2022. január 8-án ünnepelte volna hetvenödik születésnapját David Bowie, az ezerarcú előadóművész. Életművének popkulturális befolyása a mai napig érezhető. Cikkünkben tíz Seattle-höz köthető zenekar és énekes feldolgozásain keresztül mutatjuk be, milyen hatással volt a brit ikon a grunge legismertebb előadóira. Hogy teljes képet kapjunk, a dalok eredetijéhez Nagy István újságírót, a David Bowie-életmű szakértőjét hívtuk segítségül.
Seattle és Bowie
Amikor 2016. január 10-én, a hatvankilencedik születésnapja és utolsó lemeze, a Black Star megjelenése után két nappal David Bowie elhunyt, a seattle-i zenészek üzenetei, posztjai ugyanarról szóltak, mint a világon mindenhol: az elismerésről, a köszönetről és a gyászról. Chris Cornell (RIP) például azt tweetelte:
„140 karakter nem lesz elég (és tízezer szó sem). David Bowie, szeretünk és hiányozni fogsz nekünk!”
Krist Novoselic legendásnak nevezte Bowie-t, majd köszönetet mondott neki a zenéért, míg Mark Lanegan úgy marklaneganesen csak annyit írt:
„Fuck”
David Bowie sokszínűsége, zenéhez való hozzáállása meghatározó hatással bírt a seattle-i zenei színtérre. Andy Wood, Chris Cornell, Layne Staley, Buzz Osborne és Ben McMillan például imádta őt, többüknél érzékelhetően meg is jelentek a brit ikon hatásai. Cikkünkben tíz példát, tíz feldolgozást mutatunk arra, hogyan alakították a saját képükre a helyi bandák a Bowie-életmű egyes dalait. Az eredeti felvételek háttértörténetéről Nagy István, a feldolgozásokéról pedig Pintér Miklós szedett össze néhány érdekes információt.
___
1. Skin Yard – She Shook Me Cold (1987)
She Shook Me Cold – Az eredeti dal
Megjelent: David Bowie – The Man Who Sold The World (LP, 1970)
„Tipikus hetvenes évek eleji prog/hard rock dal, épp ezért egy nem igazán tipikus Bowie szám. Jammelésből született, és ez érződik is rajta. Mick Ronson Hendrixtől, konkrétan a Voodoo Childból merített ihletet a riffhez, az énekstílus és a dallamvezetés pedig egy kicsit a Jethro Tullt is eszünkbe juttathatja. A szöveg részben az orális szexről szól. Nem tartozik a művész életművének fénypontjai közé.” (Nagy István)
She Shook Me Cold – A feldolgozás
Megjelent: Skin Yard – Skin Yard (LP, 1987/1992 reissue)
„A Skin Yard első lemeze még az útkeresés jegyében telt, emiatt a közönség sem tudta eldönteni, hogy valójában hova is kellene sorolnia a srácokat. A város zenekaraival ellentétben egyáltalán nem voltak punkosak, sokkal inkább egy ‘néhol jazzes, néhol metálos’ formációként definiálták őket, amelyben ‘az énekes hangjáról elsőre Ozzy Osbourne és David Bowie ugrik be’ a hallgatónak. Jack Endino, a banda gitárosa és a későbbi évek seattle-i sztárproducere (lásd többek között a Nirvana Bleach-lemezét, vagy Bruce Dickinson Skunkworksét) azt mondta, a debütalbum még egy teljesen más vizió szerint készült ahhoz képest, ahova később eljutottak. A bemutatkozó anyagot ő is egy furcsa, progos heavy rock kiadványnak tartja, amin Ben McMillan (RIP) ‘Bowie-módra énekelt’. Dawn Anderson, Jack Endino egykori felesége szerint a Skin Yardot túl művészinek, túl komplexnek gondolta a közeg, McMillan ‘bódult Bowie-hangja’ pedig egyáltalán nem feküdt mindenkinek (vele ellentétben). Hogy a Skin Yard tagjai közül ki volt a legnagyobb Bowie-rajongó, ma már nem könnyű megmondani, de Matt Cameron (lásd később Soundgarden és Pearl Jam), a zenekar első dobosa a három legfontosabb korai hatása között említi őt és a legmeghatározóbb ifjúkori koncertjei között tartja számon a brit ikon seattle-i fellépését. A zenekar a She Shook Me Coldot választotta végül az életműből, a dal a Skin Yard 1987-es bemutatkozó LP-jének Endino által újrakevert, 1992-es újrakiadásán jelent meg koncertverzióban, bonus trackként.” (Pintér Miklós)
