Nem titok, hogyha nem lett volna Seattle, és nem lett volna grunge, akkor most a legnagyobb kedvencem a Monster Magnet lenne, és a Grungery helyett egy teljesen más oldalon olvasnátok ezt a posztot. Dave Wyndorf és csapata volt a grunge érát követő időszak egyetlen olyan zenekara, akit totálisan megkedveltem, és akinek a feltételen rajongója lettem. A vintage Last Patrol/Milking the Stars kombó után Dave visszaindult az időben, hogy a 2010-es Mastermindnak is hasonló atmoszférát teremtsen. Az időutazásnak aztán lett magyar vonatkozása is. De vajon mi történhetett Dave-vel Budapesten?
Monster Magnet: Cobras And Fire – The Mastermind Redux (2015)
Jól olvastátok a leadben, épp most vallottam be, hogy nem vagyok ősrajongó. Persze, a Matrix film miatt ismertem korábban a Look To Your Orb For Warningot, tudtam, hogy Dave-ék valamikor a Metallicával turnéztak, és hogy James Hetfieldnek mekkora kedvence a banda.
Megvettem real time-ban, és hallgattam is becsülettel a Greatest Hits albumukat, de úgy isten igazából csak a megasláger Powertrip/Space Lord duó tudott megfogni. A best of annyira azért jó volt, hogy ne legyen többé kérdés, hogy a megjelenéskor megszerezzem-e a Monolithic Baby deluxe kiadását, amit azóta már rongyosra hallgattam, máig az az album az egyik kedvencem tőlük.
Aztán szépen sorban visszaástam a kezdetekig, és a Spine of God nagyjából a mai napig mindent visz is nálam a grunge-on kívüli világban (van olyan?), az Queensryche Operation Mindcrime-ja mellett.
A Last Patrol Budapesten (2014)
Amikor a Last Patrol turné Magyarországra érkezett, minden megváltozott a Monster Magnethez való viszonyomban. Ritka lehetőség, hogy Dave Wyndorfot – akiről már akkor is azt gondoltam, hogy egy élő legenda – ilyen közelről, csupán egy karnyújtási távolságból nézhessük. Megvettem a frissen megjelent albumot, elmentünk a Club 202-be, és teljesen váratlanul belefutottunk életünk egy legmeghatározóbb koncertélményébe.
Dave Wyndorf, Budapest, Club 202 (2014)
A buli annyira jól sikerült, hogy a helyről utolsónak mentünk el, miután összehaverkodtunk a rendkívül barátságos Monster Magnet tagokkal: viszonylag hosszú ideig beszélgettünk Garrett Sweeny-ékkel (Dave akkor sajnos nem csatlakozott hozzánk), hogy végül a japán előzenekar, az azóta már feloszlott Church of Misery tagjaival nagyon csúnyán a sörösdobozok mélyére nézzünk a pultnál. Idén februárban viszont Dave-vel is sikerült pár szót váltanunk Bécsben, a hihetetlen élményeinkről ide kattintva olvashattok egy részletes beszámolót!
Garrett Sweeny, PM, Bob Pantella – Budapest, Club 202 (2014)
Ezt azért gondoltam fontosnak leírni, mert a Last Patrol – a Spine of God mellett – a kedvenc Monster Magnet lemezem. Azzal az albummal Dave visszakanyarodott a gyökereihez – itt írtam róla korábban – és ennek köszönhetően valami hihetetlen mértékben elkapott ez a rebootolt ’60-as, ’70-es évekbeli pszichedelikus sound. A korábbi brutál sláger vonal kicsit háttérbe szorult, ehelyett valamiféle időutazás vette kezdetét. Aztán Dave-nek sikerült továbbgombolni az albumot a Milking the Stars: A Re-imagining of Last Patrol álruhájában, és az újraszabott kabát már az első pillanattól kezdve tökéletesen állt neki.
Church of Misery, PM, Fazekas Richie (Rock And Chili Blog) – Budapest, Club 202 (2014)
Ezek után nem okozott komolyabb meglepetést a zenekar azzal, hogy a Dave Wyndorf által – a hangzása miatt – sokat ostorozott Mastermindot is újragondolja.
Mastermind
Dave Wyndorf azt nyilatkozta nem is olyan régen a Metal Hammerben, hogy a már tíz éve – Powertrip (1998), God Says No (2000), Monolithic Baby (2004), 4-Way Diablo (2007) – mellette dolgozó csúcsproducer, Matt Hyde (lásd még Staind, Soul Asylum, No Doubt, Fu Manchu, Slayer, Parkway Drive, Hatebreed, stb.) egyszerűen nem értette, hogy pontosan mit akar az énekes, és hogy miért nem akar egy újabb Powertripet összehozni. Dave utálta, hogy a Mastermind hangzása modern lett, utálta, hogy a lemez bombasztikusan szól.
