SEATTLE | 25/09/2020 | 21:58

Seattle-Budapest Grunge Magazin | Alapítva: 2015-ben | Alapító: Pintér Miklós

Székely Marci: A gyászidőszak letelt

Kategória: Interjú Szerző:

Székely Marciról, a hazai Superunknowns énekeséről az Ozone Mamából történt kiválása óta viszonylag keveset hallhattunk. A csütörtöki Storm The Studióval közös koncert előtt kerestük meg őt, hogy meséljen kicsit az elmúlt két év történéseiről és a hamarosan bemutatkozó új zenekaráról. Interjúnk.

Parkoló Kamion, ébredező Tulpa

Előzetesen arra gondoltam, hogy majd egy létfontosságú kérdéssel kezdem, méghozzá, hogy adtál-e már valaha interjút vonaton?

Nem. (nevet)

És ez most sem fog megtörténni.

Nem, mert lekéstem. Láttam, ahogy kigurul a pályaudvarról.

Akkor viszont van most egy kis időd, beszélgethetünk nyugodtan. Hogyan teltek az elmúlt hónapok?

A karanténidőszak alatt, ahogyan oly sokan mások, az idő kilencvennyolc százalékát én is otthon töltöttem, a négy fal között. Újra elővettem a gitáromat, újra megbarátkoztam vele és rájöttem, hogy mennyire nem tudok gitározni. (nevet) 

Az otthonlét alatt talán több időd volt zenével foglalkozni, mint egyébként. Kihasználtad a lehetőséget?

Nem hallgattam több vagy kevesebb zenét, mint egyébként, mert ha arra volt igényem, inkább előkaptam a gitáromat, és megpróbáltam eljátszani egy Pearl Jam vagy Soundgarden dalt – bár utóbbi egy akusztikus gitárral azért nem megy olyan könnyen. (nevet) Emellett sokat hallgattam Chris Cornell egy szál gitáros, élő fellépéseit. Nagyon inspiratív volt látni, hogyan nyúl hozzá egy-egy dalhoz, amikor feldolgozásokat játszik. Az egyik kedvencem, amikor egy hatalmas színpadon az A Day In The Life-ot adja elő a Beatlestől. Az alapból egy elég komplex szerzemény, de így is tökéletesen képes volt áthozni a hangulatát és üzenetét.

Két éve jöttél el az Ozone Mamából. Azóta viszonylag keveset lehetett hallani arról, hogy a Superunknowns mellett saját zenével is foglalkozol. Aztán egyszer csak jött a hír, hogy az Irie Maffia egyes tagjaival Kamion néven egy új bandát alapítottatok. 

A Kamion, mint projekt, létezett már korábban is. Alapvetően Szekér Ádám gitáros (Irie Maffia, Irie Rocktrio) és Horváth Gergely Ambrus „Bruzsek” billentyűs (ex-Mocsok 1 Kölykök) fiókban heverő ötleteiből indult. A dobokon Dési Tamás (Irie Maffia, Irie Rocktrio), basszusgitáron pedig Szamosközi Zoli játszik. Zolival bő másfél éven keresztül, az Ozone Mama tagjaként már zenéltünk együtt. Egy-két daluk volt már azelőtt is, hogy csatlakoztam volna hozzájuk, sőt, fel is léptek, de talán nem ezen a néven.

Mikor csatlakoztál hozzájuk?

Valamikor 2018 őszén kerestek meg a srácok, hogy vannak fiókban heverő dalaik, és szükségük lenne egy énekesre. Szekér Ádám – akinek egyébként nagyon jó hangja van, az Irie Rocktrióban is lehetett őt hallani -, a Kamionban csak vokálozni szeretett volna, hogy teljesen a gitározásra tudjon koncentrálni. Akkor pont zenekar nélkül voltam, úgyhogy örömmel vállaltam el a felkérést. Találkoztunk, beszélgettünk, jammelgettünk, de sajnos nagyon lassan haladt a történet.

Volt egy bemutatkozó koncertetek, amiről egy-két videó fel is került a YouTube-ra, de aztán valahogy nem lett folytatása a dolognak. Mi helyzet most?

