Váratlanul, totálisan spontán lehetőségként jött, hogy a bécsi Monster Magnet koncert után válthattunk pár szót a rendkívül barátságos Chris Kosnik-kal. Már jóval a koncert befejezése után, a zárás előtt mindössze félórával, holtfáradtan ácsorogtunk a ruhatár előtt. Tekintve a nem éppen ideális körülményeket, talán megbocsájtható, hogy nem folytattunk filozofikusan magasröptű beszélgetést a kiváló zenésszel. Azért egy-két titokra így is fény derült, és meglehet, hogy ha hirtelen nem jelenik meg Phil Caivano gitáros, talán még most is beszélgetnénk Mr. Kosnik-kal.
Szóval csak ott ácsorogtunk Fazekas Richie barátommal, a Rock and Chili Gasztrock Bloggerével. Szokás szerint már csupán a mi kabátjaink lógtak az akasztókon, amikor a backstage ajtajában hirtelen feltűnt a rendkívül szimpatikus basszusgitáros. Hi Chris! – intettünk neki hatalmas mosollyal az arcunkon. A zenekar (érdemtelenül) legkevésbé ismert tagja annyira megörült annak, hogy van itt két tag, aki boldog, hogy látja őt, ráadásul még a nevén is szólítja, hogy azonnal kijött hozzánk. Kezében egy dobozos Ottakringer. Volt még benne pár korty.
Chris: Hi srácok, mi újság?
Miki: Hi Chris, örülünk, hogy újra látunk. Hatalmas volt a koncert, köszi!
Chris: Örülök, hogy tetszett!
Mike: Mi Magyarországról jöttünk, tavaly játszottatok nálunk, de idén sajnos nem. Akkor beszélgettünk elég sokat és még közös fotókat is csináltunk. A találkozásunkra nyilván nem, de a koncertre vagy Budapestre emlékszel?
Chris: (gondolkodik) Magyarországról jöttetek? Igen, arra emlékszem, hogy sokat beszélgettünk a rajongókkal, meg hogy nem csak a backstage-ben iszogattunk. (Itt megpróbált felidézni ez történetet, de az szerintünk nem nálunk történhetett.) Milyen messze van innen egyébként Budapest?
Richie: Kb. kétszázhúsz kilométerre.
Chris: Az hány mérföld?
(Ember, kb. hajnali egy óra van, és azt akarod, hogy csináljunk meg fejben egy osztást 1,6-tal?!)
Richie: Mondjuk… legyen 135!
Chris: Aha, akkor az nincs is olyan messze.
Richie: Hát… ja. Végül is nincs.
Miki: Van itt egy dolog a setlist-tel kapcsolatban. Néztük, hogy eddig milyen dalokat hoztatok a turnéra, és láttuk, hogy estéről estére változatlan a program. Nem unalmas mindig ugyanazokat a számokat játszani?
Chris: Nem, egyáltalán nem. Szeretem ezeket a dalokat, nekem kifejezetten bejön ez a setlist. Egyébként nem teljesen ugyanazokat játsszuk. Néha variálunk. 4-5 számot szoktunk cserélgetni.
(Richie-vel egymásra nézünk, a szemöldökök hajtőig szaladnak.)
Richie: Ööö… te Chris bocs, de szerintünk nem szoktatok cserélgetni. Legalábbis ezen a turnén eddig nem. Vagy lehetséges, hogy a többiek a standard setlistet játsszák, te meg mindig cserélgetsz 4-5 számot?
(Hatalmas röhögés, mindannyian nevetünk.)
Chris: Nem, azt biztosan nem.
Miki: Neked egyébként melyik a kedvenced a ma játszott dalok közül?
Chris: A Twin Earth. Nektek melyik?
Miki: Nekem a Spine of God ma nagyon beütött.
Richie: Nekem meg a Last Patrol. Egyértelműen.
Chris: (kezével rázogatja az üres sörösdobozt) Nem iszunk meg még egy sört?
Richie és Miki: (egyszerre) De!
Ebben a pillanatban azonban odalépett Chris-hez Phil Caivano, valamit súgott a basszusgitárosnak, aki sűrű elnézéskérések (!) közepette jelezte, hogy sajnos mennie kell. A közös sörözés így elmaradt, de talán jobb is így. Ki tudja, hogy még miket kérdeztünk volna tőle… Gyors búcsúzkodás, egy közös fotó, barátságos kézfogások, see you-k, integetés Phil-nek.
A Monster Magnet-et nem csak a zenéje miatt lehet annyira szeretni.
Chris Kosnik 2013-ban csatlakozott a Monster Magnet-hez, a Last Patrol-on és annak újragondolásán, a Milking the Stars-on azonban még nem játszott. A kiváló basszusgitáros éveket töltött a Godspeed-ben, és alapító tagja a hatvanas-hetvenes évek pszichedelikus zenéjében utazó Atomic Bitchwax-nek, ahol a basszusgitározás mellett az énekesi feladatokat is ellátja.
A zenekar 1993-as alapításában Ed Mundell (ex-Monster Magnet) gitáros is részt vett, aki azonban már nem tagja a csapatnak. Érdekesség, hogy a bandában jelenleg Bob Pantella, Monster Magnet dobos üti a bőröket. Úgy néz ki, hogy ha pszichedelikus zenében utazó muzsikus vagy New Jersey-ben és környékén, akkor minden út a Monster Magnet-be vezet. És nem feltétlenül csak azért, mert a Bon Jovi-ban minden hely foglalt.
