Érdekes kihívás ez, mert valójában nincs statisztikám arról, hogy miket hallgatok. A Spotifyon igyekeztem megtalálni valami ilyen funkciót, de nem sikerült. Valószínűleg nincs is. Érdekes lenne mondjuk az a statisztika, mert futáshoz is a Spotifyt használom, és sok olyan zenét hallgatok akkor, amit egyébként nem, vagy csak alig. Az idei évet ráadásul nem csak ez torzítja. Nyáron összehoztunk a haverokkal egy zenekart, a Stifler Mamáját, amikkel pop-punk dalokat játszunk. Ezekből emiatt elég sokat hallgattam, de ezt látni is fogjátok. A listáim nem sorrendek, csak ahogy eszembe jutnak a dolgok.
Kátai Artúr, a Fabio Zaffagnini (Rockin1000) interjú szerzője
Top 10 album 2016
- Blink-182 – California
Kifejezetten vártam ezt a lemezt, mert a Blink majdnem széthullása óta ez volt az első. Matt Skibát, az új énekest ismertem korábbról, az Alkaline Trio zenekarból (többek között a „futós” zenéim között is szerepel egy daluk), és sokakkal ellentétben én bíztam benne, hogy stabil tagja lehet a zenekarnak. Sajnos Tom DeLonge soha nem volt igazán acélos, az utolsó években pedig már annyira széjjel volt csúszva csórikám, hogy én szégyelltem magam helyette. A lemez nem lett meglepő, több ismerősöm pont ezért húzta le, de én azt gondolom, hogy egy ilyen zenekarnak nem is kell meglepetést szerezzen. Ha simán hozzák a formájukat, akkor minden rendben. És ez a lemez pont ilyen.
- David Bowie – Blackstar
Nyilvánvaló, hogy Bowie halála miatt nagy port vert fel legutolsó lemeze, ami a tavalyi év első lemeze volt, amit elejétől végéig meghallgattam. A Blackstar klipje 2015 novemberében már előrevetítette, hogy valami nagyon furcsa dolog történik a zenésszel. Ritkán látni ilyen nyomasztó filmet a szórakoztató műfajban. Aztán jött a lemez, és a Lazarus klip, és közvetlenül utána meghalt David Bowie. Az egész annyira színpadias volt, a Lazarus klipjének utolsó snittje már-már giccses, csakhogy Bowie tényleg meghalt. Így viszont nehéz bármit is mondani. Azt hiszem, hogy zenészként egy ilyen klip és egy ilyen lemez után kell meghalni. A lemezt azóta párszor meghallgattam újra, és azt kell mondjam, hogy egy cseppet sem lett vidámabb. Az utolsó dal pedig, folyamatosan egyre szomorúbb.
- Radiohead – A Moon Shaped Pool
A Radiohead visszatalált magához, és ez jó. A lemez meg gyönyörű, és sok helyen fájdalmas. Olyan radioheades.
- Weezer – White Album
Nagyon bejött a Weezer új albuma, ami ismét cím nélküli, így borító színe miatt a White Album nevet viseli a köznyelvben (igen, volt már ilyen, emlékszünk 1968-ra és a Beatles-re). KAliforniaibb a Californiánál (Blink182), és Weezerebb az utóbbi Weezreknél. A lemez producere egy olyan srác volt, akinek korábban Wannabeezer néven egy Weezer cover bandje is volt. Azóta persze jó nevű producer, Jake Sinclairnek hívják, például az ő felügyelete alatt készülnek a Fall Out Boy lemezek. A Delux kiadásra felfért az alap 10 dalon kívül pár érdekesség. Ott a keserédes patrióta dal az I love the USA, valamint a Jacked Up remixe, amelyben énekel a Pussy Riot-os Nadya is. Jó lemez, szeretem hallgatni.
- White Lung – Paradise
Szeretem ezeket a modern punknak nevezett zenéket. Persze, semmi nincs meg már bennük a Ramones, a Sex Pistols, vagy a Dead Kennedys egykori retkes, lázadó, sörszagú punkjából. A mai „punkok” már szórakoztatnak, szépen öltöznek, stílusuk van és hála az égnek zenélni is tudnak. A kanadai White Lung lemeze az eddigi legjobb White Lung lemez. Kellően punk, kellően pop, és persze a Hole-ra hajazó felállás is már bevált sémát követ. Mondjuk Mish Barber-Way sokkal megbízhatóbb énekes, mint Courtney Love, szóval nálam a kanadaiak nyertek.
