Az élet nevű bokszmeccsen Dave Grohlt és a Foo Fighters legénységét padlóra küldték, a bíró rájuk számolt, de ők felálltak és folytatják a küzdelmet tovább. Taylor Hawkins elvesztését követően idén júniusban új lemezzel jelentkezett a csapat. A terápiának is felfogható But Here We Are című albumot Kiss Ákos véleményezte.
Dave Grohl egy borzalmasan nehéz, személyes tragédiáktól sújtott évet tudhat maga mögött. Taylor Hawkinst, Dave jó barátját és zenésztársát a 2022. március 25-i, bogotai koncert után holtan találták a hotelszobájában, Grohl édesanyja, Virginia pedig öt hónappal később, augusztus 17-én hunyt el. Ilyen tragédiákra lehetetlenség felkészülni, a következményekkel nem lehet számolni, nem létezik olyan előzetes forgatókönyv, amin ilyenkor biztonsággal végig lehetne menni. Minden, ami a stabilnak és magától értetődőnek, tervezhetőnek látszik, hirtelen zavarossá, ingataggá és kiszámíthatatlanná válik.
A Foo Fighters, a ’90-es évek rock hőskorának utolsó mohikánja és aréna rock zenekara válaszút elé került.
Hawkins ugyanis sokkal több volt egy szimpla dobosnál. Nem csak zenésztársa, hanem muzikális ikertestvére is volt Grohlnak. Kettejük zenei sokszínűsége és kémiája alapvetően határozta meg a 2000-es évek stadionokat megtöltő Foo Fightersét – a színpadon és a stúdióban egyaránt. Számos hangszeren játszott, az sem volt ritka, hogy a dobok mögül („kisgatyában”) előbújva, egy-egy Queen-dal eléneklésével, vagy Bee Gees-gegekkel szórakoztassa a közönséget.
Egy ilyen szoros kreatív és baráti kötelék ennyire váratlan, hirtelen megszakadása bárkit megállított volna. Taylor Hawkinst világhírű zenészek tucatjai és rajongók milliói tartották egy egyedi és pótolhatatlan tehetség birtokosának – ő maga volt a zene határtalansága, energiája, és inspiratív ereje. Az első sokk után Dave és a Foo Fighters-család kénytelen volt feltenni magának a kérdést: van-e értelme így az egésznek?
Lehet a zenekart Taylor nélkül folytatni tovább?
A Foo Fighters tagjai egy szűkszavú, őszinte sajtóközleményben tudatták a nyilvánossággal, hogy nem tudják mi lesz, visszavonulnak gyászolni és gondolkodni. A döntést mindenki megértette és elfogadta, de ott lebegett a bizonytalanság repülő tárgya a zenekar és a rajongók feje felett: Dave Grohl már elvesztett egy zenésztársat és ezzel együtt egy világhírű zenekart is – mi lesz, ha kétszer egymás után ezt még ő sem bírja ki?
2022-ben két emlékkoncert erejéig színpadra állt a sztárvendégekkel kiegészült Foo Fighters, de még ekkor sem volt biztos semmi. Végül – egyfajta reménykeltő karácsonyi ajándékként – egy decemberi social media posztban jelezték a világnak: itt vagyunk, folytatjuk! Az új dobos az a Josh Freese lett, akit senkinek sem kell bemutatni a post-grunge-rock világban, hiszen olyan bandákban tette le már korábban a névjegyét, mint a The Vandals, az A Perfect Circle, vagy a Guns N’ Roses. Freese elképesztően jó dobos, tálentumához nem férhet kétség, azonban a But Here We Are dalainak írása és studiómunkálatai alatt – hosszú évek után először – Dave Grohl ült a dobok mögé. Egyrészt egyfajta tiszteletadásként Hawkins irányába, másrészt, mert egy gyászlemez írása közben ezekhez a nagyon mély és bensőséges dalokhoz nem lett volna helyénvaló egy “külsőst” beültetni. A lemez dobtémáit tehát Grohl dolgozta ki és játszotta fel, Josh Freese pedig az album megjelenése után újra aktív koncertzenekarként funkcionáló banda színpadán mutatkozott be a nagyközönségnek.