2. Alice in Chains – Suffragette City (1988)
Suffragette City – Az eredeti dal
Megjelent: David Bowie – …Ziggy Stardust… (LP, 1972)
„Hey man!!!” Egy újabb klasszikus szerzemény az életmű talán legjobb albumáról. Bowie eredetileg felajánlotta a Mott The Hoople zenekarnak, de azok inkább az All The Young Dudes-t választották. Ronson ismét zongorát szólaltat meg, ezúttal Little Richard stílusában. A szövegben található némi utalás Anthony Burgess Gépnarancs című regényére, a sok kiváló zenei húzás közül meg kiemelkedik az, amikor jön egy kiállás, majd a ‘wham bam, thank you ma’am!’ felkiáltás, és újra beindul a sodró lendületű dal.” (Nagy István)
Suffragette City – A feldolgozás
Megjelent: Alice in Chains – The Treehouse Tapes (demo kazetta, 1988)
„Az Alice in Chains megalakulásakor, a rövid ideig tartó glam-időkben Jerry Cantrellék számos feldolgozást játszottak koncerteken. Az 1988-as, Treehouse Tapes néven kiadott nyolcszámos demón az első AIC-dalok (I Can’t Have You Blues, Social Parasite, Whatcha Gonna Do, Killing Yourself, stb.) mellett Layne Staley korábbi bandájának, a Sleze-nek írt dala, a Queen of the Rodeo és a Bowie-feldolgozás Suffragette City is helyett kapott. Utóbbit még a korai Chains-időkben, Diamond Lie néven is játszotta a zenekar (lásd a lenti videót). Bruce Fairweather, a Mother Love Bone gitárosa nevetve emlékszik vissza ezekre az időkre: ’Amikor az MLB elindult, játszottunk pár koncertet az Alice in Chains társaságában. A srácok nyakig merültek a glamben, igazi white trash [fehér proli] srácok voltak. Valahol Seattle déli részén, egy görkori pályán léptünk fel. Először mi mentünk fel a színpadra, aztán ők. Nem sokkal később a Suffragette Cityt tolták, de valami egészen borzalmas verzióban, Layne pedig odakiáltott nekünk: ’Andy, Bruce, gyertek, játsszuk el együtt a dalt!’ Andy visszaszólt, hogy ’perszeee’! Aztán bebújt a hátam mögé és jó messzire szaladtunk onnan!’ (nevet) Bár Layne 1991-ben azt mondta a Rage-nek, hogy az első kedvenc zenekarai és énekesei a Black Sabbath és Ozzy Osbourne, valamint a Deep Purple és Ian Gillan voltak, de két évvel később, 1993-ban már David Bowie-t és Prince-t nevezte meg a legnagyobb ikonjainak. Jerry Cantrell pedig a Rainier Fogot nyitó The One You Know-ról állította, hogy David Bowie Fame című dala járt az eszében, amikor a dalt megírta.” (Pintér Miklós)
3. Green River – Queen Bitch (1988)
Queen Bitch – Az eredeti dal
Megjelent: David Bowie – Hunky Dory (LP, 1971)
„Bowie nagy tisztelője volt a Velvet Underground munkásságának – még jóval azelőtt, hogy a maga idejében meglehetősen sikertelen zenekar igazi kultuszkedvenccé avanzsáljon. A Queen Bitch riffje egy totális VU tribute (könnyen eszünkbe juthat róla a Sweet Jane), és nem is csoda, hogy Bowie Lou Reeddel közösen adta elő az 50. születésnapi koncertjén 1997-ben, később pedig az Arcade Fire-rel is eljátszotta élőben. A dal már a küszöbön álló glam rockos korszakot is megelőlegezi.” (Nagy István)
Queen Bitch – A feldolgozás
Megjelent: Green River – Rehab Doll (kazetta, 1988)