- Metallica – Hardwired…To Self-Destruct
Ez az a Metallica, amit én szeretek. A gigasikert (és gigapénzt) hozó fekete album utáni lemezek kizárólag arra voltak jók, hogy ez a 2016-os dupla elképesztően nagyot durranjon. Amikor egy fasza Corvette után boyracer Opelekkel kocsizol évekig, és aztán végre veszel egy 911-est. Modern sound mellett minden klasszikus Metallica jelleget megtalálunk, néha direkt utalásokkal, ráadásul még egy Lemmy emlékének tisztelgő dal (Murder One) is felkerült a lemezre. Remélem, nem kell újabb 25 évet várni a következő ilyen lemezre.
- Green Day – Revolution Radio
Náluk sem baj, mint ahogyan a Blink-182-nál sem, ha nem okoznak meglepetést. Emberileg kicsit közelebb állnak a szívemhez, mint Mark Hoppusék. A Green Day dalaiban visszaköszön a világ, láthatjuk, hogy nem minden napsütés és Kalifornia, érezhetjük, hogy nem egy tini-vígjátékban élünk, és 40 körüli emberek ha 40 körüli emberekhez szólnak, akkor ez a normális. Kicsit ugyan túltolták a Trump elleni tiltakozást most ősszel, de nyilván volt rá okuk. A Green Day az egyik legszimpatikusabb zenekar számomra. Nem csak azért, mert komolyabbak, hanem azért is, ahogyan a rajongókat tisztelik. Rengeteg videót találhattok, amiben Billie Joe felhív rajongókat együtt zenélni. Ez akkora faszaság, amitől mindig libabőrös leszek, ha nézem. Nyáron természetesen ott leszek a koncertjükön, és jól be is gyakorlok egy csomó dalt, ki tudja…
- Red Hot Chili Peppers – The Getaway
A Red Hot Chili Peppers új lemeze is nagyon „várós” volt. Szerelmes voltam John Frusciante gitárjátékába, de már a 2011-es I’m with you lemeznél is hallatszódott, hogy nem fogtak mellé az új gitárossal az öregek. Josh Klinghoffer viszont hallhatóan elődje nyomdokaiba akart lépni, így a megfelelni vágyás miatt még nem hallhattuk az „őszinte” játékát. Most a Getaway-jel szerintem megkaptuk. És nekem nagyon bejött. Tipikusan olyan lemez, amiben volt valami érdekes, de nem tudtam megfogalmazni, hogy mi. Aztán „jóra hallgattam”. Kifejezetten tetszik benne a pszichedeliával és a diszkóval is kokettáló sokszínűség, és az érett hangzás.
- Sum41 – 13 voices
Hatalmas csoda ez a lemez. Na nem azért, mert rocktörténeti jelentőségű dolgot alkottak a kanadai punkok, hanem azért, mert egyáltalán elkészült. Deryck Whibley életéért két éve egy fityinget sem adott volna senki, de a srác a saját hajánál fogva rángatta ki magát a mocsárból. Súlyos függőségeit hátrahagyva a munkába temetkezett, és a visszatérő Dave Baksh gitárossal egy tűrhető lemezt csinált. Van benne kraft, nincs benne felesleges szarakodás, viszont már láthatóan komolyabban veszik magukat a fiúk. Szerethető lemez, sajnálom, hogy lemaradtam a Sum41 szigetes bulijáról, állítólag nagyon jó volt.
- Fish! – Idő van
Idén voltam először Fish! koncerten (igen, egy befőttes üvegben éltem eddig), és nagyon bejött. Ismertem én eddig is a zenekart és a slágereit, a Keep Your Secret óta figyelem őket, csak valahogy lusta voltam, és soha nem jött velem szembe egy Fish! koncert. Most Orfűn igen, és meg is szavaztam a fesztivál legjobb koncertjének. A lemezük is kiváló, bármikor szívesen hallgatom.
