A Nemzetközi Nőnap alkalmából pártunk és kormányunk a Grungery tisztelettel köszönti minden hölgy olvasóját! És ebből a jeles alkalomból egy kis meglepetéssel is készültünk – nem, hát virág az most nincsen, ellenben megpróbáljuk felvázolni a grunge zene történetére legnagyobb hatást gyakorló, dolgozó nők tablóját, róluk úgyis kevesebb szó esik, mint hímnemű társaikról. Vannak közöttük harcos feministák, dühöngő lázadók, sokoldalú alkotók, remek menedzserek és ihletet adó múzsák egyaránt – csak olyan nincs egy sem, aki ilyen-olyan okból ne lenne érdekes személyiség. (Használati utasításként pedig csak annyit, hogy a névsor ABC-rendben érkezik, semmiféle értéksorrendet nem jelöl.) Nagy Andor írása.
Demri Parrott és Layne Staley
Melissa Auf der Maur
A lista egyetlen kanadai résztvevője, aki nem csak a Hole-nak, hanem a Smashing Pumpkinsnak is a tagja volt. (Előbbibe szegény Kristen Pfaff halálát, utóbbiba D’Arcy Wretzky kiválását követően került.) Emellett a vörös hölgy jólmenő fotós is, akinek a képeit a National Geographic is többször lehozta, továbbá színészettel és modellkedéssel is előszeretettel foglalkozik. Ja igen, nemrégiben volt egy Black Sabbath-feldolgozás bandája is – az én szememben talán ez jelenti számára a legnagyobb pluszpontot.
Melissa Auf der Maur
Kat Bjelland
Courtney Love régi barátnője (együtt csinálták meg a Pagan Babies-t, még a nyolcvanas évek közepén!), aki a Babes In Toyland vezéreként lett igazán ismert. Ez volt az a banda, ami kicsit megelőzte a korát, és amely elég bátor volt ahhoz, hogy valamennyire szembe menjen a mind erősebbé váló riot grrrl mozgalommal, és inkább mindenkor a saját útját járja. És Kat volt a nő, aki járt egyetemre, de dolgozott sztriptíztáncosnőként is, aki autodidaktaként tanult meg gitározni, később meg már ő is oktatott másokat, és aki sokszor tényleg úgy nézett ki a színpadon, mint egy szemétre dobott, megunt hajasbaba. Az újságírók sokszor úgy hivatkoztak rá, mint az eredeti grunge lányra, és hát a korai fotókat elnézve, ezek az emberek talán nem is tévedtek olyan nagyot.
Kat Bjelland
Kim Deal
A nő, aki úgy került be az egyik legfontosabb grunge-előd bandába, a Pixies-be, hogy nem is igen tudott basszusgitározni, csak gitározni. Ez persze nem lett volna baj, csak hát a Pixies mit ad isten, éppen basszert keresett. Kim elsöprő energiája és elhivatottsága azonban meggyőzte őket, mint ahogy a banda növekvő rajongóbázisát is. Mára pedig már kultkedvencek lettek, mint ahogy az lett Kim későbbi, saját ikertestvérével összegründolt formációja, a Breeders is, leginkább nyilván hatalmas slágerüknek, a Cannonballnak köszönhetően, meg persze annak is, hogy ők nyitottak a Nirvanának az In Utero turnén – lévén anno a Pixies volt (a Melvins mellett) Cobain kedvenc bandája. Kim sajátos humorérzékét dícséri, hogy karrierje kezdetén –egyfajta feminista poénként – a Mrs. John Murphy nevet használta.
Kim Deal
Frances Farmer
A gyönyörű, ám tragikus sorsú színésznőnek személyesen túl sok kapcsolata nem lehetett a grunge irányzattal, lévén már 1970-ben elhunyt. Az egykoron ünnepelt és körülrajongott (Cary Granttel és Bing Crosbyval közös filmekben szereplő), Seattle-ből származó, tehetséges, azonban paranoid skizofréniával küzdő nő személyiségének nem igazán használt sem Hollywood, sem növekvő alkoholizmusa. Több kisebb-nagyobb közlekedési kihágás, rendőrök megtámadása és közbotrányokozás után a fiatalasszonyt egy elmegyógyintézetbe zárták, ahol – később nyilvánosságra hozott naplója szerint – majd egy évtizeden keresztül folyamatosan megalázták, verték, kínozták és megerőszakolták, mielőtt „gyógyultként” kiengedték volna. Ja, igen, szerencsétlenen állítólag még transzorbitális lobotómiát is elvégeztek, és ez a kedves és barátságos történet már akkor megihlette Kurt Cobaint, mikor először olvasott róla. A hölgy később aztán pláne ezer szállal kötődött a Cobain család életéhez, hiszen Courtney egy olyan ruhában járult az oltár elé, amely egykoron Ms. Farmeré volt, és hát nyilván róla szól a Frances Farmer Will Have Her Revenge On Seattle című Nirvana-dal is. (A közhiedelemmel ellentétben azonban Frances Bean Cobaint nem róla nevezték el szülei.)
