A 2001. szeptember 11-i terrortámadások utáni káoszban a világ zenei sajtóját bejárta egy hír, miszerint elkészült egy bizonyos tiltólista, amelyen több, mint 150 olyan dal szerepel, amit nem javasolnak a rádióadók számára sugározni. A szövegekben található utalások alapján meghatározott szerzemények között rengeteg rock, metal és grunge dal is szerepelt. A listát tartalmazó levél Clear Channel Memorandum néven vált ismertté.
A Clear Channel Communications
A gépek becsapódását követő napokban az amerikai médiapiac számos szereplője változtatott az előzetesen megtervezett műsorstruktúráján, valamint a sugárzott tartalmakon. Nem minden esetben fogadta azonban kitörő lelkesedés a hirtelen ötlettől vezérelt, gyakran átgondolatlan lépéseket. Az internet szárnyra kapott egy pletyka, amivel kapcsolatban ma is rengeteg ellentmondást találunk, még a hitelesnek gondolt oldalak felületein is.
2001. szeptember 13-án, azaz két nappal a terrortámadások után, az Egyesült Államok legnagyobb rádiólánca, az 1200 (!) állomást birtokló Clear Channel Communications (ma már iHeartMedia Inc.) egy 150/162/165 dalból álló listát készített, amit még aznap ki is küldött e-mailen a rádióadók számára. (A pontos darabszám a különböző források szerint sem egyértelmű.) A memorandum szerint az Alice in Chainstől Elton Johnon át a U2-ig számos előadó szerzeménye „megkérdőjelezhető szöveggel rendelkezik”, ezért negatív hatással lehet a tragédiáktól sokkolt amerikai közvélemény általános érzelmi állapotára. A texasi (San Antonio) székhelyű vállalat vezetése ráadásul nyitva hagyta a lehetőséget a programigazgatóknak arra, hogy a helyi piacok ismerete alapján a listához újabb és újabb dalokat rendelhessenek hozzá.
A memorandum tartalma – köszönhetően a Hits Daily Double nevű független hírlevélnek – hamarosan kikerült az internetre, és hatalmas felháborodást okozott.
Botrány!
Nem is elsősorban azzal volt a baj, hogy a rádiólánc vezetői a fent felsorolt szempontokat választva próbáltak a hallgatóikkal szemben tiszteletet mutatni. A problémák azzal kezdődtek, hogy a lista egyáltalán nem volt következetes: a dokumentumban például számos szerzeményt csak amiatt soroltak be a nem játszandó felvételek kategóriájába, mert olyan szavak szerepeltek a dalszövegekben, mint a „zuhanás”, a „repülés”, a „repülőgép”, a „tűz” és a „lángolás”.
Az erősen jobb oldali politikai szimpatizáns Clear Channelt politikai elfogultsággal vádolták azt állítva, hogy csak bizonyos előadókra fókuszálnak, és egyes zenekarok dalait a lista mögé bújva kívánják bojkottálni. Míg néhányuk esetben akár igaz is lehetett, hogy az általános hangulathoz nem a legjobban illettek (legtöbbször a Metallica Seek & Destroy-át, Ozzy Osbourne Suicide Solution című dalát emlegették – a címük alapján minimum érthetően), de a legtöbb megbélyegzett szerzemény cenzúrája meglehetősen nevetséges volt. A Bangles Walk Like An Egyptianje vagy esetleg Elvis Presleytől a (You’re the) Devil in Disguise? Ugyan már! Ezek a dalok teljesen ártalmatlanok, és szinte kizárt, hogy érzékenyen érintsék a túlélők vagy az elhunytak hozzátartozóit.
Sokan azt sem értették, hogy egyes dalokat miért rendeltek előadóhoz, mikor azoknak a feldolgozásai több esetben szintén népszerűek, vagy gyakran akár még népszerűbbek is voltak az eredeti verzióknál. Az összeesküvés elméletek kedvelői szerint a választás szándékos, de én ezzel azért óvatos lennék, mert simán előfordulhat, hogy csupán figyelmetlenségről van szó. Miért kellett például kiemelni a Knockin’ on Heavens Doornál külön-külön Bob Dylant és a Guns n’ Rosest? Vagy ha a Smooth Criminal Alien Ant Farm féle feldolgozása nem oké, akkor az eredeti, Michael Jackson dal miért mehet? Vagy ha már grunge, a Last Kiss J. Frank Wilsontól tiltva van, de a Pearl Jam átírat már kompatibilis a közhangulattal?