„A Green River tagjai közül mindenki Bowie-rajongó volt, de a legendárium szerint Stone Gossard, későbbi Pearl Jam gitáros ötlete volt, hogy dolgzzák fel a Queen Bitch-et. A dal kiválóan illett a zenekar zajos, lendületes világába, a Green River kb. egy Buzzcocks számot faragott az eredetiből. Mark Arm (lásd később Mudhoney), a banda frontembere azt állítja, hogy zenei fejlődésének egyik legfontosabb mérföldköve egy Bowie-szám, a Fame volt, vagyis ugyanaz a dal, amit pár sorral feljebb Jerry Cantrell is emlegetett a One You Know kapcsán. Arm, aki civilben a Sub Pop raktárvezetője, a mai napig is rengeteg Bowie-t hallgat, különösen a Live Santa Monica ’72 koncertlemez forog sokat nála, amiről a Width of a Circle a kedvence. A Queen Bitch-et egyébként 1987 júliusában rögzítette a Green River és eredetileg a zenekar 1988-as bemutatkozó albumának (Rehab Doll) kazettaverzióján jelent meg, de a legtöbben az 1990-es Dry as a Bone/Rehab Doll ‘minden egyben’ CD-kiadásról ismerhettük meg.” (Pintér Miklós)
4. Nirvana – The Man Who Sold The World (1994)
The Man Who Sold The World – Az eredeti dal
Megjelent: David Bowie – The Man Who Sold The World (LP, 1970)
„Azon kevés Bowie dalok egyike, melyek mások előadásában ismertebbek az eredeti verziónál. Egyrészt ott van ugyebár a Nirvana híres feldolgozása, másrészt a Lulu nevű skót énekesnő 1974-ben bejutott a brit top 3-ba ezzel a dallal. Amikor az eredeti megjelent 1970-ben, Bowie még amolyan underground sztárnak számított, jelentősebb lemezeladás nélkül. 1969-ben ugyan nagy sikert aratott a Space Oddity című kislemeze, de utána pár évig nem tudott a listák közelébe kerülni. A stúdióverzió, benne a szinte keleties hangzású gitártémával és a megeffektezett énekkel zeneileg igencsak elüt a hasonló című album többi dalától. Aki egyéb feldolgozásokra is kíváncsi, annak ajánljuk Midge Ure, a Simple Minds és Gary Oldman interpretációit.” (Nagy István)
The Man Who Sold The World – A feldolgozás
Megjelent: Nirvana – MTV Unplugged in New York (LP, 1994)
„Kurt Cobain és Krist Novoselic nem volt David Bowie rajongó, nem is nagyon ismerték a Bowie-diszkográfiát. Az észak-amerikai Bleach-turné második körét gyűrték, amikor egy bostoni lemezboltban Chad Channing, a Nirvana akkori dobosa megvette a Man Who Sold The World albumot. Amikor Chad megkérdezte tőlük, hogy mit szeretnek Bowie-ban, illetve egyáltalán, szeretik-e Bowie-t, Kurt és Krist azt válaszolta, hogy nincsenek nagyon képben, csak a Let’s Dance-t hallották korábban. A dobos meglepődött ezen, azt javasolta nekik, hogy néhány korai David Bowie lemezt mindenképpen hallgassanak meg. A turnébuszban, amit Krist vezetett, olyanok szóltak, mint a Talulah Gosh, a Vaselines, Lead Belly és a Shonen Knife. Channig elindította a frissen vásárolt Bowie-anyagot, amire Kurt azonnal felkapta fejét: ‘Ó, ez nagyon király! Ez David Bowie?’ A dobos szerint ez volt az a pillanat, amikor megfogalmazódott Cobainben, hogy valamit kezdeni kellene a Man Who Sold The Worlddel. A többi, a hihetetlen MTV unplugged performansz (a mellényúlkálásokkal együtt) ma már történelem!” (Pintér Miklós)
5. Zen Guerrilla – Moonage Daydream (1999)
Moonage Daydram – Az eredeti dal
Megjelent: David Bowie – …Ziggy Stardust… (LP, 1972)
