerintem a kifejezésnek. Ayron Jones esetében nyugodtan használhatjuk, mert nem csupán elképesztően jó énekes, varázslatos gitáros, de kiváló szövegíró és dalszerző is. Olyan képességeket birtokol, amelyek külön-külön is kiemelnék őt a tömegből, de hogy a négy egyszerre legyen jelen valakinél, az tényleg nagyon ritka (ismerünk ilyet még Seattle környékén, Jeff Angellnek hívják az illetőt).
Jones 2021-es harmadik lemezét, a Child of the State-et nagyon szerettük, de mivel az a Varvatos-deal első kiadványaként inkább egy életmű összefoglalása volt, kíváncsian vártam, hogy mire lesz képes relatív rövid idő alatt az énekes/gitáros.
A Chronicles of the Kiden már csak valóban az elmúlt években született dalok kaptak helyet, de az irány nem változott, a frontember most is sokat merít a Pacific Northwest rockzenei múltjából.
Maradtak a tipikus Jones-védjegyek: mintha Lenny Kravitz Seattle-be költözött volna, és néha Michael Jackson hangszínén énekelne, néha meg Doug Pinnick üvöltéseit hozná, miközben úgy gitározna Fender Stratocasterén, mint Jimi Hendrix, vagy Mike McCready a legszebb Temple of the Dog- és korai Pearl Jam-időkben.
A hangzás mellett talán a szólók azok, amelyek az átlag fölé emelik az albumot, mert bár a dalok önmagukban is megállnák a helyüket, többségüket nem érzem annyira kiemelkedőnek, hogy Ayron Jonest azonnal a legfelső ligába és a világhírnév felé repítsék. Ennek ellenére jó pillanatokban most sincs hiány!
A nyitó Strawman például úgy kezdődik, mintha egy 2023-as Audioslave-dal lenne, hatalmas húzás van benne, ilyen jellegű szám nincs is másik a lemezen. Az utána érkező Blood in the Water egyszerre Led Zeppelin és Deep Purple, mamut méretű rockzene iszonyat drámával, „semmi sem fog megmenteni”-szöveggel és sok-sok gyerekkori utalással. A legtöbbeknek ez a dal fog utat találni a szívéhez először (és valószínűleg örökre). Döbbenetesen nagy sláger; ez a felvétel rángathatja ki majd Jonest a „Seattle Local Hero” státuszból (érdemes elolvasni a klip alatti kommenteket a YouTube-on)!
A The Title egyszerűbb, középtempós, koszosabb zúzása után aztán egy igazi rádiós popdal, az Otherside jön, pont olyan, amit ezen sorok olvasói valószínűleg azonnal léptetnének tovább, de érdemes várni egy kicsit, mert akkora Hendrix/McCready-forma szólót kanyarít Jones a szám végére, hogy az ember pillanatok alatt a kilencvenes évekbeli Moore Theatre-ben találja magát. A felvétel egyébként iszonyat sláger, de kicsit kilóg a lemezről, üvölt róla, hogy az éterbe szánták.
A My America szintén rádiós, viszont legalább újra rock-vonalon, míg az Under the Bridge-elejű, lassú Living for the Fallt megint csak a zseniális szólók mentik meg. A nirvanás riffeléssel kísért kiakadós („a városomban nem kábszeresnek, hanem mocskosnak neveznek”) „Filthy” után a Get High az azonnal működő, ragadós dallamai és (mily meglepő) hatalmas szólói miatt emelkedik ki. A The Sky is Crying amerikai soft rock, mehet a másik kettő rádiós darab mellé, de érdemes megállni itt egy pillanatra.
Mire a lemez a végéhez érkezik, megannyi szín feltűnik Jones zenéjében: a rock erőteljesen, a grunge haloványan, a blues, a soul, a pop és az R’n’B pedig ugyan inkább csak jelzésértékűen, de valamilyen formában megjelenik a lemezen.
A sok-sok hatás közül a Living Colourt és Stevie Ray Vaughant sem hagyhatjuk ki!
A lemez csúcspontja számomra egyértelműen a (megint csak) nirvanás egyszerűségű gitártémákkal kísért On Two Feet I Stand, amelyben a lelkét is kiénekli és kigitározza Jones. Férfidal a javából és a fenébe is, elhiszed neki minden egyes sorát: „Tudom, hogy azt gondolod, megtaláltad magadnak a férfit, de tele vagyok megszegett ígéretekkel. Csak egy magányos férfi vagyok, de jártam már ezen az úton. Nehéz terhek, nehéz terhek, tudod, hogyan végződik a történet.”
Ayron Jones hányatott gyerekkoráról, élettörténetéről a Child of the State-lemez kapcsán már átvettünk mindent. Jonesnak van mit feldolgoznia a múltjából: nem meglepő módon akkor születnek a legerősebb dalai, amikor nekiáll kiírni magából mindezeket.
A Chronicles of a Kid egy etalon-hangzású, erős anyag. Klasszikus talán nem válik belőle, de ezt úgysem a jelen, hanem a jövő dönti el. Örülök, hogy Jones mögé odaállt a híres divattervező, John Varvatos (lásd még Chris Cornell, Steven Tyler és sokan mások), mert a seattle-i srácnak így a családja mellett kizárólag a zenélésre kell koncentrálnia.
Ez egy alapból nyolcas album három különösen erős dallal (Blood in the Water, Get High és On Two Feet I Stand), de az egészen elképesztő hangzása miatt lehetetlenség rá kilencesnél kevesebbet adni.
Pontszám: 9/10
__
__
Ayron Jones – Chronicles of a Kid (LP)
Megjelent: 2023. június 23.
Kiadja: Big Machine Records / John Varvatos Records
Dallista:
- Strawman
- Blood in the Water
- The Title
- Otherside
- My America
- Living for the Fall
- „Filthy”
- Get High
- The Sky is Crying
- One Two Feet I Stand
__
__
__