Rage Against The Rage Against The Machine
A Clear Channel vezetői a legnagyobb csapást a Rage Against The Machine-re kívánták mérni. A RATM – egyedüli előadóként – nem is egyes dalaival, hanem egyenesen a teljes diszkográfiájával szerepelt a felsorolásban. A szélsőbaloldali, vállaltan kommunista nézeteket valló négyes szövegei valóban erőszakosak – sőt gyakran a konkrét cselekvésre is buzdítanak – de a nagy, egyetemes szabadság országában még az effajta értékrendet csípőből elutasító hallgatók is Tom Morello-ék védelmére keltek. A médiavállalat menedzsmentje az egymás iránt érzett tisztelet és a kölcsönös empátia védőszárnyai alatt próbálta meg a programokat manipulálni.
A történtek hatására a Clear Channel nem győzte bizonygatni, hogy a lista csupán egy ajánlás, az senkire nézve sem kötelezőérvényű. Kizárólag azért készült, hogy a programigazgatók figyelmét felhívják arra, hogy nagyon óvatosan közelítsenek ezekhez a dalokhoz, és hogy nagy odafigyeléssel időzítsék a lejátszásukat. Hogy ez pontosan mit jelentett, igazából senki sem tudta megmondani. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a rádiólánc több tagja – például a Cincinnatiben található WOFX – teljesen figyelmen kívül hagyta a felhívást, és megtagadta a dalok bojkottját.
Jack Evans, a Clear Channel programingért felelős senior alelnöke a következőkkel próbálta degradálni a történteket: „A lista létrehozását nem a menedzsment kezdeményezte. Annyi történt csupán, hogy a szeptember 11-i események után pár programigazgató elkezdett e-mailezgetni egymás között a megkérdőjelezhető dalcímekről, bár a listát valóban eljuttatták a programigazgatók a menedzsment tagjai számára. Nagyon örülök annak, hogy vannak dalok, amiket valóban nem tűzünk műsorra ezekben a szomorú napokban.”
Másnap azonban kijött egy sajtóközlemény miszerint „az egész dolog csak egy internetes pletyka, a tiltott dalok listája valójában nem létezik, a Clear Channel ilyen jellegű dokumentumot nem osztott szét a rádióállomások között, és nem is tiltotta meg számukra azok lejátszását.”
Tényleg nem. Csupán megkérte a dalok mellőzésére őket.
Grunge dalok a Clear Channel Memorandumban
A listán összesen tizenöt, a grunge-hoz valamilyen formában köthető dal szerepel, ami a csupán pár évig tartó, és sokak szerint Kurt Cobain halálával, 1994-ben lezártnak tekintett időszakot figyelembe véve nagyon magas szám. Főleg úgy, hogy – ismerve a grunge történetét – egészen nonszensznek tűnik, hogy egyáltalán szóba kerülhetett a felsorolt előadók nagy része.
Ezért megnéztem egyenként, hogy a szerzők szerint melyik dal miről szól valójában, és lehet-e a szövegeknek bármilyen áthallása 9/11 tekintetében. Kíváncsi voltam arra, hogy valóban okozhatott-e bármilyen negatív érzetet az amerikai rádióhallgatókban a lista grunge vonatkozású része.
Azt pedig szerintem mindenki döntse el maga, hogy valóban jogos volt-e az adott szerzemények szerepeltetése vagy sem a Clear Channel Memorandum készítőinek nézőpontjából.
Íme a lista!
1. Alice in Chains – Down in a Hole
Ezt a csodaszép dalt Jerry Cantrell írta élete nagy szerelméről, Courtney Clarkról. A dal szövege a kapcsolatokban rejlő bizonytalanságról, valamint az önbizalomhiánynak köszönhető, keserű érzésekről szól. Szerintem teljesen valószínűtlen választás. Vagy talán a többször visszatérő sír-metaforák (pl. „See my heart I decorate it like a grave”) állhatnak a kiválasztás hátterében?
2. Alice in Chains – Rooster
A Rooster valóban háborús dal, témáját tekintve talán ez a legkompatibilisebb a listával az Alice in Chains dalok közül. Jerry édesapjának vietnámi bevetéseken megélt érzéseiről valamint az ott szerzett tapasztalatairól, élményeiről, emlékeiről szól, a saját nézőpontjából bemutatva.