„Ez is a Ziggy albumon szerepel, bár egy évvel korábban megjelent eltérő változatban kislemezen az Arnold Corns projekt részeként. Mivel Bowie abszolút underground sztárnak számított akkoriban, ezért a dal még teljesen visszhangtalan maradt. Érdekesség, hogy az eredeti verzióban egy bizonyos Peter DeSomogyi basszusozik, ami enyhén magyarosan hangzik, de túl sokat nem lehet kideríteni az úriemberről. A szöveg lényegében nem más, mint a Ziggy karakter bemutatkozása. Bowie állítólag mutatott egy zsírkrétával készített rajzot Ronsonnak, mondván, hogy ilyen szólót szeretne. A gitáros tökéletesen megvalósította az elképzeléseit. A dal évtizedekkel később felcsendült A galaxis őrzői című filmben. Kikezdhetetlen klasszikus.” (Nagy István)
Moonage Daydream – A feldolgozás
Megjelent: Zen Guerilla – Trance States in Tongues (LP, 1999)
„A Moonage Daydream feldolgozása az underground kult státuszban tündöklő, de ma már sajnos nem működő Zen Guerilla Trance States in Tongues című lemezének záródalaként jelent meg. Ez volt a delaware-i Newarkból induló, majd San Franciscóban letelepedő zenekar negyedik albuma, ezzel együtt az első, ami a Sub Popnál jött ki. A kiadvány producere Jack Endino volt, a keverést pedig Chris Hanzsek készítette, emiatt a lemez pontosan olyan nyersen és erőteljesen szól, mint általában is a korai seattle-i felvételek a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején. A hórihorgas Marcus Durant énekest személyesen is láthatta/hallhatta, aki ellátogatott az MC50 néven turnézó MC5 ön-tribute zenekar budapesti koncertjére az A38 Hajóra, 2018-ban. A lista legjobb Bowie-feldolgozása szerintem!” (Pintér Miklós)
6. Chris Cornell – Lady Stardust (2012)
Lady Stardust – Az eredeti
Megjelent: David Bowie – The Rise And Fall Of Ziggy Stardust And The Spiders From Mars (LP, 1972)
„A lényegében csak csúcspontokból álló Ziggy album egyik kulcsdarabja. Bowie állítólag Marc Bolannek, a T. Rex frontemberének írta a dalt. A gitáros Mick Ronson ezúttal zongorán játszik, Bowie meg pályafutása egyik legjobb énekteljesítményével rukkol itt elő. Klasszikus glam ballada.” (Nagy István)
Lady Stardust – A feldolgozás
Megjelent: Chris Cornell – élő fellépés, Hurricane Sandy Benefit, Bowery Ballroom, NYC (2012)
„A Lady Stardustot mindössze kétszer játszotta el Chris Cornell a szólófellépésein. Azt mondta, mindig nagyon szerette a dalt, a szövege pedig eleinte Andy Woodra emlékeztette. Aztán a Soundgarden felbomlásakor más értelmet nyert számára, vagy ahogyan ő fogalmazott, ‘akkor ütött be igazán’! ‘He was all right, the band was altogether’ – szól a felvétel, szóval érthető Cornell krízise az adott körülmények között. Az énekes egyébként találkozott is David Bowie-val egy Vanity Fair fotózáson, annak ellenére, hogy mindig rettegett attól, hogy egy ikonjával személyesen megismerkedjen. Félt, hogy esetleg az idolja olyat tesz, amitől kiábrándul, Bowie azonban nem ilyen volt, Cornell kedvesnek és különösen befogadónak jellemeztő őt. A brit halálára így emlékszik: ‘Amikor tegnap felkeltem, David Bowie-n járt az eszem. Néhány nappal ezelőtt elővettem az új lemezét, olvastam róla, és néhány dalt meg is hallgattam. Aztán láttam őt a hírekben. Nagyon szomorú lettem, hogy meghalt. A Black Star tetszett. Ugyanígy voltam az azt megelőző The Next Day-jel is. Mindkét album folyamatos fejlődést mutat. Szükségem van az olyan emberekre, mint David Bowie, olyanokra, akik mindig képesek továbblépni. Ez ösztönzőleg hat rám, mert egészen a halálomig akarok zenét írni és albumokat készíteni!’ Chris Cornell ezt a vágyát végül megvalósította. Bárcsak évtizedekkel később kellene erről beszélni!” (Pintér Miklós)
