A Storm The Studio váratlant húzott, amikor a két nyári koncertjére ötödik tagként meghívta Csányi Szabolcsot, a Black-Out gitárosát. A régi jó ismerősök soha nem zenéltek korábban egy formációban, így az együttes élő bemutatkozása duplán lesz esemény a maga nemében. Szabolccsal a keddi vokál próba után ültünk le beszélgetni, a Storm The Studio próbatermében. Interjúnk.
Már nem lenne ugyanaz
Ezek szerint megúsztad!
Mire gondolsz?
A vadvízi evezésre.
A hátam még hasogat, de igen, egyben vagyok. (nevet) Mondhatnám, hogy pihenni és kicsit feltölődni mentem a családdal a csütörtöki Storm The Studio-koncert előtt, de vittem magammal a gitáromat is. Minden nap számított a felkészülésben.
Ha nem éppen a Storm The Studio bulira készülsz, mivel foglalkozol mostanában?
Kilencedik éve tanítok a Rocksuliban és nagyon szeretem csinálni. Még 2015-ben csatlakoztam az AB/CD-hez, hétvégenként pedig ott játszom. Szemenyei Ádám, a zenekar gitárosa hívott meg, miután Fángli Erik távozott a Hollywood Rose-ba. Mivel akkor már régóta nem játszottam zenekarban és már nagyon hiányoztak a koncertek, elvállaltam, így Ádi előlépett Angus Younggá, én pedig beszálltam az ő helyére Malcolm Youngként. (nevet)
Mennyi bulitok van egy évben?
Nagyon sokat játszik a zenekar. Ha éppen nincs vírus, akkor évi kilencven fellépésünk van.
Az majdnem heti kettő. Javíts ki, ha rosszul emlékszem, de mintha lett volna egy megállapodás köztetek Kowalskyval, hogy évente egyszer tartani fogtok egy nagyobb Black-Out bulit is. Az elmúlt egy-két évben viszont…
A legutóbbi Black-Out koncert a 25 éves jubileum volt, két évvel ezelőtt.
Tavaly pedig nem volt.
Nincs különösebb oka, hogy kimaradt egy év, egyszerűen az egyéb elfoglaltságok miatt nem tudtok összeegyeztetni. Anno, amikor a Csordás Robival és a vele közösen írt Szív diktál lemezzel tarkított 3 év lezárult, felmerült bennünk, hogy megpróbáljuk-e folytatni új énekessel vagy sem, de igazából már nem akartuk a dolgot. A közönség visszajelzéseiből is azt szűrtük le, hogy az már nem lenne ugyanaz.
Vagyis hogy nem vágynak egy nem-Kowalskys Black-Outra?
Voltak olyan visszajelzések is, hogy csináljuk trióban. Amikor Kowa kiszállt, a maradék bulikat még letoltuk Zolival és Attissal. Mindenki sokat énekelt, egy jó flash volt, de hogy igazán működjön a dolog, ahhoz kell egy frontember, aki az egészet tolmácsolja a közönség felé. Miután Robival lezártuk a dolgot, úgy döntöttünk, hogy már csak Kowalskyval akarunk játszani, neki viszont a részvétele leredukálódott évi egy bulira. Mindössze ennyi tudott vállalni. Nincs egyébként szó feloszlásról. Búcsúbuli, vagy hasonló nem is került szóba. Két éve nem játszottunk valóban, de ha minden jól alakul, idén decemberben lesz Budapesten egy koncertünk.
Ma is írsz még dalokat a Black-Outnak?
Amikor eldöntöttük Kowával, hogy ha kevés koncerttel is, de folytatjuk, arra gondoltunk, hogy minden évben összerakunk majd egy-két új számot, hogy életben tartsuk a zenekart, és a koncerteken túl valami pluszt is adjunk a közönségünknek. Voltak is olyan ötletek, amiket kidolgoztunk, de végül mégsem rögzítettük ezeket stúdióban. A 2014-es koncertlemezen megjelent a Repülő a viharban és a Jónak lenni, de aztán nem volt elegendő közös idő, hogy újabb dalokat is befejezzünk. Kowalsky is egyre elfoglaltabb lett a saját zenekarával, így nem tudta már úgy beletenni magát a Black-Out-ba, mint korábban.