3. Alice in Chains – Sea of Sorrow
Ha valaminek, a Sea Of Sorrownak aztán tényleg semmi köze a terrorhoz, vagy bármilyen háborúhoz. Ha viszont párkapcsolati dolgokban, annak is inkább a szakítós részében szeretné valaki a szomorúságát dühöngéssé változtatni, akkor az jó helyen keresgél. Talán a „You opened fire” kezdetű refrén vagy a folytatásban elhangzó „I live tomorrow, you I’ll not follow” sor miatt kerülhetett a listára.
4. Alice in Chains – Them Bones
Amikor a Them Bones szövegéről kérdezték, Jerry Cantrell azt nyilatkozta, hogy a dal halandóságról szól. Arról, hogy a halálunk után mindössze egy halom csont marad csak utánunk. „Ez minden ember fejében megfordul, attól függetlenül, hogy hisz-e a halál utáni életben vagy sem. A gondolat, hogy minden gyönyörű dolog – a tudás és az élmények, amiket megéltünk – eltűnnek a halálunkkal, megrémít engem.”
5. Bush – Speed Kills avagy The People That We Love
Ennek a dalnak a története különleges formában kapcsolódik szeptember 11-hez. Mivel a Bush Golden State című albuma közvetlenül a terrortámadások után, egészen pontosan szeptember 18-án jelent meg, a viták elkerülése miatt az eredeti címet (Speed Kills) The People That We Love-ra változtatták Gavin Rossdale-ék. A dal szövege a globális szintű erőszakos cselekményekről, és az általuk okozott pusztításról szólnak, bár egyes források szerint a George W. Bush és Al Gore között folyó amerikai elnökválasztási kampányról szóló dokumentumfilm, a The War Room is ihletett adott Gavinnek a szöveg megírásához.
6. Foo Fighters – Learn to Fly
Dave Grohl szerint a dal az inspiráció kereséséről szól, annak a jelnek a kereséséről, amin keresztül az emberek valóban meg tudják élni az életüket. Ez az a dal, amit Cesenában több, mint ezer zenész adott egyszerre elő, és a július 30-i YouTube feltöltés óta már legalább 24 millió alkalommal megtekintettek a rajongók. Itt is talán a refrén miatt gondolták túlzottan érzékenynek a témát a listázók: „Now I’m looking to the sky to save me / Looking for a sign of life / Looking for something to help me burn out bright / I’m looking for a complication / Looking ’cause I’m tired of lying / Make my way back home when I learn to fly high.”
7. Godsmack – Bad Religion
A Godsmack debütalbumának negyedik kislemezének szövegébe nagyon könnyű belemagyarázni az szeptember 11-i események hátterét, pedig a lemez még 2000-ben jött ki, azaz az égadta világon semmi köze sincs ahhoz. Azt viszont el lehet fogadni, hogy az olyan refrén, mint az „Oh, it’s a bad religion from a broken nation / It’s a contradiction and I can’t take it any fucking more” aktuálisnak hatott azokban a 2001 őszi hónapokban.
8. The Smashing Pumpkins – Bullet with Butterfly Wings
Billy Corganék 1995-ben megjelent dupla albumának, a Mellon Collie and the Infinite Sadnessnek az első számú kislemez dala, amely 1997-ben Grammyt nyert a Best Hard Rock Performance kategóriában. A Bullet with Butterfly Wings hemzseg az olyan szavaktól, mint „destroyer”, „flame”, „pain”, „rage”, stb., ráadásul a refrén sorai – „Despite all my rage I am still just a rat in a cage / Then someone will say what is lost can never be saved” – már egészen biztosan sokkolhatták a programigazgatókat.
9. Soundgarden – Black Hole Sun
Chris Cornell egy 2014-es interjúban azt mesélte, hogy a Black Hole Sun kifejezést egy tévéműsorban hallotta. Egészen pontosan valamit félrehallott, de annyira megtetszett neki a kifejezés, hogy először megírta a dal szövegét, és csak utána kezdett hozzá a zenéhez és az énekdallamokhoz. Annyi megjegyzésem azért van ehhez, hogy emlékeim szerint a Superunknown lemezcímet is ezzel a félrehallós sztorival magyarázta egy akkori Metal Hammerben, úgyhogy a leírtakat ebben az esetben ne vegyétek készpénznek. A szöveget vizsgálva pedig a második verszak „’Neath the black / The sky looks dead / Call my name / Through the cream / And I’ll hear you / Scream again” részére tippelnék, mint aggályos tartalomra.