Az az album valójában egy zavaros időszakban született.
2006. február 27-én Dave túlélt egy drogtúladagolást, majd gyorsan a munkába feledkezett, de a 4-Way Diablót nem fogadta olyan egyöntetű ujjongás a sajtó, a szakma és a rajongók részéről, mint amit valójában megérdemelt volna (ha egyszer lesz Radio Grungery, tuti hogy folyamatos rotációban fog menni a 4-Way Diablo, a Wall of Fire, és a Solid Gold). Aztán 2010-ben megjelent a Mastermind, és bizony először keresni kellett a kapcsolódási pontokat a dalokkal. Kis idő múlva persze szokás szerint, végleg beszippantottak az olyan kiválóságok, mint a Gods and Punks, a címadó, a Ghost Story, a Fade Away vagy az All Outta Nothin’ – aminek ráadásul a dal közepén hallható riffből lett a Last Patrol című dal főmotívuma.
Így jutottuk el 2015. október 2-ához, a Cobras and Fire: The Mastermind Redux című album megjelenéséhez (Észak-Amerikában egyébként csak egy héttel később, október 9-től lehet megvenni a lemezt).
Dave biztosra ment, és a Last Patrol/Milking the Stars sikerreceptjét követte.
Megváltoztatta a dalsorrendet, apró darabokra szedte az egyes összetevőket, újrafőzte, majd egy jó adag fuzz, vintage, garage hangzással megfűszerezve kikeverte a tökéletes pszichedelikus, analóg hangzást.
Néha pedig kifejezetten elment a filmzenés irányba, egy-két újrafelvétel – többek között a rengeteg instrumentális rész miatt – simán működhetne mozgóképek alatt is. És persze ahogyan korábban, most sem került minden dal terítékre az újragondolás során.
A 14-ből csupán 8 maradt, amit egy feldolgozással – a The Temptations Ball of Confusion című szerzeményével – valamint egy nyolc perces, Joe Barresi által készített remix-szel húzták fel a Cobras And Fire-t tíz dalos kiadvánnyá (az I Live Behind the Paradise Machine-ben a producer több, különböző Monster Magnet dalt gyúrt össze egy trackké). Íme egy saját készítésű, sufni tunning térkép arról, hogy valójában mi is történt. A piros színnel jelölt dalok nem szerepelnek az egyik vagy másik lemezen.
Mastermind > Cobras And Fire
Oké, de milyen lett a végeredmény?
A Gods and Punks/Gods, Punks And The Everlasting Twilight, valamint a képregényes The Titan Who Cried Like a Baby/The Titan az a két dal, aminél nem sikerült a korábbi verziókat felülmúlni. Az előbbi annyira erős, hogy csodálkoztam volna, ha valamit is hozzá tudtak volna tenni az eredetihez, míg az utóbbiból az eltávolított énekdallamok hiányoznak nagyon. Így instrumentálisan pedig inkább tűnik a The Titan valamiféle zenei aláfestésnek, mint egy teljes értékű dalnak.
Ami viszont jó hír, hogy ezeken kívül minden újragondolás jobb lett, mint az eredeti verzió. A Dig That Hole-ból például kivették a Black Sabbath-ot, ami alapból ugyan nagy baj lehetne, de valamiért ez a vintage rock verzió (She Digs That Hole) most valahogy sokkal emocionálisabb lett számomra.
Dave egy teljesen új szöveget írt hozzá, amit valószínűleg a legutóbbi Kelet-Európai turné, és a színfalak mögött, a backstage-ben, esetleg a turnébuszon történtek inspirálhattak. A főhős, egy Cova nevű lány, aki nem csupán Dave „pornó királynője”, de még mintha valamiféle érzelmi kötődés is kialakult volna a főhősök között. A bridge-ben többször is visszatérő pillanat a budapesti, gondolom nem véletlenül… Az alapanyag, már 2010-ben is rendben volt, csak kellett hozzá egy olyan zseni, mint Joe Barresi, aki Last Patrol/Milking the Stars újra együtt dolgozott Wyndorfékkal. (A She Digs That Hole ide kattintva meghallgatható a Soundcludon.)