Régen hogy működött ez?
Más volt. Levittem próbára egy új ötletet, ő pedig másnapra meg is írta rá a szöveget. Abban a pillanatban, amikor meghallotta gitártémákat és az énekdallamokat, már tudta, hogy miről fog szólni az adott dal. Nagyon inspiratív volt és könnyedén működött a dolog közöttünk.
Voltak olyan elképzelések is, hogy legyen kicsit keményebb a Black-Out, hogy jobban eltávolodjon Kowalsky másik zenekarától.
Ma is a kilencvenes évek egyik legjobb dalszerzőjeként emlegetnek a zenésztársak és az újságírók. Nem tudom elképzelni, hogy ne hiányozna, hogy újra saját dalokat írj, a saját zenekarod számára.
Hiányzik, de csak akkor, ha valami ösztönöz. Ha van egy frontember, ha van kire építeni és a kémia is megvan, akkor megmozgat a dolog, mert tudom, hogy van miért dolgozni, lesz eredménye majd valamikor. Amikor ez nincs, kevesebb az ihlet és a zeneszerzésre motiváló erő. Inkább több időt töltök a családommal.
A lényeg, hogy mi csináljuk
Ahhoz a Csányi Szabihoz képest, aki a kilencvenes években rengeteg seattle-i zenét hallgatott, Pearl Jamet, Alice in Chainst, Soundgardent, ami nyilvánvalóan hatással volt a Black-Out hangzására, a mai Csányi Szabi mennyire hallgat más zenéket?
Jócskán megváltozott a dolog. Nem is nagyon vagyok ráhangolódva annyira a rockzenére. Sosem voltam egy igazi metal-fanatikus, inkább a progresszívebb dolgokat szerettem. Sokat hallgattam mostanában King’s X-et, Queens of the Stone Age-et és Toolt. Nem vagyok naprakész, nem követem, hogy mik jelennek meg. Nem vagyok egy zenebúvár, aki várja és figyeli az aktualitásokat. Ha valami nagyobb előadó jön ki valamivel, azt persze nem hagyom ki, mint például az új Ozzyt. Elolvastam Anthony Kiedis könyvét, emiatt pedig Red Hot Chili Pepperst hallgattam, de ez ugyanígy volt Lemmy életrajzával és a Motörheaddel is. A rádió mindig szól az autómban és onnan is jönnek ötleteim. A Rocksuliban például rengeteg olyan dalt hoznak a diákok, amihez nem biztos, hogy magamtól hozzányúlnék.
Hatással vannak ezek rád szerzői oldalról?
Igen, persze. Kowának is írtam dalokat, amik nem Black-Out-osok voltak és slágerek lettek belőle, ilyen például a Hotel Eufória, vagy a Leszakadhat az ég. Hasonlókat írok a tesómmal, Zolival is, aki időközben szerző is lett a Roy és Ádám formációban. Nekem pedig pont most jött be ez a történet a Storm the Studióval. Felhívott Binges Zsolti, hogy szívesen látnának a koncerteken ötödik tagként. Meghallgattam a lemezt, és örömmel elvállaltam a dolgot.
Nem is hallottad korábban?
Dehogynem. Amikor 2019-ben megjelent a lemez, Bodor Tibi, az AB/CD dobosa, a turnébuszban mutatta, hogy hallgassam meg, mert nagyon jó, olyan Black-Out-os, grunge-os cucc lett. Baromira tetszett, tényleg az az életérzés jött le belőle. Azt gondoltam magamban, hogy végre valami! Örültem, hogy van ilyen. Aztán mikor Zsolti átküldte, újra rácsodálkoztam.
Mi fogott meg benne?
