A nagysikerű szerdai Gábor Andris interjú befejező részeként nézzük, hogy melyik zenekarok melyik lemezei voltak a legnagyobb hatással a kiváló zenész pályafutására. Az Ozone Mama gitárosa illusztris listát állított össze, amiből temészetesen nem hiányozhatnak a grunge kiadványok sem.
Gábor Andris (fotó: Barta Imre)
10. Creedence Clearwater Revival: Cosmo’s Factory
Ezt az lemezt bakeliten kaptam meg. Elképesztően jó hangzása van, amihez még a bakelit és a tű sercegő hangját képzeld el. John Fogerty hangja meg olyan, mintha a lemezjátszóból üvöltene ki, és ezt szó szerint értsd, egyáltalán nem olyan, mint amikor CD-n hallgatod. Kedvenceim az albumról az Otis Redding feldolgozás, a I Heard It Through the Grapevine, és a vietnámi háborúról szóló Run Through the Jungle. Utóbbit az egyik kedvenc mozifilmem, A nagy Lebowski soundtrackjéről is ismerhetik többen. Fontos dal még a lemezről a Before You Accuse Me, ami tulajdonképpen egy blues standard, Eric Clapton is sokáig játszotta a koncertjein.
9. The Allman Brothers Band: Win, Lose Or Draw
Southern-ös, country-rock lemez, de nem a Lynyrd Skynyrd típusú egyszerűbb, megmondósabb dolog. Nagyon nyugis, sok zongorával és Hammond orgonával, miközben nagyon durva slide gitározások mennek, és benne van az ameriaki folk is. Nagyon szeretem!
8. The Smashing Pumpkins: Mellon Collie And The Infinite Sadness
Meghatározó számomra az album, nem kevés grunge is van benne. Sőt, talán mondhatjuk azt is, hogy abban a zenében minden benne volt, ami kummulálódott a ’90-es évekig: a rock, az alternatív zene, még egy pici heavy metal is. A szanaszét fuzzolt gitárhangzás nagyon brutális. A fuzz nevű effektet egyébként már a ’60-as évektől már használták, csak a Smashing Pumpkins extrém módon alkalmazta. Emellett volt abban valami félelmetes, ahogy malackahangon énekel Billy Corgan. Az énekes úgy néz ki, mint valami UFO, mint valami Alien. Olyan az egész, mint egy sci-fi képregény, egy rettentő fura társaság. Egy fekete hajú, heroinfüggő dobos, egy félhosszú hajú pici, szőke csaj, aki olyan mint egy villain az X-Men-ből. Meg az a melírozott hajú, második generációs japán-amerikai gitáros, James Iha. Az egész ilyen nagyon creepy. (nevet) Nem tudom megmondani, hogy miért – talán mert a tinédzserkorszakom végén már túl voltam a kötelező lázadás/depresszió keettősön, – de a befogadásához a lehető legjobb időben talált meg ez az album.
7. Post Stardom Depression: Ordinary Miracles
A Post Stardom Depression-től igazából bármelyik albumot említhetném. Abszolút benne van a grunge, de közben meg ott vannak a Cult, meg a Black Crowes hatások is. Viszont azoknál egy kicsit mégis sötétebbnek, mélyebbnek érzem. Viszont érdekes módon egyáltalán nem melankólikus, és nem is szomorú. Igazi urbánus zene, szinte hallod benne a nagyváros zaját, mintha ott lennél a a város ‘rossz’ negyedében. (nevet)
6. Monster Magnet: Dopes To Infinity
A Negasonic Teenage Warhead klipje volt az első találkozásom az albummal. Ez Dave Wyndorf-ék leggrungeosabb albuma. Tele van lassabb, elszállósabb dolgokkal – a Dead Christmas például milyen jó -, de mondhatnánk azt is, hogy ez eléggé drogorientált, pszichedelikus lemez. A Look To Your Orb For Warning melotronnal kezdődik, pont úgy, mintha egy űrhajó szállna le. (nevet) Nagyon közel áll hozzám ez a space rockos irány!
5. Screaming Trees: Sweet Oblivion
Hatalmas kedvenc! Érzek a zenében egy kis Tom Petty-t, Tom Waits-et, Neil Young-ot, és Rolling Stones-t is. Kicsit americanásabb a lemez, mint a többi soralbum, de köszönhetően a melankólikus hangulatnak és Mark Lanegan hangjának, azért összkép egyértelműen a grunge felé mutat.
4. Cry Of Love: Brother
Ez a zenekar első albuma. A Cry Of Love-ban az az Audley Freed gitározik, aki később a Black Crowes-ba is játszott. A zene szenzációs olyan, mintha Jimi Hendrix-et, meg a Free-t összekevernéd. Az énekesnek pedig egy az egyben Paul Rodgers hangja van. Sajnos nagyon kevesen ismerik őket itthon, talán egyszer olvastam róluk egy rövid cikket a Metal Hammer-ben.
3. Blind Melon: Blind Melon
Ezen az albumon minden ott van, amit egy magamfajta zeneszerető ember kívánhat. Nagy kedvencem a lemezről a Holyman és a Deserted. Az egész album úgy tökéletes, ahogy van.
2. The Black Crowes: By Your Side
Először az Amoricát akartam mondani, de aztán mégis ezt választottam, ez a kedvenc Black Crowes albumom. Úgy szól az a lemez, ahogyan egy rock lemeznek szólnia kell. Egész egyszerűen, ha akarnék sem tudnék belekötni. Változatosak a dalok, kövéren, monumentálisan szól az egész. Kedvenc dalaim a Horsehead, és a Go Faster. Ez szintén egy tökéletes lemez, úgyhogy ebből nekem otthon két példányom is van. (nevet)
1. The Rolling Stones: Let It Bleed
Ez a lemez a Rolling Stones legjobb korszakában született. Abból a 3-4 lemezből, ami erre az időszakra tehető, ez volt a kedvencem. Keveredtek rajta a kicsit country-sabb és a rhythm and blues-os dolgok. Nagyon vagányul szól, de úgy is fogalmazhatnék, hogy nekem ez a legtökösebb Stones kiadvány. Ha jól emlékszem ebben az időszakban vált ki Brian Jones, a Let It Bleed elkészítésének idején már nem is volt a Stones-szal. Legnagyobb favoritjaim a lemezről a Monkey Man, a Midnight Rambler és természetesen a Gimme Shelter.