A TOP 10 dal 2016-ban
- Köpönyegforgatók – Eső Után
- Madrapur – Tini
A Köpönyegforgatókat és a Madrapurt a Soundcheck Országos Zenei Tehetségkutatón fedeztem fel. Amikor a versenyt meghirdettük, sejtettük, hogy találunk kincseket, és így is lett. Volt még pár olyan zenekar, akik nagyon pengék voltak, és még sokra vihetik, de nekem ők jöttek be annyira, hogy rendszeresen rájuk hallgatok. Sőt, a Köpönyegforgatókkal klipet is forgatok tavasszal.
- Blink-182 – She’s Out Of Her Mind
Az új lemez tuti slágere, a klipjében meg pucér csajok játsszák el ugyanazokat a jeleneteket, amiket a srácok a What’s my age again? klipben.
- Wellhello – Fiúk ölébe lányok
- Brains – A drum&bass rugója
Ez az a két dal, amiért érdemes volt megcsinálni a Tankcsapda feldolgozás dupláját. Jó, persze vannak még erős dolgozatok rajta, de ez a két feldolgozás lett teljesen elszakítva az eredetitől úgy, hogy mégis Tankcsapda maradt.
- Rockin1000 – Rebel, rebel
Nem tagadom, rabja lettem, a Rockin1000 projektnek. Az idei stadionkoncertjük után határoztam el, hogy beszélgetek Fabióval, az ötletgazdával. Ezzel a beszélgetéssel lettem a Grungery egyik szerzője. Ez a dal pedig Bowie előtt tiszteleg, és hidegrázós. [UPDATE: Artúr a minap hivatalosan is felvételt nyert a Rockin1000 produkcióba, azaz a legközelebbi produkciónál már ő is a zenekar tagja lesz. A gitáros „vizsgadala” a Pearl Jam Alive-ja volt. Gratulálunk Artúr, nagy menőség ez! – a szerk.]
- Westworld Soundtrack – Black Hole Sun
A Westworld sorozat egy androidokkal teli, vadnyugati theme-park sztorijába bújtat bele sok elgondolkodtató dolgot, de most csak a zene számít. Van egy gépzongora a helyszínen, ami létező dalokat játszik, vadnyugati kocsmai stílusban. Amikor a Black Hole Sun megszólalt, lepadlóztam.
- David Bowie – Blackstar
Ez a dal csontig hatol. Annyira túlvilági, annyira odaátról szól ide, nekünk, itt maradtaknak, hogy zavarba ejtő. Nem lesz tőle rossz kedvem, hanem egyszerűen csak furcsa az egész.
- Peter Kovary and the Royal Rebels – Forever and a Day
Jaj, de jó kis muzsika ez. Ha már a Stones idén tradicionális blues dalokkal töltött meg egy (egyébként tisztelni valóan őszinte) lemezt, akkor legalább Kőváry Petya hozza azt, amit az öregek csinálnának ma , ha nem épp a nyugdíjukat várnák. Ráadásul ez a stílus visszatérés valamilyen szinten a kezdetekhez, hiszen 20 éve Kőváry egykori zenekara a Rag Doll is ilyen zenét játszott.
- Sixx: A.M. – Rise
Sixxék duplája állat. Ez a dal is az, de nem igazán tudom, hogy miért pont ezt emeltem ki. Az az igazság, hogy sok-sok évig nem hallgattam ilyen zenét, most pedig felüdülés volt a Prayers fot the Blessed/Damned duplalemez.
10 dal, amit a legtöbbet hallgattam 2016-ban
- Szabadtéri 4akkordos Performansz – Egyszerű Kis Láfádószó
Az egyébként ¾ arányban komolyzenész punkok slágerírási útmutatója. Mindig röhögök rajta.
- The Trousers – Cool Operator
A Mother of Illusion lemez leglazább dala, ráadásul Kőváry egykori zenésztársa, a San Franciscóban élő Simca egy hasonlóan laza klipet forgatott hozzá.
- Frozen/Jégvarázs – Let it go/Legyen hó
Ezt a dalt egyébként százféle feldolgozásban hallgattam meg, mert ez volt az első dal, amit a zenekarommal, a Stifler Mamájával nem csak megtanultunk eljátszani, hanem komolyan át is dolgoztunk. Érdekes, hogy pont a dallal végzett munkánk idején olvastam egy interjút Jaret Reddick-kel, a Bowling for soup énekesével, aki azt mondta, hogy ez a dal az utóbbi idők legjobban megírt dala, és szeretne ilyen dalt írni, ami azonnal dallamtapadást okoz.