Tetszett, hogy Fodi magyarul énekel. Tudtam ugyan az egyes Nomádról, de azt annyira nem követtem annak idején. De ebben a köntösben, ezzel a zenével, átjött a dolog. Azt éreztem, mint annak idején a Black-Outban. Végre valami, amivel lenne kedvem foglalkozni, amiben szívesen részt vennék.
Van kedvenced a Storm The Studio-lemezről?
A Görbe tükör. Az volt az első, amit megtanultam, a vokálokkal együtt. Mindegyik szám kicsit más és mindegyikben van valami jó. A Black-Outnál is így van ez, ott sincsenek határok, csinálhatunk bármit, a lényeg, hogy mi csináljuk, mert attól lesz az, ami. Ez pedig hatalmas szabadságot ad. A Storm The Studio is pont ettől működik.
Azóta többször is próbáltál már a fiúkkal. Mik voltak a benyomásaid?
Nagyon szeretem, amikor lejövünk a próbaterembe. A srácok befogadóak. Ezer éve ismerjük egymást, és soha nem gondoltuk volna, hogy együtt fogunk dolgozni. A koncerten két új szám is lesz, ezeket Judy (Hankó Zoltán gitáros) írta. Közösen hangszerelgettük, dolgoztunk még rajta egy kicsit együtt. Imádom, amikor így folyik a munka és a végén valami igazán jó jön ki a kezünk közül.
A próbán figyelve benneteket az volt a legmeglepőbb számomra, hogy itt vagytok, sokat látott, negyvenen túli zenészek, és olyan örömmel, csillogó szemmel gyúrjátok a dalokat, mintha legalábbis most indulna a karrieretek.
Ha mondjuk beszállnék a Storm The Studióba, és a következő lemezt együtt csinálnánk, akkor biztosan bátrabban fognék gitárt a kézbe.
Tudom, hogyha lejövünk a próbatermembe és megmutatjuk egymásnak a témáinkat, abból lesz valami. Kíváncsiak és nyitottak a többiek az ötleteimre, ez pedig igazán motiváló. Ez az a lökés, amitől az ember kreativitása beindul.
Lehet, hogy öttagú lesz a Storm The Studio?
Én nyitott vagyok a dologra. Azért is vállaltam el a felkérést, mert vágyom erre, hiányzott már ez a fajta érzés és munka. Mivel jelenleg nincs más zeneszerzői tevékenységem, így ösztönzőleg hat a srácokkal való kooperáció, még bármi kisülhet belőle.
Foditól is megkérdeztem, hogy emlékszik-e a közös Bedlam/Black-Out koncertekre, tőled is meg szeretném. Van, ami megmaradt?
Többször is játszottunk együtt, de konkrét dolgokra nem emlékszem már, csak az az érzés van meg, hogy mennyire jók voltak ezek a bulik. Ilyenkor szokták mondani, hogy „a kilencvenes évek java része nincs meg nekem”. (nevet)
Pár akkorddal is lehet csodát művelni
Tanárként ma már más szemmel nézed gitárosokat, mint annak idején?
Én nem vagyok különösebben képzett muzsikus, így nem is vágom a fejszémet olyan dolgokba, amit nem tudnék megszólaltatni. Inkább kezdőkkel és haladókkal foglalkozom, akiknek az egyszerű, jól bevált harmóniameneteket és a zeneszerzési tapasztalataimat tudom átadni. Az alapokat, a skálákat megtanítom, meg hogy egy harmónia mitől moll és mitől dúr. Odáig szeretném eljuttatni a tanítványaimat, hogy még mélyebben tudni akarják a zeneelméletet. Vannak dolgok, amiket nem biztos, hogy tankönyvből vagy YouTube-ról le lehet szedni. Az a célom, hogy kedvet csináljak nekik ahhoz, hogy zenéljenek és maradjanak is meg a hangszerüknél. Az egész Rocksuli erről szól.
Van olyan, amit már a kezdetektől fogva fontosnak tartasz?