7. Melvins – Breaking Glass (2014)
Breaking Glass – Az eredeti dal
Megjelent: David Bowie – Low (LP, 1977)
„A berlini korszak emlékezetes dala. Bowie az akkori ritmusszekcióját, Dennis Davis dobost és George Murray basszusgitárost is feltüntette szerzőként. Minimalista szöveget hallunk, a játékidő nem éri el a két percet – egy kicsit mintha befejezetlennek tűnne a felvétel. New wave-előd space-funk.” (Nagy István)
Breaking Glass – A feldolgozás
Megjelent: The Melvins – A Tribute to David Bowie (EP, 2014)
„Buzz Osborne, a Melvins énekes-gitárosa a Washington állambeli, ezerpárszáz főt számláló Mortonban, a ‘senki földjén’ született. A település 1,5-2 óra autóútnyi távolságra található Montesanótól, ahová Buzz 12 éves korában költözött szüleivel, és ahonnan a Melvins később útjára indult. Ekkoriban, úgy 1976-1977 körül kezdte el vásárolni a Cream-magazint, aminek köszönhetően a Sex Pistols mellett David Bowie-t is felfedezte. Azóta is hatalmas rajongója a brit énekesnek, így nem meglepő, hogy több helyen is megjelennek Bowie-feldolgozások a Melvins-életműben. A zenekar 2013-as feldolgozáslemezén, az Everybody Loves Sausages-en a Station to Stationt találjuk, míg a kilenc részből álló, 2014-es tribute-kislemez sorozatukban – a Queen, a Scientist, a Venom és a Kinks 7-inchesei mellett – ott van az A Tribute to David Bowie is. Buzzék a kiadványra a Breaking Glasst pakolták fel a Station to Station mellé sajátos, sludge metal verziójukban.” (Pintér Miklós)
8. Temple of the Dog – Quicksand (2016)
Quicksand – Az eredeti dal
Megjelent: David Bowie – Hunky Dory (LP, 1971)
Nagy István: „Javarészt akusztikus hangzású szerzemény, beatles-es refrénnel; egy amerikai utazás inspirálta. A dalszövegben szóba jön a politika, a vallás és a filmművészet – név szerint említődik Greta Garbo, Heinrich Himmler, Nietzsche, Aleister Crowley és Churchill. A zongorát a Yes neves billentyűmágusa, Rick Wakeman szólaltatja meg. Bowie szívesen játszotta ezt a dalt koncerteken, az 50. születésnapi buliján pedig Robert Smith társaságában adta elő. Állítólag ez Marilyn Mason legkedvencebb Bowie száma.”
Quicksand – A feldolgozás
Megjelent: Temple of the Dog – élő felvétel, Tower Theatre, Upper Darby, PA, 2016
„Az utóbbi évtizedek legnagyobb grunge-szenzációja volt, amikor a Soundgarden és Pearl Jam tagokból álló Temple of the Dog bejelentette, hogy pár koncert erejéig újra összeáll és megturnéztatja egyetlen lemezének dalait. Erre 1991-ben nem volt lehetősége, csupán két fellépés jutott akkoriban Chris Cornelléknek. Mivel a lemezen összesen tíz dal szerepelt, nyilvánvaló volt, hogy feldolgozásokkal kell kiegészíteni a programot, hogy az este összeállhasson. A kézenfekvő Mother Love Bone és Mad Season dalok mellett egy-egy Black Sabbath, Led Zeppelin, Jimi Hendrix és David Bowie szám is bekerült a programba. A körút első állomása a pennsylvaniai Upper Darbyban volt, itt játszotta el először a zenekar a Quicksandet, 2016. november 4-én.” (Pintér Miklós)
9. Mark Lanegan, Dave Gahan – Cat People (Putting Out Fire) (2016)
Cat People (Putting Out Fire) – Az eredeti dal
Megjelent: David Bowie – Let’s Dance (LP, 1982/1983)
