Exkluzív interjút adott a HammerWorld Magazinnak John Myung, a Dream Theater basszusgitárosa. A szeptember 30-án megjelenő laphoz készült anyagban a jövőre 30 éves jubileumát ünneplő klasszikus, az Images and Words kapcsán az akkori grunge-hisztéria és annak hatásai is szóba kerültek. A beszélgetésből közlünk egy rövid részletet. Az interjút Pintér Miklós készítette.
Az Images And Words, a zenekar legsikeresebb albuma, jövőre lesz 30 éves. 1992-ben, a legnagyobb grunge-hisztéria közepén jelent meg, mégis 500.000 példány felett kelt el és aranylemez státuszba jutott az Egyesült Államokban. Hogy emlékszel vissza arra az időszakra?
„Mi egyszerűen csak a saját dolgunkat csináltuk. A grunge-mozgalom valóban hasított, így sajnos az album megjelenésének időzítése nem volt a legszerencsésebb. Kihoztuk a lemezt és azt kérdeztük, hogy a fenében fogják így játszani a dalainkat a rádiók? A producerünk David Prater volt, aki együtt dolgozott egy csomó olyan előadóval, akiknek a lemeze akkoriban Top 40-es volt. A Images And Words pedig teljesen másképp szólt, mint amit az akkori trendek mutattak. Jött egy csomó banda, akikről soha nem hallottunk korábban. A grunge mindent megváltoztatott az iparágban.”
Volt egyébként olyan grunge-zenekar, akiket te is szívesen hallgattál?
„Természetesen, sokukat nagyra tartottam. Ha bekapcsoltad a rádiót Pearl Jam meg Stone Temple Pilots szólt, őket bírtam én is.”
Jeff Ament a Pearl Jamből vagy Doug Pinnick a King’s X-ből sokszor elővette akkoriban a 12-húros basszusgitárját, vagy éppen bund nélküli (fretless) hangszereken játszottak. Voltak ők hatással a játékodra, inspiráltak téged vagy egyszerűen csak párhuzamosan alkottatok?
„Minden basszusgitáros más és más. Aszerint lehet egyedi, hogy milyen energiát visz be a zenekarba, hogyan működik a kémia közte és a többi tag között. Jeff és Doug nagyszerű basszusgitárosok, a Pearl Jam és a King’s X pedig csodálatos bandák, csodálatos dalokkal. Esetükben inkább a zenekaraik munkásságának a Dream Theaterhez viszonyított stílusbeli különbségei azok, amelyek hatottak a kreativitásomra. Én mindent nagyon becsülök, ami jól szól. Ahogyan például a Jeremy bevezetője megszólal, azt imádom, csakúgy, mint Doug basszusgitárjának klasszikussá vált, iszonyú menő hangzását. Utóbbi olyan, mintha egy robogó vonat közeledne feléd, de a jellegzetes felső tartományok is jelen vannak mindeközben. Brutális! Ezek a dolgok – az ötletek szintjén – megjelennek a játékomban. Amikor valamin dolgozol, az aktuális zenei környezet egyfajta referenciapontként szolgál és befolyásolja is a végeredményt. Ez egészen egyszerűen a zene természetéből fakad. Úgy értem nem mindegy, hogy miket hallgatsz egy-egy adott időszakban.”
__
A teljes interjú a HammerWorld Magazin október számában (HW.338; 2021/10) lesz olvasható! Budapesti, lemezboltos megjelenés: szeptember 28. kedd, országos megjelenés: szeptember 30. csütörtök!
