Mindig is érdekelt, hogy azok a grunge zenészek, akiket az óceán innenső oldaláról csodálunk, vajon mivel foglalkoznak abban az időszakban, amikor éppen nem turnéznak vagy stúdióznak. Mivel Szakácsi Greg barátom kiváló viszonyt ápol Ben Shepherddel, a Soundgarden basszusgitárosával, valamint korábbi zenésztársa és jóbarátja Keith Bartoloninak, ezért kapóra jött, hogy a Seattle egyik külvárosában, Ballardban található Hazlewood nevű kocsmájukat az egyik este meglátogassuk, és beszélgessünk egy jót a helyszínen. Bennek sajnos éppen más elfoglaltságai voltak aznap estére, így a rendkívül kedves, és roppant barátságos Keith-szel ültünk le beszélgetni az aprócska pub felső szintjén.
Go Mariners!
Seattle-i kalandozásaink második napjának nagy részét a helyi sportélet szentélyeinek látogatásával töltöttük. Megnéztük a Seattle Mariners baseball stadionját, a Safeco Fieldet, valamint a közvetlenül mellette található szintén gigantikus méretű amerikai és európai foci stadiont, a CenturyLink Fieldet, a Seattle Seahawks és a Seattle Sounders otthonát.
Mivel aznap este a Mariners játszott, ezért már a kora délutáni órákban megjelentek a környéken a csapat uniformisát viselő szurkolók. Az ajándékboltok szép lassan megteltek vásárlókkal, a stadionok körül pedig az elképzelhető legszakadtabb hot dog és hamburger árusok is sport üzemmódba kapcsoltak.
Egy fél napos nézelődés, és pár ereklye beszerzése után visszatértünk a hotelünkbe. Tudtuk, hogy egy egészen jónak ígérkező program vár még aznap ránk, és egy kicsit az esti interjúkra is kellett még készülnöm.
A CenturyLink Field kívülről
A Szörnyeteg
Úgy terveztük, hogy az estét Szakácsi Greggel, a Sledgeback és a C.A.F.B. gitáros-énekesével, és a vele való interjúzással töltjük majd el. (Ha esetleg még nem olvastad a vele készült, döbbenetesen őszinte beszélgetést Drogok, Punk, Seattle címmel, akkor klikkelj ide.) És így is lett, de egy egészen klassz, váratlan élménnyel kiegészülve.
Greg ugyanis egy olyan helyre vitt el bennünket, aminek a létezéséről és grunge vonatkozásairól még egy magunkfajta, hardcore grunge rajongó is csak legfeljebb a legelvetemültebb, bennfentes blogok oldalairól értesülhet. Amikor még itthon voltunk, már tudtunk a Garage nevű billiárd és bowling klubról, aminek a résztulajdonosa a Pearl Jam gitáros, Mike McCready, de azt nem gondoltuk volna, hogy egy olyan, igazi helyi kocsmában fogjuk az esténket múlatni, amelynek a tulajdonosai szintén kiváló seattle-i zenészek. Greg korábbi zenésztársának és jó barátjának, Keith Bartoloninak (Idol Threats), valamint a Soundgarden basszusgitárosának, Ben Shepherdnek a kocsmáját látogattuk meg. Ráadásul a pakliban még az is benne volt, hogy akár össze is futhatunk velük.
Már jócskán esteledett, amikor a hotelünknél beültünk a Szörnyetegbe (azaz Greg sárga furgonjába), végigdübörögtünk Seattle belvárosán, majd az egyik északi, külvárosi rész, Ballard felé vettük az irányt. A Szörnyeteg igazi amerikai, lepukkant filmes gengszterautó, annak minden előnyével és hátrányával. Úgy tűnt, hogy a helyi lakosok is sokat tévézhetnek, mert a piros lámpáknál senki nem mert megállni mellettünk. A feelinget tovább erősítette, hogy a repedt szélvédő mögött egy koponya himbálózott, valamint egy hawaii táncoslány miniatűrje gitározgatott lankadatlanul. Mintha csak egy filmben lettünk volna.
A Szörnyeteg belülről
Egy nagyjából félórás autóút után érkeztünk meg Ballardba. Az autót leparkoltuk, és gyalog közelítettük meg a Hazlewoodot. Bárok és kocsmák mindenhol, sok helyen élő zene szólt, emberek mindenhol, pedig nagyon hétköznap volt. Az egész olyannak tűnt, mint valami kultúrált, nyugalmas bulinegyed, ami mintha egy kicsit a ’80-as, ’90-es években ragadt volna. Állítólag a békés szórakozási forma nem mindig standard dolog a környéken, de úgy látszik, hogy aznap szerencsénk volt. Miközben sétálgattunk Greg sorra mutogatta helyeket, ahol a különböző zenekaraival fellépett. A környék rettentően grunge volt.
