Exkluzív interjút adott a HammerWorld magazinnak tavasszal Amy Lee, az Evanescence énekesnője. A beszélgetés során Amy grunge-hatásai is szóba kerültek. A beszélgetésből egy rövid részletet közlünk. Az interjút Pintér Miklós készítette.
Az áttörést a Bring Me To Life című felvételetek hozta meg, aminek a hivatalos videója már 865 millió megtekintés felett jár a YouTube-on. Hogy született meg a dal?
„A dalt a férjemről írtam még azelőtt, hogy összeházasodtunk volna. Ezt a történetet már sokszor elmeséltem, lehet, hogy a rajongóknak már a könyökükön jön ki az egész! (nevet) Akkoriban egy nagyon rossz kapcsolatban éltem. Josh, a férjem csak egy barát volt, alig ismertem őt, talán háromszor vagy négyszer találkoztam vele korábban. Bementünk egy étterembe, hogy asztalt foglaljunk, amíg a többiek parkolóhelyet kerestek az autónak. Ahogy ott ültünk, egymásra néztünk, és Josh azt kérdezte tőlem: ’Boldog vagy te valójában?’ Úgy éreztem magamat, mintha a lelkem mélyére látott volna. Erről szól az első versszak is: ’How can you see into my eyes like open doors?’ Valaki érezte, hogy nem jó ez így nekem, felismerte a vágyat, hogy jobban és egy jobb helyen szeretnék lenni. Csodálatos, hogy ebből aztán egy dal kerekedett, ráadásul pont az, amivel berúgtuk a kapukat!”
Milyen zenekarok és előadók hatottak rád akkoriban?
„Mindig is Björk lesz a legnagyobb kedvencem, de Tori Amost is imádom. Nirvanán, Soundgardenen, Kornon és Smashing Pumpkinson nőttem fel. Annyira sok jó zene volt akkoriban! Sohasem gondolkodtam műfajokban. A ’90-es évek alternatív zenéi csodálatosak voltak. Ezek voltak rám a legnagyobb hatással. Annyira örülök, hogy akkor lehettem tinédzser!”
Valami hasonló dolgot vittetek véghez 2003 környékén, mint amit a grunge bandák a ’90-es években. Kapaszkodót nyújtottatok a dalaitokkal egy későbbi generáció számára. Hogyan jelentek meg ezen zenekarok hatásai az új lemezen?
„Mind ott vannak, ha nem is direkt módon és nem is szándékosan. Teljesen természetes módon jöttek. A Fallen megjelenése után egy csomó dolgon hasonlóképpen mentem át, mint amin azok a bandák, ott Seattle-ben. Nagyon nagy hatással voltak rám ezek az együttesek. A Nirvana és a Soundgarden pont két jó példa. Hatalmas rockbandák voltak, de a mondanivalójuk sötét volt, nagyon sötét zenei témákkal. Csodálatos dolog, hogy hátrányos helyzetből indulva világsztárok lehettek akkoriban. A grunge mindig is fontos lesz számomra! Bár az új album hangzása nagyon más, mégis, mindig lesznek kapcsolódási pontok a korai hatásaimmal.”
Ha a Take Cover című dalotok refrénjének énekdallamait nézzük, abban komoly Alice in Chains-hatásokat lehet felfedezni.
„Ó, de király, köszi!”
Az első gondolatom az volt, hogy talán ez a producereteknek, Nick Raskulinecznek is köszönhető, aki az összes újkori Chains albumon dolgozott.
„Nem is tudom, nagyon érdekes! Te vagy az első, aki ezt megemlítette. Megtisztelő az összehasonlítás, de én nem nagyon érzem a hangzásban az Alice in Chainst. De majd meghallgatom így is még egyszer!”
Mi volt a legfontosabb dolog, amit Nick hozzá tudott tenni az új lemezhez?
„Nick legnagyobb erőssége, hogy meglátja a lehetőséget az egyes dalokban és képes a legjobbat kihozni belőlük. A producerek munkáinak általában van egy tipikus, kialakult hangzásvilága. De Nick nem ilyen. Ő egy hatalmas zenerajongó. Mindenkivel megtalálja a közös hangot, legyen szó a Deftonesról, a Rushról vagy az Alice in Chainsről. Ő egy egészen különleges producer!”
__
Az interjú a HammerWorld magazin áprilisi számában (2021/4, No.333, Amy Lee-borító) volt olvasható!