10. Soundgarden – Blow Up the Outside World
Blow Up the Outside World, azaz felrobbantani a külvilágot. A Down on the Upside egyik legjobb dalának a címe önmagában elég egy ilyen típusú listán való szerepléshez. Bár nyilván senki nem gondolja komolyan, hogy Chris Cornell bármit is fel akarna robbantani. A dal arról szól, hogy az énekes néha szívesen visszavonulna a folyamatos felhajtás elől, és örömmel élné az egyszerű emberek életét.
11. Soundgarden – Fell on Black Days
Oké, a cím esetleg riasztó lehet. A világtörténelem egyik legjobb dala viszont Chris Cornell gyerekkori depressziójáról szól, ami miatt nem merte elhagyni a házat, amelyben a szüleivel élt. Szövegtipp: „So don’t you lock up / Something that you wanted to see fly” Amúgy teljesen homály, ha pedig a „Fell on Black Days” kifejezés a ludas, akkor az azért megint csak jókora túlzásnak tűnik.
12. Stone Temple Pilots – Big Bang Baby
Ha valaki ehhez a dalhoz megtalálja a kapcsolódási pontot, az vagy sok Arthur Conan Doyle kötetet olvasott, vagy a Clear Channel egyik programigazgatója, szóval, ha biztosan tudod a választ, lebuktál. „Big bang baby, it’s a crash, crash, crash”? Ezzel az erővel bármelyik dalba bele lehetne magyarázni a problémát.
13. Stone Temple Pilots – Dead and Bloated
A kétségtelenül költőien megfogalmazott, megcsalt férfi dala – „I am trampled under sole of another man’s shoes / Guess I walked too softly” – egészen biztosan mellé ment, bár valószínűleg az egész dalszövegen végigfutó halott metafora verte ki a biztosítékot a memorandum készítőinél. Scott Weiland kövér, rózsaillatú testét és a halálos ágyát már nem bírta el a cenzúra.
14. Temple of the Dog – Say Hello 2 Heaven
Értem, hogy a dal címe az ami, de itt aztán tényleg hatalmasat hibáztak azok, akik az Andy Wood emlékére írt dal bojkottjára szólítottak fel. Ha van dal a listáról, amely a gyászon és a veszteségen talán segített volna az érintetteknek, akkor az pont a Say Hello 2 Heaven. Az „I never wanted to write these words down for you with the pages of phrases of all the things we’ll never do” sor pedig az egyik legmélyebb, legfájdalmasabb, de legszebben megfogalmazott gondolat, amit egy zenész írhatott egy barát elvesztéséről.
15. Tool – Intolerance
A dal valójában azt a gondolatot boncolgatja, hogy azok, akik tétlenül ülnek, ugyanolyan bűnösök, mint akik a bűncselekményeket elkövetik. A dalban ismétlődő „Lie, cheat, steal” szavak a West Point Military Academy becsületkódexében található parancsra utalnak, miszerint „Ne hazudj, ne csalj, ne lopj, és ne toleráld azt, ha mások ezt teszik.”
A nagy kérdés
Mellesleg van egy érdekes, közvetett üzenete is a történetnek a magyar rádióhallgatók és/vagy zenerajongók számára, azaz a mi számunkra is. Feltettétek már magatoknak a kérdést, a legjobb kérdést, amit a történet kapcsán feltehetünk magunknak?
Hogy hogyan lehetséges az, hogy az Amerikai Egyesült Államokban ilyen dalokat tartalmazó listák születhetnek?
Nos úgy, hogy ott ilyen dalokat játszanak a rádiók.
Tudjátok mit?
Ez egyáltalán nem is „mellesleg”.
A Clear Channel Memorandumban szereplő dalok teljes listája:
3 Doors Down – “Duck and Run”
311 – “Down”
AC/DC – “Dirty Deeds Done Dirt Cheap”
AC/DC – “Hells Bells”
AC/DC – “Highway to Hell”
AC/DC – “Safe in New York City”
AC/DC – “Shoot to Thrill”
AC/DC – “Shot Down in Flames”
AC/DC – “T.N.T.”