Rengeteg olyan tanítvány jön, aki játszik már mindent, olyanokat is, amiket még én sem. Aztán az is előfordul, hogy amikor megkérem, mutassák meg, mit tudnak, akkor tempó nélkül kezdenek el játszani. Mindig arra próbálom rávezetni őket, hogy a hangok csak akkor fognak élni, akkor lesznek felismerhetőek, ha ritmusban játsszák őket. Anélkül még a Boci, boci tarka sem felismerhető. A legegyszerűbb dolog is csak akkor fog megszólalni, ha rendben van a tempója. A közönség is arra fog reagálni. Ha egy gitárosnak megvan a ritmusa, akkor pár hangból is megvan.
Erről Kurt Cobain jutott az eszembe.
Pontosan. Dave Grohl is azt mesélte, hogy Kurt Cobain mellett tanulta meg, milyen az, amikor a legegyszerűbb dolgok is a helyükön vannak. Ha rendben van a tempó, akkor működik a dal. Nem kell ahhoz bonyolult dolgokat eljátszanod, hogy valami átjöjjön az embereknek. Rengeteg gitáros van, akik lemennek próbára, játsszák körbe-körbe a riffeket, aztán odaadják az énekesnek, hogy tessék, írjál rá énekdallamot. Ha nem hangszeres az énekes, akkor mégis hogyan fogja megoldani a dolgot? Persze valakinek Isten adta tehetsége és jó füle van hozzá. Én énekkarban kezdtem, én hallom, hogy mire mit lehet ráénekelni. Pedig nálunk is sokáig csak egy alibi óra volt az ének.
A papírrepülő meg a gyurmadobálás ment. Aztán nyolcadikban jött egy új tanárnő és elkezdett foglalkozni velünk. Addig azt sem tudtuk, hogy van zongora a teremben. Onnantól kezdve éreztem, hogy nekem ezzel dolgom lesz az életben.
A Black-Outban meglehetősen jellegzetes szólókat írtál. Hirtelen a Benned vagyok jut az eszembe, amit ha egy nagy, külföldi zenekar játszana mondjuk Dél-Amerikában, akkor a rajongók együtt énekelnék a zenekarral.
Pedig eleinte nem is figyeltem a szólókat a dalokban. Persze én is hallgattam Deep Purple-t, de ott is a visszadúdolható szólók fogtak meg. A Black-Out számok szólói konkrétan megírt dallamok. Ívük van. Ha valamelyik egyszer-egyszer nem jutott eszembe a próbákon, nem volt gond, mert Zoli vagy Attis azonnal elkezdte énekelni és már be is ugrott a téma. (nevet) Én egyébként inkább dalszerzőnek tartom magam, mint gitárhősnek. Pár akkorddal is csodát lehet művelni. Ha a Nirvanát nézzük, ott is ez a helyzet, de azzal együtt, amit Kurt Cobain ráénekel, nagyon tud működni. És ehhez nem kell annyira jó gitárosnak lenni. Ő sem volt az. Viszont olyan dalszerző volt, hogy az egész világ meghajolt előtte.
Várod már a mai bulit?
Persze. Nyilván az lett volna a legjobb, ha csinálunk az A38 előtt egy tízállomásos turnét, mert a rutin nagyon fontos. Amikor már tudsz lazán játszani, nem pedig azon kell gondolkodni, hogy mi jön mi után. Az egész lemez mindenki számára itt, ebben a próbateremben öltött alakot. Azért is vagyunk ilyen lelkesek, mert végre élőben is meg fog szólalni majd a lemez. Engem mindig a dalok éltetnek.
__
(Fotó: Diabarocsi.com)
__
__
Storm the Studio, Superunknowns koncert
Időpont: 2020. augusztus 13. csütörtök
Helyszín: Budapest, A38 Hajó
Jegyek:
- Elővételben (augusztus 12-ig): 2000 Ft – ide kattints!
- A helyszínen: 2500 Ft