„The next stop’s Budapest to get our special guest
In the center of hell in a burning hotel
She decimates all the rest”
Érdekesség még, hogy az eredetileg csupán bónuszként megjelentetett Watch Me Fade most milyen fontos szerepet kapott – vagy fogalmazhatnék akár úgy is, hogy végre a méltó helyére került. A második a Cobrason, és valami elképesztően feelinges lett.
Ebben, illetve a Mastermind ’69-ben egy legendás zenész, a szintén New Jerseyben élő Jeff Levin billentyűzött. Jeff olyanokkal játszott korábban együtt, mint Joe Cocker, Chuck Berry, Michael Bolton, John Fogerty, Whitney Houston, Al Jarreau, Pink vagy Stevie Ray Vaughn.
A többi önfeldolgozásban is kivétel nélkül lehet találni valami csemegét, de talán a külön kiemelt dalok azok, amik a legnagyobb figyelmet érdemlik. Fontos még megjegyezni, hogy milyen jót tett a Mastermind megújulásának, hogy míg az eredeti albumon Dave régi harcostársa, az azóta már nem Monster Magnet tag Ed Mundell gitározott, most a Last Patrolon már bizonyított, magyar nagymamával is büszkékedő Garrett Sweeny kezelte a szólógitárokat. A két ember teljesen más stílusban penget – egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál – viszont ehhet a vintage hangzáshoz Garrett stílusa sokkal jobban illik.
Bob Pantella amellett, hogy emberileg is nagy segítség Dave-nek, egy szimpatikus fickó, újra nagyon ötletes dolgokat dobol. De jól jött Dave-nek az is, hogy Phil Caivano gitáros – aki szintén régi zenészkolléga, és az album egyik producere – ennyire olvassa Dave Wyndorf gondolatait, már ami a pszichedelikus atmoszféra hangzásbeli megteremtését jelenti. A basszusgitárokat is ő, illetve Dave kezelte, szegény Chris Kosnick – vele itt beszélgettünk – megint lemaradt a stúdiófelvételekről. Így legalább a teljes figyelmét a Bob Pantellával közös stoner brigádra, az Atomic Bitchwaxra tudja fordítani. Jó kis zene az is, érdemes rákeresni a YouTube-on!
Carpe Diem, Dave!
Lesznek olyanok, akik majd azt mondják, hogy mit szórakozik Dave Wyndorf ezekkel az újrafelvételekkel, meg újrakiadásokkal, miért nem kezd hozzá inkább egy új Monster Magnet album megírásához. Lesznek olyanok is, akik amiatt bosszankodnak majd, hogy hova lett az az erőtől duzzadó, férfias rockzene, amit a kilencvenes évek közepétől jellemezte a zenekart? Sokan fogják feltenni a kérdést, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége? Visszamegyünk majd az időben egészen a demókig?
Amellett, hogy a kérdések jogosak, túl sok értelme nincs ezekkel foglalkozni. A válaszokat egyedül Dave Wyndorf tudja, de abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos, hogy már ott van a fejében az elkövetkezendő 5-10 év stratégiája. Kicsit úgy érzem, hogy Dave egyfajta carpe diem hozzáállással, ez eddigieknél kicsit talán jobban fókuszál önmaga szórakoztatására, és magasról tesz az elvárásokra.
Örülök, hogy hallgathatom ezt a zseniális zenekart, csodálhatom a fantasztikus hangszerelési megoldásait, és elképesztő kreativitását. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan újra Európába látogatnak, és Budapesten meg Bécsben is megnézhetjük Wyndorf mester space rock csapatát.
És talán Cova története is folytatódni fog.
Ez az album sem fog hiányozni majd az év végi TOP 10-es listámról!
Short Report
Monster Magnet: Cobras And Fire (The Mastermind Redux)
Megjelenés: 2015. október 2/9.
Monster Magnet: Dave Wyndorf (ének, gitár, basszusgitár), Phil Caivano (gitár, basszusgitár), Garrett Sweeny (gitár), Bob Pantella (dob)
Közreműködik: Jeff Levin (billentyűs hangszerek)
Producer: Joe Barresi
Tracklist: She Digs That Hole | Watch Me Fade | Mastermind ’69 | Cobras and Fire (Hallucination Bomb) | Gods, Punks And The Everlasting Twilight | The Titan | When the Planes Fall from the Sky (Sitar and Psych Version) | Ball of Confusion | Time Machine (Instrumental) | I Live Behind the Paradise Machine (Evil Joe Barresi’s Magnet Mash Vol.1)