- Bowling for soup – 1985
Ha már említettem az előző dal kapcsán a Bowling for soupot, akkor itt is egy dal. Rengeteget hallgattam idén, valahogy beakadt. Egy 1985-ös önmagával vívódó MILF a dal főhőse, aki nyilván annak idején még nem gondolta, hogy egy könyvelő felesége lesz, és a kertvárosban lakik majd.
- Pearl Jam – Better Man (2010. május 21. Madison Square Garden)
Amióta felfedeztem ezt a videót, azóta gyakran hallgatom/nézem. A mai napig libabőrös leszek attól, amikor Eddie elkezd gitározni, énekel két szót, és a közönség átveszi a dalt. És hogy szól az a Telecaster… Most, amikor írom ezeket a sorokat, szintén ráz a hideg. Pearl Jam koncertre AKAROK menni.
- Transit – Ignition&Friction
Futós zenéim egyike. Első félmaratonomon ez szólt a fülemben, amikor a célegyenesre fordultam. Egy örök élmény része lett a dal, és a többi 45 futós dalommal együtt sokat hallgattam idén. Ha valakinek kell jó 160 bpm körüli punk-rock, pop-punk, alternatív futós zenelista, akkor használhatja az enyémet, tessék: https://open.spotify.com/user/katai.artur/playlist/58CJPKZCMhXFvKabuupuBk
- Sum 41 – In too deep
Megint csak egy olyan dal, amit bármikor szívesen hallgatok. Az új lemezről még nincs ekkora kedvenc, ami átvehetné a helyét ennek a dalnak.
- Rockin1000 – Learn to Fly
Nem sok olyan dal van, amitől libabőrös leszek, de ez az. Illetve nem is a dal, hanem az előadása. 1000 zenész egy mezőn, egy fanatikus szervező, Fabio, és a nagybetűs ROCK ’N’ ROLL!
- Pearl Jam – Alive
Az alfa és az ómega. Ezzel szippantott be a grunge. Ez a dal mindig a legtöbbet játszott dalok között lesz.
- Alice in Chains – Rooster
Minden alkalommal megtapos ez a dal. Az egyik legnagyobb grunge ballada (ha létezik ilyen).
10 lemez, amit a legtöbbet hallgattam 2016-ban
- Szabadtéri 4akkordos Performansz – Az Új Elit
Az SZ4P a szívem csücske. Akár komoly mondanivalóval („nekünk nincs kárpótlási jegyből varázsolt rózsadombi kilátás / és a panelok közül lassan fújja ki az ipari füstöt a szél / de a tizedikről is jól látszik már a küszöbön álló váltás / aki odafönt ül, az számol vissza, mert egyre jobban fél”), akár vicces szövegekkel operálnak („én a nyugalom kibaszott szigete voltam mindig is előtted / most meg azt kívánom, rohadjon rád minden meggybefőtted / megöl a minden porcikádból áradó parasztság / én csak arra vágyom, fosson arcon álmodban a macskád”) a szövegek mindig ütnek, a dalok nem is értem miért nem lettek már slágerek. Úgy jó ahogy van!
- The Trousers – Mother Of Illusion
Csészi gyerekkori haverom, huszonévesen ő volt az énekes-gitárosa a méltán híres Kend zenekarnak, aminek meg én voltam a másik gitárosa. A Kőváry tesók akkori zenekarával a Rag Dollal folyamatosan beefeltük egymást, bár akkor még ilyen fogalom nem volt. Azóta Csészi a kis Kőváryval Trouserskedik már vagy 10 éve, ráadásul a dobok mögött. Én mindig meghallgatom, megnézem őket, mert amit csinálnak, az kifejezetten jólesik a fülemnek. A 2015-ös lemez annyira király, hogy még idén is a leghallgatottabbak között volt nálam. Egy viszonylag szűk határok között mozgó stílusba vittek bele annyi ötletet, hogy a lemezről egy-egy dalt hallgatva csak nem is tudnánk meghatározni, hogy milyen zenekar játszik. Van itt Stones, Sabbath, stonerkedés, grunge hatások, de az amerikai limonádé rock felé is kacsintanak egyet. Egy olyan szanaszét szaladó lemez ez, ami mégis nagyon egyben van.