2019 júniusában volt egy fellépésünk a Mangini 808 előtt, ahol öt saját dalt és egy feldolgozást játszottunk el. Jó hangulatú, picit családias dolog volt, de aztán nem lett folytatás. Többször kerestem a srácokat, de valószínűleg nagyon sok elfoglaltságuk lehetett, így a dolog ellaposodott. Úgyhogy a Kamion most parkol.

A színfalak mögött viszont azt hallani, hogy alakult egy új formáció, ami a grunge-rajongóknak talán még érdekesebb is lehet, mint a Kamion. Mennyire publikus ez a dolog?

Most már az. (nevet)

Akkor vágjunk bele!

Tavaly nyáron, nagyjából abban az időben, amikor a Kamionnal leállt a történet, megkeresett Binges Zsolti, a Fish és a Storm The Studio basszusgitárosa, hogy van egy projektjük, ahová énekest keresnek. Soha nem zenéltem vele korábban, de mivel nagyon tisztelem a munkásságát és nagyon kedvelem őt emberileg is, rögtön visszajeleztem, hogy abszolút nyitott vagyok a dologra. Kaptam két dalt, hogy kezdjek el barátkozni a zenei világgal. Ezeket még hármasban rakták össze Győri Attila gitárossal és Jáger Zoli dobossal. 

Ők a Trick tagjai voltak korábban, ugye?

Igen. A Trick a tagok profizmusa ellenére is csak mérsékelt sikereket tudott elérni sajnos, de mindenkinek javaslom, hogy keressen rájuk, hallgassa meg őket, érdemes. Az új bandánál hasonlóan alakult a felállás, mint a Kamionnál: Attila, aki alapból gitáros, énekes és dalszerző is egyben, nem akarta az éneket is bevállalni, ezért kerültem képbe. 

Hol tartotok most?

Idén júniusában Szegeden jártunk, ahol öt dalt rögzítettünk a Miracle Soundban, Vári Gabinál. A zenekar reményeink szerint valamikor ősszel fog bemutatkozni. Hogy milyen formában, még meglátjuk.

Milyen zenére lehet majd számítani?

A srácoknál az első számú, közös zenei pont a Red Hot Chili Peppers, de ismerjük Binges Zsoltit és Győri Attilát: mindketten szeretnek kikacsintgatni az alapvető zenei stílusokból. A miénk progresszív elemekkel van tűzdelve, néhol még egy pici jazz-gitározás is belefér. Aztán van, hogy a zene áthajlik metálba, majd megint meghagy valamit a Red Hot Chili-s érzésből. Erre teszem rá a rekesztős hangomat, úgyhogy egy jóféle katyvasz lett a dologból. (nevet) Az öt dalból a három számomra legkedvesebb, tulajdonképpen három különböző stílusba is besorolható lenne, de valahogy mégis van egy közös nevezője a zenének.

Ez úgy hangzik, mint amikor beszállt az Audioslave-be Chris Cornell, és Rage Against The Machine alapokra énekelt. Te meg most Red Hot Chili Peppersre fogsz?

(nevet) A legnagyobb sajnálatomra nem tudok és soha nem is tudtam úgy énekelni, mint Chris Cornell, de nagyon igyekszem.

Tanulom és borzasztóan tisztelem az iskolát, amit az ő énektudása teremtett… de igen, messziről nézve akár egy ilyen párhuzamot is lehet vonni. Viszont a dalokról nem biztos, hogy Chris Cornell és az Audioslave fog a közönség eszébe jutni.

Még mindig nem árultad el, hogy mi a zenekar neve. Vagy azt nem lehet még?

Dehogynem, megkérdeztem a srácokat és azt mondták, mondjuk el! 

Szóval?

A zenekar neve: Tulpa. 

Ó, Twin Peaks? Cooper és Dougie Jones?

Igen, ott is szerepel a fogalom, nem te vagy az első, akinek rögtön ez ugrik be róla. A tulpa valójában a buddhista legendáriumban, miszticizmusban létező fogalom, onnan lett világszert ismert. Azt jelenti, hogy „a képzelet által teremtett lény”.