Alice In Chains – “Down in a Hole”
Alice In Chains – “Rooster”
Alice In Chains – “Sea of Sorrow”
Alice In Chains – “Them Bones”
Alien Ant Farm “Smooth Criminal”
The Animals – “We Gotta Get Out of This Place”
Barenaked Ladies – “Falling for the First Time”
Beastie Boys – “Sure Shot”
The Beatles – “A Day in the Life”
The Beatles – “Lucy in the Sky with Diamonds”
The Beatles – “Ob-La-Di, Ob-La-Da”
The Beatles – “Ticket to Ride”
Black Sabbath – “Sabbath Bloody Sabbath”
Black Sabbath – “War Pigs”
Blue Öyster Cult – “Burnin’ for You”
Boston – “Smokin’”
Bush – “Speed Kills”[Note 2]
The Clash – “Rock the Casbah”
Phil Collins – “In the Air Tonight”
Creedence Clearwater Revival – “Travelin’ Band”
The Cult – “Fire Woman”
Dio – “Holy Diver”
The Doors – “The End”
Drowning Pool – “Bodies”
Bob Dylan – “Knockin’ on Heaven’s Door”
Everclear – “Santa Monica”
Filter – “Hey Man, Nice Shot”
Foo Fighters – “Learn to Fly”
Fuel – “Bad Day”
Godsmack – “Bad Religion”
Green Day – “Brain Stew”
Guns N’ Roses – “Knockin’ on Heaven’s Door”
The Jimi Hendrix Experience – “Hey Joe”
Billy Joel – “Only the Good Die Young”
Elton John – “Bennie and the Jets”
Elton John – “Rocket Man”
Judas Priest – “Some Heads Are Gonna Roll”
Korn – “Falling Away from Me”
Lenny Kravitz – “Fly Away”
Led Zeppelin – “Stairway to Heaven”
John Lennon – “Imagine”
Limp Bizkit – “Break Stuff”
Local H – “Bound for the Floor”
Lynyrd Skynyrd – “Tuesday’s Gone”
Dave Matthews Band – “Crash into Me”
Paul McCartney & Wings – “Live and Let Die”
Megadeth – “Sweating Bullets”
John Mellencamp – “Crumblin’ Down”
Metallica – “Enter Sandman”
Metallica – “Fade to Black”
Metallica – “Harvester of Sorrow”
Metallica – “Seek & Destroy”
Steve Miller Band – “Jet Airliner”
Mudvayne – “Death Blooms”
Nine Inch Nails – “Head Like a Hole”
Ozzy Osbourne – “Suicide Solution”
Tom Petty – “Free Fallin’”
Pink Floyd – “Mother”
Pink Floyd – “Run Like Hell”
P.O.D. – “Boom”
The Pretenders – “My City Was Gone”
Queen – “Another One Bites the Dust”
Queen – “Killer Queen”
Rage Against The Machine – “Killing In The Name Of” (All songs by Rage Against the Machine banned)
Red Hot Chili Peppers – “Aeroplane”
Red Hot Chili Peppers – “Under the Bridge”
R.E.M. – “It’s the End of the World as We Know It (And I Feel Fine)”
The Rolling Stones – “Ruby Tuesday”
Saliva – “Click Click Boom”
Savage Garden – “Crash and Burn”
Simon & Garfunkel – “Bridge over Troubled Water”
Slipknot – “Left Behind”
Slipknot – “Wait and Bleed”
The Smashing Pumpkins “Bullet with Butterfly Wings”
Soundgarden – “Black Hole Sun”
Soundgarden – “Blow Up the Outside World”
Soundgarden – “Fell on Black Days”
Bruce Springsteen – “I’m Goin’ Down”
Bruce Springsteen – “I’m on Fire”
Bruce Springsteen – “War”
Stone Temple Pilots – “Big Bang Baby”
Stone Temple Pilots – “Dead and Bloated”
Sugar Ray – “Fly”
System of a Down – “Chop Suey!”
Talking Heads – “Burning Down the House”
Temple of the Dog – “Say Hello 2 Heaven”
Third Eye Blind – “Jumper”
Tool – “Intolerance”
U2 – “Sunday Bloody Sunday”
Van Halen – “Jump”
Van Halen – “Dancing in the Street”
The Zombies – “She’s Not There”