Már vagy félórája iszogattunk a Hazlewoodban, amikor végül Keith is befutott. Egy pár perc türelmet kért, majd csatlakozott hozzánk a kocsma emeletén. Nem is húztuk az időt – láthatóan sok dolga volt még aznap – hanem egyből belevágtunk a beszélgetésbe.
Interjú Keith Bartolonival
Itt ülünk a Ben Shepherddel közös kocsmádban, de úgy tudom, hogy valójában többen is a tulajdonosai vagytok a helynek.
„Így van, valójában négy tulajdonosa van a Hazlewoodnak: Ben Shepherd, akit a legtöbben a Soundgarden basszusgitárosaként ismernek; Steve Freeborn, a legendás seattle-i OK Hotel tulajdonosa; Drew Church, aki pedig a Hatties Hatben dolgozott sokáig [ez a bár Ben Shepherd egyik törzshelye, Szakácsi Greg is itt ismerkedett meg a Soundgarden basszerrel – PM], illetve jómagam.”
Ben neve mindenki számára ismerős lehet, de azért jegyezzük meg azt is, hogy az OK Hotel egy igazán kultikus grunge koncert helyszín volt, Steve Freeborn pedig egy élő legenda.
„Igen, Steve valóban az, személy szerint én nagyon sokat tanultam tőle. Ben is úgy ismerkedett meg Steve-vel, hogy törzsvendég volt az OK-ben. Ma már azonban sajnos már nem működik a hely. 2001-ben egy földrengés miatt az épületben olyan károk keletkeztek, ami miatt be kellett zárni. Steve azóta – többek között – a Rendezvous-t csinálja.”
Az O.K. Hotel – a grunge történetének egyik legfontosabb helyszíne
Steve Freeborn – aki egyébként különböző punk zenekarokban is dobolt – Detroitból költözött Seattle-be. Felesége a városban nőtt fel, és valahol a nyugati parton szeretett volna nyitni egy éjszakai bárt, művészeti galériával, koncertezési lehetőséggel. A célkeresztbe először a Bay Area és San Francisco került, de a város nagyon drágának bizonyult, és a megfelelő helyet sem találták meg az induláshoz. Ezért végül mégis Seattle mellett döntöttek. 1985-ben a városba költöztek, 1988-ban pedig megnyitották az O.K. Hotelt.
Steve-et egyszer megkérdezték erről az időszakról és akkor a következőket mesélte: „Már itt voltunk, amikor a grunge-láz kitört. Csodálatos volt. Addig nem is akartam elhinni a dolgot, amíg egyszer csak meg nem jelentek a filmesek Los Angelesből [a Singles/Facérok több jelenetét az OK Hotelben forgatták, így a híres Citizen Dick zenekari megbeszélést Eddie Vedderrel, Stone Gossarddal, Jeff Amenttel és a Matt Dillonnal – PM]. Örültünk a Pearl Jam, a Soundgarden és a Nirvana sikerének. Ezeket a srácokat olyannak ismertük meg, amilyenek valójában is voltak. Az Alice in Chains és a Soundgarden ugyan soha nem játszott az OK Hotelben, de a Pearl Jam és a Nirvana igen. Stone Gossard korábban a Grand Central Pékségben dolgozott, ami itt volt nem messze. Egyik nap beugrottam egy kávéra, és Stone határozottan kijelentette, hogy hamarosan nálam fognak játszani. És a Mother Love Bone tényleg színpadra is lépett, pedig engedélyekkel nem rendelkeztünk, azaz nem is nyitottunk még meg legálisan. Reméltük, hogy talán száz ember lejön a koncertre, de több mint háromszázan voltak.”
AZ OK Hotel egy külön posztot érdemel, mert tele van jobbnál jobb történetekkel. Például azt tudtad, hogy 1991. április 17-én, egy szerdai napon, az OK Hotelben játszotta el koncerten először a Nirvana a Smells Like Teen Spiritet?
Honnan kapta a nevét a Hazlewood?
„Egyszerűen csak ezt húztuk ki a kalapból. Lee Hazlewood egyébként az egyik kedvenc zeneszerzőnk, ő írta Nancy Sinatra dalainak zenei részét, ami miatt Frank Sinatra a lányát kitagadta. Én viszont most is jobban kedvelem Nancy és Lee dolgait, mint Frank Sinatráét.”
Te korábban Bostonban éltél. Miért költöztél Seattle-be?
„A lehető legtávolabb akartam kerülni a családomtól, és Florida nem jöhetett szóba. Így lett Seattle.” (nevet)
Viszont amellett, hogy sikeres bar tender voltál már ott is, te is zenéltél régebben.