A szövegeket te hoztad?

Igen, Bagdy Gyuri barátom segítségével dolgoztam ki a dalszövegeket. Nagyon nehezen veszem rá magam a szövegírásra, mert úgy gondolom, hogy az csak akkor lesz hiteles, akkor működik jól, hogyha az ember bezárkózik és egy kicsit leás magába, hogy valami olyat tudjon felhozni, ami őszinte és ami tényleg önmaga. A szövegek most is angolul íródtak és fontos részét képezik a daloknak.

Túl a gyászon

Éppen Superunknowns-próbára mész Veszprémbe. Aki jár koncertre, nagyjából tudja, hogy melyik dalokat szoktátok játszani. Van-e olyan új, amit most kifejezetten a csütörtöki Storm The Studio-koncerten fogtok megmutatni?

Új dallal nem tudtunk foglalkozni, mivel februárban találkoztunk utoljára a srácokkal, a Muzikum színpadán. Az egy baromi jó élmény volt. Ahogyan mások, úgy mi sem tudtunk próbálni a Covid-időszak alatt. Inkább azokat a dalokat szeretnénk jól eljátszani, amiket tudunk.

Vannak egyébként olyanok, amelyeket szeretnétek majd beemelni a repertoárba?

Vannak, még tavasszal megállapodtunk a többiekkel, hogy melyek lesznek azok. A járvány és a próbák hiánya miatt azonban el kellett napolnunk a dolgot. Szeretnénk fejlődni, saját magunkat is fejleszteni, és persze a Soundgarden-rajongóknak is kedvezni azzal, hogy a huszonpár tételből álló listát bővítjük. Várható, hogy ha még nem is csütörtökön, de talán a következő budapesti fellépésen már lesznek tőlünk eddig nem hallott dalok is.

Egy-két címet tudsz mondani?

Mondjak címeket? (nevet)

Persze, de ez nem egy vállalás, vagy ilyesmi.

Az a baj, ha egyszer kicsúszik ilyen a számon, akkor hallgathatom utána, hogy „na jó, de mikor játsszátok már el”. (nevet) Ilyen az évek hosszú során már számtalanszor megtörtént, legutóbb például a Jesus Christ Pose-zal, de a Like Suicide-dal is hasonlóan jártunk. Úgyhogy inkább én most nem mondanék címeket. Fontos, hogy próbákon ezek többször is jól megszólaljanak, mi is elégedettek legyünk velük. Mondok egy példát. Jó párszor kóstolgattuk a Burden In My Handet, még talán élőben is eljátszottuk egyszer-kétszer. Én nagyon-nagyon szeretem azt a dalt, de be kell vallani, hogy nem tudtuk olyan szinten előadni, hogy mi is úgy érezzük, az úgy megfelelő lenne.

Valamihez alapból nem is nyúlsz hozzá?

A korai lemezekről, az Ultamega OK-ről, meg a Louder Than Love-ról nem biztos hogy be mernék vállalni dalokat, de soha ne mondd, hogy soha! Ha a srácok meggyőznek, hogy márpedig valamelyiket – mondjuk a Flowert, vagy a Loud Love-ot – meg kell csinálni, akkor valahogyan felszívom magam. Én például nagyon szeretném, ha a King Animalről is beemelnénk a műsorba legalább még egy dalt. 

Melyiket?

A személyes kedvencem a Rowing, de az sem olyan, amit csak úgy meg lehet csinálni. Ott a stúdiómunka annyira kikerekítette a dalt, hogy nehéz élőben visszaadni ugyanúgy, ahogy a lemezen hallható. Cornelléknek sikerült egyszer-kétszer, nekünk még nem.

Valamelyik nap volt egy érdekes eszmecsere a Facebookon arról, hogy kinek melyik a kedvenc Soundgarden lemeze. Van szerinted értelme ilyen listákat készíteni?