„Filmes és egyéb elfoglaltságai miatt Bowie 1982-ben mindössze egyetlen kislemezt jelentetett meg, ez volt a Giorgio Moroderrel közösen szerzett Cat People, mely a hasonló című erotikus horror betétdala lett (a film nálunk Párducemberek címen ismert). A goth-diszkós szám Bowie egyik legjobb nyolcvanas évekbeli kislemeze, mégsem ért el túl magas helyezést a brit és az amerikai listán. Egy évvel később markánsan eltérő verzióban felkerült a Let’s Dance albumra. Az a változat se rossz, de nem ér közelébe az eredetinek, mely nagy meglepetésre felcsendült Quentin Tarantino II. világháborús filmjében, a Becstelen brigantykban.” (Nagy István)
Cat People (Putting Out Fire) – A feldolgozás
Megjelent: Christian Eigner &Martyn LeNoble feat. Mark Lanegan & Dave Gahan – Cat People (kislemez, 2016)
„Amikor Mark Lanegant, a Screaming Trees egykori frontemberét egyszer azokról a lemezekről kérdezték, amelyek a legnagyobb hatással voltak rá, azt mondta, hogy a listát akár kizárólag Bowie-albumokból is összeállíthatná. Aztán végül a Black Start jelölte meg az életműből. ‘Amikor megértettem, úgy éreztem magamat, mintha elgázolt volna egy vonat’ – mondta akkoriban. Gyerekként a nagy zenei áttörést a Sex Pistols és az Anarchy in the U.K. hozta meg számára, így a tinédzser-Lanegan a képregények beszerzése mellett vad lemezgyűjtögetésbe kezdett. Damned, Iggy Pop, Ramones, The New York Dolls, Velvet Underground és David Bowie albumokat vásárolt szülővárosa, a kulturális szempontból teljesen izolált washingtoni Ellensburg egyetlen képregény- és lemezboltjában, az Ace Books and Recordsban. Mark Lanegant és Dave Gahant Christian Eigner, a Depeche Mode turnédobosa, valamint Martyn LeNoble, a Porno For Pyros és a Mark Lanegan Band korábbi basszusgitárosa kérte fel, hogy énekeljék el a Cat People (Putting Out Fire) című Bowie-számot velük. A 2016-os kislemezen megjelentetett dal bevételét jótékony célokra ajánlották fel, a májbetegségek ellen küzdő American Liver Foundationt támogatták vele.” (Pintér Miklós)
10. Pearl Jam – Rebel Rebel (2018)
Rebel Rebel – Az eredeti dal
Megjelent: David Bowie – Diamond Dogs (LP, 1974)
„Az egyik, ha nem leghíresebb riff a Bowie életműben. A Diamond Dogs volt az egyetlen album, ahol szinte minden gitártémát Bowie játszott fel – az egy szem kivétel pont a Rebel Rebel riffje. Ez a dal egy amolyan búcsú a glamkorszaktól, a soulos irányváltás küszöbén. Egyaránt jelentős mértékben eltér az albumverzió, valamint a brit és az amerikai kislemezváltozat, és apró érdekesség, hogy Bowie összességében ezt a számot játszotta élőben a legtöbbször. A pozitív töltetű szerzemény kiválóan alkalmas volt nyitódalnak – az utolsó turnén mindig ezzel kezdődtek a koncertek.” (Nagy István)
Rebel Rebel – A feldolgozás
Megjelent: Pearl Jam – élő felvétel, Wrigley Field, Chicago, IL, 2018
„A Pearl Jam mindössze egyetlen egyszer játszotta el eddig élőben a Rebel Rebelt, 2018. augusztus 18-án, a chicagói Wrigley Fielden. Bár Dennis Rodman színpadra lépése is hatalmas ovációt váltott ki, az igazi meglepetés és kuriózum ez a dal volt. A koncertfelvételek szerencsére megmaradtak, így a David Bowie-dal feldolgozása is elérhetővé vált a rajongók számára. Érdekesség, hogy Bowie és a Pearl Jam között van még egy kapcsolat: Matt Chamberlain, aki pár hétig Dave Krusen és Dave Abbruzzese között volt a zenekar dobosa, és aki az Alive klipjében is látható, két lemezen is vendégeskedett Bowie-nál (Heathen, 2002; Reality, 2003).” (Pintér Miklós)
+1: Stone Temple Pilots – Andy Warhol (1993)
Andy Warhol – Az eredeti dal
Megjelent: David Bowie – Hunky Dory (LP, 1971)