„Így van. Játszottam több punk-rock bandában, az Idol Threats-ben, meg egy bostoni csapatban, a Kiss Ants-ben. Jó buli volt.”
Ahol ráadásul te voltál az énekes.
„Igen, nem mintha nagy szám lenne egy punk-rock együttesben énekelni, nem kell hozzá diploma, mondjuk a Berkeley Egyetemről.”
A Hazlewood kívülről
Mivel foglalkoztál a zenélés mellett, mielőtt ez a hely megnyílt?
„Ittam és verekedtem. De tényleg, kábé ennyit csináltam Bostonban. Na, meg hajtottam a csajokat, de sajnos nem sok sikerrel. Úgyhogy maradt az ivás meg a bunyó. Azután ideköltöztem. Muszáj volt eljönnöm a Keleti Partról, próbáltam újra kitalálni önmagam. Később Greg beszállt az Idol Threats-be. Az nagyon jó buli volt, de legalábbis egy jó indok, hogy mehessünk az éjszakába. Jó kifogás volt az ivásra és a csajozásra.”
Kik járnak hozzátok, kikből állnak a törzsvendégeitek? A fiatalok, idősebbek, turisták vagy a környéken lakók?
„Nagyon vegyes a vendégkörünk. Kicsit olyan, mint a NATO. Minden nap jönnek hozzánk külföldiek, akár egészen távolról, pl. Libanonból vagy Chiléből. Őszintén szólva nem tudom, hogy találnak ránk, mert nem reklámozzuk magunkat.”
Miért nem?
„Pusztán azért, mert sajnáljuk erre költeni a pénzt. Jönnek hozzánk családok, hogy itt ünnepeljék a gyerek 21. születésnapját, jönnek zenészek, környékbeliek, egyszóval egy csomó szerencsétlen flótás, aki valahogy betéved hozzánk. Szándékosan nem teszünk fel tévéket a falakra, hogy az emberek inkább beszélgessenek. Van zene, helyi zene, alternatív zene, ilyesmi.”
A Hazlewood alsó szintje
Greg mesélte, hogy hamarosan nyitni fogtok még egy helyet a környéken.
„Igen, méghozzá a szomszédban. Hotel Albatross lesz a neve, tiki koktélokat lehet majd inni, a kaja változatos nemzetközi street food lesz. A koktélok közismert italok lesznek, de az étlapon sokakat meglep majd, hogy egy dél-koreai fogás alatt pl. egy perui különlegesség következik.”
A grunge rajongók miatt Ben Shepherd neve nagyon jó ajánlólevél a hely számára. Le is szokott járni Ben a Hazlewoodba?
„Régebben gyakran lenézett, de nem csak ide. Ez a környék tele van jobbnál jobb helyekkel, ráadásul Ballard egyre népszerűbb célpont azoknak a Seattle-be érkező turistáknak is, akik csak szeretnének egy jót beszélgetni vagy iszogatni a helyi bárokban. Benre visszatérve pedig, amikor a Soundgarden újra beindult, természetesen neki is sokkal kevesebb ideje lett, aztán amikor ismét turnézni kezdtek, akkor már szinte alig tudtam vele összefutni. Akkoriban tényleg nagyon elfoglalt volt, és most is sok mindent csinál.”
Mivel mi alapból a grunge rajongók vagyunk, meg kell tőled kérdeznem, mi a véleményed a ’90-es évek elejéről. Főleg, hogy te a Keleti Partról jöttél, és alapvetően te egy punk zenész vagy.
„Igazság szerint nem sok mindent tudok róla. Hallottam ezeket a bandákat a rádióban még a ’90-es években, amikor még kazettás magnót használtunk, de nem nagyon érintett meg ez a stílus. Miután ideköltöztem, rengeteg embert láttam kockás inggel a derekán, és találkoztam sok olyan zenésszel, akik olyan jelentős bandákban játszottak, amik engem nem igazán fogtak meg. Azt mondhatom, hogy szerencsésen megúsztam azt az időszakot. Nem tudom, hogy megválaszoltam-e a kérdésed. Nem arról van szó, hogy grunge ellenes vagyok, egyszerűen nem az én ízlésem, ennyi.”
És Ben tudja ezt?
(nevet) „Tetszik Ben zenéje, különösen a szólómunkái, de sok Soundgarden számot is szeretek, csak nem voltam a rajongójuk, amikor a csúcson voltak. Nem szeretem azokat a zenéket, amiket a rádióban lehet hallani. Azok nekem túl egyszerűek.”
Azért Keith-ből csak előbújt a punk a fotózásra