Frances Farmer
Kim Gordon
Oké, tudom, a Sonic Youth énekes-gitáros-basszusgitáros-mindenese kakukktojás itt, hiszen ő azért nem annyira grunge, mint inkább alternatív ikon (Thurston Moore-ral és Lee Ranaldoval meg is előzték a grunge-ot majd egy évtizeddel), bár természetesen hatott arra is. Mint ahogy kábé minden másra. Meg azért mégiscsak ő volt az első Hole nagylemez producere, és turnéztak ők a Nirvanával meg a Mudhoneyval is. Meg egyébként is, Kim Gordon egyetlen listáról sem hiányozhat, ahol női előadókat sorolnak fel.
Kim Gordon
Kathleen Hanna
Minden harcos feminista példaképe, a legfőbb riot grrrl (a grunge női ágának is nevezett, inkább mozgalom, mint zenei irányzat), a Bikini Kill énekesnője, főnöke, legfőbb teoretikusa, kritikus, fanzine-szerkesztő, költő-író, előadóművész. Egyszemélyes intézmény. Az ex-Beastie Boy Ad-Rock felesége, aki sikeresen megküzdött vetéléssel, abortusszal, mellőzöttséggel, cenzúrával, de még a Lyme-kórral is. Ő volt az, aki egyszer régen kiírta Kurt Cobain falára a később ultra-híressé vált „Kurt Smells Like Teen Spirit” szlogent, és ő volt az, aki a kilencvenes évek elején új irányvonalat adott a női zenekaroknak. Dalok tucatjai szólnak róla, hatását tekintve talán a lista legfontosabb szereplője. Ahogy legismertebb dalának címe mondja: igazi Rebel Girl.
Kathleen Hanna
Xana La Fuente
A Santa Féből elszármazott, fél-mexikói lány a grunge múzsák egyik legismertebbje, ráadásul – barátnőjével, Demri Lara Parrottal ellentétben – a sok haláleset közepette ő életben is maradt, hogy manapság Xanaland címmel egy kissé ellentmondásos megítélésű blogot vezessen. Ő volt Andy Wood menyasszonya, aki megtalálta az énekes holttestét, és bizony, róla szól a Chloe Dancer is. (Bár elmondása szerint mindösszesen egy órán keresztül dolgozott sztriptíztáncosnőként, mert nem igazán bírta gyomorral a dolgot).
Xana La Fuente és Demri Parrott
Inger Lorre
A The Nymphs és a Motel Shootout csinos énekesnője – saját bevallása szerint – több mint tucatnyi hangszeren képes játszani, a gitártól elkezdve a zongorán át a szaxofonig, és zenéjében általában szerette a különböző stílusokat vegyíteni – a grunge-ot a glammel, a punkot a metallal. Imádta a különös fejdíszeket, az átlátszó felsőket és a teátrális előadást. Manapság már a transzcendentális meditáció híve, de nem volt mindig az. Különösen nem akkor, amikor elkövette talán legismertebb tettét: bandája mellőzése miatt – és hát nem teljesen tiszta állapotában – nemes egyszerűséggel odapisált az őket vegzáló A&M ember asztalára a Geffen székházában. Utána már nem is sokáig kellett bejárniuk oda.
Inger Lorre
Courtney Love
A nő, akit imádunk gyűlölni. Gondoljunk róla bármit is (bevallom őszintén, bizony én sem állhatom túlzottan Hole anyót), azt azért nem lehet tőle elvitatni, hogy ő lett a grunge női arca, Nancy Spungenje és Yoko Onója egy személyben, aki azért a legkevésbé sem csak abból élt, hogy hozzáment a Nirvana énekeséhez. Mert a Hole lemezei egyáltalán nem rosszak ám (különösen a Live Through This), és Courtney színésznőnek is egészen pofás teljesítményt tudott nyújtani – emlékezzünk csak a Larry Flynt, a provokátorra, vagy éppen az Ember a Holdonra. Szóval vannak neki pozitív dolgai is, bőven. A negatívokat meg most jótékonyan fedje homály.
Courtney Love
Shirley Manson
Az égővörös hajú, jó alakú skót hölgy elsősorban mint a Butch Vig-féle Garbage excentrikus énekesnője ismert, elsősorban karizmnájának, ám nem mellékesen vaskos skót akcentusának és kimondottan mély hangjának köszönhetően. A lány, aki egykor arról énekelt, hogy csak akkor boldog, amikor esik az eső (Skóciában ezek szerint elég sokszor lehetett boldog) később megpróbálkozott a színészettel, a modellkedéssel, az írással és a producerkedéssel is. Emellett sokat jótékonykodik, és – a lista számos más résztvevőjéhez hasonlóan – a női jogok élharcosa.
Shirley Manson
Demri Parrott
Layne Staley lelkitársa, akivel eljegyezték ugyan egymást, de feleségül soha nem ment hozzá, sőt, a jegyességet is felbontotta. Élete jelentős részében ugyanúgy küzdött a heroinnal, mint a férfi, aki később soha nem tudta túltenni magát Demri alig huszonhét évesen bekövetkezett halálán. A szíve állítólag olyan mértékben megnövekedett, hogy az már túl sok volt apró, törékeny testének. És nem, nem ő van a Dirt borítóján, viszont a Mad Season Above-ján igen. A lemezén, aminek a dalszövegeiben ugyan név szerint soha nem jelenik meg, de majdnem mindegyik róla szól.