- Ektomorf – Aggressor
Van amikor kell a hörgős metal. És ha kell, akkor jön az Ektomorf. Farkas Zoliék brutális energiája lenyűgöz. Sokan nem veszik észre a szépet ebben a típusú zenében, pedig van benne valami csupasz, gyönyörűséges őserő, ami magával tud ragdni.
- Pearl Jam – Ten és Vs.
- Nirvana – Nevermind
- Alice in Chains – Dirt
Ezek azok a lemezek, amiket mindig, bármilyen élethelyzetben, bárhol szívesen hallgatok. Valószínűleg ez már a halálom napjáig így lesz. Ugye ezt nem kell indokolni?
- The Cure – Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me
A The Cure-t gyerekkorom óta kedvelem, és ez a kedvenc lemezem tőlük. Sokszor előkerül, és ha azt mondom, hogy Just like heaven, Why can’t I be you, Hot, Hot, Hot vagy Catch, akkor te is bólogatsz, hogy persze, tényleg egy olyan lemez, amit sokat kell hallgatni.
- New Power Generation – Exodus
Prince halála után vettem elő, mert ez volt ez egyik kedvencem. Nem nagyon ismert konceptlemez, nagyon jó kis stone-funk dalokkal.
- Sheryl Crow – Tuesday Night Music Club
Ezt a lemezt 23 éve szeretem. Nincs magyarázat.
- Guns N’ Roses – Appetite for Destruction
Amikor megtörtént a zenekar összeállása, elkezdtem hallgatni újra. Mert ez a legjobb GNR album.
Az 5 legjobb zenei témájú cikk 2016-ban
Kizárólag Grungery-t olvasok magyarul.
- Metal Hammer Grungerica | 30 éves a Hammer!
- Pearl Jam Tenology | 1. rész: A kazetta / 2. rész: Nagymama lekvárja, vagy mi
- Kurt Cobain kisbuszától az őrjöngő indonéz metálosokig | Interjú Téglás Zolival, az Ignite énekesével
- Kurt Cobain háborúja
- Kölcsöngitárokkal a csúcsra | Pearl Jam az MTV Unpluggedban (1992)
2016 rövid összefoglalása rock/metal szempontból
Az egyik legfontosabb dolog, hogy lett egy rock rádió Budapesten, ami ugyan elég lábszagúan indult, de azért szépen lassan fejlődik, egyre jobbak a zenék. A legmeglepőbb fazon Axl Rose volt, aki egyrészt beugrott az AC/DC-be, másrészt ismét összeterelte a Guns N’ Rosest, legalábbis a magját. Fontosnak tartottam azt is tavaly, hogy kicsit mintha visszakerültünk volna a nemzetközi rockzenei vérkeringésbe. Sok olyan koncert volt, vagy lesz, azaz még tavaly lett bejelentve, ami már nagyon járt nekünk. Elég csak a RHCP dupla bulijára gondolni. Emellett folytatódott az olaszok Rockin1000 projektje egy stadionkoncerttel, ami ismét elég nagyot szólt. És persze rengeteg dolog történt még, de most hirtelen ezek jutottak eszembe.
2016 rövid összefoglalása grunge szempontból
25 éves volt tavaly a grunge, kicsit többet is foglalkozott vele a sajtó. Jó volt olvasni a cikkeket, különösen Pintér Mikitől itt a Grungery-n, imádom az alaposságát. A Temple of the Dog összeállása is nagyszerű volt, de sajnos a várva várt Pearl Jam durranás elmaradt. Sem lemez, sem európai turné. Viszont hivatalos lett, hogy Vedderék csatlakoznak a Rock and Roll Hall of Fame-hez. Ezzel kapcsolatban az év utolsó hónapjában szinte minden nap jött valami zsörtölődés Dave Abbruzzese-től, ami valamilyen szinten akár jogos is lehetne, csak kicsit talán lehetett volna ezt elegánsabban kezelni.
Amit 2017-től várok
Várom a Green Day koncertet, a Blinket a Nova Rockon, meg valami Pearl Jam aktivitást is, mert már nagyon ki vagyok éhezve egy kis élményre. Emellett idén is szervezek zenei tehetségkutatót, és remélem, hogy most is felfedezünk legalább olyan király zenekarokat, mint tavaly!
Kátai Artúr Grungeryn publikált cikke (2016):
Fabio Zaffagnini: Azt hittem, hogy egy Dave Grohl hasonmás szórakozik velem