„Úgy látszik, a grunge-osok a ’70-es évek eleji Bowie-t szeretik leginkább, különösen a Hunky Dory albumot! Bowie nagy tisztelője volt a pop-art zseninek, és nem hogy eljátszotta őt egy filmben (Basquiat, 1996), de még dalt is írt róla! Akusztikus felvétel, csupán Bowie és Mick Ronson hallható rajta. Még mielőtt megjelent volna a szám, Bowie eljátszotta Warholnak, aki állítólag semmit sem reagált, de amúgy sem voltak különösebben jóban egymással.” (Nagy István)
Andy Warhol – A feldolgozás
Megjelent: Stone Temple Pilots – Vasoline (EP, 1994)
„Az ismert, sikeres rockzenészek közül minden bizonnyal Scott Weilanden látszott leginkább, hogy mekkora Bowie-rajongó, de ő ezt soha nem is titkolta. ‘Ő a legnagyobb hatásom énekesként, zenei szempontból és az öltözködést tekintve is’ – nyilatkozta nem sokkal a halála előtt. Nem meglepő tehát, hogy a Stone Temple Pilots frontembere Compilation of Scott Weiland Cover Songs címmel megjelentetett, 2011-es szólólemezén két Bowie-dal is található (Fame, The Jean Genie), ahogyan az sem, hogy az And So I Know vagy a Kitchenware & Candybars című STP-szerzemények szinte kiabálnak a Bowie-befolyástól. A rajongás manifesztálódása azonban már korábban, az 1993-as MTV Unplugged koncerten kezdődött. Az előadás setlistje két kivétellel az első album legnagyobb slágereiből állt össze: az egyik kivétel az itt debütáló Big Empty (lásd The Crow filmzenealbum, majd Purple-lemez), illetve az adásba nem kerülő Andy Warhol volt (utóbbi végül a Crackerman társaságában az 1994-es Vasoline maxi B oldalán landolt). Az MTV Unplugged teljes felvétele nagyon sokáig nem volt elérhető hivatalosan, végül csak 24 (!) évvel később, a Core jubileumi, 2017-es újrakiadásán szerezhették be a rajongók. Érdekesség, hogy nem sokkal Scott halála előtt David Bowie egy közös ismerősükön keresztül üzenni szeretett volna, ha Weilandnak bármire is szüksége lenne, ő itt van, csak nyugodtan keresse őt. A találkozásra azonban Weiland 2015. december 3-i drogtúladagolása miatt nem kerülhetett már sor. Alig telt el aztán egy hónap, és Bowie 2016. január 10-én követte őt.” (Pintér Miklós)
___
Az Open Air Radio egy válogatással tisztelgett David Bowie előtt
„Lehetetlen küldetésre vállalkoztunk, de ezt tudtuk is: az Open Air Rádió jelenleg futó négy, szerkesztett (kizárólag) zenei műsorának készítői, Pritz Péter (Rockers’ Paradise), Munkatársunk (Psyche Deli), Pintér Miklós (Radio Grungery) és Wágner Gábor (Indie Jones) megkísérelték összefoglalni David Bowie munkásságát 100 percben, abból az alkalomból, hogy január 8-án volt születésének 75-ik és január 10-én volt halálának 6-ik évfordulója. Nem sikerült, természetesen, de az vigasztal minket, hogy ez senkinek sem sikerülhet.”
A tracklista:
ROCKERS’ PARADISE
01 – Space Oddity
02 – Ziggy Stardust
03 – Starman
04 – Life On Mars
05 – The Jean Genie
06 – Under Pressure
PSYCHE DELI
07 – Lazarus
08 – Aladdin Sane
09 – Pablo Picasso
10 – Little Wonder
11 – Looking for Satellites
RADIO GRUNGERY
12 – Nirvana – The Man Who Sold The World
13 – Skin Yard – She Shook Me Cold
14 – Alice in Chains – Suffragette City
15 – Pearl Jam – Rebel Rebel – Wrigley Field (August 18, 2018)
16 – Green River – Queen Bitch
17 – Stone Temple Pilots – Andy Warhol (Live) (MTV Unplugged, 11_17_93)
INDIE JONES
18 A New Career in a New Town
19 Assassin (Turkish for_ Long Live)
20 Look Back In Anger
21 Time
22 Right
23 Kooks
24 When I’m Five
Encore
25 Heroes
___