Demri Parrott
Susan Silver
Minden sikeres férfi mögött áll egy nő. A grunge esetében ez a nő Susan Silver. Tizennégy éven keresztül Chris Cornell felesége, első gyermekének anyja (Chris a karjára tetováltatta a születési dátumát, és neki adta a haját, mikor levágatta), a Soundgarden, az Alice In Chains és a Screaming Trees menedzsere. Tanácsát még a Nirvana tagjai is kikérték, ő beszélte rá Jerry Cantrellt a rehabra és közös klubja van Sean Kinneyvel. A fentieken túl személyes jóbarátja Eddie Veddernek és Krist Novoselicnek is. Nem hiszem, hogy sokáig kellene még ragozni a dolgokat, igazi központi nőalak. Ja igen, még egy dolog: kínaiul tanult az egyetemen.
Susan Silver
Donita Sparks
Az egyik legismertebb grunge/punk rock csajbanda, az L7 főarca – Suzi Gardner gitáros mellett – akiktől minimum a Pretend We’re Dead dalt (esetleg az azt tartalmazó Bricks Are Heavy lemezt) kábé mindenki ismerte a kilencvenes évek közepén. De ettől eltekintve is, egyszerűen mindenhol ott voltak, ahol történt valami: a korszak legismertebb bandáival turnéztak, a legmenőbb fesztiváljain léptek fel, és a legikonikusabb filmekben is használtak fel tőlük dalokat (halld például a Született gyilkosokban a Shitlistet). Sőt, egy számukat (Fuel My Fire) még az amúgy totálisan más közegben mozgó Prodigy is feldolgozta. Donita pedig nem csak a fő dalszerzője, hanem a legbalhésabb tagja is volt az amúgy sem egyszerű bandának. Ha kellett, letolt bugyival szerepelt élő televíziós felvételen, ha kellett, verekedést provokált, de az ő nevéhez fűződik az a ritka gusztustalan hőstett is, amikor használt tamponját kihajította a ’92-es Reading Fesztivál őket éppen sárral dobáló közönségébe, „Zabáljátok meg!”-felkiáltással. Veszett egy nőszemély, annyi szent.
Donita Sparks
Tobi Vail
Egy újabb riot grrrl (sőt, állítólag az egész kifejezés tőle származik), természetesen harcos feminista, dobos, gitáros, énekes, azaz igazi zenebohóc típus. Mellette kritikákat ír, fanzineket gyárt, és a Bikini Kill alapítója. Elég elítélhető módon viszont nem erről a legismertebb, hanem arról, hogy ő volt Kurt Cobain első nagy szerelme, és ő használta azt a Teen Spirit márkájú parfümöt is, ami miatt Kathleen Hanna – aki akkoriban egyébiránt Dave Grohl csaja volt – kiírta a falra, hogy „Kurt Smells Like Teen Spirit”. Ebből később született egy dal is, lehet, hogy már te is hallottad. És róla szólt a Drain You is, amire vonatkozóan Kurtnek élt egy hallgatólagos megállapodássa Courtney Love-val: általában csak akkor játszotta el, ha a nő nem volt a közelben.
D’arcy Wretzky
A Smashing Pumpkins törékeny basszeroslánya, aki a zenekar igazán fontos, első öt-hat lemezén játszott, viszont a rákövetkező ilyen-olyan újjáalakulásokból már rendre kimaradt (a legújabból is, amiből helyre kis balhé is kerekedett). Ugyan napjainkra talán már összeszedte magát az egykoron tornát és klasszikus zenét is tanult, különös nevű szőkeség, de bizony voltak rosszabb napjai is, amikor a világtól elvonultan élt egy lovasfarmon, és csak ilyen-olyan problémás ügyei miatt lehetett hallani róla (hol egy rádállomásra való részeg betelefonálás, hol egy letartóztatás, hol egy drogbalhé miatt). Pedig a Pumpkins jellegzetesen álomszerűen ködlő hangulatához az ő játéka is nagyban hozzájárult.
D’arcy Wretzky
+1: Eddie Vedder déd-nagyanyja, Pearl
A kedves öreg anyóka, aki egy indián nagyfőnökhöz ment feleségül, és aki hallucinogén anyagokból, így például meszkalinkaktuszból is képes volt lekvárt főzni. Ebből pedig már igazán nem nehéz kitalálni, hogy honnan ered a Pearl Jam elnevezés. Már persze, ha igaz lenne ez a színes kis történet, csak hát sajnos nem az (amint azt a srácok egy Rolling Stone-interjúban maguk is elismerték) – a Pearl egy szörfös manőver nevéből jött, a Jam meg az improvizatív örömzenélésből. Pedig az aztán milyen vagány egy lekvár lett volna!