Az Foo Fighters legénysége nem nagyon tehetett mást, mint azt, hogy kizenéli magából a fájdalmát: mi mást is csinálhatna a világ egyik legaktívabb zenésze, aki egy másik zenebohócot gyászol?
A zene élmény, érzelem, erőforrás és nagyon sok nehéz élethelyzetben kapaszkodó is. Ez az, ami nagyon érződik ezen az anyagon.
Az Foo Fighters az elmúlt években olyan kiadványokat jelentetett meg, amelyek minimum véleményesek voltak. Bár a legutóbbi sorlemezüket, a 2021-es Medicine at Midnightot mi szerettük, de sokak ezzel sem értettek együtt. Az ezt követő Bee Gees-feldolgozáslemez (Dee Gees – Hail Satin, 2021) és a folyamatos Grohl-féle kollaborációk egyre több és egyre hangosabb kritikát váltottak ki a követőkből, a 2022-es Studio 666 filmhez készített thrash/black/heavy metal Dream Widow album viszont meglepően (?) jó lett. Ettől függetlenül sokan hiányolták az igazi, vegytiszta rockzenét, egyre kevesebb rajongónak tetszett a populáris, útkereső zenekar. Az élet aztán közbeszólt, egy ilyen drámai veszteség árnyékában képtelenség bulis lemezt írni.
A But Here We Are biztos, hogy minden „igazhitűnek” tetszeni fog. Szükségszerűen egyfajta mélység jellemzi a dalokat. A Foo Fighters sajátosságai – a játékosság, a dallamosság és a dinamizmus – a legmagasabb szinten térnek vissza úgy, hogy az a zenekar hírnevéhez és Hawkins emlékéhez egyaránt méltó. A banda már rég túl van azon, hogy bármilyen megfelelési kényszertől kelljen szenvednie, de azért náluk is ritka, hogy egy Foo-lemezen egy tízperces tétel is helyet kapjon. Itt viszont van ilyen, méghozzá a The Teacher címet viselő tétel.
A But Here We Are lehetne egy, amolyan „vissza a gyökerekhez” stílusú Foo Fighters LP, de sokkal több annál.
A történtek tükrében kellett egy terápiás lemez a továbblépéshez. Itt az alkotók és a hallgatók egyaránt vettek/vesznek egy nagy levegőt, utóbbiak pedig Taylor Hawkins emléke és a Foo Fighters folytatás mellett döntő tagjai miatt akarva-akaratlanul is tisztelettel fogják végighallgatni a lemez közel ötven percét. Az egyes dalokon éppen ezért talán nincs is értelme egyenként végigmenni.
Személy szerint nagyon örülök annak, hogy a zenekar nem adta fel. Szurkolok nekik, hogy ezzel a teherrel a hátukon is tovább tudjanak menni és régi-új dalaikkal tömegeknek szolgáltatassanak további lelki muníciót. Ezzel együtt sajnos abban is biztosak lehetünk, hogy bár születnek még új dalok, de azok – csakúgy, mint a koncertek – nem lesznek már ugyanazok, mint a Hawkins-érában.
Az ismeretlen repülő tárgy veszélyes terület fölé repült, mi pedig reménykedhetünk, hogy nem navigálják félre magukat. Az út legnehezebb részén talán már túl vannak.
Have a nice flight, Captain Dave & FF Crew!
__
__
Foo Fighters – But Here We Are (LP)
Megjelent: 2023. június 2.
Kiadja: Roswell Records
Foo Fighters:
Dave Grohl – ének, gitár, dob
Nate Mendel – basszusgitár
Chris Shiflett – gitár
Pat Smear – gitár
Rami Jaffee – billentyűk
Közreműködik:
Violet Grohl – ének (Show Me How)
Dallista:
- Rescued
- Under You
- Hearing Voices
- But Here We Are
- The Glass
- Nothing at All
- Show Me How
- Beyond Me
- The Teacher
- Rest
__
__
__