Érdekes ez a kérdéskör és jó erről beszélgetni, vagy akár még vitatkozni is. Sokaknál a Badmotorfinger talált be először. Az a lemez metálosabb lelkületű, azért is az a csúcs, és én ezt teljesen el tudom fogani. Egyet is értenék vele, ha nem lenne ott még a Superunknown, ami zeneileg fantasztikus előrelépés a már egyébként is zseniális Badmotorfinger után. Nem is beszélve a többi lemezről, amelyeken lehet, hogy egy-két dal mondjuk nem érintett meg annyira, de ott van a maradék tíz-tizenkettő, ami viszont őrületesen jó.

Rengeteget beszélgettünk az elmúlt három évben Chris Cornellről. Próbáltuk megérteni, megfejteni a történteket. Nem kerülhetem meg a kérdést: neked sikerült már túllépni a halálán?

Én nagyon meggyászoltam magamban Chris Cornellt. Nagyon megérintett, hogy így távozott el közülünk. Hajlandó vagyok részben az összesküvés elméleteket is elfogadni a halálára vonatkozóan, merthogy nem hiszem el száz százalékig, hogy valaki – bármennyire is küzdjön a depresszióval -, pontosan így, a turné közepén venné el a saját életét. Nem tudom.

Azt gondolom, hogy maga a gyászidőszak letelt. Innentől kezdve inkább ápoljuk és tiszteljük az emlékét. Mi a magunk szintjén, mások, akik szerették őt, a maguk szintjén.

Storm The Studio koncert előtt

Mit szóltatok hozzá, hogy a legendás magyar zenészekből álló Storm The Studio a Superunknownst kérte fel a bemutatkozó koncertjük vendégeinek? Lássuk be, nem egy szokványos eset, hogy egy tribute banda lép fel ilyenkor.

Igazán megtisztelő volt, de mi is kétkedve fogadtuk, hogy vajon biztosan jó ötletnek tartják-e ezt az A38 Hajóval, de miután megerősítették, hogy igen, ők így szeretnék ezt az estét, nagyon nagy örömmel mondtunk rá igent. 

Van kedvenc dalod a Storm The Studio lemezről?

Az én kedvencem a Bolond leszek című dal, elsősorban a Philip K. Dick utalás miatt. [Felmerült a kérdés 1968-ban / Álmodnak-e androidok elektromos bárányokkal? – PM]

És a lemez, úgy általában?

A szellemiség, amit a Storm The Studio ezzel a lemezzel képvisel, nekem nagyon sokat jelent, és persze nagyon-nagyon tetszik. Pláne, hogy a magyar dalszövegek is fontos jelentéssel és mondanivalóval bírnak, nincs az az érzetem, mint ami számos magyar nyelvet használó zenekarnál szokott, hogy kicsit bukó vagy megúszós a dolog. Fodi korábban is nagyon jó dalszövegeket írt angolul, és magyarul is tökéletesen bebizonyította, hogy csodálatos, kreatív dolgokat tud alkotni, nyelvhasználattól függetlenül.

A Chris Cornell-Emlékest után újra az A38-on léptek fel. Idén nem sok lehetőség volt fellépni, és tudjuk, hogy a Hajó klubszinten milyen színvonalat képvisel. Vágjátok a centit?

Tényleg elé régen nem játszottunk már, és novemberig valószínűleg már nem is fogunk, úgyhogy nagyon várjuk a csütörtököt! Mivel 500 főben limitált a jelenlévők száma, és előreláthatólag a rajongókon kívül a szakma, a zenésztársak és az újságírók is nagy számban lesznek kíváncsiak a Storm The Studióra, emiatt érdemes minél előbb, elővételben megvásárolni a jegyeket!

__

(A fotót Bobál Kati – bobal photography készítette.)

__

Storm the Studio, Superunknowns koncert

Időpont: 2020. augusztus 13. csütörtök

Helyszín: Budapest, A38 Hajó

Jegyek:

  • Elővételben (augusztus 12-ig): 2000 Ft – ide kattints!
  • A helyszínen: 2500 Ft

Vélemény, hozzászólás?

Legutolsó Interjú

A LAP TETEJÉRE